Bűncselekménnyel összefüggésben okozott károk elévülési ideje

A régi Ptk. eredeti szövege az alábbi módon határozta meg a bűncselekménnyel összefüggésben keletkezett kárigények elévülését. Az 1978-as novelláris módosítást megelőzően hatályban volt (tehát ma már hatálytalan!) szöveg szerint: „A bűncselekménnyel okozott kárért való felelősség öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg az a bűntett, amelyet megvalósít, el nem évült. A károkozó magatartás miatt indított büntető eljárás az elévülést megszakítja; az elévülés az eljárás jogerős befejezésével vagy megszüntetésével újból kezdődik.⁴⁰⁶”

Már itt érdemes kitérni arra, hogy a bűncselekménnyel okozott károk megtérítése körében nemcsak az elévülési határidő hossza, hanem a megszakadása körében vizsgálandó perindítás (büntetőper megindítása, polgári jogi igény érvényesítése) is különös jegyekkel ruházza fel e követelések elévülését. Az elévülés megszakításával kapcsolatos kérdéseket, mivel szorosan kapcsolódnak a károkozó magatartás bűncselekményi sajátos jellegéhez, itt kívánom áttekinteni, nem pedig az elévülés megszakadását tárgyaló részben.

A kötelmi igények általános öt éves elévülési határideje alóli lényegében egyetlen ténylegesen hosszabb elévülési határidőként fogalmazza meg a Ptk. a szándékosan vagy bűncselekménnyel okozott károk megtérítésére vonatkozó igényre irányadó elévülési határidőt. Az elévülési határidő itt a kártérítési igényekre vonatkozó szabályok szerint az károsodás bekövetkezésével esedékessé válik, tehát a károsult számára a bűncselekménnyel okozott kár esetében sem állapít meg kedvezőbb elévülési kezdő időpontot. A károsult érdeke védelmében

403 1996. évi XLVIII. törvény a közraktározásról 37.§ (2) bek.

404 Új Ptk. 3:36.§

405 P^APP Tekla: A jogi személy általános szabályai. In: O^SZTOVITS András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. vi V. törvény és a kapcsoldódó jogszabályok nagykommnetárja (OPTEN, Budapest 2014). I. kötet 434. o.

406 Ptk. 360.§ (3) bek. 1978. márc. 1-ig

V. Fejezet: Az elévülési határidő tartama

145

azonban bűncselekmény esetében az elévülési idő a bűncselekmény büntethetőségének idejéhez kapcsolódik, ha az az öt évet meghaladja.

„Az elévülés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy öt évnél rövidebb idő alatt nem évülhet el a követelés, ha a kárt szándékosan vagy bűncselekménnyel okozták. A bűncselekménnyel okozott kár esetén azonban a követelés öt éven túl sem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.”

A Ptk. 360. § (4) bekezdésének nyelvtani, logikai értelmezéséből kiindulva („öt évnél rövidebb idő alatt nem évülhet el”) elfogadható Kazay Lászlónak azon álláspontja, hogy a felek a bűncselekménnyel vagy szándékosan okozott károk megtérítésére vonatkozó igény elévülési idejét nem rövidíthetik le.⁴⁰⁷ Felhívja azonban arra figyelmet, hogy az elévülési idő már lerövidíthető abban az esetben, ha a bűncselekményt is megvalósító károkozó magatartásért biztosítási szerződés alapján a biztosító áll helyt, e véleményével azonban nem érthetünk egyet.

A bűncselekménnyel okozott károk megtérítésére vonatkozó igény sajátos elévülése összefüggésben áll azzal az eljárási kérdéssel, hogy a sértett(vagy annak örököse), mint magánfél a büntető (vagy szabálysértési) eljárás során ezen károk megtérítése érdekében a büntetőeljárás alá vont személlyel, terhelttel szemben polgári jogi igényt támaszthat. A polgári jogi igény kizárólag a büntetőeljárásban megjelölt, tehát a vád tárgyává tett bűncselekményből közvetlenül eredő károk megtérítésre szorítkozhat, továbbá a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kiadására vonatkozó igény és annak érvényesítése is ettől elkülönül. Kizárólag azon károkozó, kártérítésre kötelezhető személlyel szemben van helye polgári jogi igény előterjesztésének, aki ellen, mint terhelt ellen a büntetőeljárás folyik.

A büntetőeljárás során a polgári jogi igény érvényesítését adhéziós eljárásnak nevezzük, mert „az adhéziós eljárásban a bíróság nemcsak a büntetőjog, hanem a polgári jog szabályait is alkalmazza, egy eljárásban tehát két anyagi jog találkozik.”⁴⁰⁸

A Be. 2009. évi módosítását követően⁴⁰⁹ a büntetőügyben eljáró bíróságnak kötelessége az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben elbírálni, ha annak feltételei fennállnak.⁴¹⁰ A kérelem elutasítására, a polgári jogi igény egyéb bírói

407 KAZAY László: A szerződés megszűnésének egyes esetei. Az elévülés. In: PETRIK Ferenc (szerk.): Polgári jog. Kommentár a gyakorlat számára. 2. kiadás, II. kötet (HVG-Orac K.

Budapest 2011. 29. pótlással ) 22. pótlás 539. o. Vö. még BH 1998:483.

408 M^ÓRA Mihály: A polgári jog és a büntetőjog találkozásának eljárásjogi következményei adhézió esetén. (In.: Jogtudományi Közlöny 1957. január-március hó 45.-56. o) 45. o.

409 A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. (továbbiakban. Be.) A 2009. évi LXXXIII.

törvény 38.§-a, amely 2009. augusztus 13-án lépett hatályba.

410 Már a századfordoló jogi irodalmában, az új bünető perrendtartás megszületését követően kívánalomként fogalmazták meg azt, hogy a büntető perben előterjesztett polgári jogi igényt lehetőség szerint a büntetőbíró bírálja el. Erre lsd. KÁRMÁN Elemér: A

útra való utasítására csak akkor van lehetőség, ha a polgári jogi igény elbírálásának anyagi jogi feltételei nem állnak fönn (Ptk. 318. vagy 339. alapján) vagy ha a büntetőeljárás fő kérdésében, a büntetőjogi felelősség fennállásában való döntést jelentős mértékben elodázná.⁴¹¹

A 81/2009. (XII.16.) BK vélemény kifejtette, hogy a Be. módosított 335.§-a a büntetőbíróságoknak kötelezettségként írja elő a polgári jogi igény érdemi elbírálását. Ha a büntetőbíróság az előterjesztett polgári jogi igényről (keresetszerű kérelemről) nem dönt, amellett, hogy annak törvényes feltételei fennállnak, és annak elbírálását egyéb törvényes útra utasítja, döntése jogszabálysértő. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálja felül, ami jelen esetben azt jelenti, hogy hivatalból felülbírálni köteles a járulékos kérdésekben, így a polgári jogi igény kérdésében hozott érdemi döntést is. Továbbá, abban az esetben, ha az elsőfokú bíróság indokolatlanul utasította egyéb törvényes útra a polgári jogi igényt, a polgári jogi igényről is érdemben döntést fog hozni. Amennyiben az előterjesztett polgári jogi igény összegszerűségében meghaladja annak a kárnak, értéknek a mértékét, amelyet a bűnösséget megállapító ítéletben az elsőfokú bíróság rögzített, nem egész polgári jogi igény tekintetében nem eredményez „ítélt dolgot”, tehát az elbírált részt meghaladó polgári jogi igény még érvényesíthető polgári peres eljárásban.

További kérdéseket vet fel a büntetőeljárás megindításának hatása a polgári jogi igény érvényesítésére, annak elévülésére. Az elévülés nyugvására vagy

magánjogi igény érvényesítése a büntető eljárásban. (Jogtudományi Közlöny 1901. (36.

évf.) 22. szám. 176.-179. o. Ugyanerre a következtetésre jut Farkas József is az 1951. évi III. törvény a következő büntető perrendtartás szabályainak ismeretében is. Lsd. FARKAS

József: Polgári jogi igény érvényesítése az új büntető perrendtartás szerint. Jogtudományi Közlöny 1951. szeptember 549.-550. o. Turi István véleménye szerint szintén előnyös a polgári jogi igény büntetőeljárásban való érvényesítése, mert „mire a bűnügy ítéletre megérik, addig csaknem mindig a magánjogi igény is tisztába hozható, ha figyelembe vesszük a magánjogi igény biztosítása és tisztázása végett teljesített vizsgálati és nyomozati cselekményeket.” Lsd. TURI István: A büntetőper és a magánjog igény.

Jogtudományi Közlöny 1950. február 20. 84.-87. o.

411 A polgári jogi igény elbírálásáról a Be. 335.§-a rendelkezik. „A polgári jogi igény elbírálása a büntetőeljárásban csatlakozik a büntetőjogi felelősség elbíráláshoz. Az eljárás fő kérdése a büntetőjogi felelősség eldöntése, amelyhez képest az okozott kár megtérítésére kötelezés járulékos természetű. Ezt szem előtt tartva rendelkezik úgy a törvény, hogy amennyiben a polgári igény érdemi elbírálása az eljárás befejezését lényegesen késleltetné (lényegesen meghosszabbítaná), úgy a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra kell utasítani.” Vö. KÓNYA István. Az elsőfokú bírósági tárgyalás. In: Berkes György (szerk): Büntetőeljárás jog . Kommentár a gyakorlat számára (HVg-Orac, Budapest, pótlapos) 844. o.

V. Fejezet: Az elévülési határidő tartama

147

megszakadására okot adó körülményként kell értékelni a büntetőeljárás megindulását?

Rudolf szerint a büntető igény érvényesítése, pontosabban a büntető feljelentés a polgári jogi igény elévülését megszakítja. E véleményével szemben a régi Ptk. hatálybalépését követően kialakult bírói gyakorlat azt a felfogást követte, hogy a büntető feljelentés megtétele polgári jogi szempontból nem tekinthető elévülést megszakító oknak. Rudolf szerint ennek indokául azt szolgált, hogy az állam büntetőjogi igényének érvényesítése és a polgári jogi igény érvényesítése alapvetően különbözik egymástól, a büntetőeljárásnak elsősorban nem célja a polgári jogi igényérvényesítés. Továbbá a bíró gyakorlat afelé az érv felé is hajlott, hogy a büntető bíróság a polgári jogi igényt csak a sértett kifejezett kérelme esetén ítéli meg. ⁴¹²

Visszatérve hatályos jogunk elemzéséhez, kérdésként merül fel továbbra is, vajon a büntetőeljárás megindítása akkor is kihathat a polgári jogi igény érvényesítésére, és az elévülési határidő megszakítását eredményezheti, ha a büntetőperben polgári jogi igénnyel a sértett nem lép fel?

A Legfelsőbb Bíróság egy 2009-ben hozott eseti döntésében új irányt ad a kérdésnek. „A bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igény elévülése nem következik be addig, amíg a károkozó bűncselekmény miatti büntethetőség el nem évül; ezért, ha a büntetőeljárási cselekmények a büntethetőség elévülését félbeszakítják, ezzel a polgári jogi igény elévülési ideje is meghosszabbodik.” A Legfelsőbb Bíróság jelen döntése⁴¹³ arra világít rá, hogy mivel a bűncselekményből származó kártérítési igény nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül, ezért, önmagában a büntetőeljárás megindítása kihat a polgári jogi igény elévülésére. A régi Ptk. 327.§ (2) bekezdésében rögzített rendelkezése szerint a bírósági eljárás kezdeményezése

412 Rudolf a véleményét az alábbi érvek mentén foglalja össze:1. Elsősorban, megvizsgálva az elévülést megszakító okokat, rögzíti, hogy az elévülés megszakad, amennyiben a jogosult igényével fellép (aktív magatartást fejt ki). 2. Utal továbbá arra, hogy a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény elbírálásakor a büntető és polgári jogi eljárási szabályok ütköznek, akkor a büntetőjogi szabályok érvényesülnek, tehát a feljelentés megtétele nemcsak a büntetőjogi hanem a magánjogi elévülést is megszakítja. 3. Érvként említi, hogy tapasztalati tény az, hogy a sértett feljelentésével vagyonjogi igényét is érvényesíteni akarja. 4. Negyedrészt kifejti, hogy jogban járatlan, laikus emberektől nem várható el, hogy érzékeljék a feljelentésnek a büntető perre illetve polgári jogi igény elévülésére gyakorolt eltérő hatását. 5. Továbbá indokul említi azt is, hogy a bírói gyakorlatban egyre inkább érvényesül az a tendencia (amely a hatályos Be.

2009. évi módosításával jogi rendelkezésben is megnyilvánult), hogy a polgári jogi igény tárgyában is a büntető bíróság döntsön. „A két igény összeolvadása tehát eljárásjogilag mindinkább érvényesül, ez indokolja, hogy egyformán bíráljuk el az elévülési idő folyásának kérdéseit.”Vö. RUDOLF Loránt: Határidők a polgári jogban és a munkajogban.

i.m. 14-15. o.

413 BH2009. 366.

megszakítja a követelés elévülését, és az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után kezdődik újból az elévülés. Jelen ügyben a károsult a csalás miatt indult büntetőeljárásban polgári jogi igény érvényesített, azonban ezt a büntető bíró egyéb törvényes útra utasította. Azonban ő erről értesülést csak évekkel később, a büntetőeljárásban hozott jogerős ítéletből szerzett. A perben kérdésként merült fel vajon az elévülés nyugvása felmerül-e vagy az elévülés megszakadt? A megjelölt ítélet érvelése szerint kiindulópontként a Ptk. 360.§ (4) bekezdését kell figyelembe venni, miszerint a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére vonatkozó követelés nem évül el, amíg a bűncselekmény büntethetősége nem évül el. A Legfelsőbb Bíróság(Kúria) a vonatkozó szabályok felhívása mellett megállapította, hogy a büntető-eljárás megindítása az elévülést Btk. 35.§ (1) bekezdése alapján megszakította, és mivel a büntethetőség ez alapján még nem évült el, ezért a bűncselekményből eredő kártérítési igény sem évült el.

Következtetésünk szerint a büntetőeljárás megindítása nem a polgári jogi igény elévülését megszakító körülményként hatott az elévülési időre, hanem a büntethetőségi idő ˝meghosszabbodásával˝ eredményezte a polgári jogi elévülési idő hosszabb tartamát.

Ilyen megközelítés érzékelhető a Kúria újabb döntésében is. A BH2011.101. sz. eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy a tettleges bántalmazással okozott kár megtérítése iránti igény elévülése nem nyugszik csupán amiatt, hogy az elkövetővel szemben indított büntetőeljárás folyamatban van, ha az elkövető személyének és a kár ismeretének hiánya nem akadályozza a károsultat a kárigénye érvényesítésében. Itt azonban hozzá kell tenni azt a körülményt, hogy a károsult nem terjesztett elő polgári jogi igényt a büntető eljárásban.

E fenti , téves gondolatmenetet szakította meg a Kúria BH 2015.65. sz.

döntésével. Amely kimondja egyrészt, hogy az elévülést megszakító okok taxatíve felsoroltak, tehát a büntető eljárási cselekmények nem hatnak ki az egyébként polgári jogi igény formájában sem érvényesítet követelés elévülésére.

Másrészt „az 1959. évi IV. tv. 360. § (4) bekezdése a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló igény érvényesíthetőségét absztrakt módon, az adott bűncselekmény és nem a konkrét elkövető büntethetőségének elévülési idejéhez igazodóan szabályozza.”

Más igényérvényesítést gátló körülmények hiányában tehát önmagában a büntetőeljárás folyamatban léte nem akadályozza a károsultat abban, hogy akár sértettként a büntetőeljárásban, akár külön polgári perben kártérítési igényét érvényesítse. Ezzel szemben, ha igényét büntetőeljárásban érvényesíti, de e kérelmét a büntető bíróság egyéb törvényes útra utasítja (de erről adminisztrációs hiba folytán értesítést nem kap), már az igény büntetőeljárásban megvalósuló bejelentése az elévülést megszakító körülménynek minősüljön.

Kérdésként merül fel továbbá az, hogy a nyomozóhatóságnál tett feljelentés, tekintettel arra, hogy a nyomozóhatóság nem bíróság, ezért nem minősül a Ptk.

V. Fejezet: Az elévülési határidő tartama

149

327. § (1) bekezdése köréből az elévülést megszakító körülménynek, vajon megszakítja-e a polgári jogi igény elévülését?

Ebben a kérdésben Géczy Kálmán álláspontját fogadjuk el, miszerint a nyomozóhatóság előtt tett feljelentés nem minősülhet a polgári jogi igény érvényesítésének, vagyis nem szakítja meg az elévülést. Legfeljebb az elévülés nyugvást eredményező menthető körülményként értékelhető, ha annak feltételei fennállnak.⁴¹⁴

A DCFR rendelkezése ebben az esetben sokkal inkább alkalmazhatónak tűnik. Mivel abban az esetben, ha az igény tárgyában érdemi döntés nem születik, csak egy sajátos nyugvási okkal állunk szemben, abban az esetben azonban, ha érdemi döntés születik a jogerős határozattal megállapított, végrehajtható követelésekre (végrehajtási jogra) nézve új elévülési határidő kezdődik.

A büntetőeljárás megindításának, folyásának és az eljárás során érvényesíthető polgári jogi igény sorsának döntő befolyása van tehát az igény elévülésére, az elévülés megszakadására illetve nyugvására. Mindaddig, amíg a büntetőperben eljáró bírónak kötelessége a polgári jogi igényről dönteni, véleményem szerint a büntető eljárásban történő igényérvényesítés a polgári eljárásban való igényérvényesítéssel azonos jogi hatást kell, hogy kiváltson a követelés elévülése körében is. Ezzel összefüggésben azonban arra is rá kell mutatnunk, hogy ugyanazon kártérítési követelés érvényesítése párhuzamosan megvalósulhat a polgári illetve a büntető bíróság előtt, amely az igény érvényesítésére nyitvaálló elévülési határidő folyására irányadó szempontokat is befolyásolja. Ezzel szemben, amennyiben a büntető bíróság a polgári jogi igényt elutasítja, az ítélt dolgot teremt a polgári eljárásban való, ugyanazon igény érvényesítésére is. A párhuzamos igényérvényesítésnek eljárásjogi akadálya a perfüggőség, miszerint mindegyik eljárás folyamatban léte függőben tartja a polgári jogi igénynek a másik során történő érvényesítését.⁴¹⁵

A Ptk. Kommentár szerint gyakran előfordul, hogy a károkozóval szemben indult büntetőeljárás eredményének bevárása után lépnek fel a károsultak a felelős személlyel szemben. Ha a büntetőeljárás kimenetele a kárigényre kihatással lehet, ez az elévülési idő meghosszabbítására alapul szolgálhat. Amikor viszont a

414 „Nem tudok egyetérteni azzal az állásponttal, hogy a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére irányuló követelés elévülését már a büntető feljelentésnek a nyomozóhatóságoknál való megtétele is félbeszakítja, mert az állam büntető igényének érvényesítése távolról sem azonos a sértett vagyonjogi igényének érvényesítésével. Az elévülés megszakadása tehát a büntető eljárás során nézetem szerint csak attól az időponttól kezdve jöhetne szóba, amikor a sértett a bűncselekményből szár-mazó vagyoni igényét az afelől határozni jogosult szerv előtt és nem a nyomozati szervek előtt érvényesítette.” GÉCZY Kálmán: Rudolf Lóránt: Az elévülés. (recenzió, In: Jogtudományi Közlöny 1962. XVII: évf. 9 sz. 482.-486. o.) 486. o.

415 Vö. MÓRA Mihály i.m. 55. o.

büntetőeljárás eredménye sem alanyi, sem tárgyi vonatkozásban nem befolyásolhatja a kártérítési per kimenetelét (pl. a károkozó tárgyi felelőssége esetén), a jogosult a késedelmének kimentése végett nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy a büntetőeljárás befejezését meg kellett várnia.⁴¹⁶

Az új Ptk. rendelkezései alapján eleve az elévülést csak olyan a kötelezettel szembeni bírósági eljárás kezdeményezése szakíthatja meg, amelyben a bíróság érdemi döntést hoz. Kérdéses, mégha a jogosult a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesít is, amennyiben a büntető bíróság arról érdemben nem fog dönteni, hanem igényé polgári bírói útra utasítja, akkor vajon a polgári jogi igény előterjesztése valóban megszakította-e a követelése magánjogi elévülését. Erről az elévülést megszakító körülmények kapcsán részletesen szólunk.

5.3.4.2. Veszélyes üzemi tevékenységből eredő kártérítési igények