A FENNTARTHATÓSÁG ÉRTELMEZÉSE ( GAZDASÁGI / TÁRSADALMI / ÖKOLÓGIAI )

Az Európai Unió a „Vidéki területek Európai Alapokmánya (Chartája)” című dokumentumban a vidéki térségek három alapvető funkcióját különíti el: (1) Gazdasági funkció: (a) a teljes népesség élelmiszerszükségletének kielégítése a vidéki népesség jövedelemszintjét, megélhetését biztosító, a fenntartható fejlődés szellemének megfelelő mezőgazdasági termelés folytatása; (b) nyersanyagok biztosítása a megújuló energiákhoz; (c) kis- és közepes vállalakozások működési feltételének biztosítása; (d) genetikai források megőrzése; (2) Ökológiai funkció: (a) föld, víz levegő körültekintő és fenntartható használatán keresztül, az élet természetes alapjainak a megőrzése; (b) az élővilág életterének megóvása és biztosítása (biodiverzitás, táj fenntartása); (c) élőhelyek, zöldterületek védelme;

(3) Társadalmi és kulturális funkció: (a) töltse be a saját társadalmi-kulturális szerepét annak ellenére, úgy hogy a korszerű informatikai eszközök és technológiák a városban élőkével azonos szinten biztosítva vannak.

A fenntarthatóság végső soron az erőforrásokkal való olyan gazdálkodást jelenti, hogy miközben az emberiség kielégítheti gazdasági, társadalmi és esztétikai igényeit, ugyanakkor megőrizheti az alapvető ökológiai folyamatokat, a biológiai változatosságot és az életet fenntartó rendszereket, valamint a különböző népek és csoportok kulturális integritását is.

PÁLINKÁS (2010) szerint, amikor a fenntartható fejlődésről beszélünk, akkor a fejlődés egyre inkább egy olyan egyensúlyi helyzet felé tolódik el, amely fenntartható anélkül, hogy teljes mértékben kizsákmányolná a bioszférát, amely az emberiség és minden élőlény megélhetésének feltétele és alapja. A megfogalmazásban benne rejlik a fenntarthatóság lényege, azaz az egyensúlyi helyzet fenntartásának szükségessége. De hogyan lehet ezt tartósan megtenni, amikor a mezőgazdasági termelés is profitérdekelt, a gazdálkodás feltételrendszerében bekövetkező változások sok esetben kényszerítőleg hatnak, hogy a mezőgazdaságnak sajátos a viszonya a természeti erőforrásokhoz, mely erőforrások döntő hányada olyan erőforrás, amely/ek egyben a bioszféra elemei is, és a fenntarthatóságban szerepük meghatározó, és lehetne még folytatni a kérdések sorát. A fenntarthatóság tehát az előzőekben vázolt erőforrásokkal kapcsolatos okszerű gazdálkodást de nemcsak ezt jelenti úgy, hogy a követelményeket kielégítjük. Látni kell azt, hogy a versenyképesség és fenntarthatóság tényezői bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással, ezért a fenntarthatóság a versenyképességgel együttesen kezelendő a mezőgazdasági termelés területén is.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a fenntarthatóság biztosítása csak megfelelő erőforrás-ellátottság mellett teljesíthető. Gondoljunk csak arra, hogy például a tartástechnológiák területén milyen fejlődés következett be az állattenyésztést illetően, hogy az innováció egyre nagyobb térhódítása a termelésben alkalmazása milyen követelményeket támaszt a humán erőforrással szemben. A fenntarthatóság biztosítása tehát komoly, de nem teljesíthetetlen szakmai kihívást jelent a jövőt illetően.

A világszerte felerősödő globalizáció és hazánk Európai Uniós tagsága új kihívást jelent hazánk mezőgazdaságának és ezzel összefüggésben jelentős átalakulások kezdődtek el a közelmúltban. Az Európai Unió a XX. század végével egy új mezőgazdasági modell

kialakítását tűzte ki célul. A vidéken élő emberek problémái és életfeltételeinek javítási igénye, az európai vidéki társadalom, jellemzően a mezőgazdasághoz való kapcsolódása és a mezőgazdaságnak a vidéki környezetre, a tájra és a természetre gyakorolt hatása együttesen a korábbiakban alkalmazott politika felülvizsgálatára késztette az EU irányító testületeit. A környezet, a gazdaság és a társadalom céljait egyszerre kell szolgálnia az új politikai irányzatnak és hosszú távon is „fenntarthatónak” kell lennie. A vidéki, az agráriumhoz ezer szállal kötődő társadalomnak új célokat, feladatokat kell adni, a vidék gazdasági, társadalmi és környezeti megőrzését együtt kell kezelni. Ennek különös jelentősége van Magyarországon, amelynek természeti, agro-ökológiai adottságai kiválóak, mezőgazdasági hagyományai gazdagok, ugyanakkor termelési, földhasználati struktúrája megújításra szorul, vidéki térségei pedig jelentős problémákkal küzdenek.

A fenntartható állati és növényi termék termelés egyik döntő alapelve a természeti erőforrások hosszú távú védelmének biztosítása. Ez nemcsak a nemzetközi egyezményekből (Agenda 21), az Európa Tanács, OECD és WTO tagságunkból, valamint a vonatkozó EU szabályozások harmonizációs feladataiból és a környezet, a természet védelméről szóló törvényekből származó kötelezettségek, hanem a piaci versenyképesség növelésének egyik fontos tényezője. A magyar mezőgazdaság fejlesztésénél komparatív előnyként és piaci tényezőként kell figyelembe venni, hogy a termelés, a feldolgozás, a raktározás és az értékesítés során a gazdálkodók környezetkímélő eljárásokat alkalmazzanak, így az egész ágazatban érvényesüljenek az agrár-környezetvédelem szigorodó nemzetközi előírásai. Ellenkező esetben hosszabb távon romlani fog a magyar mezőgazdaság piaci pozíciója.

Ezek a célok az alábbi három fő területre összpontosulnak:

1. a természeti erőforrások védelmére (talaj, felszíni és felszín alatti vízkészletek, genetikai erőforrások, és táj),

2. továbbá a fogyasztásra, illetve felhasználásra kerülő termékek minőségbiztosítására, szennyező anyagoktól való mentességére, az élelmiszerbiztonság fokozására,

3. mindezek mellett mezőgazdaságból élők részére elfogadható jövedelem, alternatív jövedelemszerzési és munkalehetőségek biztosítására.

A természeti erőforrások védelme és az élelmiszerbiztonság egymást feltételezve és erősítve jelenik meg. Az EU és WTO konform módon támogatható környezetkímélő gazdálkodás új lehetőséget ad nemcsak a természeti értékek, a biológiai sokféleség fenntartására, hanem a termelési struktúra diverzifikálására (pl. tájgazdálkodás), a rekreációs fejlesztésekre (falusi- és ökoturizmus, stb.) is. De azt is meg kell jegyezni, hogy a kedvező agroökológiai adottságú és környezeti szempontból kevésbé sérülékeny területeken a belterjes gazdálkodás megvalósítása és kiterjesztése az elsődleges nemzetgazdasági cél. Nagyon fontos viszont, hogy ezeken a helyeken is erőforrás-takarékos, szakszerű és ellenőrzött termelési technológiákat alkalmazzanak és valósítsák meg itt is a környezetkímélő mezgazdaság alapvető céljait.

A mezőgazdaság egyre nagyobb jelentőséggel bíró tevékenység, ezért az ágazatnak fel kell vállalnia az ebből adódó társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi kötelezettségeket. Az állati és növényi termék előállítás, a környezet- és természetvédelem, valamint a vidék szorosan egymásra utalt területek, mindamellett, hogy a vidéki térség a termelés színhelye és egyben biológiai és társadalmi élettér is. A mezőgazdaság küldetése összetett, melyet a következők szerint fogaltunk össze: „a változó társadalmi és gazdasági környezetben a természeti és genetikai értékek fenntartása, fejlesztése mellett az ágazati hagyományok megőrzése, valamint az ágazat hármas rendeltetésének való megfelelés, melyek: (1) gazdasági, azaz termelési funkció; (2) természeti- és környezeti állapot megóvása és javítása;

(3) társadalmi és jóléti funkció, azaz a méltányos megélhetés biztosítása az ágazatban dolgozók számára.”

Kijelenthető, hogy a fenntartható állati és növényi termék előállítás legfontosabb kritériuma, hogy az minél nagyobb mértékben feleljen meg a funkcióinak és alkalmazkodjon a változó gazdasági, társadalmi és természeti környezethez. A fenntarthatóságot a környezetvédelem, a természetvédelem és a bővített újratermelés területén szükséges értelmezni. Ennek megfelelően az ágazatnak meg kell felelnie a fenntarthatóság követelményeinek, azaz legyen jövedelmező és finanszírozható, társadalmilag elfogadott és környezet, illetve erőforrás kímélő. Az ágazatnak, különösen a külterjes állattartásnak és a szántóföldi növénytermesztésnek a környezet természeti értékeivel gazdálkodnia szükséges és azokat óvnia kell, mindamellett, hogy termelő tevékenységet is folytatnia kell. Ezeken túlmenően a járuljon hozzá az erőforrások ésszerű hasznosításához.

A gazdasági funkciók között kiemelkedő fontosságú az elsősorban hazai és ezen túlmenően az export élelmezési célú árualap biztosítása, melynek biztonságosnak és nyomon-követhetőnek kell lenni a termelőtől a fogyasztóig. A mezőgazdasági termékelőállítás elsődleges célja a fogyasztó kiváló minőségű és tápláló élelmiszerrel történő ellátása. Az állattenyésztés és állattartás fontos szerepet játszik a megfizethető, tápláló, kiváló minőségű és egészséges élelmiszer iránti társadalmi igény kielégítésében.

Az ágazat jelentős szerepet tud vállalni a környezettudatos fogyasztói szemlélet kialakításában is, mely fontos társadalmi jelentőséggel bír. Bizonyított tény, hogy a környezettudatos fogyasztó egyben jobban ügyel a saját és családja egészségére is, mely az egészséges táplálkozásban is megmutatkozik. Külön kiemelendő, hogy az állati és növényi termék előállítás szinte kizárólag a vidéki térségekben, gyakran leszakadó és halmozottan hátrányos helyzetű térségekben valósul meg, ahol sok esetben szinte ez az egyetlen munkaalkalom az ott élő lakosságnak.

A hazai mezőgazdasági vállalkozások többsége nem felel meg mindegyik funkciónak, de a jövőben növekedni fog azon gazdaságok száma, amelyek a multifunkcionalitás teljes kihasználására törekednek a vállalkozás szintjén. A multifunkciós állati és növényi termékelőállítás szerint a termelésen túlmenően kiemelt szereppel bír az élelmezésbiztonság, a kultúrtáj ápolása, a társadalmi és biológiai élettér megőrzése, az ökológiai és műszaki infrastruktúra fenntartása, ökológiai stabilitás, népességmegtartás és munkaerő kiegyenlítés, a vendégfogadás és idegenforgalom alapjainak biztosítása valamint az állattenyésztési, növénytermesztési, kertészeti agrokultúrális értékek és hagyományok ápolása.

Mindezek alapján ki kell jelenthető, hogy a hazai gazdálkodóknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a termelés és szolgáltatás harmonikusan illeszkedjen környezetébe Tevékenységeik során ezért a lehető legteljesebb mértékben igyekeznek úgy eljárni, hogy ezeket az egész társadalom számára fontos értékeket megőrizzék.

Az állattartó telepek, növénytermelő és kertészeti gazdaságok megtervezésekor, kialakításakor és működtetésekor figyelembe kell venni az erőforrások igazságos és hatékony felhasználását. Csak azok a területek lehetnek alkalmasak, melyeken hosszútávon fenntartható és elfogadható környezeti hatásokkal járó termelés folytatható. Végezetül meg kell említeni, hogy az előzőekben bemutatott elvárásoknak hosszabb távon, csak azok gazdaságok tudnak megfelelni, ahol biztosítottak a jövedelmező gazdálkodás feltételei. Nemzetközi és hazai tapasztalat, hogy a megélhetési gondokkal küszködő gazdaság és népesség napi gazdálkodása során a környezeti elvárásokat nem teljesíti, ha az számára korlátozásokkal és esetleg gazdasági hátrányokkal jár.