A Szent Család ünnepe

Az ószövetségi idézet a Jézus, Sirák fiának könyve című iratból származik, amelynek héber nyelvű eredetije, majd görög fordítása (LXX) a Kr. e. 2. században készült el. E mű, amelyet Egyházi Könyv (lat. Ecclesiasticus liber) néven is ismerünk, az úgynevezett deuterokanonikus (másodlagosan kánoni) könyvek közé tartozik:

csak a 4. századtól szerepel a keresztény kánonban, azaz a sugalmazott szent könyvek jegyzékében (vö. DH 179). A protestánsok a 16. században kétséges eredetű, apokrif (gör. apokrüphosz: rejtett, titkos) írásnak minősítették, s kihagyták a kánonból. • Az újszövetségi szentírási elbeszélés a Máté-evangéliumban található gyermekségtörténet egyik részlete.

A Szent Család ünnepe a bibliai szemelvények tükrében a) A szülők iránti tisztelet (Sir 3,3–7.14–17) hibájáért jóval fizetnek neked: ¹⁷ a jótett fejében gyarapodsz majd, a szorongatás napján javadra számítják neked, és bűneid elillannak, mint dér a melegben.

A fontosabb kifejezések magyarázata:

Isten tekintélyt adott az atyának a gyermekek előtt: ez a megállapítás az Isten által adott tízparancsolat negyedik felszólítására, a „tiszteld apádat és anyádat” (Kiv 20,12; MTörv 5,16) isteni követelményére épül.

aki szereti Istent, bűneiért engeszteli: mivel a bűn elkövetésekor nem Isten haragszik meg az emberre, hanem fordítva, az engesztelésben sem valamiféle haragvó Istent kell jobb belátásra bírni, hanem a bűnt elkövető, az Istenre haragvó embernek kell megváltoznia. S ez történik, valahányszor az isteni segítségért fohászkodó teremtmény

Isten erejében képessé válik arra, hogy tartózkodjon a bűnös életviteltől.

kincset gyűjt, aki megbecsüli anyját: a kincs az ószövetségi Bibliában nem csupán az e világi értékeket jelenti, hanem elsősorban Isten barátságát (vö. Bölcs 7,14) és az Úr félelmét (vö. Iz 33,6), vagyis annak az Istennek tiszteletteljes elismerését, aki békességet és életet ígér a benne bizakodó embernek (vö. Bír 6,23). Nyilvánvaló, hogy a szemelvény szerzője az utóbbi értelemben vett kincsre gondol.

aki tiszteli atyját, hosszú életű lesz…: a hosszú földi élet az Úr félelméhez, az Isten iránti bizalomhoz és hűséghez kapcsolódó ígéret (vö. Sir 1,25). Ezt az ígéretet a szerző a szülők iránti tisztelettel is összefüggésbe hozza, mert ebben a tiszteletben az Úr félelmének megnyilvánulását látja. Nyilvánvalóan nem azt akarja mondani, hogy az apját tisztelő ember nem halhat meg fiatalon, hanem egy anyád hibájáért jóval fizetnek neked: az apa iránti tiszteletet és az anya hibáinak elnézését Isten azzal jutalmazza, hogy megbocsátja az idős szülők hibáit elnéző és a róluk gondoskodó fiú vétkeit.

b) A Szent Család egyiptomi útja (Mt 2,12–15.19–23) 2 ¹² Mivel [a bölcsek] álmukban beteljesedjék az Úr szava, amit a

próféta által mondott:

A Szent Család ünnepe

A fontosabb kifejezések magyarázata:

mivel [a bölcsek] álmukban intést kaptak…: a Máté-evangélium szimbólumokban gazdag elbeszélése szerint napkeletről Nagy Heródes király (ur. Kr. e. 37–4) tudtával bölcsek érkeztek Betlehembe, hogy ajándékokkal hódoljanak a gyermek Jézus, a

„zsidók újszülött királya” előtt (vö. Mt 2,1–11). Most ezek a bölcsek kapják az angyali intést, hogy hazatérésük alkalmával kerüljék el a királlyal való újbóli találkozást.

kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba: az angyal azért biztatja menekülésre Józsefet és családját, mert a hatalmát féltő Heródes semmilyen eszköztől sem riadt vissza, hogy uralmát biztosítsa. Beteges uralomvágyát mutatja például az, hogy hatalomféltésből két fiát és feleségét is meggyilkoltatta, illetve Jézus születését követően Betlehemben és annak környékén megölette a kétévesnél fiatalabb fiúgyermekeket (vö. Mt 2,16–18).

hogy beteljesedjék az Úr szava…: »Egyiptomból hívtam az én fiamat«: a Palesztinával határos Egyiptom a történelmük fájdalmas és örvendetes emlékeit egyaránt őrző zsidók számára a szolgaság, a fogság birodalmát jelentette. A Kr. e. 13. században Mózes Isten segítségével ebből a szolgaságból vezette ki az izraeliták népét.

Ózeás próféta, aki Izrael népét Isten fiának nevezte, a Kr. e. 8. században lelkesen emlékezett vissza erre a szabadulásra, midőn Isten ajkára adta az „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat”

szavakat (vö. Óz 11,1). A prófétai mondást felidéző evangélista beszámolójában szereplő angyal értelmezésében azonban az Isten fia a zsidóságból származó Jézust, illetve a hozzá tartozó új népet, a megújult Izraelt jelenti.

meghallotta, hogy Arkelausz uralkodik…: Arkelausz Heródes fia volt, akit atyja halála (Kr. e. 4) után Augustus császár Júdea, Szamaria és Idumea negyedes fejedelmévé tett. Mivel kegyetlen ember hírében állt, József óvakodott attól, hogy családjával Júdeában keressen lakhelyet.

odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le: bár Názáretet a Biblia városnak nevezi, Jézus korában csak egy kis falu volt Galileában. A gyermekségtörténet szerzője azonban elsősorban nem a földrajzi tájékoztatás kedvéért említi a falu nevét, hanem azért, mert egy messiási jövendölés beteljesüléséről akar hírt adni. A Názáret (héb. Naceret) szó jelentése: hajtás, sarj (héb. necer). Midőn az evangélista Jézust názáretinek nevezi, azt hirdeti: ez a Jézus azonos azzal a Jessze (Dávid apja) gyökeréből sarjadó „hajtással”, akinek eljöveteléről a Kr. e. 8. században Izajás próféta jövendölt (vö.

Iz 11,1).

A szentírási szemelvények mondanivalója

A Sirák fia könyvéből vett szemelvény szerzője a tízparancsolat negyedik (tiszteld apádat és anyádat; vö. Kiv 20,12) útmutatásából kiindulva az Isten elgondolása szerinti eszményi család megvalósítására buzdít. A szerző a negyedik parancsolatban a mennyei Atya akaratának kifejeződését látja, és azt hangsúlyozza: az eszményi család összetartó erejét az adja, hogy tagjai igazodnak Isten akaratához. • A Szent Család ünnepén az egyház azért eleveníti fel ezt az ószövetségi részletet, mert meggyőződéssel vallja: a tökéletes családot a Jézus, Mária és József alkotta közösség váltotta valóra. Ennek a közösségnek ugyanis minden tagját az jellemezte, hogy a mennyei Atya akaratát kereste és követte földi küzdelmeiben.

A Máté evangéliumából idézett részlet a gyermekségtörténet irodalmi műfajában fogalmazódott meg. A leírásban tehát nem a cselekmény (a szentcsalád egyiptomi útja) a hangsúlyos, hanem az, amit szerzője e kis történettel kifejezni szándékozott: a családjával Egyiptomba menekülő, majd onnan visszatérő Jézus már gyermekkorában is azonos volt azzal a Messiással, akinek földi életében meg kellett tapasztalnia a bűnök okozta szenvedés, üldöztetés és elnyomás világát, hogy aztán új Mózesként kivezethesse, megszabadíthassa népét a bűn uralmának állapotából.

Mivel az evangélista látásában az utóbbi állapotot Egyiptom szimbolizálja, az Isten fia kifejezés pedig Jézust és az általa megszabadított emberi közösséget jelenti, Máté a mennyei Atya ajkára adhatja Ózeás próféta egykori szavait: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat”. Ez a mondat immár azt jelenti: Isten az Egyiptom által jelképezett nyomorúságos és bűn fertőzte történelemből „hívta ki”

Jézust és mindazokat, akiket Jézus megszabadított az örök halállal fenyegető bűnös állapotból. • A Szent Család ünnepén az egyház arra emlékezik, hogy a bűn állapotából megszabadító Jézus sorsában szülei is osztoztak. Bár történeti szempontból nem sokat tudunk a Messiás családjának életéről, az evangéliumi utalásokból egyértelmű:

Jézus családjának minden tagja szent volt abban az értelemben, hogy teljességgel elfogadta a mennyei Atya akaratát, amelyet a Biblia így fogalmaz meg: Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4). Jézus szenvedésével és halálával mutatta meg, hogy teljességgel azonosult ezzel az egyetemes üdvözítő akarattal. Mária azzal fejezte ki az isteni akarathoz való ragaszkodását, hogy bár nem értette, igent mondott Isten titokzatos tervére: „legyen nekem a te igéd szerint” – válaszolta az angyalnak (vö. Lk 1,38). S végül József, akit a Biblia igaz (Isten akaratához igazodó) embernek mond (vö. Mt 1,19), kész volt igazodni Isten titokzatos elgondolásához, s ezért nemcsak hogy nem félt magához venni Máriát, hanem hűségesen gondoskodott is családjáról.

A Szent Család ünnepe

Mit kell tenned ahhoz, hogy családod eszményivé váljon?

Az ószövetségi buzdítást hallgatva igyekezz belátni: saját családod szentté válásához csak akkor tudsz hozzájárulni, ha a legszűkebb emberi közösségedben betöltött szerepednek megfelelően Isten útmutatása szerint élsz.

Az evangéliumi részlet mondanivalója az, hogy Jézus és családja mindenben tökéletesen igazodott a minden ember üdvösségén munkálkodó mennyei Atya akaratához. Bármilyen (gyermeki, szülői stb.) szerepet töltesz be saját családodban, gondold meg, hogy akkor tudsz hozzájárulni e kis közösség megszentelődéséhez, ha azonosulsz az Atya akaratával, azaz Jézus segítségével megteszel mindent azért, hogy a környezetedben élő emberek eljuthassanak a minden embernek örök boldogságot szánó Istenbe vetett hitre.