funkciói (jogpolitikai indokai)
IV. Az elévülés kezdete
4.1. A szerződés (kötelem) teljesítésének időpontja, a követelés lejárta a követelés lejárta
4.1.7. Felmondástól függő lejárat
IV. Fejezet: Az elévülés kezdete
103
mindamellett, hogy az adós teljesítési kényszerűsége folyamatosan fennállna.
Ennek elkerülése érdekében véleményünk szerint helyes az az álláspont, hogy ebben az esetben a jogosult nyilatkozata, mint a szerződés lejártának feltétele folyamatosan adott, így saját nyilatkozatától függ követelése érvényesítése, így az elévülés is már a szerződés megkötésével kezdetét vette, függetlenül attól, hogy a jogosult valójában felmondási jogával mikor élt.
Rudolf is kitér monográfiájában a felmondástól függő lejáratú követelések elévülésének problémájára. Két szakirodalmi álláspontot vázol fel. Az első szerint nem áll fenn olyan bizonytalan helyzet, amely a közérdeket sértené, ezért szükség lenne az elévülési határidőt a felmondástól függetleníteni. Rudolf ezt a megközelítést elveti. A második megoldási javaslatként vázolja fel azt, hogy e kötelezettségeket már a keletkezésükkel lejártnak tekintsük, és így az elévülési határidő e kezdő ponttól induljon. Rudolf azonban ezt a megközelítést is rendkívül merevnek és kierőszakoltnak tekinti, egyrészt mert naptárilag ezek a követelések hamarabb elévülhetnek, mint a lejárati határidővel meghatározott egyéb követelések, annak ellenére, hogy a felek kifejezett akarata a felmondási idő, és ezáltal a későbbi lejárat meghatározása volt. Ezen kívül egy harmadik megoldást is fölvázol, miszerint a felmondási jogok gyakorlásának idejét kell megszabni, másrészt a felmondási jognak indokolatlanul hosszú időn át tartó megvalósuló gyakorlását joggal való visszaélésnek tekintsük.274
Kiss Albert a felmondástól függő lejáratú szerződésekre az alábbi példákat hozta fel: mutuum, depositum és precarium. Már itt hozzá kell azonban fűzni, hogy Szászy és Nizsalovszky elhatárolták ezen esetkörtől azt, amikor a felmondás a szerződés megszüntetését eredményezi elsősorban, nem pedig a teljesítés időpontját.
Lényegében a teljesítést esedékessé tevő lehívás és a felmondás intézménybeli eltérése csúcsosodott ki az alábbi eseti döntésben. A bíróság által megállapított ítéleti tényállás szerint az alperes 1995 óta több alkalommal, összesen 13.500.000 forint kölcsönt vett át forintban, készpénzben, kamatmentes visszafizetési kötelezettséggel. Bizonyos esetekben meghatározott időpontban, míg más kölcsönszerződések esetében a felperes, mint hitelező által meghatározott időpontban vállalta a kölcsön visszafizetését. 2002. december 12.
napján ügyvéd előtt az I. rendű alperes a felperes felé írásbeli tartozáselismerő nyilatkozatot tett, amelyben elismerte fennálló tartozását, amit a vállalt határidőig, illetőleg a tartozás elismerés időpontjáig visszafizetni nem tudott.
Nyilatkozatában vállalta, hogy 2003. június 30. napjáig fennálló tartozását kamatmentesen visszafizeti. A bírósági eljárásban az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes kölcsön jogcímén fennálló követelése a tartozáselismerő okirat aláírásának időpontjáig elévült, tekintettel arra, hogy ha a teljesítési határidőt sem szerződés, sem jogszabály nem határozza meg, a teljesítés nyomban esedékes
274 RUDOLF i.m. 35.o.
IV. Fejezet: Az elévülés kezdete
105
vagy azzá tehető. Miután pedig egy szerződés kivételével a kölcsönszerződésekben teljesítési határidő megállapítása nem történt meg, így a teljesítés nyomban esedékessé vált, amelyre tekintettel az utolsó átvételi elismervény alapján fennálló követelés is elévült 2002. szeptember 9. napjával.
Ezzel szemben a bíróság kifejtette, hogy a Ptk. 526. §-a alapján a hitelezőnek a kölcsönösszegre vonatkozó visszakövetelési joga a szerződésben meghatározott lejárat, illetőleg lejáratok szerint, felmondás esetén pedig a felmondási idő elteltével nyílik meg. A felmondás alakszerűtlen, tehát akár a teljesítésre irányuló felszólításban is testet ölthet. Mivel a felek nem tudták a perben bizonyítani, hogy 2000. január-februárjában valóban felszólították teljesítésre az alperest, ezért a kölcsöntartozásokat végeredményben az alperes 2002 december 12-i tartozás elismerő nyilatkozata tette lejárttá, és innen kezdődött meg az elévülés. 275
Véleményünk szerint a bíróság itt közölt álláspontja nem elfogadható. Bár a Ptk. rendelkezései szerint valóban a teljesítés időpontját a hitelező határozza meg egyoldalú nyilatkozatával, a felmondással, azonban minden olyan esetben, ahol a jogosult egyoldalú nyilatkozatától válik függővé az elévülés kezdete, a jogosult késlekedése a kötelezett bizonytalan helyzetét eredményezi, tehát sérülnek az elévülés jogpolitikai indokai. Ebben az esetben tehát a tartozás elévülése már azzal az időponttal kezdetét veszi, amikortól a jogosult a teljesítést lejárttá teheti.
A régi Ptk. rendelkezései között az alábbi esetekben jelentkezett a felmondás, mint a szolgáltatás teljesítési határidejét is meghatározó egyoldalú nyilatkozat.
Önálló zálogjog esetében a zálogjogosult kielégítéséhez - ha a felek másként nem állapodnak meg - az önálló zálogjognak a zálogkötelezett vagy a zálogjogosult általi felmondása szükséges, a felmondás ideje - eltérő megállapodás hiányában - hat hónap.276
A határozatlan időre kötött kölcsönszerződés tizenöt napi felmondással szüntethető meg. A hitelezőnek a kölcsönösszegre vonatkozó visszakövetelési joga a szerződésben meghatározott lejárat, illetve lejáratok szerint, felmondás esetén pedig a felmondási idő elteltével nyílik meg.277
Az új Ptk. kifejezetten nem rendelkezik a követelésnek a felmondási jog gyakorlásához kötött esedékessé válásáról. Alkalmazandó ezen esetekre is az új Ptk. 6:213.§ (3) bekezdése: Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a tartós jogviszonyt létrehozó, határozatlan időre kötött szerződést, megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél felmondhatja. Ily módon a szolgáltatás esedékességét kiváltó valamint szerződés megszüntetését , a felek közötti esetleges elszámolási igények keletkezését kiváltó felmondás közötti határvonal elmosódik.
275 Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.326/2008/5.
276 Ptk. 269. § (2) bek.
277 Ptk. 526.§ (1) bek.
A szerződés felmondása ugyanis tipikusan nem a teljesítés esedékességét, hanem a folyamatos szolgáltatásban megnyilvánuló teljesítési kötelezettség (Nizsalovszky: tartós szolgáltatások), vagy a folyamatosan fennálló tűrési kötelezettség megszűnését eredményezi és a dolog visszaadására/visszavételére vonatkozó kötelezettséget is keletkeztet. Hasonló megállapításra jut Szászy István, amikor kifejti: „Más a felmondás természete oly esetben, midőn az egyik fél szolgáltatása valamely helyzetnek huzamos időn át fenntartásában (pl. bérlet) vagy huzamosan ismétlődő szolgáltatások nyújtásában (pl. szolgálati szerződés) áll. Ilyenkor a felmondás a kötelmi viszony megszűnését idézi elő.” 278 Ugyanígy Dezső Gyula: „a felmondás némely esetben a szolgáltatás esedékességét, más esetben egy folyamatban lévő szolgáltatás (pl. bérlet, haszonbérlet, alkalmaztatás, kölcsön) beszüntetését célozza.”279
Így a régi Ptk. alapján például letéti szerződésben a letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti. E jogosultsága lényegében nem a teljesítési határidő meghatározására szolgál, pusztán az adóstól követelt őrzési szolgáltatásról való lemondást jelent, amelyhez kapcsolódik tehát a dolog kiadására vonatkozó kötelezettség keletkezése. „A letéteményes a határozatlan idejű letéti szerződést tizenöt napi felmondással bármikor megszüntetheti, …. ”280 A felmondási idő jelen esetben is a teljesítésre való felkészülésre adott időként funkcionál.
Haszonkölcsön esetében, ha a haszonkölcsön tartama nem állapítható meg, a kölcsönadó a szerződést tizenöt napra mondhatja fel.
Ha a letéteményes, a haszonkölcsönbe adó vagy a bérbe adó érdekei védelmében szükséges, vagy a másik szerződő fél szerződésszegő magatartását szankcionálja, a jogalkotó eltekint az egyébként meghatározott felmondási időtől, és azonnali, azaz határidő nélküli felmondási jogot alapít. Tehát ezekben az esetekben a kötelezettet sem jogszabály, sem a felek megállapodása nem segíti a teljesítésre való felkészüléshez szükséges idővel, a teljesítés azonnal esedékessé válik és ezzel összefüggésben lehetővé válik a kötelezettel szembeni igényérvényesítés.
A szerződéses jogviszony felszámolása érdekében gyakorolt felmondás nemcsak a már lejárt részletek, hanem a teljes tartozás esetében új teljesítési határidőt jelenthet, amennyiben a követelés a felmondással egyösszegűvé alakul és lejárttá válik.
A régi magyar magánjogtudomány kitért arra az esetre is, amikor az adós volt jogosult a teljesítés idejét meghatározni. Amennyiben az adós jogosult meghatározni a teljesítés idejét, mindaddig nem kezdődik meg az elévülés, amíg erre sor nem kerül. A Máptk. szerint „Ha a teljesítési idő meghatározása az adós tetszésére van bízva, a teljesítés rendszerint csak az adós halála után örököseitől
278 SZÁSZY: A kötelmi jog általános tanai i.m. 58. o.
279 DEZSŐ i.m (Magyar magánjog) 435. o.
280 Ptk. 466. § (1) bekezdés
IV. Fejezet: Az elévülés kezdete
107
követelhető. Személyesen teljesítendő kötelezettség teljesítési idejét ily esetben a hitelező kérelmére a bíróság állapítja meg méltányosság szerint.”281
A felmondást el kell határolnunk a megintéstől. A megintésnek, mint egyoldalú nyilatkozatnak a követelés lejártára nincs hatása, a már esedékessé vált tartozás esetében azonban az adós késedelme automatikusan nem, kizárólag a jogosult megintése, felszólítása alapján áll be, amely a főkövetelés esedékessé válását nem érinti, de kihat a késedelmi kamatokra, hiszen a megintés alapján beállt késedelem idejére számíthatók csak fel.282