Tartós jogviszonyokból fakadó igények

2.6. Értékpapírból eredő követelések, kamat és

II. Fejezet: Gondolatok az elévülés alá nem tartozó igényekről

71

írásba foglalásának kikötése nemcsak a bizonyíthatóságot könnyíti meg, hanem elsősorban az okból, hogy a huzamosabb szerződéses jogviszonyba bárki csak úgy hajlandó belépni, hogy az abból fakadó jogok és kötelezettségek írásban szigorúan (teljes körűen) lefektetettek, ezért az írásba foglalás a szerződés érvényességének feltételét jelenti. Rámutat arra, hogy a jogalkotó huzamos szerződések esetében a már megkötött szerződés könnyebb felbonthatóságát biztosítja. Mivel a felek tartós jogviszonyában olyan jellegű változások is bekövetkezhetnek, amelyekkel a szerződéskötéskor nem számolhattak, amelyeket előre nem láttak, ezért tartós jogviszonyok esetében gyakoribb a clausula rebus sic stantibus elvének megjelenése.¹⁸¹ Kiemeli továbbá azt a körülményt is, hogy a szerződő felek személyében bekövetkező változás, nemcsak hogy alanycsere is gyakrabban bekövetkezhet a szerződéses jogviszony fennállta alatt, hanem a tartós jogi kapcsolat miatt sokkal fontosabb is lehet a felek személye, ezért gyakoribb az alanycsere kizárása pl. albérletbe, alhaszonbérletbe adás tilalma.

Rudolf Loránt véleménye szerint „általában minden tartós jogviszonyon alapuló alapigény elévülhetetlen oly értelemben, hogy minden pillanatban új igény születik.”¹⁸² Rudolf itt – utalva a kialakulóban lévő bírói gyakorlatra – példaként a tulajdonközösséget megszüntető igényt, annak elévülhetetlenségét hozza fel.¹⁸³ Véleménye szerint, mivel az elévülés alapja folyamatosan megújul, ezen igények nem évülnek el.

Gárdos István a kölcsönszerződésből fakadó egyes jogok, követelések elévülését vizsgálva megállapítja, hogy a hitelezőnek az a joga, hogy fennálló tartozása után kamatot követeljen, nem évül el, mert nem minősül igénynek. Igény viszont az egyes lejárt kamatokra vonatkozó követelés, amely elévülhet.¹⁸⁴

A huzamos szerződésekből fakadó igények elévülési kérdéseihez jobbnak tartjuk a bérleti szerződés példáját. Bérleti szerződés alapján a bérbeadó szavatol a bérlemény rendeltetésszerű és szerződésszerű használatra alkalmas voltáért a bérleti viszony egész tartama alatt.¹⁸⁵ A bérbeadó szavatossági felelőssége tehát folyamatosan fennáll. Újlaki Miklós ezzel összefüggésben érzékelte a bérbeadót

181 A Ptk. 6:192.§-a szerint a bíróság szerződésmódosítására is csak tartós jogviszonyok esetében kerülhet sor.

182 RUDOLF Loránt: Határidők a polgári jogban és a munkajogban. KJK Budapest 1965.

9. o.

183 Lényegében ezzel arra kíván rávilágítani, hogy a tulajdonközösség megszüntetésére, a dologegyesülés, vegyülés következményeként az elszámolásra, nem a tulajdoni igények elévülhetetlenségét kimondó Ptk. rendelkezés alkalmazandó, hiszen abban az esetben megsértett tulajdoni igény orvoslásáról van szó. Ebben az esetben ezért célszerű a tartósan fennálló helyzetből kiindulni, és a huzamosan fennálló jogviszonyból fakadó jogok, abból eredő igények lényegében elévülhetetlenségét megfogalmazni.

184 GÁRDOS István: A kölcsönszerződésből fakadó követelések elévülésének kezdő időpontja. Jogtudományi Közlöny 2014. 9. szám (387.-399. o.) 395. o.

185 Ptk. 6:332.§ (1) bek.

terhelő szavatossági felelősségnek az eladót terhelő szavatossági felelősséghez képest sajátos jegyeit. Egyrészt, mert a bérbeadó szavatossági felelőssége a bérlemény folyamatos használhatóságáért áll fenn. Ebből következően abban az esetben is felel, ha nem a bérlemény birtokbaadásakor, hanem később keletkezett az a hiba, amely miatt a bérlemény a rendeltetésszerű használatra a későbbiekben alkalmatlan. Mivel azonban a bérleti szerződésnek közvetett tárgya a bérbe adott dolog, ezért a szavatossági felelősség is e dologra koncentrálódik. Tekintettel azonban arra, hogy lényegében e felelőssége kevésbé a teljesítésért való helytállási, mint inkább teljesítési kötelezettsége¹⁸⁶, ezért szükségszerű annak folyamatos fennállást elismerni. Ebből következően a bérleti viszony fennállta alatt felmerülő hiba, kellékhiány esetén már vitára adhat okot az, vajon e hiba körében a bérlőt megillető szavatossági igény elévülése bekövetkezhet-e, a bérleti szerződés fennállta alatt? Amennyiben elfogadjuk Rudolf Loránt megközelítését, miszerint a folyamatosan nyújtott szolgáltatásra vonatkozó követelés nem évül el, abban az esetben a bérlőt megillető szavatossági igény elévülése sem merülhet fel a bérleti szerződés fennállta alatt. A fenti tétel figyelembevételével ugyanis a bérbeadót terhelő „szavatossági helytállást” tehát úgy kell értelmezni, hogy nemcsak a szolgáltatáskori, a bérlemény átadáskor fennálló kellékhiányokért, hanem a bérlet egész tartama alatt jelentkező hiányokért is fennáll. Nem pusztán a hiba megjelenését, felmerülését követő elévülési/jogvesztő határidő alatt, tekintettel arra, hogy az a kötelezettsége, hogy a bérleményt használatát a folyamatos szerződésszerű használatra alkalmas állapotban biztosítja, e kötelezettsége folyamatos megszegése a szavatossági igény elévülését kizárja.

Mivel a bérlő kellékszavatossági igénye, elévülésének jogi alapja folyamatosan megújul. Ellenben, ha a jogosult maga a hibát kijavítja, vagy mással kijavíttatja, a kijavítási költség-igénye már elévülhet, ahogyan egy, az alábbiakban kifejtendő bírói döntés is rendelkezett.

Az új Ptk. 6:178.§ (1) bekezdésében ezen megfontolás alapján rögzíti, hogy a kötelezett a dolog (vagyontárgy) használhatóságáért, szerződésszerű használatra, felhasználásra, hasznosításra való alkalmasságáért a szerződés teljes tartama alatt helytállni tartozik.

Felmerül a kérdés, huzamosan fennálló szerződések esetén befolyással bírhat-e az elévülési idő folyására az az esemény, ha a másik szerződésszegése miatt az új Ptk. alapján a fél a saját esedékes szolgáltatása arányos részének

186 Vö. Újlaki Miklós gondolatmenetét: „a bérbeadó nem meghatározott egyedi bérlemény használatát mint egységet szolgáltatja, hanem a bérlemény egyedileg meghatározott tárgyának segítségével olyan folytatólagos használatot, amelynek minden egyes kis időbeli része különálló szolgáltatás és a szerződésszerű használat absztrakt mértékével van jellemezve.” ÚJLAKI Miklós: Bérlet. In. SZLADITS (szerk.): Magyar Magánjog IV.

Kötelmi jog különös része. (Grill K, Budapest, 1942.) 463. o.

II. Fejezet: Gondolatok az elévülés alá nem tartozó igényekről

73

teljesítését visszatarthatja¹⁸⁷. A jogi irodalomban megjelent ugyanis olyan állásfoglalás, hogy a teljesítés megtagadása folytán az eredeti esedékességi idő módosul, így ennek következtében az elévülés más időpontban veszi kezdetét. Itt azonban fel kell arra hívni a figyelmet, mivel ez nem szükségszerű következmény, hanem a fél belátására bízott, így az igényérvényesítést, az elévülés objektív kezdetét ez nem befolyásolhatja. Szászy István a visszatartási joggal kapcsolatban kifejti, hogy a jog gyakorlásának közvetett következménye az, hogy ebben az időszakban kizárt a jogosult késedelme, a visszatartási joggal terhelt követelést nem lehet beszámításra felhasználni, a visszatartás következtében az adós nem hivatkozhat a szerződés ellehetetlenülésére, továbbá ha a szolgáltatás elmulasztásához jogvesztő következmények fűződnek, ezek nem állnak be.

Osztjuk a nézetét, hogy a visszatartási jog gyakorlása nem hat ki az elévülési idő folyására. „Az elévülést már nem tartóztatja fel a visszatartási jog…”¹⁸⁸ Itt is élesen elválik egymástól tehát a szolgáltatás követelhetősége és tényleges kikényszeríthetősége, mint ahogyan ez megjelenik abban a sajátos helyzetben is, amikor a követelés esedékessé válása, lejárta nem feltétlenül esik egybe a teljesítés hiányában az adós késedelmével (vö. lejárat, megintés).¹⁸⁹

A régi Ptk. bírói gyakorlatában azonban a fentebb elmondottakkal ellentétes döntések, álláspontok is megjelennek. Egy eseti döntés tényállása szerint a felperes vállalta, hogy az átvett bérleményt, tekintettel annak romos voltára felújítja. Mivel azonban a felújítási munkák elvégzése nemcsak a bérleményem belül, hanem az egész épületben is szükségessé váltak, és ennek költségei túlságosan nagy terhet róttak a bérlőre, hosszas tárgyalásokat követően, (a bérlő egyébként meg kívánta venni az épületet) a bérbeadó önkormányzattal kötött szerződés alapján megállapodtak abban, hogy az előre benyújtott felújítási tervek és hozzá tartozó költségjegyzék alapján a felperes elvégzi az egész épület használhatóságához szükséges építési-szerelési munkákat, majd a leigazolt számlák alapján az önkormányzat ezen munkák ellenértékét számára kifizeti, illetve a bérlő bérleti díjába beszámítja. Mivel a bérleményben és az épületben vállalt munkák időben megkéstek, továbbá nem az elfogadott műszaki tervek szerint valósultak meg, az önkormányzat végül megtagadta az elvégzett munkák

187 Szerződésszegés esetén a jogosult a saját esedékes szolgáltatása arányos részének teljesítését a kötelezett teljesítéséig vagy megfelelő biztosíték nyújtásáig visszatarthatja.

Vö. új Ptk. 6:139.§ (1) bekezdése

188 SZÁSZY István: A kötelmi jog általános tanai. Grill K. Budapest 1943. 236. o.

189 Véleményünk szerint a huzamos szerződések sajátossága kapcsolatba hozható a tartási, életjáradéki követelések elévülésének speciális vonásával. Úgy gondoljuk, hogy a hatályos Ptk. megalkotásakor nem véletlenül tettek különbséget a követelések elévülése, és a tartási, életjáradéki, baleseti járadéki igénye bírói úton való érvényesítésére szabott határidő között. Nem ezen 6 hónapnál régebben lejárt követelések elévüléséről szól ugyanis a régi Ptk., és nem is az elévülés szabályai között, hanem a teljesítés kapcsán tér ki arra, hogy indokolatlan késlekedés miatt ezen követelések bírói úton már ki nem kényszeríthetők. Lsd. a 10.3.1. alfejezetet.

kifizetését, és a kötött megállapodás megszegésére hivatkozva felmondta a bérleti szerződést. A bérlő, mint felperes többek között bérbeszámítási lehetőségével élve követelte e felújítási munkák ellenértékének figyelembevételét, továbbá hivatkozott a bérbeadót terhelő kellékszavatossági kötelezettségre, és ezzel összefüggésben kijavítási költségigényt kívánt érvényesíteni, illetve harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozva követelte a felújítással bekövetkezett értéknövekedés megtérítését. A bíróság a jogszabályi rendelkezésekre tekintettel a bérbeszámítási követelését, a bírói gyakorlatban kialakult szubszidiaritás elvére hivatkozva pedig a jogalap nélküli gazdagodás megtérítésére irányuló kereseti kérelmét is elutasította. A szavatossági igény érvényesítésével összefüggésben pedig rögzítette, hogy a Lakástörvény vonatkozó rendelkezései figyelembevételével az irányadó hat hónapos elévülési idő már régen letelt, és az alperes elévülési kifogásának így helyt adott,¹⁹⁰ amely elévülési határidő nyugvását nem eredményezte az a körülmény sem, hogy a felperes az épület megvásárlására vonatkozó szándékát az alperessel szemben mindvégig hangoztatta.