tükrében
VI. Az elévülés nyugvása
6.2. Az elévülés nyugvásának szabályozási modelljei
A menthető körülmény bekövetkezése az elévülési idő folyását többféleképpen is befolyásolhatja. A római jogtudományban az elévülési határidőnek a menthető körülmény fennforgása időtartamával való kitolódása valósult meg. E megoldást követte sokáig a régi magyar magánjogunk is, amelyen a magyar magánjogi tervezetek változtattak először, elsősorban a német dogmatika hatására. Az új Ptk.
kodifikálási folyamatában is megjelent olyan törekvés, elsősorban az elévülés nyugvásának egyszerűsítése érdekében, hogy a hagyományos, római jogi megoldás legyen alkalmazandó455. A Ptk. Koncepciónak erre vonatkozó felvetését a széles jogászkör sem gyakorlati, sem dogmatikai szempontból nem támogatta.
Itt kell megjegyezni, hogy nemzetközi magánjogi indokok sem támasztják alá a határidő egyszerű meghosszabbodását jelentő nyugvást, a DCFR, az ENSZ Elévülési Egyezmény, a PECL az elévülési határidő oly módon történő meghosszabbodását írják elő, miszerint a menthető akadály megszűnésétől számított bizonyos határidőn belül a jogosult még igényét érvényesíthesse, tehát e határidőn belül az elévülés nem következik be.
Az elévülés nyugvásának szabályozási modelljeit egyébként csoportosíthatjuk, amelyhez Rudolf Loránt módszerét hívjuk segítségül, aki az alábbi szabályozási modelleket különíti el: (1) tiszta nyugvás, (2) minősített nyugvás, (3) bírósági mérlegeléstől függő minősített nyugvás, (4) meghosszabbodás szabályozásának módszere.
6.2.1. Tiszta (egyszerű) nyugvás
A tiszta nyugvás módszerénél az akadályozottság időtartamára felfüggesztődik az elévülési idő folyása. Eszerint az elévülési idő kezdetén már fennálló akadályozottság is kihat az elévülési idő folyására, hiszen így az elévülési határidő ténylegesen meghosszabbodik annak időtartamával. Rudolf e megoldás hátrányaként emeli ki, hogy az elévülési határidők túlságosan hosszúra történő kitolódását is eredményezhetik, továbbá az elévülési idő leteltét megelőzően bekövetkező menthető akadály miatt a jogosult számára az akadály megszűnésétől számított relatíve kevés idő állhat rendelkezésére az igénye érvényesítésére.
455 Polgári Törvénykönyv Ötödik Könyv Kötelmi jog Javaslat – Normaszöveg és Indokolás – (Budapest, 2006. július 31.) így rendelkezett: „5:7. § [Az elévülés nyugvása]
(1) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. (2) Ha a menthető ok már a követelés esedékessé válásakor fennáll, az elévülési idő a menthető ok megszűnésekor kezdődik. (3) Ha a menthető ok jelentkezéséig az elévülés már megkezdődött, az elévülési idő azzal az idővel hosszabbodik meg, amely alatt a jogosult a követelését a menthető ok miatt nem érvényesítette.”
A fentebb említett 2006. évi Ptk. Koncepció elgondolását tükrözi a Vékás Lajos által szerkesztett Szakértői Javaslat, amely az elévülés nyugvásának egyszerű szabályozási modelljét követi.
„Ha a menthető ok már a követelés esedékessé válásakor fennáll, az elévülési idő a menthető ok megszűnésekor kezdődik. Ha a menthető ok jelentkezéséig az elévülés már megkezdődött, az elévülési idő azzal az idővel hosszabbodik meg, amely alatt a jogosult a követelését a menthető ok miatt nem érvényesítette.456” Ebben az esetben az egyszerű nyugvás olyan megközelítéssel egészül ki, hogy az elévülés kezdetén fennálló, nyugvásra okot adó körülmény az elévülési idő kezdetére is kihat. Átgondolandó azonban, hogy az elévülés kezdetének kiforrott dogmatikai alapjait az elévülés nyugvására okot adó körülményekkel színezzük át, mert így összemosódik az elévülés kezdetéül szolgáló időpont (az igény objektíve érvényesíthetővé vált) és az igény tényleges, konkrét érvényesítésének lehetősége (nem áll fenn szubjektív, konkrét, az elévülés nyugvására okot adó körülmény).
6.2.2. Minősített nyugvás
A minősített nyugvás szabályozási módszerében a jogalkotó egy meghatározott védelmi időt épít be. Eszerint az elévülés a menthető akadály megszűnésétől számított bizonyos idő leteltéig nem következhet be. Az akadályozottság megszűnését követően az elévülési idő tovább folyik, azonban abban az esetben, ha a törvényben biztosított védelmi idő már nem állna rendelkezésre, úgy az elévülési idő annyival hosszabbodik meg, hogy e védelmi idő biztosítva legyen.
Erre kitűnő példaként szolgál a DCFR szabályozása:
Ha a szerződő felek a követelésről vagy a követelést megalapozó körülményről tárgyalásokat folytatnak, az elévülési idő letelte nem következik be a tárgyalások során kifejezett utolsó közléstől számított egy éven belül. 457 Itt kell megjegyezni, hogy a DCFR a nyugvás folytán a határidő számítását nem
456 VÉKÁS Lajos (szerk): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez (Complex K,. Budapest, 2008.) 741. o.
457 III.-7:304. Art.: „If the parties negotiate about the right, or about circumstances from which a claim relating to the right might arise, the period of prescription does not expire before one year has passed since the last communication made in the negotiations.” In:
Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law. Draft Common Frame of Reference (DCFR) Outline Edition. Prepared by the Study Group on a European Civil Code and the Research Group on EC Private Law (Acquis Group) Based in part on a revised version of the Principles of European Contract Law. Edited by Christian von Bar, Eric Clive and Hans Schulte-Nölke and Hugh Beale, Johnny Herre, Jérôme Huet, Matthias Storme, Stephen Swann, Paul Varul, Anna Veneziano and Fryderyk Zoll. (Sellier, Munich, 2009.) [DCFR outline edition.] 272. o. (ford. P.R.)
VI. Fejezet: Az elévülés nyugvása
169
egységesen, hanem egyes nyugvási ok-csoportonként különválasztva kezeli. Más esetekben ugyanis bírói mérlegeléstől teszi függővé, hogy a menthető akadály elhárulását követően szükséges-e a hátralévő elévülési időn felül a jogosult rendelkezésére további határidőt adni a követelése érvényesítésére.
A Mtj. is védelmi idő beépítésével szabályozta az elévülés nyugvását: „A nyugvás idejét az elévülés idejébe nem lehet beszámítani. A nyugvás megszűntétől számított harminc napnál rövidebb idő alatt az elévülés nem fejeződik be.”458 „Ha a személynek, akinek nincs perbeli cselekvőképessége, az elévülési idő utolsó hat hónapja alatt bármely időpontban nem volt törvényes képviselője, az elévülés vele szemben nem fejeződik be előbb, mint hat hónappal azután, hogy perképes lett vagy törvényes képviselőt kapott.” 459
A megszövegezéséből látható, hogy az Mtj. is az egyes nyugvási okok között különbséget tesz, azok elévülési határidőre gyakorolt hatásuk szerint.
6.2.3. Bírósági mérlegeléstől függő (minősített) nyugvás
A fentiekben már utaltunk arra, hogy ezt a megoldást részben a DCFR is alkalmazza. E módszer szerint a bíróság akkor hosszabbítja meg az elévülés idejét, ha a jogosult az elévülési időn belül alapos okkal nem tudta érvényesíteni követelését. Mivel azonban ez tiszta formájában teljes mértékben a bíróság mérlegelésén alapszik, nem teremt biztos alapot a jogosult számára követelése érvényesítésére, ezáltal bizonytalanná válik ugyanis annak érvényesíthetősége.460 Ezzel szemben, ha a 2. pontban megjelölt – azaz a menthető akadály megszűnésétől számított – védelmi idő rendelkezésre bocsátását tesszük a bíróság döntésétől függővé, abban az esetben pusztán az elévülési idő tartamának az akadályozottság időtartamán felüli meghosszabbítása tekintetében áll fenn némi bizonytalanság. Így rendelkezik a DCFR az elévülési idő folyását megakasztó, azaz felfüggesztő akadályok esetében. „Amennyiben az akadály olyan természetű vagy tartamú, hogy ésszerűen nem várható el a hitelezőtől, hogy az akadály megszűnését követően, a még folyó elévülési idő leteltét megelőzően eljárást kezdeményezzen joga érvényesítésére, az elévülési határidő nem telik le az akadály elhárulását követő hat hónapon belül.” 461 E menthető akadály felmerülése azonban csak akkor releváns, vagyis akkor hat az elévülési idő folyására, ha az
458 Mtj. 1293. §
459 Mtj. 1294.§
460 E megoldást követte a szovjet-orosz Ptk.
461 DCFR III.–7:303. Art. (3) par. „Where the duration or nature of the impediment is such that it would be unreasonable to expect the creditor to take proceedings to assert the right within the part of the period of prescription which has still to run after the suspension comes to an end, the period of prescription does not expire before six months have passed after the time when the impediment was removed.” (ford. P.R.)
akadály az elévülési határidő leteltét megelőző utolsó hat hónapban merül fel, vagy akkor még fennáll.
6.2.4. Az elévülési idő meghosszabbodásának módszere
A hatályos Ptk. és változatlanul az új Ptk. is az előző rendszerektől lényegében független szabályozási metódust követ. E szerint az elévülés nyugvására okot adó menthető körülmény megszűnésétől számított egy éven belül (ha az eredeti elévülési idő egy éves vagy annál rövidebb, akkor három hónapon belül) a jogosult követelését akkor is érvényesítheti, ha az eredeti elévülési idő már letelt vagy abból egy évnél (három hónapnál ) kevesebb van hátra.
E szabály akkor válik relevánssá tehát, ha az elévülési idő folyásának végéhez közeledve (abból egy évnél vagy három hónapnál kevesebb van hátra) következik be a menthető akadály. Az akadály megszűnhet az eredeti elévülési idő tartama alatt is, illetve annak leteltét követően is, és ettől az időponttól számított egy év (három hónap) biztosított a jogosult számára. E szabályozási módszer lényege tehát, hogy az akadály megszűnését követően biztosított időtartam fix, és független a nyugvás okától, illetve annak beállta időpontjától.