A fény csáva. — A hitttéritő. — Szöktetés egy fénysugárban.
— A Lázár rendi szerzetes. — Kevés remény. — A doktor gondja. — Lemondásteljes élet. — Átkelés egy vulkán fölött.
Fergusson mindenfelé világitott beható fény
sugarával és oly helyen állott meg vele, a honnan a rémület kiáltását hallotta. A baobab, mely fölött a Viktória majdnem mozdulatlanul lebegett, egy tisztás közepén nőtt ki. Közel ötven kicsiny kuny
hót lehetett megkülönböztetni, mely kunyhók körül fekete alakok hullámzottak ide-oda. Száz lábnyira a gömb alatt, egy czölöp volt felállitva, melynek aljában emberi lény feküdt; még fiatal, közel harmincz éves férfiú volt, ki félig le volt vetkőztetve, teste vértől ázott és sebektől volt borítva, feje pedig mellére hanyatlott. Világos, kerek hely a fején, félig benőtt tonsurát mutatott.
„Ez egy hittérítő, pap ! kiáltott Joe.
— Szegény, szerencsétlen em ber! szólt a vadász.
— Megmentjük őt, Dick, m egm entjük!“
szólt a doktor.
Midőn a négerek megpillantották a fényben úszó gömböt, könnyen érthető rémület vett erőt rajtuk. Kiáltásukra a fogoly is felemelte fejét és a nélkül, hogy tudta volna mi történik, nem várt megmentéi felé nyujtá kezeit.
„El, ő él! kiáltott Fergusson. Hála Istennek!
A vadak roppant meg vannak ijedve. Készen vagy
tok, barátaim?
— Igen, Sámuel.
— Joe, oltsd el a durrgázfujtatot."
A doktor parancsát telj esitették; az alig érezhető szellő a Viktóriát lassan a fogoly fölé terelte, mig a gáz összehúzódása folytán lassan leereszkedett. Fergusson még mindig szórta fény
sugarait a tömegre, melyen leirhatlan félelem vett erőt és kunyhóikba menekültek, mig a fogoly már csak egyedül maradt a czölöpnél. A hajó most a földhöz közeledett. Ezalatt a négerek legbátrabbjai belátták, hogy áldozatukat el akarják rabolni tőlük, vad kiáltással visszatértek tehát; Kennedy felkapta fegyverét, de a doktor ráparancsolt, hogy ne lőj jön.
A pap ott feküdt a földön s nem volt ereje, hogy felemelkedjék. Mikor a csolnak közel ért a földhöz, a vadász eldobta fegyverét, megragadta a foglyot és a csolnakba fektette, ugyanabban a perczben, midőn Joe a kétszáz font súlyú terhet kivetette. A doktor most azt várta, hogy rend- kivül gyorsassággal fel fognak szállani, de legna
gyobb meglepetésére a gömb, miután három-négy lábnyira felemelkedett a földtől, nem mozdult többé.
„M i tart vissza bennünket ? kérdé Fergusson ijedten.
Néhány vad ide sietett és dühödt kiáltást hallatott.
„Oh, kiáltott Joe, ki a csolnakból kihajolt, ez átkozott ficzkók egyike bele kapaszkodott.
145
— D ic k ! D ic k ! kiáltott a doktor, a vizes ládát !a
Dick azonnal megértette, hogy barátja mit akar és egy vizes ládát dobott ki a csolnakból, melynek száz fontnál több volt a súlya. A Viktória most háromszáz lábnyira felszállt a levegőbe.
Erre a léggömb hirtelen, ezer lábnál magasabbra szállt fel.
„M i történt? kérdé Kennedy, ki majdnem elveszitette az egyensúlyt.
— Semmi, a gaz ficzkó elbocsáj tóttá a csol- nakot, felelt Fergusson nyugodtan.
Még látható volt a vad ember, amint leesett a földre és összezuzódott. A doktor most eltávo- litotta egymástól a villanyos sodronyokat és ismét sötét lett minden. Reggeli egy óra volt. A franczia végre magához tért ájulásából és felnyitotta szemeit.
Ön meg van mentve, szólt a doktor hozzá.
— Megmentve ? felelt angolul a beteg, és szomorúan mosolygott. Köszönöm, testvérem. De az én napjaim, sőt óráim már megszámlálvák \“
S a hittéritő kimerültén, ismét elájult.
„M egh a l! kiáltott Dick.
— Nem, nem, felelt Fergusson és a szegény vérző test felé hajolt. A doktor tépést csinált zseb
kendőjéből és a beteg sebeire tette, miután ki
mosta azokat. Majd sziverősitő orvosságot hozott gyógyszertárából és néhány cseppet a beteg össze- szoritott ajkai közé öntött.
„Köszönöm, köszönöm “ , szólt ez gyenge hangon.
Most belátták, hogy a betegnek nyugalomra van szüksége ; a doktor összevonta a sátor függö
nyeit is ismét átvette a gömb kormányát. Ez száznyolczvan fonttal megkönnyebbült és a durr- gázfujtató segélye nélkül is a levegőben m aradt;
Öt hét a léghajón. 10
reggel enyhe áramlat észak-északnyugatra terelte.
Fergusson néhány perczig gondolkozva nézte a beteget.
„Bár csak életben maradna ez az uj kísé
rőnk ! szólt a vadász. Yan reményed ?
— Igen, D ic k ; kellő ápolás mellett és e tiszta levegőben talán életben marad.
A doktor elrendelte, hogy a beteg álma ne zavartassák meg egész nap.
Este felé a Viktória a homályban egy helyen maradt és Joe, majd Kennedy felváltották egymást a betegnél, míg Fergusson mindnyájuk biztonsága felett őrködött. Másnap a Viktória egy kissé előre jutott, nyugat felé. A hittérítő most kissé erősebb hangon hívta barátait s mikor a függönyöket félrevonták, élvezettel szívta be a friss levegőt.
„Hogy érzi m agát? kérdé Fergusson.
— Talán jobban, volt a válasz ; de titeket, barátaim, eddig csak álmomban láttalak ! Kik vagy
tok, hogy utolsó imámba foglalhassalak benneteket.
— Angol utazók vagyunk, felelt Sámuel.
Afrikát léghajón utazzuk be és igy részesültünk a szerencsében, hogy önt megmenthettük. Ön hit
térítő ?
— En Lázárrendi hittérítő vagyok. Öt év óta nem kaptam semmi hirt hazámból, mesélje
tek valamit Európáról, Frankhonról!a
Fergusson sokáig mesélt Frankhonról, hogy megfeleljen a hittérítő óhajtásának. Ez mohón hallgatta és könnyei végig peregtek orczáin. Azután egy csésze teát készítettek a betegnek, melyet az jóízűen szürcsölt k i ; egy kissé most már fel is ülhetett és elmosolyodott, a mint látta, hogy a tiszta égürben viszik őt.
„T i merész utazók vagytok, igy szólt s merész vállalkozástok sikerülni fog. Ti
viszont-147
látjátok majd rokonaitokat, barátaitokat és hazá
tokat ! . . .
A fiatal hittérítő megint annyira elgyengült, hogy újra le kellett feküdnie ; Fergusson néhány órán át mint egy holtat, úgy tartotta karja között.
Nem tudott uralkodni meghatottságán, midőn érezte, mint száll ki az élet a testből. Újból be
kötözte a martir sebeit és vízkészletének legna
gyobb részét feláldozta, hogy felüditse a láztól forró tagokat. A gondos ápolás alatt, a beteg ismét magához tért egy kissé s ha életét nem is, de eszméletét visszanyerte. A pap töredezett sza
vaiból a doktor meg tudta annak történetét.
„Beszéljen anya nyelvén, igy szólt hozzá, én megértem önt és ez kevésbé fogja megeről
tetni. *
A hittérítő szegény fiatal ember volt Aradon- ból, Bretagne egy falujából; már gyermekkorá
ban a papi pálya felé vonzódott. A lemondásteljes élettel a veszélyeket is egyesíteni vágyott és a hittérítők rendébe lépett, kiknek Paulei szt.
Vincze volt dicsőségteljes alapitójuk. Húsz éves korában már ott járt a néptörzsek közt, melyek a Nílus felső vidékeit lakják ; tanításait két évig visszautasították, ezer szenvedést kellett eltűrnie, de ő folyton tanított, oktatott és imádkozott. Egy év óta körülbelül a „Barafri“ nevű néptörzsnél tartózkodik, mely Afrika egyik legvadabb népét képezi. A főnök pár nap előtt halt meg és most haláláért a hittérítőt okozták, elhatározták, hogy feláldozzák. Már negyven órája kínozták és mint a hogy a doktor vélte, csakugyan a legközelebbi déli órában kellett volna meghalnia.
A mint a puskák ropogását hallotta, az életkedv elragadta: „Segítség! Segítség kiál
totta hangosan és álmodni vélt, a mikor egy, az égből jövő hang vigasztalni kezdte.
10*
„Nem az életemet sajnálom, tette h o z zá ; az Isten kezében v a n !
— Beszéljen még, szólt a doktor, megmentjük önt a haláltól, a mint a kínzásoktól is megmentettük.
A hittérítő ismét elgyengült. így telt el a nap remény és félelem k ö z t; Kennedy nagyon meghatott volt és Joe is többször törülgette sze
meit. A Viktória csak lassan haladt előre ; a szél kímélni látszott drága terhét. Este felé Joe óriási fénysugarat jelzett nyugat felől. A doktor rend
kívüli figyelemmel vizsgálta e természeti tüneményt.
„Csak egy tűzokádó hegy lehet, mely erősen működik, mondá.
— De a szél arra visz bennünket, szólt Kennedy.
— Nos, akkor majd elegendő magasságban ellebegünk felette. “
Három órával később a léghajó ott repült a hegyek felett, előtte egy vulkán tölcséréből ömlött a tüzes láva. Pompás, de egyúttal veszé
lyes látvány, mert a szél állandóan e tűztömeg felé űzte a léghajót. Miután a vulkán oly akadály volt, melyet meg nem lehetett kerülni, felette kellett elrepülni. A durrgázfujtató teljes erővel működött, a Viktória hatezer lábnyi magasságba került, saját teste és a vulkán közt mintegy háromszáz toisennyi űrt hagyva.
A haldokló szerzetes fekhelyéről nézi a tüzes krátert, melyből mennydörögve lövelnek ki a vakítóan piros lángcsóvák.
„Mily szép ez, mondja, és mily végtelenül nagy az Isten hatalma még a legborzasztóbb ter
mészeti tüneményekben is ! *
Esti tiz óra felé a hegy már csak vörös pontnak látszott a szemhatáron és a Viktória alacsonyabb égövben folytatta útját.
149