tükrében
VI. Az elévülés nyugvása
6.4. Az elévülés nyugvására okot adó körülmények a bírói gyakorlatban bírói gyakorlatban
VI. Fejezet: Az elévülés nyugvása
173
időt a halasztás alkalmával kijelölt időponttól kell számítani, mindamellett, hogy az elévülés nyugvásának törvényi szabályából, annak szöveg szerint értelmezéséből ez nem következett, legfeljebb történeti értelmezés folytán juthatott el ehhez a következtetéshez a jogalkalmazó.
6.4. Az elévülés nyugvására okot adó körülmények a
hogy a jogosult szakember bevonásával megvizsgálja azt, hogy az adott hibajelenséget mi idézte elő, és így megállapítsa a hiba terjedelmét, jelentőségét és következményeit.”
Újabb eseti döntés értelmében a szavatossági igény nyugvása legfeljebb addig állapítható meg, amíg a jogosult minden olyan információ birtokába jut, ami alapján az általa észlelt hiba okait is figyelembe véve meg tudja határozni a kötelezettel szembeni szavatossági igényt..474
Hasonlóképpen a tudomásszerzésig a kártérítési igény elévülése nyugvását mondják ki a bekövetkezett kárról való utólagos tudomásszerzést vizsgáló bírói döntések.475 A Kúria Polgári Kollégiumának PK 51. sz. állásfoglalásában kifejtettek szerint a kártérítési követelés elévülése akkor is az esedékességétől kezdődik, ha a károsult a károsodásáról később szerzett tudomást. Ilyen esetekben azonban indokolt lehet az elévülés nyugvásának szabályát alkalmazni.
A károsodás bekövetkezte tehát objektív feltétel, amely szubjektív elemtől mentes.
Ezzel összefüggésben adott esetben nem ismerte el a Kúria az előzetes bizonyítási eljárás476 lefolytatásának az elévülés nyugvását eredményező hatását.
Indoklásában úgy érvelt, hogy „ha károsult tudta, hogy a kára bekövetkezett, és az a tény, hogy annak pontos összegét nem ismerte, az igény érvényesítésének nem akadálya.
A felperes által felhozottak ezért nem alkalmasak az elévülés nyugvásának a megállapítására.477”
A Kúria elfogadta viszont a felperes kötelesrész iránti igénye elévülésének nyugvását az alábbi esetben. A külföldön élő felperes az I. r. örökhagyó temetésére érkezett csak Magyarországra, majd nem sokkal később hazautazott.
A hagyatéki eljárásra szóló idézést kézhezkapta, azonban azon úgy szerepelt, hogy az örökhagyó végintézkedés hátrahagyása nélkül halt meg. A tárgyaláson
474 BH2015.35.
475 pl. BH2005. 104. rendelkező része szerint: „Az elévülés nyugvásának megszűnése szempontjából annak van jelentősége, hogy a károsult mikor jutott teljes körűen az igényérvényesítéshez szükséges információk birtokába. A károsult mindaddig menthető okból nem érvényesíti az igényét, amíg nincs tisztában azzal, hogy a Hepatitis C vírusfertőzése nagy valószínűséggel a műtét során alkalmazott vérátömlesztés olyan következménye, amely nem tekinthető a műtét szükségszerű szövődményének, és nem sorolható a szokásos műtéti kockázatok körébe sem.”Ezzel összefüggésben lásd még:
EBH2004. 1120.
476 vö. Pp. 207. § „Az érdekelt fél kérelmére akár a per megindítása előtt, akár annak folyamatban léte alatt előzetes bizonyításnak van helye, ha:
a) valószínűnek mutatkozik, hogy a bizonyítás a per folyamán, illetőleg annak későbbi szakában már nem lenne sikeresen lefolytatható, vagy az jelentős nehézséggel járna;
b) valószínűsíthető, hogy a bizonyítás előzetes lefolytatása a per ésszerű időn belül történő lefolytatását, illetőleg befejezését elősegíti;
c) valamely dolog hiányaiért a felet szavatosság terheli;
d) a bizonyítás előzetes lefolytatását külön jogszabály megengedi.”
477 BH2007.156.
VI. Fejezet: Az elévülés nyugvása
175
jelentette be a későbbi alperes az örökhagyó szóbeli végrendeletét. A hagyatéki tárgyaláson a felperest ügygondnok képviselte. A felperes a szóbeli végrendeletről és ez alapján az őt megillető kötelesrészi igényről csak évekkel később a II. rendű örökhagyó halálát követően, azon a hagyatéki tárgyaláson értesült. Tehát kötelesrészi igénye elévülése a tudomásszerzés hiánya miatt nyugodott.
Szintén a tudomásszerzés hiánya zárta ki a jogosult igényérvényesítési lehetőségét abban az esetben, amikor az elővásárlási jogát sértő adásvételi szerződésről nem értesült.478
Az újabb bírói gyakorlat szerint a követelés jogalapja tekintetében való tévedés is olykor, egyéb körülmények fennállása esetén az igény érvényesítését kizáró menthető akadálynak minősülhet.
Így konkrét esetben a Kúria az elévülés nyugvásának szabályát látta alkalmazhatónak abban az esetben is, amikor a jogosult azonos ténybeli alapon, de téves jogcímen indított pert.: „Az adott esetben az előbbiekben részletezett körülmények között teljesültek a Ptk. 326. § (2) bekezdésében előírtak: a felperesek a korábbi peres eljárás teljes tartama alatt menthető okból nem voltak abban a helyzetben, hogy a haszonélvezettel kapcsolatos igényüket érvényesítsék.”479 Ebben az esetben azonban az új Ptk. szabályainak alkalmazásával a bíróság más döntésre jutott volna, mert lényegében itt a nyugvás folytán előállt egy éves határidő újbóli nyugvásának lehetőségét fogadták el.
Hasonló jogi problémával – más jogcímen megindított per kihatása a követelésre –, de eltérő tényállással és jogi következtetéssel találkozunk a következő eseti döntésben, amelyben a Kúria megállapítása szerint: „A szerződés teljesítése iránti követelés érvényesítésére nyitva álló határidő nyugszik, amíg a fél által szerződéssel elidegenített vagyontárgy tulajdonjoga visszaszerzése iránt indított (érvénytelenségi) per folyamatban van, és a fél bízhat annak eredményességében.”480
Továbbá kérdéses, hogy az igény megállapítása, tisztázása céljából indított eljárások mennyiben eredményezik az elévülés megszakadását, tehát valóban kizárják-e az igény bírói úton való érvényesítését?
A perújítási kérelemmel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy annak előterjesztését követően is megindítható lett volna a végrehajtási eljárás, mivel a perújító fél nem a végrehajtást kérő volt, tehát a perújítás az elévülési idő nyugvását nem eredményezte.481
Egy korábban már említett döntésben a Legfelsőbb Bíróság szintén arra mutatott rá, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságánál kezdeményezett eljárás a
478 EBH2006. 1508
479 BH2014.270.
480 BH2015. 64.
481 vö. BH1998. 483.
magyar polgári peres eljárás megindítását nem akadályozta, tehát elévülés nyugvására okot adó körülményként nem jöhet figyelembe.482
A büntetőper megindítása sem eredményezheti önmagában a kártérítési igény elévülésének nyugvását, mindamellett, hogy az elévülés nem is szakítja meg, feltéve, hogy a károsult a büntetőeljárásban nem terjesztett elő polgári jogi igényt.483
Szintén az elévülés nyugvását eredményezi a felek között folytatott egyeztetés, tárgyalások. Abban az esetben, ha sikerrel végződnek, és a szerződés módosítását, egyezségkötést vagy legalább a kötelezett tartozás elismerését eredményezik, akkor lényegében ezen megszakító körülmények hatásukat tekintve tipikusan elnyelik a kisebb intenzitású nyugvást. Eredménytelenségük esetén azonban a jogosult hivatkozhat arra, hogy a kötelezett tárgyalásba bocsátkozása reménnyel kecsegtette, tehát ezért tekintett el eddig a pereskedéstől, tehát igényérvényesítési menthető akadály állt fenn.
Hasonló megoldást ad a közvetítői eljárásról szóló 2002. évi LV. törvény. A törvény szerint 31.§-a szerint a közvetítői eljárás eredménytelensége esetén az elévülés nyugvásának szabályai irányadóak.484
A régi Ptk. szerinti bírói gyakorlatban vitatott volt, hogy a biztosítót megillető regressz jog, megtérítési igény elévülése mikor kezdődik illetve mikor következik be. Egy 1990-ben publikált határozat szerint az igény elévülése, tekintettel arra, hogy törvényi engedményről van szó, tehát a követelés jogalapja nem változott, a károsodás bekövetkeztével vette kezdetét, azonban mivel a biztosítónak a károkozóval szembeni igényérvényesítése a károkozó helyett történő teljesítéssel válik lehetővé, ezért eddig az időpontig, a teljesítésig az elévülés nyugodott.485 Tekintettel arra, hogy a biztosító, mint engedményes már az eredeti elévülési időn túl szólította fel a károkozót a teljesítésre, ezért a kötelezettnek az engedményezésről való értesítése, mint elévülést megszakító ok sem jöhet figyelembe a fenti jogesetben.
Az elévülés nyugvására okot adó körülmények között érdekes csoportot képeznek azok az esetek, ahol adott követelés érvényesítése egy másik követelés érvényesítésének előkérdése lehet, vagy kizárja azt. Így a gyakorlatban már megjelent arra vonatkozó bírói határozat, hogy ha a felperes vagylagosan a szerződés érvénytelensége és hatálytalansága megállapítására vonatkozóan is előterjesztett kereseti kérelmet, akkor először mindig a szerződés érvénytelensége kérdésében kell dönteni. Ezzel összefüggésben született már az elévülés
482 vö. BH2011. 334
483 vö. BH2011.101.
484 vö. Közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 31.§ (2) bekezdés második mondata.
485 vö. BH1990.268.
VI. Fejezet: Az elévülés nyugvása
177
kérdésében olyan bírói döntés, miszerint: „A szerződés hatálytalanságának a megállapítása iránti követelés elévülése nyugszik addig az időpontig, amíg a jogosult által a szerződéssel elidegenített ingatlan tulajdonjogának és a szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti keresetet a bíróság el nem bírálta.486”
Szintén az igényérvényesítés feltételeinek keletkezése (actio nata) és az igényérvényesítést akadályozó körülmények miatti nyugvás elhatárolása merült fel az alábbi esetben is. A felperes az általa az örökhagyóval kötött öröklési szerződés érvénytelenségét a hagyatéki tárgyaláson észlelte, és a törvényes örökös pert indított vele szemben a végintézkedés érvénytelenségének megállapítása végett. A felperes által ezzel összefüggésben előterjesztett kártérítési igénye körében az elévülés nyugvására hivatkozott, mivel a Ptk. 360.
§-a alapján a károsodása az öröklési szerződés érvénytelen megkötésével már beállt, kártérítési igénye keletkezett, viszont mindaddig, amíg erről nem tudott, az erre vonatkozó kártérítési követelése elévülése nyugodott. A felperes hivatkozásával szemben a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a végintézkedéseket mindaddig érvényesnek kell tekinteni, amíg azokat az arra jogosultak meg nem támadják, ezért a felperes kára csak akkor következett be, amikor a törvényes örökös az öröklési szerződést megtámadta.
Tehát az elévülés nemhogy nyugodott, hanem mivel kártérítési követelése sem keletkezett addig, ezért meg sem kezdődött.487 Véleményem szerint azonban a bíróság nem értékelte a felperes kárának sajátosságát, amely elsősorban abban állt, hogy éveken keresztül nyújtott tartást az elhunytnak úgy, hogy a hagyatékból az öröklési szerződés érvénytelensége miatt utóbb nem részesedhetett.
Az elévülés kezdő pontjának illetve a nyugvásának ez a sajátos konkurálása jelentkezett a régi Ptk. szabályozása folytán a mögöttesen felelős személlyel szembeni megtérítési igény elévülésének vizsgálatában. Amely esetkört a szabályozási modell hátrányai között említjük.