Természeti és közgazdasági adottságok elemzése

A termelési tényezők, mint adottságok egyrészt megszabják a gazdálkodás feltételeit, másrészt befolyásolják a vállalkozás eredményességének alakulását. A termelési tényezők mennyisége, milyensége és kombinációja határozza meg alapvetően a gazdálkodás hatékonyságát. Ebből kifolyólag a mezőgazdasági tevékenység értékelése, megítélése során figyelembe kell venni a termelés természeti feltételeit is. Különösen igaz ez a növénytermesztésre, de áttételesen az egész gazdálkodásra, így az állattenyésztésre is (Sztanó, 2001b). A termelést befolyásoló főbb természeti tényezők: éghajlati tényezők, talajadottságok, domborzati tényezők.

Az éghajlati tényezők közé soroljuk a hőmérsékletet, a napsütéses órák számát, a csapadék mennyiségét és annak éven belüli eloszlását. Ide sorolható még a szél gyakorisága, erőssége és iránya, a jégeső előfordulásának gyakorisága stb. Ezen tényezők mennyiségi paramétereinek különös szerepe lehet az egyes növények termesztése szempontjából. Az éghajlati tényezők egyes paramétereinek éven belüli megoszlása, változása, ingadozásainak mértéke, a szélsőségek kialakulásának gyakorisága, mértéke nagyban befolyásolja a különböző termelési folyamatok végzését és ezen keresztül az adott év gazdálkodásának eredményét. A növények termésátlagai szoros összefüggésben vannak – különösen fejlődésük kritikus időszakában – az időjárási tényezőkkel (Pfau, 1998).

Adott időszakban, elsősorban a csapadék és a hőmérséklet határozza meg egy-egy növény esetében a potenciális termőképesség érvényesülését. Az év folyamán különösen a tenyészidőszakban lehullott csapadék mennyisége, eloszlása fontos termésátlagot befolyásoló tényező. A hőmérséklet magába foglalja az adott növény éves hőösszeg-igényét, de különösen fontos a talajhőmérséklet, amely a vetés idejét határozza meg (pl.: cukorrépa, kukorica stb.).

Minél jobban eltér a növények optimális igényétől az adott év időjárás, annál kedvezőtlenebbek lesznek a hozamok. Azaz minél szélsőségesebb az időjárás évenkénti alakulása egy-egy időszakban, annál nagyobb mértékű a termésátlagok évenkénti ingadozása, annál nagyobb a termelés kockázata. Mindez kedvezőtlenül hat a termelési eszközök, a munkaerő kihasználására is. Kedvező időjárási viszonyok mellett az átlagos körülményeket figyelembe vevő kapacitások kihasználása fokozható, ellenben kedvezőtlen feltételek esetén olyan rövid idő alatt kell végrehajtani bizonyos termelési feladatokat, amelyre erőforrásaival nincs berendezkedve a gazdaság (Pfau, 1998; Salamon et al., 2011).

A terület talajadottságainak adott helyen és tájban meghatározó szerepük van a növénytermesztésben. Az ökológiai tényezők közül a talajadottságot meghatározza a talaj kötöttsége, kémhatása, humusz és tápanyag ellátottsága, vízgazdálkodása, vízszintje stb. Egy kisebb tájon belül alapvetően az ökológiai tényezők határozzák meg, hogy milyen növények, milyen hatékonysággal termelhetők. Kiemelendő az, hogy az ideálisnak tekinthető mezőségi vályogtalajok tulajdonságaitól bármely irányba történő eltérés általában a ráfordítások hatékonyságbeli csökkenésében nyilvánul meg (Pfau, 1998). A különböző talajtípusok tehát jelentősen meghatározzák a termesztésre szánt növények, ezen belül a faj és fajtaválasztékot.

Itt érvényesíthető az egyik legfontosabb ökonómiai irányelv, hogy a legnagyobb jövedelmet adó növény a legjobb talajú területre kerüljön (Salamon et al., 2011). A talajviszonyok felmérése alapján tehát ismerni kell a talaj fizikai tulajdonságait, kötöttségét, kémiai tulajdonságait, kémhatását, humusz és tápanyagtartalmát, vízgazdálkodását, a talajvíz szintjének mozgását.

A talajok fizikai tulajdonságát az Arany-féle kötöttségi számmal mérjük. A talaj fizikai tulajdonságai és a terület művelési költsége között igen szoros a kapcsolat, általában minél kötöttebb a talaj, annál költségesebb a talajművelés. A talaj fizikai tulajdonságait általában megoszlási viszonyszámokkal vizsgáljuk.

A talajok kémiai tulajdonságainak megítéléséhez figyelembe kell venni a növények igényeit is. Ebből következik, hogy az elemzés során a növény igényét vetjük össze az adottságokkal, azaz a kielégítés mértékét vizsgáljuk. Az elemzés mérlegmódszerrel történhet.

A talaj humusz- és tápanyagkészletének hatása közvetlenül a hozamokban és a termék minőségében nyilvánul meg. Az egyes növényeknek más és más a tápanyagigényük – nitrogén, foszfor, kálium és egyes mikroelemek – a mennyiség és az összetétel tekintetében.

Ezért rendkívül fontos, az adott gazdaság talaj tápanyag ellátottságának ismerete. Vizsgálni szükséges, hogy mennyire tudjuk a növények tápanyagigényét kielégíteni, a termesztendő növény igényét vetjük össze a talajban lévő és hozzáférhető tápanyagok mennyiségével. Ez alapján állítható össze a tápanyagmérleg, amelyből megállapítható a pótlandó mennyiség, amelynek pótlásáról a tápanyagutánpótlás keretében gondoskodunk (Sztanó, 2001b).

A terület felszíni adottságai szorosan összefüggnek a domborzati viszonyokkal. A domborzati viszonyok ugyancsak lényeges hatást gyakorolnak a termelésre, meghatározva a terület vízrendezését, hőmérsékletét, sugárzási viszonyait stb. Ezen túl a domborzati viszonyok befolyásolják a talajhasználat módját, az alkalmazható technológiai eljárásokat stb.

Mezőgazdasági termelésre a síkfekvésű területek a legalkalmasabbak. A lejtős területeken a lejtés növekedésével egyre kedvezőtlenebbek a termelés feltételei. Ami azt jelenti, hogy bizonyos határon túl (20-25%-os lejtés) már nem érdemes szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozni. Ennek okai között említhetjük a termőtalaj lepusztulását, a csapadék gyors lefolyását, amely szintén növeli az eróziós hatásokat, valamint a művelési költségek növekedését (Pfau, 1998).

A természeti tényezőkkel, elsősorban az időjárással összefüggésben meg kell említsük a mezőgazdasági termelés idényszerűségét. A mezőgazdasági termelés alapvető sajátossága, hogy a termékelőállítást a biológiai folyamatok szabályozzák, amelyek nem változtathatók meg, így a beavatkozások eltérő időben szükségesek, ami a mezőgazdasági termelés idényszerűségéhez vezet. Ennek több hatása és következménye van:

 a termelés során elvégzendő munkaműveletek és termékek eltérő időben jelennek meg;

 időben eltérő a kézimunka igény;

 időben eltérő a gépi eszköz szükséglet mennyiségben és minőségben;

 időben eltérő az anyagszükséglet mennyiségben és minőségben;

 időben eltérő termékkibocsátás mennyiségben és minőségben;

 időben változó mértékű a termelés tőkeigénye és annak megtérülése (Pfau, 1998).

A biológiai sajátosságokon túl adott év időjárási viszonya mellett az idényszerűség még tovább nőhet, amelynek csökkentése érdekében a mezőgazdasági termelést úgy kell megszervezni, hogy a maximális jövedelem elérése mellett a vállalkozás erőforrásai minél jobban ki legyenek használva (Pfau, 1998).

7.3.3.2. A termelés közgazdasági adottságinak elemzése

Ugyan nem tekinthetők erőforrásoknak, de a vállalkozó döntését jelentősen befolyásolják a közgazdasági szabályozók, amelyek a vállalkozástól függetlenül működnek, tevékenységét befolyásolják, általában rövid ideig hatnak, s időről-időre változnak. Felmérésük és tudatos, hozzájuk történő alkalmazkodás a vállalkozás erőforrásainak hatékony kihasználása mellett biztosíthatja a sikeres gazdálkodást (Pfau, 1998).

A közgazdasági tényezők közül vizsgálni szükséges:

 input-árak és azok alakulása;

 output-árak és azok alakulása;

 adózási rendszer és azok alakulása;

 támogatási rendszer és azok alakulása;

 egyéb közgazdasági tényezők (önkormányzati előírások, különböző társadalmi közösségek működése, befolyása);

 a gazdaság regionális elhelyezkedése, infrastruktúrája;

 a gazdaság külső kapcsolatrendszere.