az elévülés alá nem tartozó igényekről
2.3. A tulajdoni (dologi) igények elévülése
rögzíti: Bár az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó igény (amennyiben nem dologi igény) elévül, és az érvénytelenség folytán visszakövetelendő dologra vonatkozó tulajdoni igény (elbirtoklás folytán) megszűnhet, azonban e szabályokat nem lehet figyelembe venni annak a szerződő félnek a javára, aki az eredeti állapot helyreállítását kéri: „A visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az elbirtoklási idő elteltétől függetlenül terheli az eredeti állapot helyreállítását kérő felet.”139
II. Fejezet: Gondolatok az elévülés alá nem tartozó igényekről
61
tulajdonjogra (az igényekre) nem hat oly erősen, mint a kötelemre; az elévülés elenyészteti az illető és jogutódai elleni igényt, de a dologi jog absolut természete folytán, az igény mindenki más ellen, a ki nem annak jogutódjaként jut a dolog birtokába, ujra feléled.”142 Itt kell azonban megjegyezni azt, hogy Lévy Béla is elismeri, „hogy a törvényhozás szempontjából kérdés és megfontolás tárgya lehet:
el akarja-e vonni a tulajdoni keresetet az elévülés alól vagy nem.”143 Lévy gondolatmenete napjaink dogmatikai hátterével abból a szempontból bírálható, hogy ő a tulajdoni igényt annak relatív oldaláról közelíti meg. A tulajdonos ugyanis az abszolút szerkezetű jogviszony keretében biztosított védelem esetében is, a konkrét jogsérelem bekövetkezése esetén, a jogsértővel szembeni fellépést biztosító relatív szerkezetű jogviszonyban érvényesíti igényét.
Lányi Bertalan arra hívta fel a figyelmet, hogy a tulajdonjog megsértéséből fakadó igények, követelések nem azonosíthatók a kötelmi viszonyokkal, „…mert e követelések tartalma és érvényesíthetősége (jelesül elévülésük kérdése is) önálló, dologjogi szabályok alatt áll.”144
A korábbi magánjogi bírói szokásjog tehát a tulajdoni, dologi igények elévülhetősége mellett foglalt állást, azonban – elsősorban a Mtj. hatására145 – a bírói gyakorlat változott, és a dologi igény elévülhetetlenségét vallotta. 146
A régi Ptk. 115.§ (1) bekezdése – nem éppen bőbeszédűen – az alábbiak szerint deklarálja a tulajdoni igények érvényesítésének időtől független lehetőségét: „A tulajdonjogi igények nem évülnek el.” Amennyiben azonban akár csak a Ptk. korábbi szövegváltozatait, akár csak a Ptk. megelőző kódexalkotási kísérletek fentebb ismertetett eredményeit tekintjük, nyilvánvalóvá válnak e jogi tétel hiányosságai.
A régi Ptk. a korábbi magánjogi tervezetek útján haladva szabályozta a tulajdoni igények elévülhetetlenségének kérdését. „ A tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését, ha pedig a dolog birtokából kikerült, követelheti visszaadását. A tulajdonosnak ezek az igényei nem évülnek
142 LÉVY Béla: Megjegyzések a tulajdoni kereset elévülésének kérdéséhez. Jogtudományi Közlöny. 1896./25. 198. o.
143 uo.
144 Itt utal a I. magánjogi törvénytervezet indokolására. Vö. LÁNYI Bertalan: A tulajdonjog.
In: Fodor Ármin (szerk.): Magyar magánjog. II. kötet Dologi jog (Signer és Wolfner Kiadása, Budapest, én.) 423. o.
145 Vö. „Az absolut jogokban szükségkép bennrejlő követelési jog mindenki irányában a megfelelő magatartásra, a joggal ellenkező cselekmény nemtevésére […] nem esik a követelés fogalma alá, de igenis az absolut jog megsértésével keletkező restitutionalis igény.”Lsd. KISS Albert: Az elévülés a Polgári Törvénykönyv Tervezetében. Kritikai Tanulmányok a Polgári Törvénykönyv Tervezetéről. V. Füzet. Grill K. Budapest, 1902.
9.o.
146 Vö. VILLÁNYI László i.m. in. Magyar magánjog III. kötet 632. o.
el.”147 Azonban az eredeti normaszövegnek a választott szabályozási módszere téves jogértelmezésre is lehetőséget adott.
A tulajdonjog megsértéséből fakadó ezen igények a jogsértést megelőző eredeti állapot helyreállítását célozzák, s mint ilyenek – egyezően a korábbi magánjogi kódextervezetekkel – elévülhetetlenek. A régi Ptk. eredeti szövegének megalkotásakor azonban hiányosságként kell értékelnünk, ahogyan annak értékelte már Rudolf Loránt is, hogy egyrészt a törvény szövegéből nem tűnik ki a tulajdoni igények felsorolásának részleges jellege. Másrészt hiányzik a korábbi törvényi rendelkezésekben már megjelent esetkör is, a kiigazítási (határkiigazítási keresetek) elévülhetetlensége. Rudolf felveti a törlési igény elévülhetetlenségének kimondását is, azonban véleményem szerint az elévülhetetlenség elvi élű kimondása az akkor hatályos telekkönyvi szabályok148, és a hatályos rendelkezések tükrében is alaptalan lett volna. Bár a törlési igény, különösen annak érvénytelen bejegyzésen alapuló esete szintén az eredeti állapot helyreállítására szolgál, azonban az eredeti érvénytelen bejegyzést megalapozó okirat, magánokirat érvénytelenségére irányadó szabályokra tekintettel (ha az megtámadható, a megtámadási határidő irányadó, ha semmis, elvileg nincs határidő), és az érvénytelen bejegyzésben bízó, közvetetten, jóhiszeműen és visszterhesen szerző védelmében,149 a törlési per megindítását határidőhöz kötni ésszerű.150
Az 1977. évi IV. törvény, a Ptk. novella a vizsgált szakaszon alapvetően módosítva, megszüntette a fent megjelölt egyes tulajdoni igények felsorolását és általánosan rögzítette a tulajdoni igények elévülhetetlenségét. Indokolása szerint
„A polgári jogban általánosan elfogadott elv, hogy a tulajdonjogból eredő igények nem évülnek el. Ennek a Ptk.-ban egyes tulajdonjogi igényekhez kapcsolt kimondása alapot adott olyan értelmezésre, hogy a tulajdonjogi igényeknek csupán a kiemelt csoportja nem évül el. A javaslat a szabályt egyértelműen fogalmazza meg, és azt a tulajdonjog védelme körében önálló szabályként tartalmazza.”
A régi Ptk. Kommentárja151 rögzíti, hogy a tulajdoni igénynek az elévülése csak a dolog megléte alatt van kizárva, mert az általános bírói gyakorlat szerint, ha a tulajdoni igény természetben már nem elégíthető ki, akkor a helyébe kötelmi jellegű igény lép, amely mint kötelmi követelés (kártérítési követelés), elévül. Az elévülés alóli kivételekként az alábbi eseteket emeli ki példálózó jelleggel:
147 Ptk. 115.§ (2) bek.
148 54/1960. (XI. 27.) Korm. rendelet
149 Inytv. 63. § (2) bek.
150 Erre nézve lsd. részletesebben a törlési perrel kapcsolatos 10.5.1. alfejezetet.
151 Vö. GELLÉRT György(szerk.): Polgári törvénykönyv magyarázata [Kommentár] im.
395-397. o.
II. Fejezet: Gondolatok az elévülés alá nem tartozó igényekről
63
1. Nem évül el a tulajdonközösség megosztására vonatkozó, és házastársi vagyonközösség megosztására vonatkozó igény. A Legfelsőbb Bíróság 2009-ben hozott elvi határozatában megerősítette a különvagyonra alapított igény tulajdoni igény jellegét is, amely tehát szintén nem évül el. A felperes házastárs által, a szüleitől kapott ingatlan vételárból vásárolt budapesti ingatlan annak ellenére a különvagyonát képezte, hogy a házastársa javára az akkor irányadó budapesti ingatlan-szerzési szabályok megkerülése céljából 10/100 tulajdoni illetőséget az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek.152
2. Az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során meghatározott jogorvoslati határidő letelte a tulajdonos tulajdoni igényét nem érinti.
3. Nem évül el a letét kiadására vonatkozó igény sem, ha a letett dolog természetben megvan, mert a tulajdonosnak a dolog kiadására vonatkozó igénye nem évül el. Az új Ptk. a bírósági (közjegyzői) letétbe helyezett dolgok (készpénz, értékpapír, okirat) visszaadására vonatkozó igénynek időbeli korlátot nem szab, így véleményünk szerint, elvileg, ha a jogosultnak a letét kiadására vonatkozó joga elévült, a letevő (kötelezett) azt határidő nélkül visszakövetelheti.153 Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban a 27/2003.
(VII.2.) a bíróságon kezelt letétekről szóló IM rendelet szabályait, amely a kiutalást elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltét követően a letéti kezelés(őrzés) megszüntetését írja elő. Ellenben, az új Ptké.
rendelkezése szerint az új Ptk. hatálybalépését megelőző tíz éven belül letétbe helyezett pénz, értékpapír, okirat kiadását a kötelezett időbeli korlátozás nélkül követelheti, ha a jogosultnak a letét kiadására vonatkozó joga már elévült. A teljesítési letétet meg kell azonban különböztetnünk az őrzési illetve a nem bírói letéttől. Az utóbbi esetekben ugyanis, ha a letét tárgya helyettesíthető dolog vagy pénz (rendhagyó letét), a régi Ptk. 472.§ és 527.§ (új Ptk. 6:367.§-a) alapján a letéteményes azon tulajdont szerez, így a letét kiadására vonatkozó igény már nem tulajdoni, hanem kötelmi igény, tehát elévül.
4. Tulajdoni igényként nem évül el a túlépítéssel, a ráépítéssel és a közös tulajdonnal kapcsolatos igény sem. 154
Jelenlegi irodalmunkban a tulajdoni igények elévülhetetlenségének tana, a tulajdonjog megsértéséből fakadó dologi és kötelmi igények következetes elhatárolása mára megvalósult. „A tulajdoni igény a tulajdonost tulajdonjogának megsértése esetén a jogsértővel szemben illeti meg, és vagy a birtok visszaszerzésére, vagy a jogellenes háborítás megszüntetésére irányul.”155 Menyhárd Attila szerint a tulajdoni igények (kivétel nélkül) nem évülnek el, mert nem tekinti tulajdoni igénynek azokat a helyzeteket, amikor a dolog elveszett vagy megsemmisült, és a helyébe kártérítési vagy jogalap nélküli gazdagodás iránti
152 EBH 2009:1960.
153 Vö. 6:54.§ (3) bek. és Ptké. 53.§
154 Kommentár im. 1155.
155 MENYHÁRD Attila: Dologi jog. Osiris Kiadó, Budapest 2007, 358.
igény lép. „Ezek az igények viszont már kötelmi igények, így elévülnek.”
Hozzáfűzi, hogy ekkor döntő jelentőségű lesz a kötelmi igény esedékessé válásának időpontja: „Ezért ilyen helyzetekben az igény érvényesíthetőségével kapcsolatos központi kérdéssé válik annak az időpontnak meghatározása, amellyel a tulajdoni igény érvényesíthetetlenné vált és ezzel a helyébe kötelmi igény (kártérítési vagy jogalap nélküli gazdagodás iránti igény) lépett. Mivel a kártérítési és jogalap nélküli gazdagodási igény a keletkezésekor esedékessé válik [Ptk. 360. § (1) bek., PK 51. sz., Ptk. 364.§. §], ezzel az igény elévülése is megkezdődik.” 156
A tulajdoni igények elévülhetetlenségének tehát elsődleges feltétele, hogy a tulajdonjog tárgyára vonatkozó, a dolog visszaszolgáltatására vonatkozó igény még teljesíthető legyen. Amennyiben a természetbeni kiadás lehetetlenné válik, az pénzköveteléssé fordul át, amely igény (akár kötelmi jellegű dologi igényként, akár kötelmi igényként kezeljük) elévül. A tulajdoni igény helyébe lépő kártérítési igény esedékességének időpontja véleményünk szerint nem egységes a bírói gyakorlatban. Továbbá, problematikus a kártérítési igény (gazdagodás megtérítésére vonatkozó igény) elévülése nyugvásának meghatározása is.
Abszolút, tehát kizárólagos jogok esetében (így a dologi jogok, a személyhez fűződő, vagy szerzői jogok esetében) Szladits, Almási és Tóth is rámutatott arra a dogmatikai problémára, hogy mivel ezen alanyi jogok mindenkivel szemben fennállnak, ezért lényegében érvényesíthetőkké kizárólag megsértésük esetén válnak, mégpedig immár konkrét személlyel, a jogsértővel szemben. Ebből a megközelítésből tehát, ha alanyi jogként tekintünk ezen jogi védettséget élvező állapotokra,– amely potenciáljukban hordozzák megsértésük esetére a sértővel szembeni fellépés lehetőségét, tehát az igény lehetőségét –, akkor valóban, ezek a jogok mint alanyi jogok nem évülnek el. Védhetőbb azonban és logikai szempontból is egyszerűbb azt a levezetést követni, miszerint az abszolút jogosítványok megsértése esetén, mindaddig míg a jogsértő állapot fennáll, folyamatosan megújulnak az ebből keletkező igények, így az eredeti állapot helyreállítására (a dolog kiadására), a jogsértő magatartás abbahagyására irányuló igény alapja is folyamatosan megújul, ezért az elévülés nem következhet be.
Amennyiben a dolog megsemmisül, a jogosultnak tulajdonjoga megszűnik, a dolog értékére vonatkozó igénye (kártérítési igénye) pedig mint kötelmi követelés, elévülés alá tartozik. Egyes szerzők és a véleményünk szerint a természetbeni szolgáltatás lehetetlenné válásával keletkezik a jogosult kártérítési igénye, tehát az elévülés kezdőpontjaként ez a körülmény határozható meg. Ezzel szemben más szerzők véleménye szerint a kártérítési igény érvényesítése a dolog kiadására vonatkozó igény érvényesítésével egyidejűleg már megilleti a tulajdonjoga megsértésének következményeként a jogosultat. Tehát a tulajdoni kereset (rei vindicatio) és a kártérítési követelés elévülése egyazon pillanatban kezdetét veszi, és legfeljebb a kártérítési igény elévülésének nyugvása állhat be
156 MENYHÁRD im. 363.–364.
II. Fejezet: Gondolatok az elévülés alá nem tartozó igényekről
65
azon menthető körülmény folytán, hogy a jogosult elsősorban a dolog természetbeni kiadását követeli.