A doktor barátja. — Barátságuk története. — Dick Kennedy Londonban. — Váratlan, de semmikép sem megnyugtató indítvány. — A nagyon kevéssé vigas ztalókig hangzó köz
mondás. — Pár szó az afrikai vértanuk névsoráról. — A léghajó előnyei. — Fergusson doktor titka.
Volt Fergusson doktornak egy barátja. Nem volt ez az ő második én-je, nem volt altér ego-ja
— két tökéletesen egyenlő lény közt igaz barát
ság nem létezhetett volna, — de ha Dick Kenne- dynek és Fergusson Sámuelnek mások is voltak tulajdonságai és képességei, sőt más-más volt vér- mérsékletük is, — de azért „egy s z í v egy lélek44 voltak ők, a mi éppenséggel nem zavarta őket
— sőt ellenkezőleg.
Emlitett Dick Kennedy skót ember volt a szó teljes értelmében; nyílt jellemű, elszánt és makacs természetű. Leith nevű kis városban lakott, Edinburg mellett, jó mértföldnyire az ,,ócska füstös fészektől.44 Gyakran halászott, de mindig és mindenütt, testtel és lélekkel, a vadászatot ű zte; és ezen épenséggel nem lehet csodálkozni, mert ő Caledonia szülötte volt, a ki megszokta azt, hogy a felföld hegyei közt barangoljon. Kitűnő karabélylövő hírében állt és azt beszélték róla, hogy golyója, ha azt egy kés pengéjére löki, nem
csak keresztülvágta, de ily módon oly két egyenlő részre is osztotta, hogy mérlegelésnél épenséggel nem volt súlyúkban különbség.
Kennedy arczkifejezése élénken emlékeztetett Glendining Halbertére, a mint azt Walter Scott a „kolostorban44 jellem ezte; bár kecses és ügyes, de azért herkulesi testi erővel volt megáldva;
arcza napbarnított, szemei élénken feketék, merész
sége természetes és határozott, egy szóval: jóság
17
és megbízhatóság rejlett a skót egész lényében, mely már előre is megnyert mindenkit az ő számára.
Ez a két barát Indiában ismerkedett meg egymással, a mikor egy és ugyanazon ezrednél szolgáltak, mig Dick a tigris- és elefánt-vadászaton mulatott, Sámuel növényeket és rovarokat gyűjtött.
Mindegyikük fényes sikerekkel dicsekedhetett a maga körében és a doktornak akárhány oly növény került a kezeibe, mely egy pár elefánt- agyar értékével ért fel.
A két fiatal embernek soha sem nyílt alkalma, hogy egymás életét megmentse, vagy hogy egyéb szívességeket tegyenek egymásnak ; ép ezért tiszta, zavartalan barátság is volt köztük. A sors gyak
ran elválasztotta egymástól, de rokonszenvíik mind
annyiszor újból összehozta őket.
A mióta Angolországba visszatértek, a dok
tor expedicziói folytán sokszor szétváltak; de mihelyt haza jött, első sorban, hívatlanul is, m in
dig barátjához tért be és nála töltött el néhány hetet.
Dick a múltról fecsegett, Sámuel pedig ter
veket szőtt; az egyik előrenézett, a másik vissza
pillantott és úgy történt, hogy az egyiknek jellem vonása a megtestesült izgatottság, a másik a leg
tökéletesebb nyugalom volt.
Miután a doktor Tibetből hazajött, jóformán két esztendeig nem emlegetett újabb felfedező uta
kat és Dick remélte, hogy utazási vágya és kalan
dok után való törekvése végre megszűnt. Ez a gondolat elragadtatta őt. ,,Ha még oly jó l tud is az emberekkel elbánni, mondá magában, előbb- utóbb rossz véget kell érn ie; büntetlenül nem mehet senkisem az emberevők és a vadállatok közé.46 így hát Kennedy felkérte barátját, hogy vessen véget utazásainak, megemlítvén előtte, hogy
Öt hét a léghajón. 2
pedig nagyon is túlságosan sok szolgálatot tett.
A doktor erre nem felelt; a legközelebbi időkben gondolkozóvá lett, titokban számitgatott, éjjeleit aprólékos munkákkal töltötte el, számok és számsorok felett virrasztva ; sőt a legkülönö
sebb gépezetekkel kísérleteket is tett, melyeknél nem lehetett tudni, hogy mit jelentsenek. Az az egy azonban bizonyos volt: valami uj, nagy gon
dolat forrt Fergusson Sámuel agyában.
„M i felett tűnődhetett annyit ?“ kérdé magá
ban Kennedy, a midőn barátja január hóban el
hagyta őt, hogy Londonba térjen vissza.
Kérdésére a feleletet a „D aily Telegraph“ - nak már közölt czikke adta meg.
„Szent Isten!“ kiáltott fel, „hát megőrült az az ember? Afrikát léghajón beutazni ! Ezen gondol
kozott tehát az elmúlt két év alatt!“
Minden felkiáltások helyett képzeljetek maga
toknak ugyanannyi, a homloknak mért ökölcsapást és akkor aztán megközelitő fogalmatok lehet arról a kitörésről, melylyel a mi derék Dickünk dult- fult ilyenkor.
A mikor vén gazdasszonya és bizalmasa, Elspeth asszony úgy vélekedett, hogy minden mysztifikáczió lehet, ő igy felelt:
„Esztelenség! Hisz csak ismerem az embe
remet ! Nagyon rávall, szóról-szóra ! A levegőben u tazn i! Majd már a madarakra kezd féltékeny - kedni ! Nem, ebből semmi sem lesz ! Módját lelem, hogy megakadályozzam! Igen, ha szabad kezet engednének neki, ki állhat érte jót, hogy egy szép napon a holdvilág felé nem in d u l!“
Még ugyanaznap este Kennedy elkeseredetten és nagy nyugtalanság közt ült be a General Railvay Static felé robogó vonat egyik kocsijába és a következő reggel Londonba érkezett.
19
Három negyedórával később a bérkocsi a doktor kis háza előtt, a Soho squaren állt meg vele.
Áthaladt az előcsarnokon és öt erőteljes ütéssel jelentette be magát, mit az ajtónak mért.
Erre aztán Fergusson felnyitotta azt.
„D ic k ? kérdé a legkisebb meglepetés nélkül.
— Igen, ő maga, felelt Kennedy röviden.
— Te a téli vadászatok idején Londonban tartózkodói? Mi hozott ide?
— Egy végtelen ostobaság, melyet megaka
rok akadályozni.
Ostobaság?
Igaz az, a mi lapban olvasható? kiáltott most Kennedy, kirántva zsebéből a Daily Telegraph illető számát és odatartva azt barátja elé.
- Ah, erről beszélsz t e ! Ezek az újságok csakugyan kipletykálnak m indent! De hát ülj le kedves D ic k !
— Nem, nem ülök le. Mond meg nekem, csakugyan és igazán az a szándékod, hogy azt az utat megtedd?
Határozottan, előkészületeim már folynak és én . . .
— Hol vannak előkészületeid? Ezer darabra töröm azokat! Ide velük !
A derék skót most igazán haragra lobbant.
,,Csendesülj, kedves Dick, felelt a doktor;
ingerültségedet teljesen méltánylom. Haragszol, hogy uj terveimet még nem közöltem veled.
— Ezeket ő uj terveknek nevezi!
Én ugyanis nagyon elvoltam foglalva, szólt Sámuel folytatólag; az utóbbi időkben igen sok dolgom volt. Daczára annak azonban, nem utaztam volna el a nélkül, hogy neked ne Írjak . ..
— Ah, bánom is én azt . . .
— Mert az volt a szándékom, hogy magam
mal vigyelek.44
A skót olyat ugrott hirtelen, hogy még egy kecskebaknak is becsületére vált volna.
„A h ! vagy úgy ! m on da; te azon vagy tehát, hogy mindkettőnket a bolondok házába juttass!
— Biztosan számítottam rád, kedves Dick és sok más ajánlkozó kizárásával téged válasz
tottalak utitársammá.“
Kennedy megmerevedett a meglepetéstől.
„Ha tiz perczig meghallgatsz, köszönettel fogsz érte tartozni, szólt a doktor tovább.
„Csakugyan komolyan beszélsz?
— Feltétlenül.
— Es ha nem akarlak elkísérni?
— Azt nem fogod tenni.
— De ha mégis vonakodom ?
— IJgy egyedül utazom.
— Üljünk le, szólt a vadász és beszéljünk higgadtan. Attól a percztől kezdve, a mint tudom, hogy nem tréfálsz, a dolog mindenesetre megér
demli, hogy megbeszéljük.
— Ha nincs ellenedre, a mellett reggelizhe
tünk is, kedves D ick“ .
A két barát leült, egymással szembe, egy kis asztal mellé, melyen jobbról nagy halmaz vajaskenyér, balról egy óriási téás üst állt.
„Kedves Sámuel, a te terved valósággal őrü lt; végrehajtására gondolni sem lehet, egy szóval lehetetlen!
— Azt majd csak akkor fogjuk pontosan tudni, ha megkísértettük.
— De ép azt a kísérletet nem kell megtenni.
— Es miért nem ? ha kérdeznem szabad.
— Gondolj csak a veszélyekre, a sokféle akadályokra.
— Az akadályok, szólt Fergusson szerfelett komolyan, azért vannak, hogy legyőzzük azokat és a mi a veszélyeket illeti — ki kérkedhetik
21
azzal, hogy kitérhet előlük? Az életben minden veszélyes. A legnagyobb szerencsétlenség érhet valakit, a mikor az asztalhoz ül, avagy kalapját felteszi. Egyébként megjegyzendő, hogy mindaz, a mi már történt, újra meg fog történni és hogy a jövő csak távolabb eső jelen.
—- Ismerem nézetedet, szólt közbe Kennedy, vállait felvonva, te fatalista v a g y !
— Igen, de a szó legszebb értelmében. Ne foglalkozzunk tehát azzal, a mit a sors esetleg fenntartott számunkra, de inkább a jó angol köz
mondást tartsuk szem előtt: a ki akasztófára szü
letett, sohasem fog vizbe fűlni.
Erre mitsem lehetett felelni, de azért Ken
nedy mégis egész tömeg közelfekvő okot hozott fel a czélbavett vállalkozás ellen, melyek részlete
sebb elmondása unalmassá válnék.
„De ha már ez az afrikai utazás mindenkép életboldogságod főfeltételét képezi, szólt egy órai élénk vitatkozás után, miért nem akarod ugyan
azon ösvényeket járni, melyeket már előtted jár
tak a közönséges halandók ?
— Miért ? kiáltott a kapitány nekihevülve;
mert eddigelé még minden kisérlet m eghiúsult!
Mert Mungo Parknak a Niger mellett történt meg
gyilkoltatása óta, Vogelnek Wadaiban történt el
tűnéséig, Qudney és Clapperton halála óta Murmur- és Sakatuban, a franczia Maizanig, kit darabokba vagdaltak, — Laing őrnagytól, ki a tuaregek keze által lelte halálát, a hamburgi Roscher meggyil
kolásáig 1860-ban, számos áldozattal szaporodott az afrikai vértanuk jegyzéke! Mert teljesen lehe
tetlen, hogy valaki az elemekkel, az éhséggel, a szomjúsággal, a lázzal, a vadállatokkal és a még vadabb néptörzsekkel megküzdhessen! Mert azt, a mit egy módon nem lehet elérni, más módon kell megkísérteni és végül, mert ott, hol egyene
sen nem lehet keresztülmenni, mellette vagy felette kell elmenni.
— Hisz ha csak arról lenne szó, hogy felette elm enjünk! szólt Kennedy; de hisz te felette el akarsz repülni!
— Nos, érvelt a doktor a legnagyobb hig
gadtsággal, mitől féljek? A mint azt elképzelhe
ted, ngy intézkedtem, hogy léghajómon a leeséstől nem kell tartani. De ha az, minden elővigyázat daczára mégis cserben hagyna engem, a földre érve, mégis csak egyforma viszonyok közt lennék a többi felfedező utazókkal; az én léghajóm azon
ban jónak fog bizonyulni; megbízhatunk benne, számíthatunk rá.
— Sőt ellenkezőleg, nem szabad számítanunk.
— Dehogy is nem, kedves D ic k ; mindaddig nem szándékozom megválni léghajómtól, mig nem értem Afrika nyugati partjára. Ezzel a gömbbel minden lehetséges ; nélküle pedig megint áldoza
tául esnénk az ilyen expedicziók veszélyeinek és természetes akadályainak. Vele ép úgy daczolha- tok a meleggel, az áramlatokkal és viharokkal, mint a Számummal és az egészségtelen éghajlat
tal ; sem a vad állatok, sem az emberek nem árt
hatnak nekem. Ha nagyon melegem van, felszál
ló k ; ha fázom, lejebb bocsájtkozom. A hegy felett elrepülök, az örvényen át ellebegek; átrepülök a folyókon és áramlatokon mint a madár és ha vihar tör ki, akkor föléje emelkedem és fentről uralom.
Előre haladok, anélkül, hogy elfáradnék és meg
állók, anélkül, hogy nyugalomra lenne szükségem ! Átlebegek a városokon és az orkán gyorsaságával majd magasan fenn szállók a levegőben, majd csak száz lábnyira a föld színe felett; és szemeim előtt feltárul Afrika térképe a világ nagy atlaszában !“
A derék Kennedy bizonyos meghatottságot kezdett érezni és mégis szédülés fogta el a szemei
előtt feltáruló kép láttára. Sámuelt a csodálat és aggodalom vegyes érzelmével nézte ; már a világ
űrben látta magát repülni.
„ Mindezek után, kedves Sámuelem, szólt végre, megtaláltad-e az eszközt, a melylyel a lég
hajót kormányozhatod?
— N e m ! Ez lehetetlenség.
De hiszen akkor úgy utazol . . .
A hova a sorsnak tetszik, de minden
esetre keletről nyugatnak, mert a paszát szeleket akarom felhasználni, melyeknek állandó irányuk van.
Oh, persze! szólt Kennedy gondolkozva;
a paszát szelek . . . persze. . . Szükség esetén. ..
Mindenesetre lehetséges volna . . .
— Lehetséges volna? nem, derék barátom, ez már bizonyos. Az angol kormány szállitó hajót bocsájtott rendelkezésemre és az már befejezett tény, hogy megérkezésemnek előre látható idejé
ben, három vagy négy hajó szállingózik majd a nyugati part mentén. Legkésőbb három hó múlva Zanzibarban leszek, hogy a léghajó megtöltését eszközöljem és onnan szállunk majd fel a légbe . . .
— M i ! kiáltott Dick.
— Ha még van kifogásod, hát szólj, Ken
nedy barátom.
— Nem egy, de ezer kifogásom v a n ! de mond meg csak a többi k özött: ha megtekinteni szándékozol a földet és kényed-kedved szerint akarsz felemelkedni és leszállani, ezt nem teheted anélkül, hogy gázodból el ne veszits. Már ez a körülmény is meggátolta eddig a hosszú utazá
sokat léghajón.
Kedves Dickem, csak azt az egyet m on
dom neked, egyetlen parányt, egyetlen csep gázt sem fogok elveszteni.
És mégis tetszésed szerint akarsz felszál- lani é slebocsájtkozni? Hogy akarod ezt létrehozni?
Ez az én titkom, Dick barátom. Csak légy bizalommal irántam és az én jelszavam le
gyen a tied is : ^ Excel sió r /“
Jól van tehát: „ E x c e l s i o r felelt a va
dász, ki egyetlen szót sem értett latinul.
Szilárdan el volt tökélve, hogy minden lehető eszközzel ellene lesz a doktor elutazásának, egye
lőre azonban azt színlelte, mintha csatlakoznék a doktor nézetéhez. Megelégedett azzal, hogy meg
figyelte barátját, ki most hozzáfogott, hogy fel
ügyeljen az utazásához szükséges előkészületekre.