1. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS A KAPCSOLÓDÓ TERMÉKPÁLYÁK GAZDASÁGI
1.3. J ELENLEGI HELYZET , KIHÍVÁSOK , KILÁTÁSOK
A magyar állattenyésztés helyzetéről és legfontosabb mutatószámairól átfogó képet ad az 1.2.
fejezet, mely az ágazat jelentőségéről, teljesítményéről és a meghatározó termelési alapokról tájékoztatja az olvasót. Jelen fejezetrészben a magyarországi állattenyésztés és a kapcsolódó termékpályák számára kihívást jelentő tényezőket gyűjtjük össze felhasználva az Aliczki et al.
(2009) által hasonló struktúrában megfogalmazott gondolatokat.
1.3.1. A tejtermelés kihívásai és versenyesélyei
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően Magyarországon a tejtermelés visszaesett. A hazai gazdaságok tehénállománya más tagországokkal való összehasonlításban koncentráltnak tekinthető, ám az állomány földrajzi elhelyezkedése sok esetben nincs összhangban a feldolgozó-kapacitásokkal. A tejtermelés költségszerkezetét tekintve leggyengébb pontnak a takarmányköltség mutatkozik, a termelők többsége takarmányhasznosítás, zöldtakarmány-felhasználás terén elmarad a versenytársaktól. A takarmányköltség mellett a munkabérköltség szintje is viszonylag magas, ami egyértelmű jele annak, hogy szervezettség, munkatermelékenység terén ugyancsak versenyhátrányban vagyunk, hiszen a versenyképesség semmi esetre sem választható el a költséghatékonyságtól.
A tej- és tejtermékek külkereskedelmében Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta nettó importőri pozíciót tölt be. Elsősorban a nagyobb hozzáadott értéket képviselő feldolgozott tejtermékek érkeznek be az országba, míg az export alapvetően az alacsonyabb értéket megtestesítő folyadéktej kivitelére épül. Emellett a hazánkba érkező import termékek a hazai termékeknél általában olcsóbbak, ami az ár-érzékeny fogyasztókat a külföldi termékek vásárlásának irányába tereli. Alapvető probléma tehát, hogy a hazai tejtermelést alacsony jövedelmezőség jellemzi, ami egyrészt a hazai fogyasztás alacsony szintjével, az olcsóbb import termékek növekvő jelenlétével magyarázható, másrészt megnöveli a magas takarmányköltség, a relatíve magas munkabérköltség a termelés önköltségét és sok esetben a termelők a talpon maradás érdekében és az erős alkupozíciója hiányában kénytelenek önköltségi vagy az önköltségnél alacsonyabb áron értékesíteni a megtermelt tejet.
A tejpiacot szabályozó kvótarendszer fokozatos kivezetése (2015-ben várható megszűnése) a hazai tejágazatot közvetett módon érinti, mert ugyan jelenleg sem használjuk ki a rendelkezésünkre álló kvótát, ám a Magyarország szempontjából fontos exportpiacokon – elsősorban Olaszországban – a hatékonyabban termelő tagállamok kerülhetnek előnybe.
Ennek következményeként pedig a hazai lehetőségek az ágazat számára tovább szűkülhetnek, ami pedig kedvezőtlenül hat majd a hazai árakra.
A hazai tejtermelők mellett a feldolgozók helyzete sem kedvezőbb. A termékpálya mindkét szereplőjéről elmondható, hogy a piaci változásokra nem tudnak kellő gyorsasággal és időben reagálni. Abszolút hiányzik a termékpályán az együttműködés, hiszen a feldolgozók körében is szükséges lenne a kooperációra elsősorban a kapacitásaik jobb kihasználása érdekében.
Megfigyelhető versenyhátrány a hazai feldolgozók körében az innováció hiánya, hiszen a boltok polcain még ma is a rendszerváltás előtti márkákat találjuk. Szükség lenne a termékfejlesztésre, új kiszerelések, modernebb csomagolás bevezetésére, ezzel is ösztönözve a fogyasztót a hazai termékek megvásárlására. A hazai feldolgozók technológiai, hatékonysági szempontból lemaradnak a versenytársaktól, így a növekvő import hatására tovább csökkenhet a hazai feldolgozók piaci részesedése, ami elkerülhetetlenné teszi egyes feldolgozó vállalatok megszűnését és valószínűsíti a külföldi tőke további térnyerését.
1.3.2. A sertéstartás és vágósertés termelés kihívásai és versenyesélyei
A magyar sertéságazat szereplőinek felkészülése az uniós csatlakozásra nem volt teljeskörű és éppen ezért a húságazat első három éve az Unióban sajnos nem mondható eredményesnek.
Magyarország megnyitotta kapuit az uniós országok előtt, miközben más tagállamok közel nem tárták olyan szélesre Magyarország előtt ajtóikat, mint amilyen a mi fogadókészségünk volt. Mára megállapítható, hogy nettó sertésexportőr országból nettó sertésimportőr országgá vált Magyarország. A hústermékek importja mellett jelentősen megnőtt a külföldi élősertés behozatal (Dúl, 2007).
Hazánkban a fejlett sertéstartással rendelkező nyugat-európai országokkal szemben többségükben nem specializálódtak a gazdaságok, holott más tartástechnológiát igényel a tenyészállat és mást a hízósertés. Az üzemi szerkezetre egyaránt jellemző a koncentráltság és a szétaprózottság. A sertéstartók jelentős része kiszolgáltatott helyzetben van abból a szempontból is, hogy nem tudják saját maguk megtermelni a szükséges takarmányt, nem rendelkeznek ehhez szükséges termőfölddel, emellett sok esetben a keletkező hígtrágya biztonságos elhelyezéséről sem tudnak megfelelően gondoskodni. A hatékonyság terén legsúlyosabb gond a kisebb szaporulat, a lassú tömeggyarapodás és gyenge takarmányhasznosítás, a hosszú hízlalási idő, az elnyújtott kocaforgó, valamint a jelentős élőmunka-ráfordítás. Mindemellett a hazai sertéstartó telepek földrajzi okok miatt sem tudják felvenni a versenyt a fejlett sertéshústermelő országokkal. Magyarország földrajzi fekvése miatt a fehérjeforrások beszerzése, és a sertéshús harmadik országokba irányuló kivitele a magasabb szállítási költségek miatt egyaránt jelentősen drágább, mint versenytársainknál.
Megnőtt az állattartó telepeken a vagyon elleni bűncselekmények száma, ezért az őrzés-védés megszervezése szintén növeli a termelési költségeket. További problémát jelent a hazai sertéstartók számára az idegen tőke magas kamata, a szervezetlen termékpálya, a szaktanácsadás hiánya.
Csonka (2011) alapján összegezve a magyarországi sertéstartás legjelentősebb kihívásait, megállapítható, hogy az egyik legnagyobb probléma a naturális hatékonyság nem megfelelő színvonala (takarmányértékesítés), ami alapvetően megnöveli a hízlalás önköltségét. Ezzel összefüggésben a sertéstartók versenyképessége erőteljesen függ a saját takarmánytermő terület meglététől. A hatékonysági problémák hátterében meghúzódó egyik legfőbb ok a sertéstelepeken használt épületek és technológia korszerűtlensége, illetve heterogenitása, amivel összefüggésbe hozható a munkatermelékenységben mutatkozó hátrány is.
1.3.3. A baromfitartás és vágóbaromfi termelés kihívásai és versenyesélyei
A baromfiágazat a húsiparon belül is nehéz helyzetben van. A tenyésztők és a feldolgozók nem tudják áthárítani a fogyasztókra az emelkedő takarmányárakat, ezért a nyereség a teljes vertikumban csökken vagy veszteségbe fordul. Jellemző, hogy a tartástechnológia elmarad attól a színvonaltól, ami a genetikai potenciál optimális kihasználásához szükséges. Az említett elmaradás kiküszöbölésére azonban nem rendelkeznek a termelők elegendő forrással.
Sajnálatos tény, hogy az ágazatban a lopáskár komoly költségtényező. Az istállók kialakításánál figyelembe kell venni, hogy az őrzés minél egyszerűbben megoldható legyen.
A hazai baromfihús-előállítás visszaesése tapasztalható az elmúlt évtizedben, háztáji baromfitartás visszaszorult és megszűnt a közepes méretű gazdaságok jelentős része is. Ennek következménye, hogy jelenleg kevés számú nagytermelő irányítja a piacot.
A tojólétszám csökkenése ellenére Magyarország hozzávetőleg önellátó étkezési tojásból.
Problémát a külföldről behozott tojás okoz, számos tagállam Magyarországon vezeti le tojásfeleslegét. Mivel gyorsan romló áruról van szó, már 1-2% többlet is felboríthatja a piacot.
A késztermék-értékesítésben az üzletláncok dominálnak, szerepük a friss hús eladásában folyamatosan nő. A nagyobb feldolgozók helyzetét többek között az illegálisan működő üzemek árversenye nehezíti. A feketegazdaság komoly méreteket ölt a baromfiszektorban is, jelenléte gátolja a koncentrációt. A kis vágóhidak az illegális alapanyagot drágábban szerzik be, mint a nagy feldolgozók, de olcsóbban értékesítik az élelmiszerláncoknak. Óriási kihívást jelent emellett, hogy azon új és régi tagállamokból, ahol a magas árszinten eladható mellfilére van igény, az olcsó comb és szárny folyamatosan áramlik más tagállamokba, közöttük Magyarországra. A nagyobb feldolgozóknak célszerű lenne értékesítési csoportokat
létrehozniuk, noha ennek alapvető akadálya, hogy a kölcsönös bizalmatlanság miatt még hétköznapi szinten sincs köztük hajlandóság az együttműködésre és információcserére.
A hazai víziszárnyas-fogyasztást elsősorban a vásárlók árérzékenysége korlátozza. A fiatalabb korosztály számára a vízi szárnyasok magas kalória- és zsírtartalmuk miatt sem vonzóak. Az ágazatban a legfőbb gondot a szigorodó állatvédelmi szabályok okozzák, ami az utóbbi időben jelentős korlátok közé szorította a hízott áru termelését, mindamellett, hogy csökkentette a jövedelmezőséget.
A termékpálya egyes szereplői a tartástechnológia általános színvonalát nem tartják megfelelőnek. A pályázatok kiírásánál a döntéshozók nem részesítették előnyben az épületek korszerűsítését, az elavult istállók a szigorodó állategészségügyi követelményeknek nem képesek megfelelni. A pályázati rendszernek a felújított zártrendszerű telepek kialakítását és a hagyományos tenyésztés visszaszorítását kellene elősegítenie. A hatékonyság szempontjából nagyon előnyös a víziszárnyas-termékpályán megvalósult vertikális integráció. A pecsenye- és húsáru-feldolgozásban az egyes feldolgozók mögött álló külföldi tőke sokat segít a hazai és nyugat-európai vágóhidak, feldolgozók közötti különbségek enyhítésében. Probléma, hogy az egycsatornás értékesítés és a tőkehiány miatt a termelők erősen kiszolgáltatottak a vágóhidaknak.
Ellenőrző kérdések:
1. Mutassa be a világ és az Európai Unió hústermelését jellemző legfontosabb tendenciákat!
2. Hogyan alakul a húsfogyasztás a világon?
3. Mutassa be a sertéságazat jelentőségét a világon és az Európai Unióban!
4. Mutassa be a húsmarha/marhahús ágazat jelentőségét a világon és az Európai Unióban!
5. Mutassa be a baromfiágazat jelentőségét a világon és az Európai Unióban!
6. Mutassa be a juhágazat jelentőségét a világon és az Európai Unióban!
7. Mutassa be a tejágazat jelentőségét a világon és az Európai Unióban!
8. Mutassa be a tojáságazat jelentőségét a világon és az Európai Unióban!
9. Hogyan alakult 2011-ben a magyar mezőgazdaság teljes bruttó kibocsátása és azon belül az állatok és állati termékek részaránya?
10. Mely régiók élő állat és állati termék kibocsátása a legjelentősebb hazánkban 2011-ben?
11. Foglalja össze a hazai állattenyésztés területi jellemvonásait!
12. Hogyan alakult az élő állatok és állati termékek külkereskedelme Magyarországon 2011-ben?
13. Mutassa be a mezőgazdasági termelés szempontjából legfontosabb állatfajok (szarvasmarha, sertés, baromfi és juh) állományának alakulását a rendszerváltástól napjainkig! Fogalmazza meg az esetleges változások mögött húzódó okokat!
14. Mutassa be a mezőgazdasági termelés szempontjából legfontosabb állatfajokat (szarvasmarha, sertés, baromfi, juh) jellemző genetikai alapokat!
15. Mutassa be a főbb állattenyésztési ágazatokat jellemző legfontosabb fajlagos mutatószámokat!
16. Hogyan alakult a vágóállat és állati termék termelés hazánkban 2007 és 2011 között?
17. Mi jellemzi Magyarországon az állati termékek fogyasztását?
18. Mutassa be a tejtermelés hazai kihívásait és versenyesélyeit!
19. Mutassa be a sertéstartás és vágósertés termelés hazai kihívásait és versenyesélyeit!
20. Mutassa be a baromfitartás és vágóbaromfi termelés hazai kihívásait és versenyesélyeit!
Kompetenciát fejlesztő kérdések:
1. Megítélése szerint milyen okok vezettek oda, hogy uniós csatlakozásunkat követően csökkent a hazai szarvasmarha-állomány?
2. Megítélése szerint milyen okok vezettek oda, hogy uniós csatlakozásunkat követően csökkent a hazai sertésállomány?
3. Hogyan hatott a globális bioetanol termelés felfutása a világ állattenyésztési ágazatára?