Párját ritkító inas. — Ö megpillantja Jupiter bolygóit. — Dick és Joe vitorlája. — Kétely és bizalom. — Á mérés.
— Joe. — Wellington. — Ö egy fél koronát kap. 0 Fergusson doktornak egy páratlanul buzgó inasa volt, ki a Joe névre hallgatott; kitűnő ter
mészet, ki testtel, lélekkel szolgálta urát. Még parancsát is helyes értelemmel szokta teljesíteni, még mielőtt ura kifejezte volna azokat és sohasem duzzogott, sohasem haragudott, hanem mindig jó kedvében volt, jobb inast már kivánni sem lehetett volna.
A mi léteiének részleteit illeti, Fergusson teljesen megbízhatott benne. Valóban, kitűnő, derék Joe v o lt ! olyan inas, ki megrendeli az ebédet, ki magáévá tette ura Ízlését, ki becsomagolja a bő
röndöt és nem felejti ki sem a harisnyákat sem az ingeket, ki kezében tartja ura kulcsait és tit
kait, anélkül, hogy valaha visszaélne velük.
De milyen férfiú is volt a doktor a mi derék Joenk szemeiben! milyen tisztelettel és bizalom mal fogadta el ura tanácsait! Ha Fergusson mon
dott valamit, ez ellen már csak balga szólhatott!
Minden helyes volt, a mit Fergusson gondolt, minden okos volt, a mit mondott, a mihez hozzá fogott, minden lehetséges volt és minden csodá
latra méltó volt, a mit befejezett. Joet darabokba lehetett volna vágni, olyan eljárás, melyet minden esetre csak a legnagyobb ellenkezéssel vittek volna véghez — véleményét a doktor, ura felől, sohasem változtatta volna meg.
A mikor tehát Fergusson kifejtette abbeli tervét, hogy Afrikát a levegőben akarja átutazni, ez Jóéra nézve befejezett tény v o lt ; attól a perez tői fogva, hogy ura ezt a vállalatot elhatározta,
37
akadály nem létezett többé és hogy ő, a hű inas, elkiséri-e urát, az rá nézve legkisebb kétséget sem szenvedett, bár erről még sohasem volt szó.
Neki jutott különben osztályrészéül, hogy gondosságával és csodálatos ügyességével, a leg
nagyobb szolgálatokat tegye urának. Ha az állat
kertben tornamesterre lett volna szükség majmok részére, ő lett volna erre a czélra az igazi m ester;
mert ugrálni, mászni, repülni és más ezer lehetetlen művészetet végbevinni, rá nézve kicsiség volt.
Ha az expeditiónál Fergusson volt a fej és Kennedy a kar, úgy Joe a keze lesz annak.
Már több útra is elkisérte urát és birtokában volt némi felületes ismereteknek, melyeket a maga módja szerint lassan-lassan elsajátított; de legfőbb erejét képezte a remek életbölcselet, a kellemes optimismus ; mindent könnyűnek, következetesnek, természetesnek tartott és a szitkozódás vagy panaszkodás szükségét még hirből is alig ismerte.
Más, nagybecsű tulajdonai között, még meg volt az az adománya is, hogy kitűnő szemmel, majdnem csodálatos messzelátással birt; osztozott Moestlinnek, Kepler tanítójának abban a különös képességében, hogy fegyverzetlen szemmel meg
tudta különböztetni Jupiter bolygóit és a Plejadok csoportjában tizennégy csillagot tudott számlálni, melyek közül az utóbbiak a kilenczedik helyet foglalják el nagyság tekintetében. De azért ő nem volt büszke vagy g őgös; sőt ellenkezőleg! már messziről köszönt és kellő alkalommal nagyon jó hasznát tudta venni szemeinek.
A nagy bizalom mellett, melyet Joe a dok
torba helyezett, nem szabad csodálkoznunk a foly
tonos veszekedéseken, melyek, természetesen szem előtt tartva a kellő tiszteletet, Kennedy és a méltó inas között folytak. Az egyik kételkedett, a másik hitt; az egyik a tisztán látó okosságot, a másik a
vak bizalmat képviselte ; de a doktor képezte a középutat a kétség és bizalom között, a mivel azt akarom kifejezni, hogy sem az egyik, sem a másik által nem befolyásoltatta magát.
„Nos, Kennedy u r ? “ szólt Joe egy szép napon.
— Mit akarsz, derék fiam?
— Most közeledik a pillanat; nekem úgy tetszik, mintha legközelebb a holdba indulnánk.
— Ez alatt természetesen a Holdföldet érted;
bár nem fekszik olyan messzeségben, de azért légy nyugodt, a veszély még mindig elég nagy.
— A veszély? veszélyről szó sem lehet oly férfiúnál, mint Fergusson doktor.
— Nem akarlak megfosztani boldog ámula
todtól, kedves Joem, de a mire ő most vállalkozni szándékozik, egész egyszerűen bolondnak való do
log. Különben, ez az utazás semmikép sem fog létesülni.
— Nem fog létesülni? Akkor hát ön nem látta a léghajót, melyet Boroughban*), Mittchel ur műhelyében készítenek?
— Résen leszek, hogy ne is lássam.
— Akkor ön igazán szép látványtól fosztja meg magát Kennedy ur, remek egy épület! és m i
lyen szép alakja van, a kecses csolnak! Mily jól érezzük majd magunkat benne!
— Te egészen komolyan gondolsz tehát arra, hogy uradat elkiséred?
— Az természetes! kétséget sem szenved!
szólt Joe. Elkísérem én, a hova ő akarja. Még csak az kellene! Hagyjam talán egyedül utazni, mikor már az egész világot beutaztam v e le ! Ki segítene neki, a mikor kifárad, ki nyújtana neki erős kezet, ha egy örvényen akar keresztül ugrani?
‘) Londonnak egy déli külvárosa.
39
Ki ápolja, ha beteg találna lenni? Nem, Dick ur, Joe mindig ott lesz a h elyén !
— Derék fiú, szólt a skót.
- Különben jöjjön velünk, Kennedy ur, szólt Joe.
— Természetes, hogy elkísérlek benneteket, szólt Kennedy, hogy Sámuelt még az utolsó percz- ben lebeszéljem ily balga dolgok kiviteléről. Még Zanzibarba is elkísérem, hogy megtegyem a mi tőlem telik, csakhogy ez az ostoba terv ne létesüljön.
— Tisztelet, becsület, Kennedy ur, de ön még csak egy hajszállnyira sem fogja eltéríteni uramat tervétől. Az én uram nem olyan hebehurgya, mint ön gondolja. Ha ő valamit kezdeményez, nagyon sokáig gondolkozik a dolgon és ha már egyezer határozott, a pokol minden ördöge sem tántoríthatja meg elhatározásában.
— Majd meglátjuk!
— Ne áltassa magát ilyenforma remények
kel. Különben nagyon érdekünkben van, hogy ön velünk tartson. Az oly kitűnő vadásznak, mint ön, Afrika remek föld. Nem lesz oka, hogy megbánja utazását.
— Nem is fogom megbánni, különösen, ha ezt a keményfejü Sámuelt meggyőznöm sikerül és itthon marad.
Körülbelül, szólt Joe, hisz ön tudja, hogy ma lesz a mérés.
— Miről beszélsz?
— Nos, a doktor urat, önt és engem, mind- hájanunkat megmérnek.
— Mint a jock eykat!
— Igenis, de ne féljen. Fogyasztó kísérlete
ket nem fognak önön eszközölni, ha nagyon nehéz lesz, úgy veszik majd önt, a mint van.
— Semmi szin alatt sem egyezem bele, biz
tosítalak ! szólt a skót határozottan.
— De Kennedy ur, azt hiszem, hogy gépé
hez van erre szükség.
— No már csak végezzen e n élkü l!
— De ha a pontos számítások híján nem tudnánk felszállani?
Az épen kedvemre való dolog lenne ! Legyen elkészülve rá, Kennedy ur ; uram mindjárt értünk jön majd.
— Nem megyek veletek.
- Azt csak nem teszi?
— De meg teszem.
— Már tudom, szólt Joe nevetve, ön csak azért beszél igy, mert gazdám még nincs itt, de ha már majd szemtől-szembe lesz önnel és igy sz ó l: „ Dick — bocsánat e merészségemért, Ken
nedy ur — Dick, pontosan meg kell tudnom, mennyit nyomsz“ , akkor ön eljön velünk, erre fogadni mernék.
— Nem fogok elmenni veletek.
E perczben a doktor belépett dolgozószobá
jába, a hol a beszélgetés folyt; erősen Kennedyre nézett, ki nem nagyon jól érezhette magát, az
után igy szólt:
— Dick, jer velem és te is Joe; tudnom kell, mily nehezek vagytok.
D e . . .
— Kalapodat fenn tarthatod. Jer.
Es Kennedy is elment. Együtt mentek el Mitchel ur műhelyébe, hol már fel volt állítva a gyorsmérleg a futósulylyal. A doktornak tényleg ismernie kellett kísérőinek súlyát, hogy léghajó
jának egyensúlyát beállíthassa. Felszólította Dicket, lépjen a mérleg hídjára, mit ez minden ellenke
zés nélkül meg is tett; de igy dörmögött magában :
„Jól van, jó l! ez még semmire sem kötelez.^
— Százharminczöt font, szólt a doktor és a számot beírta jegyzőkönyvébe.
41
— Nagyon nehéz vagyok?
— Isten ments, Kennedy ur, felelt Joe, kü
lönben én könnyű vagyok — és ez majd kiegyen
líti a dolgot.
Es e szókkal Joe, csupa lelkesedéssel a dolog iránt, a melyet szolgált, elfoglalta a vadász helyét, buzgalmában majdnem feldöntötte a mérleget a felszállásnál. Most imponáló állásba vetette magát, körölbelül olyanba, mint a hogy Wellington a Hyde-Park bejárata előtt Achillest utánozza és sisak nélkül is pompás alak volt.
..— Százhúsz font, jegyzé meg a doktor.
— He, he, mosolygott Joe önérzettel. Miért m osolygott? Valószinüleg ő maga sem tudta volna megmondani ennek okát.
— Most rajtam a sor, szólt a doktor és mindjári feljegyzett százharminczöt fontot, mint saját személyének súlyát Mindhárman nem nyo
munk többet négyszáz fontnál.
— Ha expedicziója megkívánja, doktor ur, akkor húsz fonttal megsoványodhatnám talán, ha kissé szűkebb konyhán élnék.
— Szükségtelen, fiam, felelt Fergusson. Ehetsz, a mennyit akarsz; és most fogd e fél koronát és lakmározzál kényed-kedved szerint/4