Mosfeia. — A seik. — Denham, Clapperton, Qudney, Vogel.
— Loggum fővárosa. — Toole. — Szélcsend Kernak felett.
— . A kormányzó és udvara. — A támadás. — Galambok mint gyújtogatok.
Május 11-ikének reggelén a Viktória tovább folytatta kalandos repülését; az utasok épp oly bizalommal voltak iránta, mint a tengerész hajója iránt. Dühöngő orkánok, tropikus forróság, veszé
lyes indulások és még veszélyes kikötések daczára mindig és mindenütt szerencsésen járt ez ideig. Fergussont arra utalta most a józan ész, hogy a barbárság és fanatizmus ez országában a legszigorúbb óvatossággal járjon el; behatóan tanácsolta tehát kísérőinek, hogy mindenkor pon
tosan figyeljenek mindenre, a mi esetleg történhet
nék. A szél kissé inkább északra hajtotta őket és kilencz óra felé Mosfeiát pillantották meg, a két magas hegy közt, magaslaton épült várost; fekvé
sénél fogva valóban megtámadhatatlan; szűk, sár
ban és bozót közt elnyúló utcza képezi az egyet
len, odavezető ösvényt. E pillanatban egy seik, kit lovas csapat kisért, tarka ruhákba öltözne, vo
nult be a városba.
A doktor leszállt hajójával, hogy a bennszü
lötteket közelebbről lássa, de a mint a gömb hoz
zájuk közeledett, ezek annál rémültebb arczot
' mutattak és oly gyorsan menekültek, a mint csak szamaraik és lábaik birták őket. Csak a seik nem mozdult el h elyéből; ő megtöltötte muskétáját és büszkén várt. A doktor most mintegy százötven lábnyira közelitette meg és válogatott szavakkal arabs üdvözletét intézett hozzá. A mint a seik, ezen, mintegy az égből eredő szavakat meghal
lott, végig nyúlt a föld porán és a doktor nem birta őt áhítatában megzavarni.
„A dolgok természetében fekszik, mondá Fergusson, hogy e népek emberfeletti lényeknek tartanak bennünket. Ha majd egyszer a seik a mai találkozásról fog beszélni, a tényt bizonyára arabs képzelete virágaival fogja feldisziteni. Elkép
zelheted, hogy a mondák világában mily dies- fénynyel leszünk majdan övezve.
— A czivilizáczió álláspontjából tekintve, jobb lenne, ha egyszerű embereknek tartanának bennünket; a négerek igy még sokkal többre be
csülnék az európai hatalmat.
— Helyesen mondád, kedves D ick ; de mit tehetünk ellene ? Bármily értelemben magyaráz
nád is ezeknek a léghajó szerkezetét, ők a veled való találkozásban mindig csak a felsőbb lények bevatkozását látnák.
— Doktor úr, ön épen az imént az első európaiakat emlitette, kik e földet kifürkészték ; kérem, mondja el, kik voltak azok ?
— Kedves Joe barátom, mi most azon az úton járunk, a hol előttünk Denham őrnagy já rt;
itt Mosfeiában fogadta őt a mandarai szultán;
a seikot elkisérte a fellatáhk elleni hadjáratban, de az őrnagyot bizony kirabolták, levetkőztették és sohasem tért volna vissza Kukaba, Bornu fő
városába, ha egy lónak a hasa alá nem csuszhatik és őrült vágtatással el nem menekülhet a győ
zők elől.
191
— De hát ki volt az a Denhain őrnagy?
— Egy rettenthetlen angol, ki 1822-től 1824-ig Clapperton kapitány és Qudney doktor társaságában Bornnba vezetett expedicziót. Denham több utazást tett Bornuba, Mandarába és a tó keleti partjaira; azalatt pedig 1823. deczember 15-én Claperton kapitány és társa Szudánban Sackatnig hatolt előre, hol azonban Qudney a fáradalmaktól kimerültén, Murmur városban meghalt.
— Afrikának ez a része tehát sok áldoza
tába került a tudománynak? kérdé Kennedy.
— Igen, a földrészek végzetesek; mi egye
nesen Bagbirmi királyság felé megyünk, melyet Yogel 1856-ban utazott be, hogy Wadaig behatol
hasson, de ott eltűnt. Azt a fiatal embert huszon
három éves korában küldték útra, hogy Barth doktor munkáiban részt vegyen ; 1854. deczember elsején találkoztak; akkor kezdte meg Vogel a terület átkutatását; 1856 körül, utolsó leveleiben annak a szándéknak ad kifejezést, hogy Wadai királyságot fogja bejárni, a hová még ez ideig európai ember nem hatolt; úgy látszik, hogy W ara fővárosig eljutott, a hol egyesek állitása szerint megölték, mások szerint pedig elfogták, mert állítólag a környék egyik megszentelt hegyére akart felmászni. Tudvalőleg Heuglin úr indult el a Lipcsében szervezett expediczióval, hogy Vogel nyomait feltalálja és igy talán már legközelebb biztos értesüléseink lesznek ez érde
kes, fiatal utazó sorsáról.
Mosfeia már rég eltűnt a szemhatáron és most Mandare bámulatos termékenységét csodál
hatták az utasok ; itt akáczfa erdők pompáztak, ott piros virágú kalászok ringtak; a Shari, mely üyolczvan mérfölddel odább ömlik a Tsadba, szilaj gyorsasággal hömpölygött tova.
A doktor, Barth térképein mutogatta társai
nak e folyam menetét.
„Láthatjátok, mondá, hogy e tudós munkái rendkivül fontosságúak; mi most egyenesen Log- gum kerület felé haladunk és meglátjuk talán Kernák fővárosát is. Ott halt meg a szegény Toole, alig huszonkét éves korában. Fiatal angol volt, altiszt a 80-ik ezredben, ki pár héttel előbb csatlakozott Denham őrnagyhoz Afrikában. E meg
mérhetetlen terület méltán nevezhető az európaiak sirkertjének.
Néhány, ötven láb hosszú canot evezett a Sharin felfelé, az ezer lábnyi magasságban repült Viktória csak kis mértékben vonta magára a bennszülöttek figyelmét. A szél mindinkább csen
desülni kezdett.
—- Még egyszer el kelljen a szélcsend kin- jait szenvednünk? kezdé a doktor.
— Sebaj, Fergusson ur, most sem a víz
hiány, sem a sivatag nem aggaszt bennünket.
— De annál inkább a vad néptörzsek.
— Ott tűnik fel valami, a mi városhoz ha
sonlít, jelenté Joe.
— Az Kernak; a szél utolsó lehe odavezet bennünket és pontos tervrajzot készíthetünk a városról.
— Nem mennénk talán még közelebb ? kérdé Kennedy.
— Nincs könnyebb annál, Dick. Ép a város felett lebegünk, megeresztem egy kicsit a durr- gázfujtató csapját és azonnal esünk.“
A Viktória fél órával később, kétszáz láb- nyira a földtől, mozdulatlanul állt.
Loggum fővárosát most egész terjedelmében úgy át lehetett tekinteni, akár csak tervvázlata feküdt volna az utasok e lő tt; igazi város volt, házsorokkal és meglehetősen széles utczákkal;
193
egy nagy tér közepén ép rabszolgavásárt tartottak;
a vevők csődültek, mert a mandarinnak, kik rendkivül kicsiny kezeik és lábaik folytán közis
meretesek, igen keresett és jól megfizetett áru- czikket képeztek.
Amint a Viktóriát megpillantották, ismétlő
dött a már oly sokszor észlelt jelenet. Előbb kiáltozni kezdenek, majd megkezdődik a csodál
kozás, mindenki abban hagyja a munkáját és felnéz. Az utasok érdeklődéssel nézték e különös várost és a gömb egészen leereszkedett, hatvan lábnyira a földtől.
Most a loggumi kormányzó lépett ki házá
ból, zöld zászlót bontottak ki és az iszonyúan lármázó tömeg a kormányzó körül csoportosult.
Sámuel beszélni akart, de ez lehetetlen volt.
A nép nagyon büszkének és okosnak látszott;
jelenleg mindannyiokat nagy zavarha hozta a Viktória ittléte s az utasok nemsokára láthatták, hogy a kormányzó esetleges ellenség legyőzésére készül. Nem használt semmit, hogy Joe tarka kendőt lobogtatott, a magyarázgatási kísérleteknek nem volt eredménye.
Ezalatt a kormányzó csendet parancsolt és beszédet intézett az utazókhoz, melyből azonban azok egyetlen szót sem értettek. Annyit a doktor azonban mégis megértett a kézmozdulatokból, hogy távozásra szólítják fel őket. Szivesen elment volna, de a nagy szélcsendben még erre gondolni sem lehetett. A gömb mozdulatlansága nagyon elkeserítette a kormányzót és az udvari hivatal
nokok most fülsiketítő zajba törtek ki. Különös alakjuk volt az udvari hivatalnokoknak. Egyik
nek nagyobb hasa volt, mint a másiknak, sőt úgy látszik, mintha hamis hasat viselnének. Ez
által igyekeznek megnyerni a kormányzó kegyét.
A test gömbölydedsége becsvágyról tesz tanúságot.
Öt hét a léghajón. 18