Dilemmák az elévülés kezdő időpontjának meghatározása körül meghatározása körül

A régi Ptk. rendelkezéseit megelőzően az Mtj. 1288. § az alábbiak szerint fogalmazta meg a kártérítési igény esedékességét: „Tiltott cselekményből vagy szerződésen kívüli vétlen kártételből eredő kártérítési követelés, ha már előbb el nem évült, attól az időponttól számított három év alatt évül el, amelyben a kár és a kártérítésre kötelezett személy a sértettnek tudomására jutott.” Tehát a tudomásszerzéstől kezdődött az elévülési határidő.

Marton Géza is javasolta a bírói gyakorlatnak e szabály alkalmazását, továbbá rámutatott arra, hogy „Az elévülés […] csak a kártérítésre alapul szolgáló tényállás teljes bekövetkeztével (actio nata), azaz tehát nem csupán a jogsértő cselekmény elkövetésével, de a káros eredmény beálltával is kezdődhet.”²⁹² Hozzátette, hogy „ugyanannak a jogsértő cselekménynek később folytatólagosan beálló káros hatásai külön elévülés alá esnek.”

A DCFR modell szabály az elévülés általános kérdései között az elévülési határidő kezdeténél megjelöli, hogy kártérítési igények esetében az elévülés az igényhez vezető cselekménytől veszi kezdetét,²⁹³ nem utal tehát kifejezetten a károsodás bekövetkezésének időpontjára. Azonban az elévülés (tiszta) nyugvására vezető eseteként szabályozza azt a körülményt, ha a jogosult nem tud, illetve ésszerűen nem is várható el tőle, hogy az igényt megalapozó tényekről tudomással bírjon, beleértve a kártérítési igény esetében a kár típusát.²⁹⁴ A DCFR a nyugvásnak

társaság tagjának, betéti társaság beltagjának felelőssége vetik fel. A törvény végül is nem tartalmaz ilyen szabályt. Lényegét tekintve - helyes dogmatikai felfogás mellett - ilyen esetekben ugyanis a teljesítés mindaddig nem válik esedékessé, azaz az elévülés meg sem kezdődik, amíg a jogosult nem igazolja a főkötelezettől történő behajthatatlanságot. A törvény szerint tehát (szemben az 1/2007. Polgári jogegységi határozattal) ilyenkor nem elévülésről és az elévülés nyugvásáról, hanem a teljesítés esedékessé válásának megítéléséről van szó.” Egyébként az 1/2014. PJE határozat az új Ptk. eltérő rendelkezése miatt már az új Ptk. alkalmazása körében nem tekinti irányadónak az 1/2007. PJE határozatot.

292 MARTON Géza: A polgári jogi felelősség. TRIORG Kft. Budapest, é.n. 203. o.

293 DCFR III.-7:203. szakasz (1) bek.: „The general period of prescription begins to run from the time when the debtor has to effect performance or, in the case of a right to damages, from the time of the act which gives rise to the right.”

294 DCFR III. – 7:301. szakasz

ezen esetkörét „tiszta nyugvási határidőként” kezeli, miszerint a nyugvásra okot adó körülmény fennállásának időtartamával ténylegesen meghosszabbodik az elévülési határidő (a határidő folyása felfüggesztett; suspension). Lényegében ugyanerre a következményre jutunk, ha eleve az elévülési határidő kezdetét a tudomásszerzéshez kapcsoljuk. Hozzá kell azonban fűzni, hogy a határidő kezdetének ilyen szubjektív elemtől függő megállapítása maga után vonja annak szükségét, hogy egy objektív határidő is felállíttassék, amelyen túlmenően az igényérvényesítésre nincs lehetőség.

A kártérítési igény elévülése a károsodás bekövetkeztével veszi kezdetét. A Ptk.

szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. ²⁹⁵

Az esedékesség időpontjaként a károsodás bekövetkezte azért nyilvánvaló, mert a kár megtérítésének általános feltételei, így a jogellenes és felróható károkozó magatartás, a kár bekövetkezte és a kettő közötti ok-okozati kapcsolat konjunktív tényálláselemek, így kár hiányában a kár megtérítésére vonatkozó igényről sem beszélhetünk. Ebből következően, egyrészt a károsodás bekövetkezését megelőző esedékességi időpont, mint a kártérítési igény elévülésének kezdő időpontja nem értelmezhető, másrészt a károsodás megtörténtét követő későbbi esedékességi időpont sem, lévén hogy speciális kezdő időpontot csak jogszabályi rendelkezés állapíthat meg.

The running of the period of prescription is suspended as long as the creditor does not know of, and could not reasonably be expected to know of: (a) the identity of the debtor;

or (b) the facts giving rise to the right including, in the case of a right to damages, the type of damage.

295 Régi Ptk. 360.§, új Ptk. 6:532.§ Itt ki kell térnünk azonban arra, hogy a régi Ptk.

szövegezése alapján a polgári jogi felelősség reparatív funkciójából eredően, az eredeti állapot helyreállítására kell elsősorban törekedni. ”Ténylegesen csak az eredeti állapot helyreállításával valósul meg – legalábbis megközelítően – az a követelmény, hogy a károsult számára teljesen olyan helyzetet kell teremteni, mintha őt kár nem érte volna.”

[Vö. Az 1959. évi IV. tv., a Polgári Törvénykönyvhöz fűzött Miniszteri indokolás (Atheneum , Budapest, 1959.) 284. o.] Az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó igény, restitúciós igény nem tartozik elévülés alá. Amennyiben az eredeti állapot helyreállítása lehetetlen, gazdaságilag okszerűtlen vagy célszerűtlen, lép előtérbe a kártérítés. Az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó igény elévülhetetlensége nézőpontjából azonban kérdésessé válik, vajon mikor következett be az eredeti állapot helyreállításának lehetetlensége, vajon e pillanat nyitja meg a kártérítési igény elévülését, vagy a károsodás bekövetkezésétől kezdve eddig a pillanatig a kártérítési igény érvényesítése előtti menthető akadály miatt az elévülés nyugodott? Ezen a gondolatmeneten továbbhaladva oda juthatunk, hogy a károsodás bekövetkezése miatt megnyíló, eredeti állapot helyreállítása lehetetlenülése eredményezné a kártérítési igény esedékessé válását. Ez azonban paradoxonhoz vezet, hiszen megállapítottuk, hogy a kártérítés a károsodás bekövetkezésével nyomban esedékessé válik. E problémakör is arra mutat rá, hogy a kárfelelősség körében szabályozott, eredeti állapot helyreállítására vonatkozó jogkövetkezmény ellentmondásban áll a kártérítési szankcióval.

IV. Fejezet: Az elévülés kezdete

111

A károsodás bekövetkezésének időpontját határozta meg a Kúria eseti döntésében, amikor a hibás teljesítésből fakadó tapadó károk esedékessé válását a szerződés teljesítési időpontjában jelölte meg. A tapadókár, vagyis a kötelezettnek az abban megnyilvánuló vagyoni érdeksérelme, hogy nem megfelelő minőségű, hibás, a törvényes vagy szerződéses kellékekkel nem rendelkező szolgáltatásban részesült, minden esetben a teljesítés időpontjában következik be.²⁹⁶

A Polgári Kollégium PK 51. sz. állásfoglalása így a törvényi szabályból kiindulva egyetlen helyes következtetésként vonta le, hogy amennyiben a károsult a károsodásról csak később szerzett tudomást, ez az elévülés kezdetét nem érinti, azonban az elévülés nyugvásának szabálya alkalmazandó lehet. Az 1/2014. PJE sz. határozat azonban ezt a PK véleményt a régi Ptk. szerinti ügyekben sem tartja alkalmazandónak.

Ha a kötelezett az engedményezés és az erről való értesítés ellenére a korábbi jogosultnak fizet, az új jogosult ezen alapuló kártérítési igénye a kötelezettel szemben a jogellenes fizetés időpontjában válik esedékessé.²⁹⁷

A balesetből származó kártérítési igény a baleset bekövetkeztekor nyomban esedékessé válik, így megkezdődik annak elévülése is. Ha a felperes olyan súlyos sérüléseket szenvedett el, amelyek egyben menthető oknak bizonyulnak a balesetből származó kártérítési igénye érvényesítésére, az akadály elhárulásáig az elévülés nyugszik.²⁹⁸

A szomszédos ingatlan használatának módja miatt az ingatlan értékében az értékcsökkenés akkor következik be, amikor az ilyen jellegű használat véglegesen kialakul és a tartósan zavaró hatások jelentkeznek. Az erre alapított kártérítési követelés elévülése ekkor kezdődik.²⁹⁹

Folytatólagosan elkövetett bűncselekménnyel okozott kár esetén a megítélt polgári jogi igényhez kapcsolódó kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontja a

296 BH2015.34. Problémát okozhat majd azonban a Ptk. azon rendelkezése, hogy a kártérítési igény kizárólag akkor érvényesíthető, ha a kijavításra vagy kicserélésre nemkerülhet sor.(Ptk. 6:174.§ (2) bek.) Véleményünk szerint, mivel itt egy esetlegesen bekövetkezett nyugvás folytán beállt határidőn belül i igényérvényesítésről van szó, ahol – elviekben a határidő nyugvása – nem történhet meg, ezért el kell majd ismerni a jogosultnak a hiba kijavítására vonatkozó igénye érvényesítését olyannak, amely az azonos jogalapból származó, tapadó kárra vonatkozó kártérítési követelése elévülését is megszakítja.

297 BH1995. 294.

298 BDT2009. 2095.

299 BDT2006. 1409.

folytatólagos bűncselekmény utolsó részcselekménye megvalósulásának napjával azonos.³⁰⁰

A Pécsi Ítélőtábla 2/2009. (X.9.) sz. véleményében a felelősségi jogban az elévülés és a kártérítési igény keletkezésének kérdését vizsgálta meg. A vélemény megformálásának apropóját a vérátömlesztés során kapott Hepatitis C vírusfertőzés és azzal összefüggő egészségkárosodások miatt indított kártalanítási perek képezték. Ezekben az esetekben a megfertőződés, mint kár-ok bekövetkeztét követő hosszú idő elteltével jelentkeztek az első tünetek, így a fertőzésből kialakuló egészségromlás, a jelentős májkárosodás, állapotrosszabbodás, amely felveti a kártérítési igény keletkezési időpontjának illetve elévülésének kérdését. A vélemény az alábbi feltett kettős kérdésre keresett választ: 1. Ha a károkozás – vagyis a kárbehatás – és a kár bekövetkezése között hosszabb idő telik el, az elévülés kezdetéül, vagy az elévülés nyugvásának megszűnéséül melyik időpontot kell figyelembe venni? 2. Ha a károsult állapotrosszabbodása a károsodási folyamaton belül olyan rendkívüli súlyúvá, olyan jelentős mértékűvé fokozódik, hogy az már önálló kártérítési/kártalanítási igényként is megállna, e tekintetben új igény keletkezik-e, amelyet az elévülés szempontjából teljesen önállóan kell elbírálni?³⁰¹ Általában levont következtetése az, hogy bár önmagában a fertőzöttség, súlyos gyógyszer-mellékhatás kártérítési igényt keletkeztet, azonban az idő előrehaladtával kialakuló további jelentős hátrányok, egészségromlás, daganat-áttét, (végső, halálközeli stádium) újabb kártérítési igényt alapoz meg. Lábady ezzel összefüggésben ismerteti az amerikai szakirodalomban „liability of long tail”-nek nevezett fent említett tényálláskörökre adott elméleti megközelítéseket. A manifesztációs elmélet szerint a kárigény keletkezésének időpontja a betegség kitörése, arról való tudomásszerzés, vagy annak orvosi diagnosztizálása. Az aktuális károsodási elmélet szerint a kártérítési igény akkor keletkezik, amikor a behatás, a fertőzés már olyan intenzívvé vált, hogy az a folyamat visszafordítását, a rosszabbodás megállítását lehetetlenné tette, tehát a kártérítési igény alapja a betegség

300 BH1979. 136. „Az alapügyben eljárt bíróságok tehát törvénysértés nélkül alkalmazták a Ptk. 360. §-nak (1) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, amely szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor, illetőleg a Ptk. 301. §-nak (1) bekezdését, amely szerint a kapcsolódó kamatfizetési kötelezettség a késedelembe esés időpontjától esedékes. A károsodás bekövetkeztének s ezzel összefüggésben a kamatfizetési kötelezettség esedékességének időpontja ugyanis – adhéziós eljárásban – legkorábban a bűncselekmény elkövetésének időpontja; ez utóbbin pedig folytatólagos bűncselekmény esetén az utolsó részcselekmény megvalósulásának az időpontját kell érteni.”

301 A kollégiumi véleménytervezetet Lábady Tamás, az Ítélőtábla Elnöke készítette, aki az Egyesült Államokból és Nyugat –Európából hozott számos, nagy horderejű kártérítési perben levont bírói következtetést mutatott be, majd hazai hasonló kártérítési ügycsoportokat is (azbeszt-szilikózis, sugárbetegség) a vizsgálódási körbe vont.

IV. Fejezet: Az elévülés kezdete

113

kifejlődése. A harmadik ún. kombinációs, „folyamatos károsodási” elmélet szerint a legelső károsító hatástól a betegség manifesztálódásáig bármely stádium önálló kártérítési igényt alapozhat meg, amennyiben a betegség súlyosbodása, rosszabbodása a korábban elbírált kárigénynél nem került/nem kerülhetett számbavételre.³⁰²

Az előadottak alapján a kollégium többségi álláspontja az volt, hogy a bekövetkezett egészségkárosodás manifesztálódásához – függetlenül a lappangási időtől – nem az elévülés kezdete, hanem az elévülés nyugvásának megszűnése kapcsolódik. A kisebbség véleménye szerint analógia útján figyelembe vehető lenne az 1993. évi X. törvényben (termékfelelősség) rögzített, elévülési határidőt kezdetét jelentő körülmény: amikor a károsult tudomást szerzett vagy tudomást szerezhetett volna a kár bekövetkeztéről, továbbá a károkozó személyéről.³⁰³

A kártérítési igény esedékességének kérdésével függ össze a Legfelsőbb Bíróság(Kúria) MK 93. sz. állásfoglalásában kifejtett vélemény is, miszerint, ha az egészségkárosodással okozati összefüggésben több és egymástól eltérő időben esedékes elkülönülő járadékigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani. Az új Munka törvénykönyve (2012. évi I. tv.) e szabályt egyébként tartalmazza.³⁰⁴ Az új Ptk. tükrében véleményünk szerint e bírói értelmezés nem lesz fenntartható, mert az új Ptk. kimondja a járadékkövetelések elévülésének egységességét: „a járadékkövetelés elévülési ideje a járadékkövetelés egészére egységesen akkor kezdődik, amikor a járadékkövetelést megalapozó kár első ízben jelentkezik.”³⁰⁵ Ennek indoka az, hogy ha a kártérítési igény a kár bekövetkezésével nyomban esedékessé válik, akkor a bekövetkezett kárból, az egészségromlásból fakadó további károk megtérítésére vonatkozó igény alapja már fennáll. Lényegében e gondolatot tükrözi a PK 52. sz. állásfoglalás, amely kimondja, hogy a baleseti járadékkövetelés esetén az elévülési idő a járadékkövetelés egészére, tehát a jövőben lejáró részletekre vonatkozóan is egységesen akkor kezdődik, amikor a baleset folytán bekövetkezett

302 V.ö. 2/2009. (X.9.) Kollégiumi vélemény Az elévülés és a kártérítési igény keletkezésének kérdéséről a felelősségi jogban.http://www.pecsiitelotabla.hu/docs/szakmai/polgari/az_elevules_es.pdf (letöltve 2012. június 25. )

303 A termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény 10.§ (2) bekezdése: „Az elévülés akkor kezdődik, amikor a károsult tudomást szerzett vagy kellő gondossággal tudomást szerezhetett volna a kár bekövetkeztéről, a termék hibájáról vagy a hiba okáról és a gyártó, illetőleg az importáló személyéről.”

304 Mt. 175.§ (2) bekezdése. Az elévülési időt, ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigény származik, egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.

305 Új Ptk. 6:533.§ (2) bek.

munkaképesség –csökkenés, illetőleg munkaképtelenség első ízben vezetett keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra.

Itt kell azonban rámutatni a fentebb ismertetett pécsi ítélőtáblai kollégiumi véleményre, amely részletes, példákkal illusztrált módon mutatta be a külföldi jogrendszerek által alkalmazott újszerű megoldást, a „liability of long tail”

intézményét. Ha a károkozással összefüggésben kialakult betegség az idő előrehaladtával olyan további állapotrosszabbodást vált ki, amelyet a bíróság ítéletében még nem értékelt, amelyet a károsult igényként még nem érvényesített, akkor a Pécsi Ítélőtábla Polgári kollégiumának véleménye szerint ez az állapotrosszabbodás önálló kártérítési igényt alapoz meg.

El kell határolnunk azonban a kártérítési igény esedékessé válásának és elévülésének kérdését attól a problémakörtől, hogy vajon a kártérítési járadékkövetelés, mint az egységes kártérítési követelési jogból fakadó részkövetelés visszamenőlegesen milyen időszakra érvényesíthető. Véleményünk szerint, az új Ptk.-nak a kártérítési járadékkövetelés kapcsán megállapított fenti elévülési szabálya pusztán a kártérítési követelési jog elévülésére vonatkozik, és nem teremt kivételt azon általános szabály alól, miszerint e követelés is járadékkövetelés, amelyre alkalmazandó kell legyen a Ptk. 6:497.§ (2) bekezdésében foglalt szabály: A járadékszolgáltatásra jogosult a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített járadékot bírósági úton nem követelheti. E szabály ugyanis kártérítési járadékköveteléseknél is hivatott megakadályozni a tőkefelhalmozási célú igényérvényesítést, véleményünk szerint nem tulajdonképpeni értelemben vett elévülési szabály, így nem is kerül ütközésbe a Ptk. 6:533.§ (2) bekezdésével.³⁰⁶