1.3. Anyagi kereseti jog – keresetjog – kereshetőségi jog
1.3.2. A magánjogi kereset-elméletek válasza az alanyi jog és a kereset(i)jog viszonyára a kereset(i)jog viszonyára
I. Fejezet: Fogalmi alapvetés: Alanyi jog – igény – anyagi kereseti jog
43
1.3.2. A magánjogi kereset-elméletek válasza az alanyi jog és
vannak olyan jogosultságok, amelyekhez kereshetőség nem társul, így pl.
naturális obligációk esetében, mégis alanyi jogi létüket nem lehet kétségbe vonni (vö. igény nélküli helyzetek).
A keresetelévülés elmélete (pl. Kiss) fogalmi kereteiből kiindulva az alanyi jog és a kereset egymásnak megfeleltethetők: a keresetjog, azaz a bíró által megítélhető követelés nem más, mint maga az igény.85
Rudolf Loránt is az elévülés tárgyául az anyagi kereseti jogot jelöli meg, amelyre az alábbi meghatározást adja: „Az anyagi kereseti jog lényege pedig: egy adott – tehát konkrét – jogviszony jogosított pozícióját bírni, amely lehetőséget ad a jogosított számára, hogy más személytől meghatározott magatartást követeljen, és ezt a magatartást jogi szankciók segítségével ki is kényszeríthesse.”86 Ő lényegében anyagi kereseti jogot az igény szinonimájaként használja, mindamellett, hogy élesen elhatárolja mind a kettőt az alanyi jogtól, és a kikényszeríthető alanyi jogot látja benne megvalósultnak. Véleménye szerint az alanyi jognak különböző létszakai vannak, és az elévülés szempontjából e létszakok három alakzatát különböztethetjük meg: az igény keletkezése előtti, az igény keletkezése utáni, de még az elévülés előtti – és végül az elévülés utáni fázisokat.87
Ha a kettős (magánjogi és közjogi) keresetjog-szemlélet talaján kívánunk választ adni az alanyi jog és a keresetjog viszonyára, akkor Plósz Sándor álláspontját kell a látókörbe vonnunk. Plósz a keresetjog fogalmi kudarcai okát kutatva leszögezte azt, hogy a keresetjog eddigi anyagi jogi megközelítése miatt nem ismerhették fel a jogtudósok a keresetjog valódi lényegét. Másrészt viszont az eljárásjogászok nézőpontjából is marginálisnak tűnt a kérdés, hiszen a keresetjog a jog érvényesítésének egyik alakja, a kereset azon cselekmény, amellyel ezen érvényesítés cselekményeinek láncolata megkezdődik, senki sem érez ösztönzést arra, hogy a keresetjog mibenlétét vizsgálja.88
Plósz rámutat arra a problémára is, hogy sokan vagy az alanyi joggal89, vagy az igénnyel90 azonosítják a kereset. Ezen elméletek következetlensége napvilágra kerül akkor, amikor olyan keresetek merülnek fel, amelyek ténykörülményen alapulnak, mint pl. a szerződés, végrendelet érvénytelenítése, vannak továbbá
85 KISS: Az elévülés i.m. 136. o.
86 RUDOLF Loránt:Az elévülés KJK Budapest, 1961. 28. o.
87 Uo. 29.o.
88 PLÓSZ Sándor: A keresetjogról (Első közlemény) In. Magyar Igazságügy 1876. évf. V.
167. o.
89 A keresetjog nem más, mint a bírói úton érvényesített alanyi jog.
90 Az igény helyzet szintén az alanyi jog egy személyes vonatkozását mutatja meg, a jog maga egy bizonyos személy iránti vonatkozásában, a jognak egy különös jelentkezési alakja. A keresetjog szintén egyfajta személyes vonatkozást ölt magára, azonban nem anyagi jogi viszonyban, hanem a közjogi természetű perjogviszonyban.
I. Fejezet: Fogalmi alapvetés: Alanyi jog – igény – anyagi kereseti jog
45
olyanok, amelyek puszta bírói elismerésre, azaz a megállapításra irányulnak, amelyek célja lehet jog létezésének megállapítása, vagy annak előképét jelentő tényállapot elismerése. Ez utóbbi esetben tehát elismerési keresetnek a jog lejárta előtt, tehát annak „érvényesülhetése” előtt is van helye. Plósz rámutat továbbá arra is, hogy kivételesen még le nem járt követelések iránti marasztalásra is lehet per indítani, jogszabályban meghatározott esetekben.
Ugyanerre a következtetésre jut Tóth Lajos is: felhívja arra a figyelmet, hogy a keresetjog nem azonosítható az alanyi magánjoggal. 91 Elsősorban mert kereshetőség nélkül is van alanyi magánjog, így pl. a naturális obligációkból alanyi jog származik. Továbbá valamennyi „magánjog él és létezik már akkor, amikor még nem kereshető”.92 Kitér arra is, hogy az állami végrehajtás sok esetben egészen más valamit juttat a hitelezőnek, mint ami az ő alanyi joga volt.
„A kereset czélja közvetlenül nem az, hogy az adóstól, a magánjogi első paranccsal elrendelt magatartást megkapjam. Hanem , hogy bizonyos állami magatartásokat kapjak a bírótól.”93
A keresetjogot Plósz közjogi természetűnek tekinti, ezzel azt kiemelve, hogy a keresetjog mint peralapítási jog a magánjogtól független. A kereset a perviszony létrehozásának, a peralapításnak feltétele.94 A keresetjog fogalmi elemeként tárgyalja az arra vonatkozó követelményt, hogy aki pert alapít, annak a megvizsgálandó jogot, mint őt megilletőt és valóban létezőt kell állítania. „A keresetjog a per czéljának megfelelőleg tehát csak bizonyos állítások iránt létezik.”95
Ezen állítások mentén kapcsolható össze a más jogtudósok által perjoginak és a magánjoginak nevezett keresetjog, az alábbi gondolati levezetés mellett: 1.
„A peralapítási jog amint láttuk valamely perelhető állításhoz van kötve és csak mint ilyen létezik.” 2. „Nagyon közel fekszik ez okból, hogy ezen állítások, czímek, a kérdés sarkpontjaként különösen kiemeltessenek.” 3. „[a magánjog foglalkozik]
e czímekkel, a magánjogokkal és a magánjogi tényálladékokkal.” 4. „[e] czímek alatt valóban létező jogok és egyéb tényálladékok értetnek, és ezeknek azon tulajdonsága említtetik, hogy kereshetők, hogy irántuk pert is lehet alapítani.” 5.
„Midőn valóban létező jogoknak kereshetőségéről szólunk, ez alatt ugyanazon
91 TÓTH Lajos: A kereseti jog terminologiai fogalma. 590. o.
92 Uő. 592.o.
93 Uő. 597.o.
94 „Miután a kereseti cselekmény a peralapítási cselekmény-összegnek csak egy része, és magában a peralapítást be nem fejezi, annak legközelebb a peralapítás eszközlését, a többi tényezők, azaz a bíróság és ellenfél hozzájárulását kell czéloznia, a mint szokás mondani, az a bírósághoz és az ellenfél ellen irányul; hozzá kell tennünk peralapítás végett. Ezen cselekménynek már most egy perbeli jog felel meg, a mely azt kiséri, helyesebben, a melynek gyakorlata a kereset mint cselekmény, és a melynek lététől annak sikere függ.
Ezen jogot keresetjognak nevezhetjük.” Vö. PLÓSZ i.m. (Második közlemény) 235. o.
95 PLÓSZ i.m. 238. o.
keresetjogot értjük, a melyet fennebb perjogi keresetjognak neveztünk.” 96 Plósz ezen gondolati levezetés után jut el a keresetjog meghatározásáig. „A keresetjog a magánjognak immanens tulajdonsága. … A keresetjog az, a mi a jogot teljes joggá, kikényszeríthetővé és pedig a kikényszeríthetőség teljes fokával ellátott joggá emeli.”97
Mivel a per célja annak megállapítása, hogy a felperes tényállítása valós vagy valótlan, az állam a peralapításhoz a cím realitását nem kívánhatja meg, meg kell elégednie annak állításával. A keresetjog tehát a per megnyerésének előfeltétele, és mint ilyen – lévén magánjogi szempontból felfogott keresetjog – a perben vizsgált. A jog kikényszeríthetőségét azonban nemcsak a keresetjog hiánya, hanem más körülmény is befolyásolhatja – amit szintén vizsgálnia kell a bírónak –, és ez lényegében a keresetelévülés. A keresetjog utóbb is járulhat a joghoz, jogbeismerés által, amely új jogot ugyan nem alapít és magában véve nem keresetcím, de valamely jogot kereshetővé tehet. Ezért szakítja meg a jogbeismerés a keresetelévülést.98
A fentebb előadottak összegzéseként kijelenthető, hogy a magánjogi keresetjog-elméletek talaján állva, továbbá a szocialista anyagi kereseti jog meghatározásával a magánjogi alanyi jog perbeli érvényesítése központi kérdéssé emelkedik.
A peres fél fogalmi meghatározására tett kísérletek is szorosan összekapcsolódnak azzal a kérdéssel, vajon a fél-fogalomnak a meghatározása során, a perjogtudomány területén, milyen mélységben kell értékelni a fél aktív és passzív ügybeli legitimációját. Ennek gyakorlati vetületeként jelentkezik majd az a kérdés, hogy a perindításhoz való jog anyagi előfeltételeinek bírói vizsgálata során ezen legitimáció hiánya eredményezheti-e a kereset elvi elutasítását vagy erre csak érdemi döntés meghozatalával kerülhet sor. További kérdésként jelentkezhet ennek a körülménynek a bírói észlelése. Vajon a bíróság mint alapvető anyagi jogi kérdést, a tényállás megállapításakor hivatalból vizsgálhatja-e, vagy ennek hiányára az alperes kifogás formájában hivatkozzon?
Véleményünk szerint a kérdés kettős, perjogi és anyagi jog megközelítést igényel. Emiatt a kereshetőségi jogra úgy tekinthetünk, mint a jogosult személyében vizsgálandó, az adott alanyi jogra, igényre vonatkozó, annak az anyagi jog szerinti érvényesíthetőségének perjogi vetületére. Az alábbiakban szükséges tehát a keresetjogra – kereshetőségi jogra adott eljárási jogi tudományos álláspontok rövid áttekintése is.
96 PLÓSZ i.m. 248.-249. o.
97 uo.
98 PLÓSZ i.m. 257. o.
I. Fejezet: Fogalmi alapvetés: Alanyi jog – igény – anyagi kereseti jog
47