A mezőgazdasági üzemtan elemzési aspektusai

A mezőgazdasági üzemtan a jövedelem számításában egy sajátos jövedelemkategóriát használ, ez tartalmilag a megtermelt eredmény (megtermelt jövedelem). A megtermelt

eredmény nem más, mint a termelési érték és a termelési költség különbözete, azaz az előállított termék és szolgáltatás értékét állítjuk szembe az előállításuk költségével, függetlenül attól, hogy a termék belső felhasználás során hasznosul vagy piacra kerül. Ezzel szemben létezik az úgynevezett értékesítés jövedelme (realizált jövedelem), amely a ténylegesen értékesítésre kerülő termékek és szolgáltatások értékét állítja szembe azok előállítási költségével. A társas vállalkozások eredménykimutatásában meghatározott eredmény ennek a realizált jövedelemnek felel meg. A magánszemélyek jövedelme a törvényi szabályozással összefüggésben a pénzügyileg realizált bruttó jövedelemnek felel meg (Liebmann és Tell, 2003; Sabján és Sutus, 2009).

A gazdálkodás eredménye vizsgálható a jövedelem abszolút értékű összege, a jövedelmezőség színvonala és a fajlagos jövedelmek nagysága alapján. Az ide kapcsolódó gondolatokat Dobos (1980) munkája alapján mutatjuk be. A vizsgálat kiindulópontja tehát minden esetben a jövedelem abszolút összege. A jövedelem összege kifejezhető fedezeti hozzájárulás, fedezeti összeg, bruttó jövedelem és nettó jövedelem formájában. A gazdálkodás elemzése szempontjából nem mindegy, hogy mikor melyik jövedelemkategóriát használjuk, s hasonlítjuk össze a viszonyítási alappal.

Mint ismeretes, a fedezeti hozzájárulás a termelési érték és a változó költségek különbözete.

Lényegében az állandó költségek fedezésére szolgáló és nyereségként felhasználható összeget összevontan tartalmazza. A fedezeti hozzájárulás kimutatásának jelentősége az, hogy az adott gazdaságnak, adott időszakban alapvetően csak a változó költségei változtathatók. A befektetett eszköz állomány, illetve az értékcsökkenési leírás, a főágazati és a vállalati általános költségek jelentősebb módosítására ritkán kerül sor és általában függetlenek az egyes ágazatoktól. Ezért rövidtávon (adott év vagy adott termelési ciklus) csak a változó költségek befolyásolásával szabályozható a termelés, módosítható az eredmény, biztosítható a befektetett eszközök kapacitásának megfelelő kihasználása és az állandó költségek fajlagos csökkentése. A fedezeti hozzájárulás növekedésével párhuzamosan a vállalkozás jövedelme addig növelhető, amíg az állandó költségek nem változnak. Abszolút nyereség akkor keletkezik, ha a fedezeti hozzájárulás összege nagyobb, mint az állandó költségek összege.

Amennyiben a fedezeti hozzájárulás az állandó költség összegével azonos vagy annak csupán egy részét fedezi, akkor az ágazat abszolút értelemben (vállalkozás szintjén) veszteséges ugyan, de a fedezeti hozzájárulás összegével mégis hozzájárul a vállalkozás jövedelméhez. Az ágazati termelés megszüntetése esetén az állandó költség változatlan maradna és a kieső fedezeti hozzájárulás összegének megfelelő része fedezetlen lenne, a vállalakozás jövedelme pedig ezzel az összeggel csökkenne. A vállalkozás szempontjából tehát mindaddig nem célszerű az ágazat megszűntetése, amíg van fedezeti hozzájárulása.

A fedezeti hozzájárulás kimutatásakor változó költségnek kell tekinteni minden olyan ráfordítást, amely az ágazat lététől függ, a termelés méretőtől és színvonalától függően változik, illetve az ágazati termelés megszüntetése esetén megtakarítható.

A fedezeti összeg a termelési érték és a közvetlen (szűkített) termelési költség különbözete. A fedezeti hozzájáruláshoz hasonló jövedelemkategória, azzal a különbséggel, hogy annál kisebb, mert a levonásra kerülő szűkített termelési költség a változó költségeken túl az ágazat befektetett eszközeinek értékcsökkenési leírását és az ágazatot terhelő főágazati általános költséget is tartalmazza. A gyakorlatban a fedezeti hozzájárulás meghatározása az ágazaton belüli változó és állandó költségek elkülönítésének nehézségei miatt nehezebb, ezért általában a fedezeti összeget használják az ágazatok tényleges jövedelemtermelő képességének meghatározására és összehasonlítására.

A nettó jövedelem a termelési érték és a teljes termelési költség különbözeteként határozható meg. Annál kevésbé megbízhatóan mutatja az ágazat jövedelemtermelő képességét, minél nagyobb az általános költségek (vállalati és főágazati) ágazati termelési költségen belüli aránya, minél több ágazat között kell ezeket megosztani (a megosztás az ágazat teljesítményétől függetlenül a vezető döntése alapján történik) és minél több közvetlen ágazati költség kerül általános költségként elszámolásra (elszámolási hiba vagy nem kellően kiépített költséggazdálkodási rendszer esetén). Ezen okok miatt a nettó jövedelmet kizárólag a vállalkozás egészére vonatkozó jövedelemtermelő képesség meghatározására és összehasonlítására használjuk.

A jövedelmezőség színvonalát az ágazat által lekötött erőforrások egységnyi értékére (100 forintjára) jutó nyereség mutatja. Adott árviszonyok mellett ez fejezi ki legátfogóbban a munkaerő és a termelőeszközök felhasználásának hatékonyságát. A jövedelem csupán a nyereség tömegét mutatja, ugyanakkor a növekvő erőforrásigénnyel párhuzamosan, vagy adott esetben korlátos erőforrások mellett egyre fontosabb a jövedelem összegének és annak előállítása érdekében igénybevett erőforrások értékének egymáshoz való viszonyítása. A jövedelmezőség nagysága alapján dönthetünk például az egyes ágazatok közötti választásnál, az ágazaton belüli különböző technológiai eljárások, termelési rendszerek stb. értékelésénél.

A fajlagos jövedelem a termelőeszközök, a ráfordítások vagy a munkaerő – összességében felhasznált erőforrások – egységnyi mennyiségére jutó jövedelem összegét mutatja. Nem egyenlő a jövedelmezőséggel, mert a jövedelem összegét mindig csak egy erőforrásra vetítve adja meg. Szerepe ennek ellenére fontos az erőforrások ágazatok és tevékenységek közötti megosztásában és összehasonlításában.

A jövedelem kimutatásában különleges szerepe van az önköltségnek. Az értékesítési ár és az önköltség különbözete a termékegységre jutó jövedelmet mutatja.

A gazdálkodás eredményességének vizsgálata tehát általában a jövedelem, a jövedelmezőség értékelésével kezdődik. A jövedelem – mint a termelési érték és a termelési költség különbözete – elérése és abszolút értékű növelése a gazdálkodás egyik legfőbb célkitűzése.

Az összefüggés alapján a jövedelem volumenét egyrészt a termelési érték, másrészt a termelési költség összege határozza meg. Ebből adódik, hogy a jövedelem változásának okait egyik oldalon a termelési érték, másik oldalon a termelési költség változás okainak feltárásával vizsgálhatjuk (Sabján és Sutus, 2009). A jövedelem növelésére szintén e két terület befolyásán keresztül van mód, vagy növeljük a termelési értéket, vagy csökkentjük a termelési költséget, vagy oly mértékben növeljük a termelési költséget, hogy azon keresztül nagyobb mértékben növekszik a termelési érték. Az alábbiakban a jövedelem növelésének lehetőséget járjuk körbe Nábrádi és Felföldi (2008) nyomán.

A termelési érték növelésének alapvető módja a hozamok fokozása (7.6. ábra). Ez általában mennyiségi többletet jelent. Az öncélú hozamnöveléssel viszont vigyáznunk kell, hiszen a hozamok fokozása törvényszerűen a költségek növekedésével is jár. Ez azonban a vállalkozásunk szempontjából csak akkor kifizetődő, ha a költségnövekedés mértékénél és annak alternatív költségeinél nagyobb arányban nő a termelési érték. Változatlan hozamok mellett a termelési érték növelhető úgy is, ha magasabb áron tudjuk értékesíteni termékeinket vagy szolgáltatásainkat. Magasabb árat alapvetően a magasabb minőség eredményezhet. A magasabb értékesítési ár eléréséhez vezethet az is, hogy megfelelően, körültekintően (esetenként szerencsésen) választjuk meg az értékesítés helyét és idejét. Például ugyanazt a minőségű és fajtájú virágot magasabb áron lehet értékesíteni nőnap és anyák napja idején,

mint általában hétköznapokon. A termelési értéket az egyéb tényezők is befolyásolják.

Növelheti a termelési értéket az állami vagy pályázati forrásokból nyert támogatás, a biztosítási kártérítés, illetve a termeléssel nem szorosan összefüggő tételek is. Utóbbiak mértékét csak nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk befolyásolni, de sikeres pályázatokkal jelentős többletet érhetünk el.

TERMELÉSI ÉRTÉK

Hozamok Értékesítési árak Termelési értéket növelő egyéb tételek

7.6. ábra: A termelési érték növelésének lehetőségei

Forrás: Saját szerkesztés Nábrádi és Felföldi (2008) nyomán

Tekintsük át miként csökkenthetők a költségek. Induljunk ki itt is a kiszámítás képletéből.

Mivel a termelési költség nem más, mint ráfordítás szorozva az egységárral, két út látszik kivitelezhetőnek. Vagy a ráfordításokat csökkentjük, vagy megpróbáljuk a ráfordítások egységárát leszorítani. Egyik sem könnyű feladat. A 7.7. ábrán a költséget befolyásoló tényezőket soroltuk fel és rendszereztük. Értelemszerűen minden, az ábrán felsorolt elem figyelemmel kísérése segíthet abban, hogy a költségeket csökkenteni tudjuk. Viszont egy rendkívül fontos szempontot figyelembe kell venni. A drasztikus költségcsökkentés óhatatlanul eredményezi a kibocsátás csökkenését is. Ezzel viszont már a termelési érték is csökken. Hangsúlyozni kell, hogy csak addig érdemes a ráfordításokat visszaszorítani, ameddig az nem jár a termelési érték csökkenésével!

A racionálisan gondolkodó vállalkozó legfőbb célja az adott körülmények között elérhető jövedelem maximalizálása. Ezt a fentiekből kiindulva alapvetően két módon érheti el: vagy növeli a termelési értéket, vagy csökkenti a termelési költségeket. A gyakorlatban azonban leggyakrabban a ráfordítások, és ezen keresztül a termelési költségek olyan szintű emelésével lehet jövedelemnövekedést elérni, amely emelés mellett a termelési érték még azt meghaladó mértékben növekszik. Ezt szemlélteti a 7.8. ábra.

A termelési érték növelésénél megemlítettek, valamint a termelési költség csökkentésénél leírtak együttes figyelembe vétele teszi lehetővé a jövedelem fokozását. A legkedvezőbb természetesen az lenne, ha termelési érték egyidejű növekedése mellett a költségek csökkennének. Ez az esetek döntő többségében azonban irreális.

TERMELÉSI KÖLTSÉG

7.7. ábra: A termelési költség csökkentésének lehetőségei

Forrás: Saját szerkesztés Nábrádi és Felföldi (2008) nyomán

TERMELÉSI KÖLTSÉG

Hozamok Értékesítési árak Termelési értéket növelő egyéb tételek

JÖVEDELEM = Termelési érték – Termelési költség

+ + /

-7.8. ábra: A jövedelem növelésének lehetőségei

Forrás: Saját szerkesztés Nábrádi és Felföldi (2008) nyomán

Visszautalva az alfejezetben korábban részletesen is bemutatott hatékonysági mutatókra, ismét felhívjuk a figyelmet arra, hogy a gazdálkodás eredményességének alakulásában meghatározó szerepe van a hatékonyságnak. A hatékonyság növelése azért is fontos, mert a gazdasági növekedés nélkülözhetetlen forrásai (anyagi eszközök, jól képzett munkaerő) korlátozottan állnak egy-egy vállalkozás rendelkezésére. Ebből következik, hogy a meglévő erőforrásokat a lehető legjobb hatékonysággal kell működtetni (Sabján és Sutus, 2009).

Az erőforrások felhasználásának hatékonyabbá tételére és a gazdálkodás eredményének (hozam, jövedelem) növelésére alkalmas eljárások megállapítása és a helyes döntések meghozatala szükségessé teszi az eredmények kialakulásának vizsgálatát, értékelését is.

Ehhez további költség- és jövedelemkategóriák alkalmazása szükséges, ezek közül a leggyakrabban használjuk az átlagjövedelmet, az átlagköltséget, a marginális jövedelmet és a marginális költséget (Dobos, 1980).

Az átlagjövedelem adott tevékenység esetén az egyes termelési folyamaton belüli időszakokban keletkezett jövedelmek időszakonkénti átlaga. A marginális költség az egységnyi többlettermékhez szükséges pótlólagos ráfordítás költségét fejezi ki. A marginális jövedelem a pótlólagos ráfordítás költségének (marginális költség) és az ennek hatására képződő többlettermék értékének (marginális termelési érték) különbsége. A jövedelem maximalizálása érdekében a pótlólagos ráfordítást mindaddig növelni szükséges, amíg annak utoljára felhasznált egységnyi mennyiségére a ráfordítás költségével azonos értékű hozammennyiség keletkezik, illetve amíg a marginális jövedelem értéke nullára nem csökken.