Évközi negyedik vasárnap

Az ószövetségi jövendölés Szofoniás próféta könyvéből származik. A könyv szerzője a vallási reformot végrehajtó Jozija király uralkodása alatt (Kr. e. 7. sz.) működött a déli országrészben, azaz Júda királyságában. • Az újszövetségi idézet a Máté nevéhez fűződő evangéliumból való, amely a korábbi szájhagyomány és írásos emlékek feldolgozása alapján a Kr. u. 80-as években íródott.

Az évközi negyedik vasárnap a bibliai szemelvények tükrében

a) A „szent maradék” (Szof 2,3; 3,12–13) 2 ³ Keressétek az Urat

valamennyien, ti alázatosai a földnek, akik az ő törvénye szerint cselekszetek; törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatosságra, hátha így rejtekhelyet találtok az Úr haragjának napján! […] 3

12 Szegény és alázatos népet

hagyok meg benned, mely majd az Úr nevében bizakodik. ¹³ Izrael maradékai nem cselekszenek majd gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, és szájukban nem lesz csalárd nyelv, hanem nyugton legelnek és leheverednek, és nem lesz, aki felrettentse őket.

A fontosabb kifejezések magyarázata:

keressétek az Urat valamennyien, ti alázatosai a földnek: a vallási és erkölcsi hanyatlás időszakában a próféta kitartásra buzdítja az alázatosakat, vagyis azokat a honfitársait, akik tudatában vannak az Istentől való függőségüknek, kicsinységüknek, és félő tisztelettel törekednek megtartani útmutatásait. Meggyőződése ugyanis, hogy csak az ilyen izraeliták találnak oltalmat az Úr haragjának napján, vagyis csak ők kerülhetik el az elmarasztaló ítéletet, amely azokat sújtja, akik gőgös magatartást tanúsítanak Teremtőjükkel szemben.

szegény és alázatos népet hagyok meg benned: mivel a próféta a várható történelmi eseményeket (a szkíta és a babiloni ellenséges támadásokat) a bűnös Jeruzsálem feletti isteni ítéletnek tekinti, Isten ajkára adja az irgalmat és oltalmat ígérő szavakat is. Az isteni ígéret szerint a büntetés csak a gőgös és az Úrhoz hűtlen izraelitákat sújtja, a Jeruzsálemben maradt szegények és alázatosak azonban oltalmat találnak az Úr haragjának napján. Szofoniás elsősorban nem szociológiai, hanem vallási értelemben vett szegényekről, azaz olyanokról beszél, akik elfogadják, hogy egyedül Isten gazdag, és

Évközi negyedik vasárnap alázatosan kérik Teremtőjüktől, részesítse őket ebből az isteni gazdagságból.

Izrael maradékai: az „Izrael maradéka” kifejezés az Ószövetségben többnyire azoknak a személyeknek csoportját jelenti, akik rendelkeznek az Istennel szembeni alázatosság erényével, s az üdvösség várományosaiként (vö. Iz 46,3) elkerülik a pusztító ítéletet.

Ennek a maradéknak a feladata minden korban, hogy emlékeztessen az Ábrahámnak szóló isteni ígéretre (vö. Ter 22,18), és ébren tartsa a szorongatott helyzetből való szabadulás és a végső üdvösség reményét.

nem cselekszenek majd gonoszságot… nyugton legelnek és leheverednek: az Isten gazdagságát elismerő szegényekből és a Teremtővel szembeni alázatosakból álló „maradék” boldog életét Szofoniás a zavartalanul legelésző és pihenő nyáj képével jellemzi. A kép felidézi a Mikeás próféta nevéhez fűződő korábbi jövendölést is, amely szerint ez a békés korszak az eljövendő Pásztor, a Messiás-király uralma alatt fog elérkezni (vö. Mik 5,1–4).

b) A boldogmondások (Mt 5,1–12a) Boldo-gok az irgalmasok, mert ők majd

irgalomra találnak. ⁸ Boldogok a síkságon hangzik el (Lk 6,17). Ez arra utal, hogy Máténál a hegy nem földrajzi adat, hanem az isteni kinyilatkoztatás „helyének”

szimbóluma, amely a Sínai-hegyre emlékeztet.

boldogok a lélekben szegények: a lélekben szegény kifejezés elsősorban nem szociológiai állapotra (nem nincstelenségre) utal, hanem vallási magatartásra. A Biblia szerint egyedül Isten gazdag, s a világ értékei semmit sem érnek az Ő gazdagságához képest.

Lélekben szegény az az ember, aki belátja ezt, s függetlenül vagyoni helyzetétől nyitott szívvel ezt az isteni gazdagságot „koldulja”. A mennyek országa vagy Isten országa a Jézus által hozott titokzatos

birodalom, amelyben az emberek képesek viszonozni Isten szeretetét;

ha vétkeztek, hatékony bűnbánatot tudnak tartani; és az örök élet reményében élhetnek. Az Isten gazdagságát „kolduló” ember boldog, mert tagja ennek az országnak, amely Isten közelségét és barátságát biztosítja számára.

boldogok, akik sírnak: e boldogmondásban Jézus nem a földi értékeik elvesztése miatt siránkozókat tartja szem előtt, hanem azokat, akik azért könnyeznek, mert Isten uralma csak lassan, fájdalmas vajúdások közepette valósul meg a földön. Az ilyen sírásnak nem sok köze van az ember hangulati állapotához vagy lélektani alkatához: jó kedélyű ember is aggódhat az Isten országa kibontakozásának sikeréért, s szomorkodhat amiatt, hogy Isten tervének megvalósulása akadályokba ütközik. A sírók vigasztalása az lesz, hogy megtapasztalhatják Isten uralmának megvalósulását e siralomvölgynek látszó világban.

boldogok a szelídek: a szelídek hasonlítanak a lélekben szegényekre, akik minden baj orvoslását Istentől várják, s nem tanúsítanak támadó, bosszúálló magatartást az őket elnyomókkal szemben. Az a föld, amelyet örökölni fognak, az Izraelnek ígért Kánaánra emlékeztet (vö. MTörv 4,38), de Jézus ajkán már az Isten országát, illetve a mennyei hazát jelenti.

boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot: mivel a Biblia szerint Isten az Igazság, az igazság (igazságosság vagy megigazulás) kifejezés olyan állapotot jelent, amelyben az ember Isten akaratához igazítja saját akaratát. A zsidók közül sokan (elsősorban a farizeusok) úgy gondolták, hogy a mózesi törvény megtartásával eljuthatnak a megigazultság állapotába. Jézus szavaiból kiérződik, hogy az ember önmaga erejében nem érheti el a megigazulást, legfeljebb csak vágyakozhat rá. Ám ha vágyakozik, kielégülést nyer, mert Isten igazzá teszi, őt.

boldogok az irgalmasok: Jézus az Isten irgalmát megjelenítő együttérző magatartást (vö. Mt 18, 23–35) is boldogságra vezető útnak tekinti. Az irgalmasok jutalma az lesz, hogy ők is irgalomra találnak: amit másokkal szemben gyakorolnak, azt kapják vissza Istentől.

boldogok a szívükben tiszták: a szív a Szentírás szerint a gondolkodás és az akarás központja, így a szívtől függ az ember erkölcsi magatartása is. Jézus a külső, a felszínes tisztasággal szemben a szív tisztaságát hangsúlyozza. Elmarasztalja a képmutató zsidó vallási vezetőket: olyan emberekhez hasonlítja őket, akik elmossák a pohár és tál külsejét, de a belsőt tisztátalanul hagyják (vö. Mt 23,25–26). A tiszta szívűek jutalma az, hogy „meglátják”, azaz megtapasztalják Isten boldogító jelenvalóságát.

boldogok a békeszerzők: a keresztények szerint a békesség forrása Isten, aki Krisztusban kiengesztelte magával a világot (vö.

2Kor 5,19), és lehetővé tette, hogy az emberek egymással is

Évközi negyedik vasárnap békességben élhessenek. A békeszerzők szavukkal azt hirdetik: az értünk önmagát feláldozó Krisztus megteremtette annak lehetőségét, hogy az Istenre haragvó (bűnös) emberekből a Teremtővel békességben élő lényekké válhassunk. Emellett a szavaikkal összhangban lévő életpéldájukkal az emberek közti békességet is munkálják. A békességszerzők jutalma az, hogy Isten a fiainak, azaz munkatársainak fogja őket tekinteni.

boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek: Jézus nem a politikai üldözötteket mondja boldognak, hanem azokat, akiket azért bántalmaznak, mert törekszenek rá, hogy életvitelüket Isten akaratához igazítsák. A zsidóságnak sok évszázados tapasztalata, hogy az igazán vallásos embereknek üldöztetést kell elszenvedniük.

Az ószövetségi igazak az üldözésekre gyakorta úgy válaszoltak, hogy Istent kérték: szabadítsa meg őket vagy torolja meg sérelmeiket (vö.

Zsolt 7,2; 35,3; Jer 15,15 stb.). Jézus ellenben az ellenség iránti szeretet és az érte mondott imádság hirdetésével (vö. Mt 5,44) egészen új magatartásformát javasol. Azt kéri követőitől, hogy az üldözéseket tekintsék alkalomnak a tanúságtevésre, s viseljék türelemmel a megpróbáltatásokat (vö. Lk 21,13–19). A Jézus miatt üldözöttek jutalma az, hogy annak az isteni országnak kitüntetett polgáraivá válhatnak, amelynek földöntúli dicsőséges megnyilvánulását mennyországnak nevezzük.

A bibliai szövegek mondanivalója

Az ószövetségi részletben a próféta ítéletet hirdet: Isten elveti népének hűtlen tagjait. Ugyanakkor bátorítja a szegény és alázatos izraelitákat, továbbra is hagyatkozzanak az isteni gondviselésre, mert Isten szándéka az, hogy választott népének szent

„maradékaként” megőrizze őket. A történelem viharaiban mindig az ilyen szent maradék menti át Isten ígéreteit, s mindenkor az ilyen maradék a jövő biztosítéka. • Az egyház azért idézi emlékezetbe ezt a jövendölést, mert meggyőződéssel vallja: az első században a keresztények alkotják a szent maradékot, „Isten Izraeljét” (Gal 6,16).

Ez a maradék annak a Jézus Krisztusnak egyháza, akiben beteljesült az Ábrahámnak és utódjának szóló üdvözítő isteni ígéret, hiszen benne nyert áldást a föld minden népe (vö. Gal 3,16). Az egyházba – mint szent maradékba – tartoznak a test szerint való Izraelből azok, akik elfogadták Jézust (vö. Róm 11,1–6), de lelki, szellemi értelemben izraelitának számítanak, és így a maradékhoz tartoznak azok is, akik a pogányok közül tértek a keresztény hitre. A pogányokból lett keresztények ezért kaphatják meg az Istenhez hű Izrael megtisztelő címeit is: választott nemzetség, Isten tulajdonba vett népe stb.

(1Pét 2,9).

A boldogmondás (gör. makariszmosz) irodalmi műfajában megfogalmazott evangéliumi részletben Jézus arról ad tanítást, hogy

a szent maradék tagjai milyen módon lehetnek boldogok. Az ószövetségi Biblia szerint a Boldogság azonos az Istennel, aki egyedül tudja igazán boldoggá tenni az embert. Ezért mondja a próféta: „boldogok mind, akik benne reménykednek” (Iz 30,18; vö.

Zsolt 2,12; 16,11; 84,13). Jézus is bibliai értelemben használja a boldogság kifejezést: azaz nem az e világi értékek élvezetéből fakadó örömöt vagy a kellemes érzést érti rajta, hanem azt az élményt, amelyet Isten közelségének, jelenvalóságának megtapasztalása nyújt.

A nyolc boldogság valójában nyolc út, amely ilyen boldogító tapasztalathoz vezet.

Adj hálát Istennek, hogy téged is boldoggá akar tenni!

Az ószövetségi jövendölésen elgondolkodva adj hálát Istennek, hogy téged is megtartott választottai között, és így azok közé tartozhatsz, akiket a próféta Istenhez hűséges „maradéknak” nevez.

Az evangélium hallgatása közben köszönd meg Jézusnak, hogy neked is megmutatta a Boldog Istenhez vezető utat, s kérd segítségét, hogy életed folyamán azon az úton tudj haladni, amelyet Jézus a nyolc boldogmondásban neked is megmutatott.

Évközi hatodik vasárnap