funkciói (jogpolitikai indokai)
3.2. Az elévülés fogalma
kihatással vannak, azt bizonytalanná tehetik. Kiss ezért mindenképp javasolta a követelés elévülése helyett a kereset (kereseti jog) elévülése kifejezés használatát.
Ezzel szemben azonban elfogadható a ˝követelés˝ kifejezés használata melletti érvelés. Székely Miklós meglátása szerint azonban a magyar kodifikátorok nem voltak arra tekintettel, hogy mivel a német ptk. általános részt nem tartalmazott, ezért szerepeltek az elévülési szabályok a kötelmi jogban. Azonban az elévülés nemcsak a kötelmi követelésekre értendő, hanem „általában a szolgáltatás, illetve abbanhagyás, tehát dare, facere vagy praestarére irányuló követelések”-re értendő.204
Megállapíthatjuk tehát, hogy a régi Ptk. és az új Ptk. szóhasználata, miszerint a követelések elévülése következhet be, megalapozott és magánjogunkba már egyébként is régóta beágyazódott. Mindazonáltal a kódex szóhasználata nem igazít el minket az elévülés fogalma és jogi hatása tekintetében. Az új Ptk.
rendelkezése, – miszerint: „ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni”205; továbbá: „Az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinti;
az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni nem lehet.”206 – nem elegendő az elévülés jogi fogalma megalkotásához, továbbá jogi hatásának vizsgálatához sem. Pusztán e szakaszokból a magyar magánjogi elévülésnek a kereset-elévülés vagy igény-elévülés jellegét megítélni nem lehetséges.
III. Fejezet: Az elévülés fogalma, fogalmi elemei és funkciói
83
azonban nemcsak az egyes külföldi jogrendszerek eltérő megközelítéséből fakad.
Fakadhat egyrészt a magyar jogtudományon belül a jogintézményt ért fejlődésből is, amelyre nézve Kiss Albert monográfiája ad betekintést. Találkozhatunk továbbá a jelenleg hatályos polgári törvénykönyvből táplálkozó, mégis eltérő megközelítésekkel is, melynek oka az, hogy az elévülés egyes fogalmi elemei más és más súllyal jelentkeznek bennük.
Katona Mór az elévülést keresetelévülésként tárgyalja. Meglátása szerint „a kötelem korlátolt megszűnését eredményezi a jog érvényesítéséhez szükséges keresetnek megszünése: elévülésből.” A keresetelévülés törvényi kellékei alatt az alábbiakat veszi sorra: 1. a kereset indíthatósága; 2. az időszámítás módja; 3. az idő tartamának letelte; 4. az elévülés meg nem akadjon, ne szüneteljen; 5. félbe nem szakadjon.207
Kiss Albert monográfiájában az elévülés kortárs fogalmi megközelítéseit az alábbiak szerint mutatta be. Megkülönböztette az uralkodó felfogást, melynek legfontosabb képviselője Savigny volt, miszerint az elévülés a kereseti jognak (igénynek) megszűnése, mert a jogosított jogát a törvényben megszabott idő alatt nem gyakorolta. Az elévülés a kereseti jog megszűnése, mert a jogosított a törvényben megállapított idő alatt elmulasztotta ama cselekmények véghezvitelét, melyeket a jog az elévülési idő folyását félbeszakító okoknak minősít. Kiss hozzátette, hogy a ’legújabb’ magánjogi irodalom az elévülésnek ellenjogi mivoltát hangsúlyozza, így Almási Antal is. Kiss maga is kísérletet tett az elévülés fogalmának meghatározására.208
Kiss Albert szándéka az volt, hogy valamennyi jellegzetességgel felruházott fogalmat alkosson, azonban maga is elismerte, hogy e definíció egyes alkotóelemei is további meghatározásra szorulnak. Fogalmának jellemző elemei ezek szerint az idő folyása(1), amely az igény keletkezésétől veszi kezdetét, és az idő folyását befolyásoló körülmények híján vagy azok dacára letelik (2), és amely idő letelte megnyitja a kötelezett számára az elévülési kifogás (3) felhozásának a lehetőségét. Az elévülési kifogás, mint anyagi jogi kifogás tehát Kiss
207 Vö. KATONA MÓR: Általános rész. In: Fodor Ármin (szerk): Magyar Magánjog III.
kötet Kötelmi jog (Signer és Wolfner, Budapest, 1898) 289.-296. o.
208 „Az elévülés (vagyis azon jogi jelenség, a melyre az elévülésre czimzett általános szabályok alkalmazandók) = azon anyagi jogi kifogás, a mely a kötelezettnek rendelkezésére áll, ha az action nata-tól számítva a törvényben megállapított elévülési időtartam letelik, a nélkül, hogy közben az elévülés folyása szünetelt, illetőleg félbeszakíttatott volna, avagy befejeztetik annak daczára, hogy időközben szünetelés vagy félbeszakítás történt; ezen anyagi kifogási jog feljogosítja a kötelezettet, hogy a mennyiben a törvény kivételt nem tesz – bármely jogviszonyon alapuló kötelezettségének teljesítését pusztán elévülés czimén hatályosan megtagadhatja, úgy peren kívül, mint perben.A kellően érvényesített kifogás hatása az anyagi kereseti jognak részleges megszüntetése, elsősorban az, hogy az igény (anyagi keresetjog) többé keresetileg nem érvényesíthető.” KISS A.: Az elévülés … i.m. 125.o.
definíciójának központi eleme, amely azzal a hatással jár, hogy a kötelezett megtagadhatja a teljesítést (4), mert vele szemben az igény keresettel többé nem érvényesíthető. Kiss meghatározásának egyedi vonása az, hogy a kötelezett oldaláról közelíti meg az elévülés jelenségét, nem pedig a jogosult, és annak igényérvényesítése felől. E szempont újszerűsége tehát az elévülés intézményének új mélységeit is feltárja, miszerint nem pusztán az alanyi jog igényvesztett állapota áll elő, hanem a kötelezettségeknek a kötelezett akaratán múló megszűnése is bekövetkezhet.
Egri Bónis Pál a keresetelévülésnek az alábbi kellékeit sorolja fel: a) a kereset szülemlése. b) a törvény szabta idő letelte; c) az időfolyás meg nem szakadjon (nyugvás); d) az időfolyás félbe ne szakadjon.209
Kolosváry Bálint szerint az elévülés „az időtelés ama hatályát jelenti, melynél fogva bizonyos időnek leteltével valamely jog keresetileg nem érvényesíthető, illetőleg érvényesíthetését a letelt időre alapított kifogás megakadályozza.”210 Kolosváry nyomán: az elévülés több jogi ténynek a kapcsolata: 1. kereseti jog keletkezése 2. kereseti jog igénybe nem vétele bizonyos időn keresztül 3. ne forduljon elő a megkívánt időtartam alatt oly körülmény, mely a kereseti jog igénybevételét kizárja (félbeszakítás, az elévülés szünetelése). E tényállás megvalósulása esetén beálló jogi hatás: a kötelezettet megillető kifogás.
Kolosváry meghatározásában a Kiss által megadott építőelemek, jogi tények szintén megjelennek, más módon súlyoz azonban közöttük. Előtérbe helyezi – a jogosult nézőpontjából közelítve – a jog, pontosabban a kereseti jog nem érvényesítését (a jogosítottnak tétlen magatartása), amelynek huzamosabb időn keresztül való – megszakítás és szünetelés mentes – fennállása eredményezi az elévülési kifogást.
Fehérváry az elévülés fogalmát érzékletesen ragadja meg: „Az alanyi jog, amit bizonyos időn át nem gyakorolnak, beszárad: perelhetősége, bírói úton való érvényesíthetősége megszűnik.”211 E rövid fogalom-meghatározás arra utal, hogy az elévülés kereset-elévülésként jelentkezik Fehérváry gondolataiban.
Szászy István fentebb is hivatkozott magyarázata szerint „A magyar jogban az elévülés elvileg legalábbis igényelévülés, igényt kizáró, peremptórikus magánjogi kifogás, amely a követelést nem szünteti meg, igényminőségétől fosztja
209 Vö. EGRI BÓNIS Pál: Az elévülés magyar jogszabályai . i.m. 2. o.
210 KOLOSVÁRY Bálint: A magyar magánjog tankönyve 3. kiadás, Grill K. Budapest 1911.
135.o. Hozzáfűzi azonban, hogy tévedés lenne azt hinni, hogy pusztán az időtelés lenne közvetlenül az oka a jog érvényesíthetetlenségének. „Az időtelés itt másodrangu csak s nem szolgál egyébre, mint valamely jog nem gyakorlása és a gyakorlásához szükséges cselekvények elmulasztása, mint jogi tényálladéknak kiegészítése. Az a jogi tényálladék tehát, melyből a jogok elévülése kikerül, több jogi ténynek kapcsolata.”
211 FEHÉRVÁRY Jenő: Magyar magánjog kistükre. hetedik kiadás. Budai nyomda, Budapest, 1941. 102. o.
III. Fejezet: Az elévülés fogalma, fogalmi elemei és funkciói
85
meg, vagyis kizárja annak a lehetőségét, hogy a hitelező elévült követelését bíróság előtt keresettel vagy bármily más módon, tehát pl. kifogás útján érvényesítse.”212 Hozzáfűzi azonban, hogy ez csak elvileg áll, hangsúlyozva azt, hogy az elévült követelés beszámításra alkalmas lehet, továbbá hogy a kézizálogból való kielégítést nem akadályozza. Szászy meghatározása az alábbi megközelítési pontokra világít rá: Szászy szerint az elévüléssel megszűnik maga az igény, tehát nem pusztán keresetelévülésről van jelen esetben szó. A kikényszeríthetetlenné vált alanyi jog kifogás útján sem érvényesíthető már.
Harmadrészt az igényelévülés folytán kivételekként kell megfogalmazni azon törvényi eseteket, amelyekben az igény érvényesítésének lehetősége mégiscsak fennmarad (beszámítás, kézizálogjog). Negyedrészt pedig látható, hogy Szászy is az elévülés fogalmi elemeként tárgyalja az elévülési kifogást.
Világhy Miklós és Eörsi Gyula tankönyvében kifejtettek szerint az elévülés nem más, mint hogy „az állami kényszer igénybevételére megszabott határidő eltelte után, a jog nem szűnik meg, csak az a lehetőség nincs meg többé, hogy állami kényszert vegyenek igénybe érvényesítésére.”213 A két szerző e megközelítése azonban sokkal szélesebb, mint amit a jelenleg hatályos Ptk. jogi rendelkezései körvonalaznának. A régi Ptk. ugyanis a követelések elévüléséről szól a 324.§-ában, amely megoldást követi az új Ptk. is. E fogalmi megközelítés a kereset-elévülés irányába mutat, amennyiben hatásaként azt emeljük ki, hogy a bírói út igénybevételének lehetősége megszűnik.
Bíró György az elévülésre annak érvényesülése, hatályosulása szempontjából tekint, amikor az elévülés fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: „Az elévülés egy kifogás formájában érvényesülő hatalmasság, amely a magánjogban a kötelezettet olyan helyzetbe hozza, hogy a vele szemben a kifogás hiányában egyébként érvényesíthető (bírói úton kikényszeríthető, állami úton végrehajtható) igényt megszüntesse.”214 Bíró megközelítése az igényelévülés dogmatikai álláspontja felé közelít, viszont a kifogást tekinti központi tényállási elemnek.
Lábady az elévülést a jogvesztő határidőtől elkülönítve határozza meg: „az nem szünteti meg az alanyi jogot, hanem csak igényszüntető kifogást alapít a kötelezett javára.”215 Lábady felhívja a figyelmet arra, hogy az elévülésnél különösen fontos az, hogy hatása nem az igényérvényesítés automatikus megszűnése, mert alanyi jogról vallott felfogása szerint (az alanyi jog fogalmi attribútuma a kikényszeríthetőség) az igényérvényesítés kizártsága az alanyi jog megszűnését jelentené. Ezt pedig az elévült követelésnél nem lehet hivatalból
212 SZÁSZY István: A kötelmi jog általános tanai. Grill Kiadó, Budapest, 1943. 257. o.
213 VILÁGHY Miklós – EÖRSI Gyula: Magyar polgári jog I. kötet (Tankönyvkiadó, Budapest, 1962.) 165. o.
214 BÍRÓ György: Az elévülés intézménye. In. Sectio Juridica et Politico, Miskolc, Tomus XXVI/2. (ME ÁJK Miskolc, 2008) 542. o.
215 LÁBADY im. 316.o.
megállapítani. Az ex officio eljárás kizárása mellett, az elévült követelés szűk körű érvényesíthetősége támasztja alá az alanyi jog meglétét. Meglátása szerint tehát „az elévülés nem az igény bírói érvényesítését zárja ki, hanem az alanyi jog igény stádiumát jelentősen gyengíti, és ezzel magát az alanyi jogot is csonkítja, de azt nem szünteti meg.”216 Az elévülés nem igény nélküli alanyi jogi helyzet, mert az elévülés a jog bírói úton való érvényesítését nem zárja ki, csak korlátozza.217. Lábady tehát alanyi jogról alkotott felfogása alapján az elévülést kizárólag kereset-elévülésként értelmezheti.
A fent kiemelt tudományos álláspontok tehát rendkívül sokszínűek ahhoz, hogy egységes, és kellő mélységű fogalmi meghatározás megalkotására ezek alapján sor kerüljön. E fogalmak azonban rámutatnak arra, hogy mely tényállás-elemek azok, amelyek rendszerint a jogi irodalomban az elévülés fogalmi jegyeiként jelentkeznek. A vizsgálódás azonban még nem ért véget. A következőkben az elévülésnek véleményünk szerint szintén fontos fogalmi építőkövét jelentő kérdését is nagyító alá kell venni: vajon a jog nem gyakorlása vagy a követelés nem érvényesítése az, aminek hatására az elévülés bekövetkezik.