3. A KERTÉSZET ÉS A KAPCSOLÓDÓ TERMÉKPÁLYÁK GAZDASÁGI JELENTŐSÉGE
3.3. A JELENLEGI HELYZET , KIHÍVÁSOK ÉS KILÁTÁSOK
A kertészet helyzetértékelésénél jelen fejezetben röviden a kertészeti vállalkozások környezetét kívánjuk értékelni.
3.3.1. Politikai környezet
Régóta hallható elképzelés, miszerint a kertészet kiemelt ágazat. Az elmúlt 20 évben azonban nem valósult meg semmilyen nagy ívű, összehangolt fejlesztés. Csak az egyes részterületek különálló, összehangolatlan fejlesztése folyt, ami hosszú távon nem fog kellő eredményre vezetni. A kertészetünk jelentős fejlődésének pedig éppen a tettekben is megnyilvánuló, kiemelt politikai akarat az egyik alapvető feltétele. Feltételezhető, hogy ez a 2014-2020-as fejlesztési ciklusban változik, a kormányzat által is elfogadott kertészeti fejlesztési koncepció a zöldség-gyümölcs termelés és értékesítés 1,0 millió tonnával történő növelését célozza meg a következő évtizedben.
3.3.2. Gazdasági környezet
Ahogyan a legtöbb mezőgazdasági ágazatban, úgy kertészetben is megfigyelhető, hogy az EU-csatlakozás utáni piacnyitással a magyar termelőknek a külföldiekkel már nemcsak a külföldi piacokon kell versenyezniük, hanem közvetlenül hazánkban is. Ez általánosan a verseny éleződését, a piac átrendeződését eredményezi, ami a hatékony termelésre nem képes – általában kicsi – vállalkozások megszűnése és a birtokkoncentráció irányába mutat.
A zöldség- és gyümölcsértékesítés szerkezete az EU minden tagállamában változóban van.
Magyarországon jelenleg a szuper- és hipermarketek forgalmazzák a zöldség-gyümölcs termékek kb. 30%-át, ez az érték a nyugat-európai országokban azonban eléri az 50-60%-ot is. Ezek az üzletláncok nagyon magas igényeket támasztanak a termelőkkel szemben (az áru minőségét, csomagolását és a szállítás pontosságát illetően), amelyeknek az egyéni termelők Nyugat-Európában is csak nehezen, illetve egyáltalán nem tudnak megfelelni.
Ebben a környezetben a zöldség-gyümölcs termékek fogyasztásának szezonalitása nagyobbrészt megszűnt. Az áruházláncoknak az egész világra kiterjedt kereskedelme lehetővé teszi, hogy a különböző termékek hosszabb ideig (megnyújtott szezonban), illetve akár egész éven keresztül elérhetővé váljanak a fogyasztók számára.
Mindezek a tényezők abba az irányba hatnak, hogy a – nagy tételben történő értékesítést lehetővé tevő – horizontális integráció egyre magasabb fokot ér el. Emellett érvényesül az a tendencia is, hogy még a nagy termelői szervezetek közül is csak azok tudnak megmaradni az áruházláncok piacán, amelyek széles szortimentet és gyakorlatilag egész éven át képesek biztosítani. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a szervezet nemcsak termel, hanem importál is, tehát élénk kereskedelmi tevékenységet folytat. A horizontális integráció kiemelkedő jelentősége ellenére Magyarországon még meglehetősen kezdetleges állapotban van, a termelés elaprózott szervezetlen jellege a domináns.
A fejlesztéseknek nem kedvez, hogy – különösen agrárvállalkozásoknak – nehéz a hitelhez jutás és magasak a kamatok. A kertészeti termelés különösen kockázatos a bankok számára.
Nagy reményekkel tekintettünk a 2007-2013-as támogatási időszak elé is, de mára ki kell jelenteni, hogy az ÚMVP / EMVA kertészetfejlesztési fejezete 2007-2013. között totális kudarcot vallott. Ez a rendszer nehézkesnek, impotensnek és túlbürokratizáltnak bizonyult, és nagyon sok gazdálkodót eltántorított a fejlesztési támogatások igénybevételétől.
Jelentős károkat okoz a közvetlen támogatások (elsősorban SAPS, AKG) mindenféle kertészeti-szakmai megfontolást nélkülöző, mechanikus kiosztása. Ennek oka, hogy a hektáronkénti 200-250 ezer Ft-os támogatás segít életben tartani az egyébként versenyképtelen, korszerűtlen gazdaságokat, mert általános termelői gondolkodássá vált, hogy közel nulla eredményű, extenzív termelés mellett a támogatások jelentik a nyereséget és a teljes vagy részbeni megélhetést. Ilyen gazdaságokból kerül ki aztán sok gyenge minőségű termék (ami letöri a jó minőségű árát), és képez növény-egészségügyileg nagyon aggályos gócokat, fertőzési forrásokat. Ezen vállalkozások jelentős zavaró hatással vannak a piacra.
A zöldség-gyümölcs piaci szervezet egyébként a „könnyű piacszabályozásúak” közé tartozik, ami azt jelenti, hogy – néhány kivételtől eltekintve – nincsenek sem a termelést szigorúan korlátozó elemek (pl. kvóták), sem „durva” és széles hatókörű piaci beavatkozások (intervenció), sem pedig közvetlen termelői támogatások. Ennek megfelelően a szabad piaci verseny feltételei érvényesülnek, melyben az ár és a minőség jut a legfontosabb szerephez.
Tehát azok a termelők, akik kiváló minőséget és viszonylag olcsón tudnak előállítani, valószínűleg sikeresek lesznek a piaci versenyben, jóllehet nem ez az eredményes működés egyetlen feltétele.
3.3.3. Társadalmi környezet
A társadalmi környezet tekintetében három fontos tényezőt emelünk ki. Az egyik tényező az a minden mezőgazdasági ágazatot egyaránt érintő probléma, hogy a mezőgazdasági társadalom elöregedőben van. E tekintetben az egyik fő probléma az, hogy az idős generáció nagy része már nem tud rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott piaci körülményekhez, korlátozottan képes új technológiákat alkalmazni és nagyon sok esetben hiányzik a megfelelő szakmai felkészültségük is. Mindezen képességek hiánya azonban magát az életben maradást is veszélyezteti.
A másik tényező a munkaerő kvalifikáltsága, amellyel kapcsolatosan az az alapvető gond, hogy hiányoznak a jól képzett szakmunkások, akik a nagyobb szaktudást igénylő technológiai műveletek elvégzésére is alkalmasak lennének. Márpedig a kertészetben a hatékony termelés egyik előfeltétele a precíz munkavégzés és a technológiai fegyelem. Még nagyobb gondot jelent, hogy gyakran mennyiségében sem elegendő munkaerő rendelkezésre, ami erőteljes felső korlátot szab számos vállalkozásban a különösen munkaigényes kertészeti ágazatok termelési méretének.
Harmadik tényező a kereskedelmi etika hiánya, ami jellemző mind a termelői, mind pedig a felvásárlói, kereskedői oldalra. Ez alatt azt – a sok esetben megfigyelhető – kölcsönös egymás elleni törekvést érthetjük, hogy a vevő és eladó (a kereskedelmi lánc bármely szakaszában) egymás rovására igyekszik érdekeit érvényesíteni, illetve jövedelmét növelni, és kizárólag rövid távú érdekek mentén képesek gondolkodni a hosszú távú szemlélet helyett. Ez pedig a hosszú távon való korrekt és etikus együttműködés ellen hat.
3.3.4. Technológiai környezet
A technológiai környezet tekintetében azt kell mondani, hogy az ágazat egészét nézve jóval a fejlett kertgazdasággal rendelkező európai országok szintje alatt vagyunk. Nyugat-Európában már régen (1970-es évek) elindult az irányváltás az öntözött, intenzív technológiák irányába.
Ez a folyamat nálunk csak az elmúlt évtized közepén indult be, így valószínűsíthető, hogy versenytársaink jóval előttünk járnak. A termesztés fázisában tapasztalt lemaradásunkat azonban sokkal inkább felülmúlják a post harvest, azaz a tárolás és áruvá készítés területén meglévő hiányosságaink, színvonalbeli elmaradásunk.
A fentiek alapján összefoglaló jelleggel elmondható, hogy az ágazat egészét tekintve technológiai elmaradásunk jelentős, jóllehet már hazánkban is kezdenek kikristályosodni azok a vállalkozások, melyek minden előbb említett feltételnek eleget tesznek.
3.3.5. Természeti környezet
Magyarország ökológiai adottságai a kertészeti termelés számára megfelelő keretet biztosítanak. Nagyon kedvezően alakul a napsütéses órák száma, a hőmérséklet, és talajaink minősége is kiválóan alkalmas ezen fajok termesztésére. A csapadék tekintetében nem elsősorban annak mennyiségével vannak problémák, hanem sokkal inkább a tenyészidőszakon belüli eloszlása, azaz a hosszú nyári aszályos időszakok (mind a talaj, mind a légköri aszály) hathatnak nagyon kedvezőtlenül a termelésre. Éppen ezért ma már a termésbiztonságnak és bizonyos tekintetben a termésminőségnek is alapja az öntözés.
Az elmúlt 5-10 év időjárásának alakulása is azon hosszú távú előrejelzések irányába mutat, mely szerint a szélsőséges időjárási jelenségek felszaporodása várható: növekedni fog az aszályos periódusok és a hőségnapok, a téli és tavaszi fagyok, valamint a jégesők gyakorisága. A természeti környezet egyértelműen számunkra kedvezőtlen irányba mozdult el, mely felveti az öntözés, a fagy- és a jégvédelem kérdését. Megállapítható, hogy az ökológiai adottságaikban semmilyen érdemi versenyelőnyünk nincs a versenytársakkal szemben. A természeti környezet kedvezőtlen alakulása miatt a korszerű üzemeknek is egyre többet kell teljesíteniük, egyre magasabb terméshozamokat kell elérniük vagy nagy értékű beruházásokat eszközölniük ugyanazért az eredményért.
3.3.6. Piaci környezet
Mindenek előtt abból kell kiindulni, hogy az EU-ban a legtöbb zöldség- és gyümölcsfajból túltermelés uralkodik, aminek a következménye az alacsony értékesítési árak. A jövőben csak az lehet versenyképes, aki magas fajlagos terméshozamok mellett, alacsony önköltségen, minél nagyobb árualap meglétével tudja előállítani a piac által megkívánt minőséget. Fontos megjegyezni, hogy közgazdasági értelemben minőség az a terméktulajdonság, melyet a piac elismer és megfizet. Mindezen feltételek teljesítése általában a nagyobb üzemméretet, a jó tőkeellátottságot és a magas szintű szaktudást feltételezi.
Nagy gondokat jelent Magyarországon az elaprózódott birtokstruktúra. A termelés szerkezetét tekintve elmondható, hogy a termelés még ma is többségében egyéni gazdaságokban folyik. A gazdaságok közül nem azokkal van a gond, amelyek elértek egy versenyképes üzemméretet, viszonylag fejlett technológiával, műszaki-technikai háttérrel és szaktudással rendelkeznek, hanem azokkal, akik kis területen (0,5-1,0 ha-on), korszerűtlen technológiával, elegendő szakismeret nélkül („ösztönösen”), stratégia hiányában, spontán módon gazdálkodnak.
Mindezek mellett tovább rontja a helyzetet a leromlott műszaki-technikai színvonal, a
termelés elaprózottsága, az együttműködés alacsony szintje, a nem elegendő tárolókapacitás, és a piacra jutást segítő szolgáltatói háttér jelenlegi alacsony színvonala.
A belső fogyasztás számottevő növekedése a következő néhány évben nem várható. Az exportlehetőségeink számos faj tekintetében potenciálisan jók, de hiányoznak a versenyképes méretű árualapok. Ágazati szervezettség hiányában még a hazai nagyáruházláncokat sem fogjuk tudni kellőképpen kiszolgálni, fennállhat a veszélye, hogy részben a belső piacainkat is elveszítjük.
Egyfajta piaci tisztulás megindult, de még mindig nagyon sok a „piaczavaró termelő” és kereskedő. Piaczavaróknak tekinthetők azok, akik alacsony ráfordításokkal termelnek és olcsón visznek piacra gyenge minőségű terméket. E termelők jellemzően tőkeszegények, így
„egymás alá ígérgetve” (az árakat lenyomva) gyorsan akarnak értékesíteni és pénzhez jutni.
Az olcsó és gyenge minőségű áru letöri a jó minőségű termékek árát is, jelentősen megnehezítve ezzel a becsületes munkát végző termelők boldogulását. Legfőbb hatásuk a piacra az értékesítési árszínvonal csökkentésében és a korrekt kereskedők árualap-szerzésének akadályozásában nyilvánul meg.
A piaczavaró termelőkhöz hasonlóan van számos piaczavaró/piactorzító TÉSZ is, melyekre a kínálat koncentrálása, az ágazati szervezettség növelése nem alapozható, mert csak egy szűk tulajdonosi csoport fejlesztése és plusz támogatáshoz juttatása a cél.
A hazai zöldség-gyümölcs kereskedelmet még mindig a jelentős mértékű spontaneitás jellemzi. A kontrollálatlan információkra épülő spontán termelés és árukínálat viszonylag ritkán találkozik fizetőképes kereslettel. A felkínált áru kiegyenlítetlen minősége, a kereskedelmi kultúra és szakismeret hiánya, a piac működtetési rendjének hiánya anarchikus, átláthatatlan piaci viszonyokat teremt.
Az országban működő élelmiszerláncok, szuper- és hipermarket üzleteiben az utóbbi évtizedben erőteljes koncentráció történt. A hálózatokban eladott zöldség-gyümölcs mennyisége a hálózatok térnyerésével folyamatosan növekszik és várhatóan hamarosan eléri az 50%-ot, így szerepük már a közeljövőben is meghatározó lesz az értékesítés szempontjából.
Az előző esetben megfigyelhető koncentrációs folyamatok a feldolgozóiparra és a közvetítő kereskedelemre is jellemzőek, és e trend a jövőben valószínűleg tovább folytatódik. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elaprózott termeléssel (kínálati oldal) szemben a kereslet oldalán a koncentráció a jellemző, ami a termelők rendkívül gyenge piaci alkupozícióját eredményezi a felvásárlókkal, kereskedőkkel és áruházláncokkal szemben.
3.3.7. Összegzés, következtetések
A fenti nehézségek ellenére kijelenthető, hogy a hazai kertészeti termelés fejleszthető.
Termékeinkre jelentős piaci igény nyilvánul meg mind a belső piac, mind az exportpiacok részéről. Nem a piaci igény hiánya miatt nem tudunk termelést bővíteni, hanem az ágazati szervezetlenség és a piac heterogenitása (letisztulatlansága) miatt nem rendelkezünk versenyképes méretű árualapokkal. Termékeinkre a fizetőképes fogyasztói igény megvan, de nem tudjuk azokat hatékonyan a piacra juttatni. Ennek megteremtéséhez a fenti korlátainkat és nehézségeket minél hamarabb fel kell számolni.
Ellenőrző kérdések:
Jellemezze a zöldség-gyümölcs termelés mezőgazdaságon belüli termelési jelentőségét!
Értékelje az ágazat termelési alapjait!
Melyek a kertészeti ágazatok alapvető sajátosságai?
Jellemezze a zöldségtermelés fejlődésének múltbeli tendenciáit!
Jellemezze a gyümölcstermelés fejlődésének múltbeli tendenciáit!
Kompetenciát fejlesztő kérdések:
Határozza meg a kertészeti ágazat fő gyengeségei és erősségeit!
Határozza meg a zöldség-gyümölcs ágazat fejlesztésének legfőbb lehetőségeit és korlátait!
Határozza meg és értékelje a nyugat-európai konkurenciával szemben fennálló legfőbb versenyelőnyeinket és -hátrányainkat.