Az igény fogalmáról vallott egyes tudományos álláspontok álláspontok

Az alábbiakban vizsgáljunk meg az igény fogalmáról alkotott néhány tudományos álláspontot. Almási meghatározása szerint „az igény a jogosult és a kötelezett érintkezési pontja, és ennél fogva az alanyi jogban rejlő uralom legközvetlenebb kifejezője. Megjelöli azon viszonyt, mely a jogosult és kötelezett között az alanyi jog folytán beállhat. Meghatározza azon magatartást, melyet a kötelezett az alanyi jogból kifolyólag a jogosulttal szemben tanúsítani köteles, ha egyáltalán azzal akár tényleg, akár jogilag érintkezésbe jut.”⁴⁷

Tóth Lajos az igény fogalmi körvonalazódásával összefüggésben kifejti, hogy az igény alatt a jogtudósok azt a személyes vonatkozást értik, amely az abszolút jogok megsértésével jön létre. A sértés után az abszolút jog jelentős változáson megy át, különös alakban jelentkezik, a sértő és az abszolút jog alanya közötti viszonyban kötelemszerű tartalommal telik meg. Később ezt a fogalmat általánosították. „Az igény tehát az a lehetőség, a melynél fogva valakitől valamit az alapul fekvő jog értelmében követelhetünk. Igény: a kereseti jog materiális tartalma.”⁴⁸ Tóth rámutat arra, hogy a maga nyugvó állapotában egyetlen jogosítvány sem tehető kereset tárgyává. A sértéssel a jog változáson megy át, megnyit másodparancsokat, ebben áll a meghatározott személlyel szembeni különös vonatkozás, amely nem egyéb, mint az abszolút jog hitelezőjének egyik magánjogi védelmi eszköze, új jogosítványa. Tételeit az alábbiakban foglalja össze: „Nincsen belső különbség a nyugvó jogosítvány és a megsértett jog (az un.

igény) között. És ha különbséget látva, az utóbbit igénynek nevezzük is el, akkor sem igény valamely, a védő parancs által adott jogosítvány, különösen tehát ezek között nem az: a sértett absolut jogok mellett megjelenő „személyes vonatkozás”

és nem az a kereseti jog.”⁴⁹ Véleménye szerint, ha különbséget akarunk tenni

46 ALMÁSI ANTAL: A jogok védelme IV. rész. FODOR Ármin (szerk.): Magyar Magánjog V. kötet Általános rész, Személyi jog Signer és Wolfner Budapest, é. n. 193. o.

47 ALMÁSI uo.

48 T^ÓTH Lajos: A kereseti jog terminologiai fogalma. In. Emlékkönyv Grosschmid Béni jogtanári működésének harmiczadik évfordulójára. (Révai és Salamon, Budapest, 1912.) 599.-600.o.

49 TÓTH Lajos: A kereseti jog terminologiai fogalma im. 601. o.

alanyi jog és igény között, akkor a jogosítvány az első paranccsal adott kedvező helyzet csukott másodparancsokkal. Igény: ugyanez a kedvező helyzet nyitott másodparancsokkal, de az ezek által adott jogosítványok nélkül.

Abban az esetben pedig, ha az adós nem fizet, a hitelező perelhet, tehát megszületik az a jogviszony , amelyben a kereshetőség áll. Tévesnek ítéli meg tehát azt a megközelítést, hogy „a nem fizető (késedelmes) adóssal szemben születik meg a kölcsönkövetelés, és pedig a kereshetőséggel (vagy másképen) vértezve.” Hozzáfűzi: „Általában téves azt mondani, hogy a követelések mint igények születnek meg. Ha ez így volna nem lenne ’alanyi jog’ csak igény.”⁵⁰ Az alanyi jog, igény keletkezésére nézve – a kölcsönszerződés példáján keresztül – a jogviszonybeli jelenségeket az alábbi mozzanatokra osztja. 1. A kölcsön a lejárat előtt. Egyes elkészítő viszonyok nézete szerint ekkor már léteznek, de a pénzkövetelési jog még nem született meg. 2. A lejárt kölcsön. A lejárattal megszólal a jogparancs: adós fizess. Megszületik tehát a pénzkövetelési jog. 3. Az adós nem fizet. Ekkor a hitelező perelhet, megszületik az a jogviszony, amelyben a kereshetőség áll. De tovább él az a jogviszony, melyben a pénzkövetelési jog áll, mely immár a kereshetőséggel védett. E három stádium három különböző jellegű jogviszonyok stádiuma: az első az előkészítő jogviszonyoké⁵¹, a második a az alapjogviszony stádiuma, a harmadikban létrejön a biztosító jogviszony, amelyben a kereshetőség az alanyi jog állapotában áll.⁵² Tóth hozzáfűzi továbbá, hogy az igény természete szerint kétféle lehet: kielégítési (amennyiben az adós nem fizet), és biztosítási (amennyiben az adós a fizetést veszélyezteti).

Tóth Lajos elméletével kiküszöbölni kívánja azt az ellentmondást, miszerint az alanyi jognak a jogviszony keletkezését követően, a teljesítési kötelezettség keletkezésével (azaz a lejárattal) beálló állapotbeli változását hogyan képezhetjük le, figyelembe véve azt, hogy az igényre, mint a megsértett alanyi jog azon állapotára tekintünk, amelyhez a bírói úton való kikényszeríthetőség kapcsolódik.

Érdekes párhuzam vonható Tóth Lajos elmélete és a között a sajátos probléma között, ami a kizáró, abszolút jogok igényállapota körében merül fel.

Szladits is az igény fogalmánál kitér az igénnyel el nem látott jogok egyes csoportjainak vizsgálatára és meglátása szerint az egyik csoportját képezik (a bírói úton nem érvényesíthető követelések mellett) a nemleges magatartásra irányuló jogok, azaz az állapotjogok (az alanyi jogok felosztását lásd fentebb). Szladits ide

50 T^ÓTH: Magyar magánjog im. 56. o.

51 Szladits köszönetet mond Tóth Lajosnak az előkészítő jogviszony fogalma megkonstruálásáért, azonban felhívja a figyelmet arra, hogy e kifejezést csak más szerződések megkötését célzó jogviszonyok esetében érdemes használni (pl. elővásárlási, visszavásárlási jog) és véleménye szerint Tóth e kifejezést a jogviszonyok olyan széles körére kiterjesztette, amelyben jogi jelentőségét elveszítette.Vö. SZLADITS: Magánjogi helyzetek. Magyar Magánjog I. köt. Grill K. Bp. 1941. 186. o. és 2. lj.

52 vö. TÓTH: Magyar magánjog im. 56-57.o.

I. Fejezet: Fogalmi alapvetés: Alanyi jog – igény – anyagi kereseti jog

35

sorolja a kizáró jogokat és a nemleges követelési jogokat. „Mindezek a jogok nyugvó állapotukban sértetlennek tűnnek fel és így a bírói jogvédelemnek rájuk nézve nincsen tárgya. Igény e jogokból csak megsértésük esetén származik, a jogsértés nyomán fakadó másodlagos követelési jogok alakjában.”⁵³ E következtetés talaján tehát arra a megállapításra juthatunk, hogy e jogok esetében az alapviszonyra épülő jogviszony az, amelyből az igény származhat. Mindez pedig elvezethet minket ahhoz a gondolathoz is, miszerint az elévülés alá nem tartozó igényekről nem beszélhetünk, minthogy nem beszélhetünk jelen esetekben valódi igényről, hanem ehelyett az eredetileg nyugvó állapotjog folyamatos megsértéséből eredő mindig megújuló, és ezért gyakorlatilag el nem évülő igényről. Almási fentebb ismertetett gondolatmenetében is, hogy azzal szemben, hogy a kötelmi igény a kötelmi (alanyi) jognak szükségképpeni folyománya, addig a dologi jogból igény nem mindig fakad, továbbá a dologi jog és a dologi igény nem azonosak. „A dologi, a személyiségi és a vagyoni értékű absolut jogokból eredő igények az eredeti jogosultsághoz annak megsértése által egy kötelemszerű függeléket kapcsolnak.”⁵⁴

Az igény a modern magánjogokban és a magyar magánjogban a pertől független jelenség, pusztán célszerűségi okból kapcsolódik össze – fűzi hozzá Almási. Tartalmára nézve gyakran az alanyi joggal azonos, így adásra, tevésre irányuló kötelmeknél, míg abbahagyásra irányuló kötelmeknél élesen elválik a jogosultság eredeti tartalma attól, hogy a kötelezett támadó eljárásával magát a jogosultság adta helyzeten túlteszi. Almási meghatározásából tehát arra következtethetünk, hogy az előbbi esetben valóban igaz az egyszerű tétel, miszerint az igény az alanyi jog kikényszeríthető állapota, a jogosultság bíróilag kikényszeríthető része, azonban abbahagyásra irányuló kötelmeknél az igény keletkezésének időpontja a kötelem megsértése, tartalma pedig a helyreállítás,

„tehát tevés ott, hol az eredeti jogosultságé abbanhagyás volt.”⁵⁵

Az igény fogalmának ilyesfajta megközelítése Szászy István fentebb megjelölt művében is megjelenik. Az igény az itt használt értelemben nem az alapjául szolgáló követelési jogtól független, önálló követelési jog, hanem az alapul szolgáló önálló követelési jog meghatározott állapota, a jog minősítése a jogvédelem szempontjából. Az állapotjogok úgy alakulnak át támadó jogokká, igényekké, hogy egy tevésre vagy nemtevésre irányuló polarizált másodlagos követelési jogot hoznak létre, amely tartalmában és fennállásában továbbra is függési viszonyban marad az alapul szolgáló állapotjoggal. A sértővel vagy a jogot veszélyeztetővel szemben polarizálódott támadó követelési jogot szűkebb

53 SZLADITS: Magyar magánjog I. köt. im. 202.o.

54 ALMÁSI im. 199.o.

55 uo.

értelemben igénynek nevezzük.⁵⁶ Szászy szerint tehát az állapotjogok, mint polarizálatlan jogok megsértésével keletkeznek a másodlagos követelési jogok, amelyet igénynek nevez.

A tevésre irányuló követelési jogokhoz sem fűződik azonban mindig igény, mert vannak kényszerrel, bírói úton, nem érvényesíthető követelések (naturális obligációk vagy le nem járt követelések.) Egyes nézetek szerint igény még jogalakító joghoz, hatalmassághoz is kapcsolódhat (pl. házasság felbontására, holtnak nyilvánításra vonatkozó igények). Ezt Szászy elveti azzal érvelve, hogy

„a jogalakító jog nem juthat igényállapotba, mert jogalakító igényről beszélni fogalmi ellentmondás.”⁵⁷ „A hatalmasságot a kiszolgáltatott személy nem sértheti meg s nem is veszélyeztetheti.” Szászy gondolatmenetében eljut tehát az alanyi jog és a hatalmasság elhatárolásához.

Fehérváry Jenő Szászy Istvánnal lényegében azonos álláspontot vall művében. Az igény szerinte nem azonos az alanyi joggal: részben tágabb, részben szűkebb annál. Tágabb, mert nemcsak az alanyi jog, hanem némely keletkezőben levő alanyi jog (biztosított váromány) és néhány hatalmasság is igényt jelenthet, s szűkebb, mert az alanyi jog egymagában még nem igény, hanem csak a sértett alanyi jog izmosodik igénnyé. „Magánjogi igény – régebbi nevén ’magánjogi keresetjog’, latinul actio – nem más, mint a közjogilag szabályozott eljárások útján sikerrel érvényesíthető magánérdek.”⁵⁸ Meglátása szerint a magánjogi igény két fogalmat markol egybe: a magánérdeket és annak közjogi szankcióit. E szankciókat váltja valóra a bírói út, a polgári per pótlékai és a polgári végrehajtás pótlékai. Fehérváry szerint igénnyé válhat 1. megsértett vagy veszélyeztetett alanyi jog, 2. némely várományosság és 3. perelhető hatalmasságok. ⁵⁹ Szászy és Fehérváry gondolatai tehát itt eltérnek.

Szladits az igény fogalmát a közkeletű megközelítés szerint az alábbiakban adja meg „Igénynek nevezzük az alanyi jogot abban az állapotában, amelyben bíróság előtt támadás vagy védelem céljára felhasználható, egyszóval bíróilag érvényesíthető.”⁶⁰

Az igényelhető pozitív követelés tartalmilag azonos az igénnyel. „Ha egy követelési jogból időszakosan több részkövetelés ered, úgy mindig csak a már lejárt részkövetelés válik igénnyé; eltartási igény tehát csak az egyes tartási

56 SZÁSZY I. im. 271. o. Érdemes itt megfigyelni, hogy a polarizált, azaz személyes irányú követelési jog mint kategória megteremtése visszatükrözi azt a windscheid-i gondolatot, miszerint az igény az alanyi jog személyes irányát jelzi, a jogot arra, hogy mástól valamit követeljünk, másét használjuk. – Gondolatát idézi NIZSALOVSZKY E. i.m. 7.o.

57 SZÁSZY I. A magyar magánjog általános része I. i.m. 273. o.

58 F^EHÉRVÁRY Jenő Magyar magánjog kistükre. hetedik kiadás Budai nyomda Bp. 1941.

108.o.

59 FEHÉRVÁRY J: Magyar magánjog kistükre i.m. 8- skk oldalak

60 SZLADITS: Magyar magánjog I. köt. 201.o.

I. Fejezet: Fogalmi alapvetés: Alanyi jog – igény – anyagi kereseti jog

37

részletekre állhat fenn.”⁶¹ Egyértelműen amellett foglal állást tehát, hogy az igény lényegében tartalmilag azonos az igényelhető pozitív követeléssel, tehát az igény e követelési jogok bizonyos minőségét, a perbeli jogvédelem szempontjából releváns jogi minősítését jelenti. Hozzáfűzi azonban, hogy az igény tágabb értelme átfog minden viszonylagos jogot, így nem tekinti igénynek a bíróilag eleve nem érvényesíthető kötelmeket, a kizáró jogokat és – Fehérváryval szemben – a jogoknak nevezett másnemű jogi helyzeteket (hatalmasságok, várományok).

Ebben a megközelítésben viszont a nemleges kötelem, a feltételes vagy le nem járt követelés is igény!⁶²

A jogosult jogát a kötelezett ellenállása esetén kényszerrel is érvényesítheti, a közvetett anyagi szankciók mellett, közvetlen alaki szankciók védelmében is részesül, amelyek főszabályként a bírói út igénybevételét jelentik. Kivételesen a jogának védelméhez szükséges cselekvésre bírói segítség nélkül maga is fel van jogosítva, szabály szerint azonban bírósághoz kell fordulnia.

Szászy szerint a követelési jog nem minden állapotban alkalmas arra, hogy a jogosult bíróságon kívül vagy bíróság előtt kényszerrel érvényesítse. Ha ez lehetséges, ez a követelési jog azon állapota, amit igénynek nevezünk. Az igény ebben a szűkebb értelmében azonos a kényszerrel érvényesíthetőség, alaki kénytetőség fogalmával. Rámutat azonban arra is, hogy az igény fogalma tágabb értelemben is megjelent, Windscheid is igénynek nevezett minden teljes hatályú alanyi jogot, tehát a nyugvó állapotban lévő polarizált és nem polarizált követelési jogot is, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy kényszerrel érvényesíthető volt-e vagy sem. ⁶³

Végezetül érdemes kitérni Lábady Tamás álláspontjára. Meghatározása szerint „Az alanyi jogot abban az állapotában, amelyben államilag biztosított

61 SZLADITS K. Magyar Magánjog I. 203. o.

62 A megállapítási kereset kapcsán Szladits azt vizsgálja, vajon e mögött áll-e alanyi jog, illetve igény? A megállapítási perben a felperes valóban nem alanyi magánjogot érvényesít, amely peren kívül is teljesíthető volna, hanem olyan magánérdeket, amely alanyi joggá nincsen kiképezve és csupán perbeli jogvédő eszközzel van védve. Vannak azonban olyan megállapítási keresetek, amelyekben megbújhat a bírói marasztalás (pl. a másik fél jognyilatkozatát pótolja a bírói határozat), vagy a megállapítási per megindítása egyúttal a megállapítani kért magánjogi jogviszony tényállási alkotóeleme (pl. jogügylet megtámadása perrel.) A megállapítási igényen kívül szintén alanyi jog (követelés) nélküli igény az ú.n. jogalakítási igény. Ebben az esetben a bíróság határozata nem pusztán a fennálló tényállást deklarálja, hanem mivel a tényállás része a bírói ítélet, ezért kizárólag az ítélethozatallal válhat teljessé a jogviszony tényállása. Szladits figyelmeztet arra, hogy régi magánjogi irodalmunk az igény fogalmát az anyagi kereseti jog (keresetjog) elnevezéssel fejezték ki, ami a kereset perjogi értelmétől (közjogi jogosítvány a bírósághoz forduláshoz ) élesen elhatárolandó.

63 SZÁSZY I.: A magyar magánjog általános része I. Egyetemi nyomda, Budapest, 1947.

272. o.

kényszer útján érvényesíthető, igénynek nevezzük. Mivel az alanyi jog az anyagi szankciókon kívül bírósági és bíróságon kívüli alaki szankciók, vagyis kényszerszankciók védelmében is részesül, az alanyi jog – elvileg – mindig alkalmas arra, hogy az igény állapotába kerüljön.”⁶⁴