Milyen terepen, hol kutatok?

A Menóra Messiáshívő Közösségben kutatok. A menóra szó a hétágú gyertyatartót jelenti, ott volt a jeruzsálemi Első Templomban, és a Második Templomban is. A fénye állandóan világított, a hét ág ezt jelzi: a hét minden napján égnie kellett. Ez az egyik legősibb zsidó jelkép. Ott található az ókori zsidó sírköveken, pecsétgyűrűkön és használati tárgyakon. Izrael Állam nemzeti címerében is ez található (Raj, 131). A Menóra közösség azért választotta ezt a jelképet, mert a közösség egy része zsidó, akik magukat messiáshívő zsidónak nevezik.

Kik a messiáshívő zsidók? (Juster – Hocken 2004:6-8 nyomán)

Olyan zsidók, akik elfogadták a názáreti Jézust, mint Izrael Messiását, az Isten fiát, és a világ Megváltóját. Ők zsidóként élik meg ezt a hitet, és nem akarnak a nem-zsidó identitású kereszténységbe asszimilálódni. A kereszténység történelmének nagy részében nem engedte, hogy a zsidó követők hívő életükben zsidó identitásukat megőrizzék. Aki hitre jutott Jézusban, az már nem lehetett zsidó többé, hanem keresztény lett. Pedig Jézus idejében, a Jézusban hívő zsidók első nemzedéke zsidóként élhette meg a hitét, és Jézusban való hite nem fordította szembe őket a választott néphez való tartozásukkal. A messiáshívő zsidók ezt a státuszt keresik.

Áron, aki magát messiáshívő zsidónak vallja, így gondolkodik a Jézusban hívő zsidókról: „A kettő nem zárja ki egymást, sőt. Jézus is zsidó volt, a legtöbb apostol is zsidó volt. A kereszténység az tulajdonképpen az, hogy elfogadjuk-e azt, hogy Jézus a Megváltó. És az teljesen mindegy, hogy valaki zsidó-e vagy nem. Aztán már az, hogy a legtöbb zsidó úgy gondolja, hogy egy zsidó nem lehet keresztény, ez már a 2000 év során alakult ki, hogy a kereszténység egy vallás, és a zsidóság egy vallás, és hogy az két különböző dolog. Hogyha a bibliai kijelentéseit nézzük akár a zsidóságnak, akár a kereszténységnek, egyáltalán nem ez derül ki belőle”.

A messiáshívő zsidók zsidó identitású gyülekezethez tartoznak, megtartják zsidó szokásaikat és ünnepeiket. Ők nem azonosak a zsidó-keresztényekkel, akik egy keresztény (általában protestáns) gyülekezethez tartoznak, és identitásukat csak származásuk alapján határozzák meg, hitükben nem élik meg. A messiáshívő zsidók Istentiszteleteiket a Sabat napján tartják, akár péntek este vagy szombaton napközben. A Bibliában leírt zsidó ünnepeket megtartják, úgy tekintenek rájuk, hogy azok Jézusban teljesedtek be. Az Újszövetségre ugyanolyan kanonizált iratokként tekintenek, mint a Tanachra (Ószövetségre). Jézus számukra a Messiás, akiben a Tanach ígéretei beteljesedtek. Hitüket újszövetségi fogalmakban fejezik ki inkább, mint a későbbi egyházi zsinatok fogalmaival. Jézus helyett Jeshuát, Krisztus helyett Messiást mondanak, Szentháromság helyett Isten hármas

egységét. És keresztény helyett hívőt, messiáshívőt mondanak, ezzel is elkülönülve a keresztény hagyományoktól.

A Menóra közösség egyik zsidó tagja – nevezzük Dávidnak – szolgálatot is lát abban, hogy a Menórába jár. Ő apai ágon zsidó származású.

„Összetalálkoztam a Menóra közösséggel Széder estén, és akkor lassan-lassan megismerkedtünk egymással, és ezek után úgy éreztem én, hogy hát valamilyen módon Isten helyezte elém a Menóra közösséget, azért, hogy egyrészt az ember tényleg a lelke zsidó felét megélhesse, és kiteljesíthesse. Amellett én úgy érzem, hogy Isten adott egy olyan feladatot, vagy legalább is oda helyezett, nem akarok nagy szavakat használni, hogy a falakat le kell az embernek bontani. Láttam, hogy keresztény körökben is sok az előítélet a zsidókkal szemben, de mint az ismeretlenségből is adódik, olyan titokzatos, meg mit tudom én, a vérvádig, sok minden marhaságot össze tudnak szedni, ami nem igaz. De amikor jártam zsidó körökben, ott is volt előítélet a keresztényekkel szemben. Tehát ezeknek a lebontásában nekünk feladatunk van. És én úgy érzem, a Menóra közösség ez egy ilyen közösség”.

A Menóra közösség egy anyai ágon zsidó tagja – nevezzük Zsófinak – szintén a falak lerombolását említi. De ő nem a zsidók és a keresztények közötti falról beszél, hanem a félelemből épült falról. „14 éves voltam, amikor megtudtam, hogy az anyukám zsidó származású, és azt hiszem, hogy pontosan ezen a területen akar majd Isten így használni, hogy ezeket a tabukat, ezeket a félelmeket egyedül ő tudja lerombolni. Isten mindezidáig megtartott, és ezután is ő fog megtartani, és azt is hiszem, hogy egyedül ő az, aki el fog végezni mindenfajta fal leomlasztó munkát.

(...) Számomra a zsidók felé való szolgálat ugyanúgy egy nagy kérdőjel, mintha nem lennének zsidó gyökereim”. Zsófi említi a zsidók felé való szolgálatot. A zsidók felé való szolgálatot többféle képen lehet értelmezni.

Áron például így gondolja: „Nem azt jelenti, hogy ki kell menni, és beszélni kell nekik, hanem elsősorban imádkozni értük”. A zsidók felé való szolgálat egy missziós munka, ami a messiáshívő zsidó mozgalommal egy időben kezdett kialakulni, egyes források szerint egyik oka volt a mozgalom kialakulásának. A Menóra is részt vesz ebben a missziós szolgálatban, a közösség vezetője úgy szokta mondani, hogy ez a zászlójuk egyik oldala. A másik oldala az, hogy azoknak a zsidó származásúaknak, akik eddig keresztény közösségbe jártak keresztényként, azok itt zsidóként élhessék meg Jézusba, a Messiásba vetett hitüket. Megismerhessék a zsidó ünnepeket, szokásokat, megtalálhassák gyökereiket, identitásukat.

A közösség biztosíthat egy közeget, helyet a hitük gyakorlására azoknak a zsidóknak is, akik előzőleg zsidó vallásúak voltak, vagy ateizmusban nevelkedtek, és később megtértek. A megtérés azt jelenti, hogy Jézust elfogadni Messiásnak, Megváltónak. Áron, akinek a szülei zsidók, ezt mesélte egy interjúban: „Beszélgettem egyik osztálytársammal, még a Lauderben, lehülyézett, és megmondta, hogy most zsidó vagy, vagy keresztény, döntsd el. De aztán teljesen jóban voltunk. (...) Volt egy olyan közösség, ahová jártunk a családdal, a Lubavicsiekhez, megmondtuk, hogy mi hiszünk Jézusban, és akkor megkértek, hogy többet ne járjunk. Rákérdeztem, hogy hogyan volt ez

pontosabban. Kiderült, hogy ismerőseik mondták el, hogy hisznek Jézusban. És utána: „Anyukámnak szólt a vezetőjük, hogy szeretne velük beszélni [Áron szüleivel]. És akkor megkérdezte, hogy ez igaz-e. Mondta, hogy igen. Nem tudom pontosan, mi volt ezen a beszélgetésen, de azt hiszem, valami olyasmi, hogy akkor mi nem vagyunk zsidók. (...) Mondjuk, azóta egy bibliaversenyen, ami ezután volt, találkoztam vele, nem tudom, hogy megismert-e, minden esetre hagyta, hogy nyerjek... [nevet]”.

Úgy látom, hogy a közösség zászlójának lehetne még több oldala is, a zsidók és keresztények közötti fal lerombolása, vagy a félelem falának lerombolása. Vagy akár a nem-zsidók felé való tanító szolgálat. A közösség egy része nem-zsidó, egyikük így mesél erről:

„Nagyon szeretem azt, amikor a héber kifejezéseket megmagyarázzák, és mélyebben meg tudom érteni a Szentírásnak bizonyos szakaszait. Hogy szerves egységet képez az Ó és Új Szövetség.

Nem is tudom... a zsidó embereken keresztül valahogy ezt könnyebben át lehet élni. Úgy tudunk dicsőíteni, ahogy a régi korban a zsidó emberek tették: mindig táncolunk”.

Több nem-zsidó mondott ehhez hasonlót az interjúkban, hogy a keresztény hitüket a zsidók segítségével tudják megérteni, és a zsidó ünnepeken keresztül érthető meg csak az Újszövetség. Pl. az Úrvacsora nem érthető meg, nem érezhető át a Széder-este nélkül.

A zászlónak az is lehet egy oldala, sokadik oldala, amit Bori számára jelent a Menóra: egy lehetőséget ad, hogy a zsidó hagyományokat meg tudja tartani, zsidóként. „Csak a nagyobb ünnepekre járunk a Menórába, Széderre, Hanukára. Azt akarom, hogy zsidó hagyományt kapjanak a gyerekeim, tanuljanak valamit. Azt nagyon nem szeretném, ha keresztény egyházhoz tartoznának, és semmi zsidó hagyományt nem tudnának.

Apám, nagyapám nem-zsidó, férjem sem, ő református. A gyerekeim zsidók, mert én is az vagyok, ez anyai ágon megy. 8 éves korom körül tudtam meg, hogy zsidó vagyok. Az nem zavar, hogy ebben a közösségben Jézus is van. Engem a vallás része nem érdekel, csak a kulturális.

Zsinagógába nem mentem, túl idegen volt, nem ismertem senkit. De a Bálint házba és a UJS-be jártam”.

A Menóra Messiáshívő Közösség Istentiszteleteit nagyon sokáig egy Pest határában lévő településen tartotta, a vezetők nagyméretű családi házában. A ház a skót misszió tulajdona, azoké, akik a közösséget alapították 15 éve. A családi házat vissza kellett adni a tulajdonosoknak egy éve, így a közösség azóta az Istentiszteleteit a belváros egyik művelődési házában tartja. A Menóra közösség minden hónapban egyszer a Bálint Zsidó Közösségi Házban tartja az Istentiszteletét. Ez a Bálint ház programfüzetében nincs benne.

A messiáshívő zsidó tanításokban a Menóra közösség az Ószövetséget és az Újszövetséget egyformán fontosnak tartja, az Istentiszteleteken egyformán megjelenik. A rabbinikus hagyományoknak nincsen jelentősége a közösségben, de nem is utasítják el. Az egyik Istentiszteleten szóba került a Talmud, és a vezető azt mondta, hogy érdemes ismerni, és olvashatja a közösség. De ennek ellenére se Istentiszteleten, sem máskor a közösség nem vette bele a szertartásába.

[A „talmud” héber szó, ‘tanulás’-t jelent. A Talmud: szóbeli Tóra. Első része a héber nyelvű Misna, a Tóra magyarázata. Második része az arámi nyelvű Gemára, a Misna magyarázata (Száraz 2004:136).] A judaizmusból az ünnepeken annyit vesznek be, amennyit úgy éreznek, hogy a mai világban meg lehet tenni, a megtartása nem okoz különösebb nehézséget.

Hagyják, hogy a Szent Lélek vezesse őket ebben. A vezető zsidó származású felesége – nevezzük Áginak – így beszélt erről, amikor egy interjúban arról kérdeztem, hogy Széder idején hogyan készülnek a kovásztalan hétre. „A rabbinikus szokások széles körét nem tartjuk.

Amelyek például a parfüm lehetőségét is kizárják... Ennyire szigorúan nem tartjuk. Arra odafigyelünk, hogy amiről tudjuk, hogy kovászos, azt nem. Úgy szeretünk szabadok lenni, hogy amit Isten mond, az legyen.

Ecet, élesztő, kovászos uborka nem. De hogy milyen parfüm... ebbe nem megyünk bele. Kivonuláskor nem volt ilyen széles a skála. Ha valaki megvonja magától a kovászos élesztett kenyeret egy nyolc napra, az már maga egy tapasztalat. Ne az legyen a fontos, hogy milyen regulákat tartsunk be. Inkább együtt lenni Istennel és megérteni a dolgokat”.

A messiáshívő zsidó tanításokban felhasznál a vezető amerikai, vagy izraeli messiáshívő gyülekezetek által kiadott könyveket, írásokat is.

Ezekről vagy az Istentiszteleten beszél a tanítás részeként, vagy a rövidebb írásokat körbeküldi a tagoknak email-en, vagy odaadja kinyomtatva. Így olvasta el mindenki például Lichtenstein rabbi könyvét (Zsidók tükre), mert a vezető azt mondta, hogy ezt minden messiás-hívőnek és messiáshívő zsidónak tudnia kell, és fontos, hogy a közösség tagjainak legyen egységes a gondolkodása a messiáshívő zsidó hit bibliai alapjairól. Lichtenstein rabbi Magyarországon élt, 1885-ben tért meg, 60 évesen, és lerakta itt a messiáshívő zsidó hit alapjait.

A vezető az Istentiszteleteken felhasznál még hagyományos (nem-messiáshívő zsidó) könyveket is, például Raj Tamástól, vagy Donin:

„Zsidónak lenni” című könyvét.

A messiáshívő zsidó közösségek többsége rendelkezik hitvallással. A Menóra közösségnek is van. Ez tulajdonképpen összegyűjtött bibliai idézetekből áll, amely így összegzi a messiáshívő zsidó hitet. Ezt a hitvallást a Menóra vezetősége állította össze, és küldték körbe mindenkinek. A Menóra „vezetősége” jelenti a vezetőt, a feleségét, és néhány tagot a közösségből. Bizonyos kérdésekben ők döntenek, bizonyos kérdésekben az egész közösséget megkérdezik. Én úgy vettem észre, hogy a kisebb súlyú, sok megbeszélést igénylő kérdésekben dönt a vezetőség, például egy ünnep lebonyolításának technikai részleteiben. De komolyabb kérdésekben az egész közösséget megkérdezik, például, amikor vissza akart jönni a közösségbe egy régi tag, aki pár évvel korábban kilépett, akkor megkérdeztek mindenkit, hogy mi a véleménye, visszafogadhatja-e őt a közösség. De volt olyan is, hogy a vezető és a felesége határoztak egy fontos kérdésben, például, amikor úgy döntöttek, hogy a Menóra közösség belép a Szabad Keresztyén Gyülekezetbe, vagyis pontosabban nem válik a részévé, hanem önálló marad, csak szervezetileg, gazdaságilag hozzá tartozik. A messiáshívő zsidó közösségek egy része törekszik arra, hogy ne legyen nem-zsidó kontroll alatt, és ne tartozzon egy felekezethez, egyházhoz, kisegyházhoz sem. A

Menóra úgy látszik, ezt nem tartja fontosnak. A messiáshívő közösségekre jellemző általában ez a „vezetőség”, hogy több vezető van, vagy egy vezető van, és mellette többen vannak, akik a vezetőnek segítenek.

Sándor, aki amerikai messiáshívő zsidó, ezt mesélte a Son of David amerikai gyülekezetről: „Én az „öreg széknek” de ez nem jó fordítás, vagyok a presbitere. Úgy hívják, hogy „elder man congregation”, tehát nem a gyülekezetnek van egy vezetője, hanem van 3-4 öreg, akik meghatározzák, hogy mit csinálunk, hogyan csinálunk, mikor csinálunk, hogyan költjük el a pénzünket. Tehát ez egy ilyen kollektív vezetés”.

Sándor zsidó családban született Budapesten, 41-ben, szülei, nagyszülei is zsidók voltak. 1980 óta él az Egyesült Államokban. Gyerekkorában nem kapott vallásos nevelést, Amerikában tért meg. Ez a „vének rendszere”, amit bemutat, Izraelben is megvan, de ott diakónusok is segítik a vének munkáját.

A Menóra közösség az Istentiszteletét szombatonként tartja. Időnként, nem minden héten, tartanak péntek esti Kiddust. Megemlékeznek minden évben Izrael Függetlenségének napjáról, és a Holokauszt emléknapról. A zsidó ünnepeket megtartják a zsidó naptár szerint, a Ros HaSana-t, Szukkot-ot, Szimchat Tóra-t, Hanukka-t, Tu BiSvát-ot, Purimot, Pészach-ot, Savuot-ot. Nem tartják meg, de megemlékeznek a Jom Kipur-ról. A közösség nem tart keresztény ünnepet, például Karácsonyt, de a közösségnek van olyan tagja, aki megtartja a családban.

A közösség a zsidó ünnepeket Jézussal a középpontban tartja meg.

Minden ünnepnek adnak újszövetségi jelentést is. Például Széder estekor ünneplik az Egyiptomból való Kivonulást és megemlékeznek Jézus utolsó vacsorájáról, haláláról, feltámadásáról és a Megváltás művéről. Savuotkor pedig ünneplik a Szináj hegyén történt Tóra átadást, és azt, amikor Isten Lelke kiáradt a jeruzsálemi templomban összegyűlt tanítványokra.

3. Terepélmény szubjektív átélése és az emberi kapcsolatok