Kaseh. — A zajos vásár. — A Viktória megjelenése. — A Wauganga. — A hold fiai. — A doktor sétája. — A lakos
ság. — A királyi Tembe. — A szultán feleségei. — Királyi részegség. — Joet imádják. — Hogy tánczolnak a holdban.
— Hirtelen fordulat. — Két hold a mennyboltozaton. — Az isteni nagyság állhatatlansága.
Kaseh, mely Közép-Afrikának igen fontos pontja, nem város, valamint a szó valódi értelmé
ben a belföldön nincs is város. Házait minden
felé gondosan ápolt kertek környezik.
Unyamwesy a tulaj donképeni Holdföld. Afri
kának legtermékenyebb és legdiszesebb része, középpontjában van Unyanembe, hol néhány tiszta arab származású család tölti el csendesen életét.
Sokáig kereskedtek Afrika belsejében és Arábiában gummival, elefántcsonttal, indiai szövetekkel meg rabszolgákkal és nagyon jelentékeny nyereségre tettek szert.
Képzeljétek magatoknak a bennszülöttek szá
mos házikóit, a nagy áruraktárakat, szép fákat, az üde lombozatot és előttetek van Kaseh. Itt van a karavánok általános gyülhelye, melyek délről elefántcsonttal és rabszolgákkal megrakodva
érkéz-97
nek, mig a nyugatról érkezők pamutot és üveg
árukat hoznak a nagy belföldi tavak törzseinek.
így mindig nagy csődület volt a vásárokon.
A mesztiszek kiabálása, a dobok és kürtök harsonája, az öszvérek nyeritése, a szamarak ordi- tása, a nők éneke és a gyerekek sirása borzasztó hangversenynyé fajult.
A forgalom, mozgás, zaj egyszerre lecsende- sült. A Viktória megjelent a levegőben, méltóság- teljesen lebegett és lassankint leszállt a nélkül, hogy eltért volna függőleges irányából. A férfiak, nők, gyermekek, rabszolgák, kereskedők, arabok és szerecsenek, mind eltűntek a „Tempes“ -ekbe és kunyhókba.
„Kedves Sámuelem, szólt Kennedy, ha ily hatást érünk el a népnél, akkor nem tudom mint léphetünk velük alkuba.
— Nagyon egyszerűen lehetne végezni velük.
Nyugodtan össze kellene szednünk a légértékesebb árukat, anélkül, hogy a kereskedőkkel törődnénk, igy meggazdagodhatnánk.
— A bennszülöttek tényleg megijedtek tőlünk, szólt a doktor, de a babona és a kíváncsiság majd csak előhozza őket.
— Gondolja uram ?
— Nemsokára meglátjuk, de jó lesz, ha nem megyünk nagyon közel hozzájuk, mert Viktóriánk
nak nagyon megárthatna egy nyil vagy golyó.
— Beszélgetésbe szándékozol hát elegyedni ezekkel az afrikaiakkal?
— Ha rákerül a sor, miért ne ? felelt a dok
tor. Emlékszem, hogy Burton és Speke urak csak dicsérni tudták a lakosság vendégszeretetét. Mi is megkísérthetjük hát e kalandot.44
Ezalatt a Viktória a földhöz közeledett és horgonyát megvetette egy, a vásártérhez közel lévő fa csúcsába. E perczben az egész lakosság
is-Öt hét a léghajón. 7
mét kibújt odújából. Elsők voltak a helység va
rázslói, kik fekete tökküvegcséket hordtak övük
ben és egyéb, a varázslathoz szükséges felszerelé
seket. A tömeg lassanként egészen a közelükbe merészkedett, a dobosok versenyeztek egymással a zajban, összecsapták kezeiket és égnek emelték.
„íg y szoktak imádkozni, szólt Fergusson dok
tor, ha nem tévedek, itt nagyszerű szerepre vagyunk hivatva.
— Jól van, uram, játsza hát e l !
— Téged, derék fiam, talán Istenként fog
nak imádni.
— Nos, ezen nem búsulok, nincs ellenemre a tömj én.“
E perczben az egyik varázsló, egy ,,Myanga“
kezével intett s a zaj egyszerre mély csenddé változott. Ezután ismeretlen nyelven néhány szót szóltak a doktorhoz. A doktor, ki nem értette meg, arabsul beszélt s azonnal választ kapott ugyan-e nyelven. A szónok nagyon diszes beszédet tartott és a doktor nemsokára tisztában volt azzal, hogy a Viktóriát a holdnak tekintik saját személyében és hogy abban a hiszemben vannak, hogy a szeretetre
méltó Luna látogatott el ide három fiával együtt.
A doktor méltóságteljesen felelt, hogy Luna istennő minden ezer évben körútra indul, hogy szemtől-szembe közeledjék hódolóihoz. Felszólitotta hát a népet, hogy vegyék hasznát a látogatásnak és fejezzék ki esetleges óhajaikat.
Azt felelték neki, hogy „M wani“ szultán már régóta beteg és az égtől várja a segélyt. A varázsló felkérte hát Luna fiait, fáradjanak el hozzá. Fer
gusson értésére adta kisérőinek a meghivást.
„E s tényleg el akarsz menni a néger király
h o z ? szólt a vadász.
— Igen ; a nép nagyon kedvező hangulattal van eltelve irántunk; a levegő nyugodt, egyetlen
99 —
szelő sem m o z o g ; a Viktóriát tehát nem kell fél
tenünk.
— De mit fogsz tenni?
— Légy egészen nyugodt, kedves Dick, né
hány kis gyógyszerrel majd csak kisegitem magam a bajból. Azután a tömeghez fordult és körülbelül ilyformán beszélt:
— Luna meg akar könyörülni Unyamway szeretett nralkodóján és ránk bizta meggyógyitását.
Készüljön hát fogadtatásunkra !“
A zaj megkétszereződött és az egész tömeg megindult.
„M ost barátaim, szólt Fergusson doktor, mindent vigyázva kell elrendeznünk ; lehet, hogy nagyon gyorsan kell elutaznunk. Dick itt marad a hajóban és a durrgázfujtató segélyével elegendő hajtóerőt fog készletben tartani. A horgony jól megakadt, nincs hát mitől tartanunk. En leszállók a földre, Joe elkísérhet, de a létra lábánál vissza kell maradnia.
— Hogyan, te egyedül merészkednél e sze- recsen barlangjába?
— Sámuel ur ! kiáltott Joe, ön nem akarja, hogy oldala mellett m aradjak?
— Nem, egyedül m egyek; e jó emberek azt hiszik, hogy Luna ellátogatott hozzájuk és engem megvéd az ő babonaságuk. Ne féljetek hát és ma
radjon mindenki a maga helyén.
— Nos, a mint tetszik, szólt a vadász.
— Vigyázz a gáz feszültségére.
— Légy nyugodt."
A bennszülöttek kiáltozása mindinkább nö
vekedett ; mind nagyobb erélylyel kérték az ég segítségét.
„Nézzék csa k ! szólt Joe. ügy látom, hogy kissé nagyon is parancsolólag lépnek fel jó Luná- juk és isteni fiai ellen."
7*
A doktor magához vette úti gyógyszertárát és leszállt a földre, mig Joe előtte haladt. Azután oly méltóságteljesen, mint ez hozzá illett, leült a létra aljára, arabs módra keresztbe vetette lábait és a tömeg egy része tiszteletteljes kört vont kö
rülte. Ezalatt Fergusson doktor zeneszó és vallási tánczok kiséretében, lassan haladt a „királyi Tembe“
felé, mely jó messzire feküdt a városon kivül.
Közel három óra lehetett, s a nap oly fényesen vilá- gitott, mintha ő is hozzá akarna járulni Luna fiainak dicsőitéséhez.
Ferguson Sámuel méltóságteljesen lépkedett.
Nemsokára hozzá csatlakozott a szultán természetes fia, egy fiatal, meglehetősen jó külsejű ficzkó, ki az ország szokásai szerint, egyedüli örököse az atyai javaknak. Földre vetette magát Luna fia előtt, de ez kecsesen intett neki, hogy csak keljen fel.
Három negyedórával később a lelkes körme
net, árnyas ösvényeken, a délszaki növényzet pom pája közt, a szultán palotájához ért, egy négy- szögletes, Ititenga nevű épülethez, mely a közel domb alján állt. Vöröses szinü cserépedények hosszú sora ékesítették a falakat. A fedél nem nehezedett közvetlenül a falakra, úgy hogy a levegő szabadon keringhetett az épületben. Más nyilás nem is volt rajta, se ablak, se ajtó.
Fergusson doktort a testőrség és a kegyen- czek tisztelettel fogadták. Ez emberek tiszta ősképei voltak a közép-afrikai néptörzseknek. Számtalan apró fonatba csavart hajuk vállaikra hullt a lá ; arczukat fekete vagy kék sávokkal tarkították, melyek halántékuktól egészen szájukig nyúltak le.
A katonák sagajeval, ijjal és nyilakkal voltak fel
szerelve, mely utóbbiak kutyatejbe mártattak, derekukon pedig apró víszekerczék lógtak.
A doktor betért a palota belsejébe. A szul
tán betegsége daczára a máskülönben is roppant
1 0 1
nagy zaj a menet megérkeztekor még bóditóbbá vált. Ő felsége női serege az „Upatu“ valami dob
féle hangszer akkordjaival fogadták, mig két mű
vész a kivájt fatörzsekből készült, öt láb magas
„K ilin do“ -n dolgozott teljes erejéből.
A legtöbb nő igen csinosnak látszott és ne
vetve, kaczagva szitták nagy, fekete pipáikból a dohányt és thangot; hosszú, kecsesen rendezett rukáikban ,,jól festettek*4 és a tökrostokból készült
„k il“ -t övükhöz erősitve viselték. Hatan közülök, kik a többiektől elkülönítve, kegyetlen halálbün
tetést vártak, nem épp a legkevésbé vigak voltak a társaságban. A szultán halálával élve temetik el őket, hogy őt örökös magányában vigasztalják.
Miután Fergusson doktor gyorsan áttekintette az épületet, odalépett az uralkodó faágyához.
A negyven éves férfit látta benne, kinek egészségét a sok dőzsölés úgy aláásta, hogy megmentése lehe
tetlen volt. Betegsége, mely már évek óta húzó
dott, tulajdonképen állandó részegség volt. A kirá
lyi korhely már majd egész eszét elvesztette és a világ minden ammoniakja sem lett volna képes őt talpra állitani.
A kegyenczek és nők térdeiket hajtották meg e látogatás alatt. Valami erős szer néhány csepp- jével a doktor pár pillanatra megelevenítette és ezt roppant kedvező jelnek tekintette a környezet.
Az orvos tiszteletére persze örömkiáltásba tört ki mindenki.
Ez pedig, ki teljesen megelégelte a jelenetet, gyors mozdulattal eltávolitotta nagyon is buzgó tisztviselőit, kisietett a palotából és a Viktória felé irányította lépteit. Időközben hat óra lett.
Fergusson távollétében Joe nyugodtan várt a hágcsó m ellett; a néptömeg a legnagyobb tisz
telet jeleivel halmozta el, miket ő, mint Luna igaz fia, fesztelenül fogadott el. Istenség léttére
nagyon is kedélyesen vigyorgott; sőt a fiatal afrikai hölgyeket is mulattatta, kik viszont nem győzték őt eleget nézni.
„Csak kinálgassanak, hölgyeim, mondá, mert ha az istennő fia vagyok is, de azért elég jó ördög vagyok.“
Adományokat nyújtottak feléje, miket a
„M zim u“ -kban (fétis sátrakban) szokás letenni.
Árpakalászok voltak és „Pom be“ .
Joe kötelezettnek érezte magát arra, hogy az utóbbit, a mi nagyon erős sörfajta volt, meg- izlelje, de torka nem birta elviselni, bármint meg
edzette is a whisky és a pálinka. Iszonyú pofákat vágott, de a környezet ezt kegyes mosolynak vélte.
Majd mikor a lányok tánczra kerekedtek ő is közéjük vegyült, ide-oda forgott, kezeivel, lábai
val, térdeivel tánezolt, megközelítő fogalmat nyújt
ván ezzel nézőinek arról, hogy az istenek mikép tánczolnak a holdban.
Ép javában folyt az ünnepély, a mikor Joe megpillantotta a doktort, ki nagy sietve jött az ujjongó tömeg által kisértetve. A törzsfőnökök és bűvösmesterek roppant izgatottaknak látszanak, körülveszik Fergussont, sarokba szorítják, fenye
getik.
Különös változása a sorsnak! Mi történhe
tett? A szultán'talán a mennyei orvos kezei alatt talált elpatkolni?
Kennedy figyelő helyéről vette észre a veszélyt, de okát nem tudta megérteni. A léggömb, melyet a gáz feszültsége szerfelett kiduzzasztott, nagyon vágyott már a levegőbe. A doktor most a hágcsó
hoz ért. A babonás félelem még mindig tartóz
tatja a tömeget, hogy tettlegességre vetemedjék személye ellen. Gyorsan felmászik és Joe sietve követi.
„Egyetlen pillanatot sem vesztegethetünk el, súgta neki ura hirtelen; a horgony kiszedését meg se kisértsd! Ketté vágjuk a kötelet! K övess!
— Mi történt az istenért ? kérdé Joe, a mint a hajóba szállt.
— Mi baj ? kérdé Kennedy is, kezébe ragadva karabélyát.
— Oda nézzetek! felelt a doktor és a szem- határra mutatott.
— N os? kérdé a vadász.
— N os? A h o ld !“
A hold tényleg piros szinben, ragyogva kelt fel, tüzes golyónak látszott azurlapon, az égbol
tozaton ; az volt, az és a Viktória! E szerint hát vagy két hold létezik, vagy pedig az idegenek csalók, cselszövők, hamis istenek!
Ez volt a tömeg természetes gondolatmenete, ez okozta hangulatában a hirtelen változást. Joe nem fojthatta el kaczagását. Kaseh lakossága ujjon
gásba tört k i; az ijjak és muskéták a gömb felé fordultak. De a bűvölök egyikének intésére lehull
tak a fegyverek, ez a fára mászott azzal a szán
dékkal, hogy megragadja a horgonykötelet és a gépet a földre húzza le. Joe fegyverével akarta megrohanni.
„Kettévágjam a kötelet? kérdé.
— V á r j! ez volt a doktor egyetlen válasza.
De a néger? . . .
— Még talán megmenthetjük horgonyunkat;
nagyon szeretném. A kötél átmetszésére még min
dig ráérünk. “
A bűvölő megmászta a fát és az ágak eltö- rése által felszabaditotta a h orgonyt; a gömb által hevesen felrántván, magával ragadta a büvölőt is, ki a horgony karjai közt ült. A tömeg bámulata végtelen volt, a mikor egyik Wangangaját a vég
telen világűrben látta eltűnni.
105
„H urráh! kiáltott Joe, mig a Viktória nagy gyorsasággal emelkedett.
— Jól kapaszkodik! szólt Kennedy; ez a kis légutazás bizonyára jót fog neki tenni.
Ne szabadítanánk fel a szerecsent egyet
len ütéssel? kérdé Joe.
— P ih a ! felelt a doktor, szép lassan letesszük megint és ez az eset kétségkívül még fokozni fogja hírnevét a nép között.
— Isten gyanánt fogják esetleg tisztelni", szólt Joe.
A Viktória körülbelül ezer lábnyi magasságba é r t; a néger mégis halálos félelemmel kapaszko
dott a horgonykötélbe. Könnyű nyugati szél a városon túlűzte a gömböt.
Fél órával később, midőn a doktor látta, hogy a táj elhagyatott, a durrgáz fújtató lángját leesavarta és újra a föld felé közeledett. Mikor már csak vagy húsz lábnyira voltak a talajtól, a néger hirtelen határozott; leugrott macska gyanánt talpra esett és gyorsan futott Kaseh felé, mig a hirtelen megkönnyebült Viktória ismét a levegőbe emelkedett.