A Menóra Messiáshívő Közösség helye a messiáshívő zsidó mozgalomban

A Menóra Messiáshívő Közösség a messiáshívő zsidó mozgalom kialakulásának folyamatában jött létre. Áttekintem röviden a mozgalom kialakulását, mert így lehet megérteni több mindent a közösséggel kapcsolatban, például, hogy lehet, hogy karizmatikus a közösség, hogy miért egy skót misszió alapította, vagy miért van az, hogy az ünnepekben a közösség a zsidó identitást erősen hangsúlyozza, demonstrálja az öltözékben, külsőségekkel.

A messiáshívő zsidó mozgalom kialakulásának a következő okai voltak (Juster-Hocken 2004:11-27 alapján):

1. A keresztény egyház „behelyettesítés teológiáját” egyre nagyobb mértékben hagyták el bizonyos egyházak.

A „behelyettesítés teológiája” azt jelenti, hogy Isten a zsidó népet hitetlensége miatt elvetette, és a keresztény egyház vette át a szövetséges nép szerepét a zsidó nép helyett. Ez a teológia azzal a következménnyel járt, hogy azok a zsidók, akik elfogadták Jézusban a Messiást, Megváltót, hitükkel együtt egy nem-zsidó identitást és egyházi kultúrát is el kellett fogadniuk. A megtérés a teljes asszimilációt jelentette. A protestáns reformáció – amely a Bibliához való visszatérést hirdette – nyitotta meg a lehetőségét a teológiai forradalomnak. A 17.

századra már Angliában és Amerikában is elhagyták ezt a teológiát protestáns egyházak, majd a 18. századra evangélikus egyházak és metodista mozgalmak is. A 19. századra ez teológiai forradalom elérte Skandináviát, Németországot is.

2. Megjelent a héber-keresztény mozgalom.

Különböző felekezetekhez tartozó keresztény-zsidókat összefogó héber-keresztény szövetségek jelentek meg, 1860-ban Nagy-Britanniában, 1915-ben az Egyesült Államokban, 1925-ben a Nemzetközi Szövetség. Ezek a szövetségek nem alkottak gyülekezetet, vagy felekezetet. Céljuk a közösség-gyakorlás volt, és a Jézust követő zsidók közös identitásának megélése. Nem gyökereztek mélyen a zsidó hagyományokban vagy a Tórában. Identitásukat származásuk, jiddis nyelvük és kulturális hasonlóságuk alapján határozták meg. --- A héber-keresztény szövetségek terminológiája szerint a héber-keresztény-zsidókat héber-keresztényeknek kell nevezni. A továbbiakban én is ezt használom, mert a Menóra közösségben is így hallottam. Ez a terminológia világosan elkülöníti azokat a zsidókat, akik zsidó identitásukat csak származásuk alapján definiálják (héberek) és azokat a zsidókat, akik zsidó identitásukat hitükben, vallásukban is megélik (zsidók).

3. Zsidóság felé irányuló missziók jöttek létre.

Ezek célja az volt, hogy a zsidók számára elvigyék az újszövetségi hit üzenetét. A 19. század első felében Európában és az Egyesült Államokban jöttek létre ilyen missziós társaságok, szervezetek. A 19. század második felében nagyon megerősödtek ezek a szervezetek Nagy-Britanniában,

Norvégiában és Finnországban. A missziók munkája Izrael földjén is fejlődött, egyre nagyobb igény mutatkozott a zsidó identitású, héber anyanyelvű gyülekezetek létrejöttére.

--- Nemrég voltam egy messiáshívő konferencián a Menóra közösséggel, ami a zsidók felé való szolgálat lehetőségeiről szólt. Az volt a címe a konferenciának, hogy „Mi közünk Jeruzsálemhez?”. Többek között egy angliai és egy norvég misszió szervezte (Christian Witness to Israel és a Norvég Egyházi Szolgálat Izraelért). Több olyan Magyarországon működő szervezet mutatkozott itt be, amelyek a zsidók felé irányuló misszióval foglalkoznak, például: Éjféli Kiáltás Misszió, Dániel Csoport, Izrael Keresztény Barátai, Keresztények Izraelért, Magyar Evangéliumi Szövetség, Nemzetközi Keresztény Követség Jeruzsálem. Ezeket a szervezeteket az „Izrael-fórum” fogja össze.

4. A messiáshívő zsidó mozgalom kialakulásának egyik közvetlen kiváltó oka Jeruzsálem városának, a hatnapos háború utáni 1967-es újraegyesítése volt. Jeruzsálem izraeli fennhatóság alatti politikai autonómiájának létrejöttével a héber-keresztényekben még nagyobb mértékben ébresztette fel a vágyat a hitbeli autonómia iránt.

5. A másik közvetlen kiváltó ok az Egyesült Államokban az 1960-as évek végén zajló Jézus-mozgalom volt.

A Jézus-mozgalom hippik és a vietnami háborúk ellen tiltakozók tömegeit tette Jézus tanítványaivá. Sokan e fiatalok közül zsidók voltak, akik a Názáreti Jézust keresték, és nem a kereszténységet. Nem akartak asszimilálódni, keresztény egyházakhoz csatlakozni. Erre a kihívásra válaszolt akkor pozitív módon több szervezet, gyülekezet. A zsidó fiatalok kultúrájának megfelelő evangelizációt dolgoztak ki, és hangsúlyozták, hogy a Jézusba vetett hit nem mond ellent a zsidó identitásnak. 1970-es évek elején több gyülekezet zsidó orientiációt vett, Istentiszteleti alkalmaikat a Sabbat és a zsidó naptár ünnepei köré fonták. A gyülekezetek nevüket megváltoztatták, például így jött létre (alakult át) a philadelphiai Beth Messiah és a chicagói presbiteriánus egyházhoz kapcsolódó első héber-keresztény gyülekezet, amiből az Adat ha Tikvah lett. Ezek lettek az első zsidó identitású gyülekezetek. Ekkoriban több új messiáshívő zsidó identitású gyülekezet is létrejött (tehát nem átalakult egy héber-keresztény vagy egy protestáns gyülekezetből). Ilyen volt például a philadelphiai Beth Yeshua, amit Martin Chernoff, baptista gyülekezeti háttérből származó zsidó missziós vezető hozott létre. A Chernoff család hozta létre az első messiáshívő zsidó iskolát.

A zsidó identitású gyülekezetek és messiáshívő zsidó iskola létrejöttével elkezdődött a héber-keresztény identitásról a messiáshívő zsidó identitásra történő váltás. A Héber-Keresztény Szövetségben is történt változás emiatt: messiáshívő zsidó gyülekezetek formálása vált a Szövetség alapvető céljává. Nevüket is megváltoztatták: Amerikai Messiási Zsidó Szövetségre. [A mozgalom neve valójában nem messiáshívő zsidó mozgalom, hanem messiási zsidó mozgalom. Azok a Jézus-hívő zsidók, akiket ismerek, mind messiáshívő zsidónak nevezik magukat, és nem messiási zsidónak. A hivatalos amerikai terminológia a messiási zsidó. Helyesen az eddigiekben végig messiásit kellett volna írnom, de én a messiáshívőt használom, mert itt így nevezik.] 1979-ben 19 messiáshívő gyülekezet csatlakozott a Szövetséghez. Később Amerika

nagyobb városaiban egyre több gyülekezet alakult, létrejött egy másik Szövetség is, amely már nem héber-keresztény szövetségből alakult át. Az 1990-es évek közepére majd 200 messiáshívő zsidó gyülekezet tartozott a két Szövetséghez.

--- A Menóra Messiáshívő Közösség is egy misszió segítségével jött létre, egy skót misszionárius alapította meg. Ő választotta ki a közösség vezetőjét. Folyamatosan tartja a kapcsolatot a közösséggel Skóciából, és – mint írtam a dolgozat egy korábbi részében – rendszeresen jön látogatóba hozzájuk. A skót misszió támogatja a közösséget pénzzel, és ahogy ők mondják, imával. A misszionárius a közösség teológiájának megalapozásához is hozzájárul, ő írta például a pészachi messiási haggadát, ami alapján halad a közösség Széder este. A „teológia” szót különben nem lehetne használni, a messiáshívők közül sokan úgy gondolják, hogy a teológia a keresztény egyházaknak a bibliamagyarázata. Ők a Bibliát szó szerint veszik. Így fogalmazta ezt meg Sándor, az amerikai messiáshívő zsidó, aki a Son of David amerikai, nem-karizmatikus messiáshívő zsidó gyülekezetbe jár: „Szó szerint vesszük a Bibliát. Szó szerinti értelmezés. Mi nem próbálunk belemagyarázni dolgokat, hanem ahogy le van írva, úgy vesszük, értelmezzük.

Természetesen tudva, hogy a korabeli emberek hogy használták a szavakat, meg milyen életet éltek, meg milyen tradícióik voltak”.

Az Egyesült Államokban létrejött gyülekezetek egy része karizmatikus volt, másik része nem-karizmatikus, evangéliumi jellegű. A legszembetűnőbb különbség a dicsőítésben van, a karizmatikus közösségek előnyben részesítik a dicsőítés fizikai megjelenítéseit, a táncot, a mozgást, a nem-karizmatikus gyülekezeteket a demonstratív jellegtől való tartózkodás jellemzi, inkább a baptistákra, vagy evangéliumi közösségekre jellemző dicsőítést gyakorolják, vagy a zsidó imakönyv, a sziddur rendje köré szervezik a dicsőítést messiáshívő kiegészítéssel. A létrejött kétféle típusú gyülekezet úgy alakult ki Amerikában, hogy a Jézus-mozgalom karizmatikus volt, és az ennek hatására keletkező messiáshívő gyülekezetek karizmatikusak lettek. A nem-karizmatikus gyülekezetek a felekezeti alapon működő (elsősorban protestáns), zsidók felé irányuló missziós szervezetek munkája révén jött létre. Ez egy hosszabb folyamat volt, mert a héber-keresztény identitásról a messiáshívő zsidó identitásra történő áttérés hatására ezeknek a misszióknak a többsége megszűnt, hiszen a megtért zsidók nem a felekezetükbe csatlakoztak, hanem a felekezeteken kívüli, messiáshívő zsidó gyülekezetekbe kezdtek el járni. A megmaradt missziók elfogadták a messiáshívő zsidó gyülekezetek létrejöttét és támogatták azt, de a karizmatikus jellegükkel nem értettek egyet. Mivel ezek a missziók protestáns, evangéliumi, baptista felekezetekhez tartoztak, a saját, nem-karizmatikus, evangéliumi rendszerű gyülekezet felépítést, működést tartották jónak, ezért nem-karizmatikus, evangéliumi messiáshívő zsidó gyülekezeteket hoztak létre.

--- Magyarországon a két messiáshívő közösség közül a Menóra karizmatikus, a másik közösség nem-karizmatikus. Közöttük is tapasztaltam ellentéteket, feszültséget mindkét részről, de erről nem írhatok, mert a másik közösségben nem kutattam. Karizmatikus

tulajdonképpen hagyományos értelemben minden olyan közösség, amelyik hisz Isten hármas egységében (Szentháromságban). Isten hármas egységét jelenti az Atya, Fiú (Jézus) és Szent Lélek. Nincs egységes terminológia a messiáshívő közösségeknél abban, hogy Szent Léleknek nevezik vagy Szent Szellemnek. Van, aki a közösségben így használja, van, aki úgy. A vezető szerint pontosabb a Szent Szellem fordítás, de jobb a Szent Lelket használni, mert a szellem szóról sokaknak a kísértet jut eszébe. Azt a közösséget, gyülekezetet nevezik karizmatikusnak, ahol a Szent Lélek ajándékait kiemelten fontosnak tartják. A Szent Lélek ajándékai többek között a nyelveken szólás, prófétálás, gyógyítás. Azt, hogy ezek pontosabban mit jelentenek, azt több mint egy év terepmunka után értettem meg.

A messiáshívő zsidó mozgalom kialakulásának két központja volt, az Egyesült Államok és Izrael.

Izraelben ma több mint 70 héber anyanyelvű, 25 orosz anyanyelvű és 5 etióp-amhara nyelvű messiáshívő zsidó közösség van. Az 1960-as évek elején jött létre az első messiáshívő zsidó főiskola, az 1980-as évek elején a második, amely teológiai alapokat adott a messiáshívő zsidó mozgalom számára. Ezek egy része belső szerveződésű intézmény, más része skandináv hatásra jött létre. 1997-ben létrejött a Messianic Action Commitee (Messiási Akció Bizottság), amelynek elsődleges célja volt, hogy a Knesszet (az izraeli parlament) által a messiási közösségekkel szemben tervezett ellenséges törvényjavaslatokkal szemben fellépjenek.

Az 1990-es években a volt Szovjetunióból érkező alija hullám jelentős mértékben hozzájárult a messiáshívő zsidó gyülekezetek gyors növekedéséhez. Egy 1990-ben és 2004-ben készült felmérés szerint (Kai Kjaer-Hansen és Evan Thomas) az alija előtt a gyülekezetek 80-100-150 tagúak voltak, 2004-ben 200-300 tagúak, és a tagok 2/3-a, 3/4-e zsidó. De az a felmérés csak hét gyülekezetet vizsgált meg, nem tudom, ennek alapján lehet-e ezt így általánosítani. És a felmérésben nincs benne, mi alapján választotta ki ezt a hetet.

Az izraeli messiáshívő zsidó közösségek néhány dologban különböznek a diaszpórában lévő messiáshívő zsidó közösségektől.

Egyrészt máshogy viszonyulnak a rabbinikus hagyományokhoz, a hagyománytisztelő judaizmushoz. A messiáshívő zsidók ebben a tekintetben nagyon megoszlanak. Vannak, akik a judaizmust igaznak tartják, vannak, akik beteljesedetlen vallásnak tartják és félretolják, mert nem tartják biblikusnak. Az amerikai mozgalomra jellemző a nagyobb nyitottság a judaizmusra, az izraeli mozgalmak többsége negatív módon viszonyul hozzá. Az Izraelen és az Észak-Amerikán kívüliek valahol középen foglalnak helyet. A másik fő különbség az izraeli és diaszpóra közösségei között, hogy a diaszpórában az jellemző, hogy erőteljesebben hangsúlyozzák a rítusokban öltözékükkel, külsőségekben a zsidó identitásukat, erősebben azonosulnak a zsidó szokásokkal, mint az Izraelben lévő messiáshívő zsidó közösségek. Ennek az az oka a mozgalomról szóló írások szerint, hogy a diaszpórában a hagyományos zsidó közösség megtagadja a zsidó identitást a Jézusban hívő zsidóktól.

--- A Menóra közösségben azt tapasztalom, hogy nagyon erős a zsidó identitás demonstrálása az ünnepeken. Ennek nem tudom, hogy mi az

oka, szerintem nem lehet így általánosítani, mint ahogy a mozgalom történetének írói. Ennek okát nehéz kutatással felmérni, mert ezt nem lehet interjúban megkérdezni. Talán olyan eseményeken keresztül lehetne felmérni, hogyan reagálnak arra, hogy a Bálint ház nem akarja őket nyilvánosan felvállalni, nem akarja bele tenni őket a programfüzetbe.

A Menóra közösség számára nagyon fontos Izrael. Szinte nincs olyan Istentisztelet, hogy ne hangozna el valamilyen politikai, társadalmi hír Izraelről, és ennek messiáshívő értelmezése. Gyakran reflektálnak is a tagok a vezetőnek Izraellel kapcsolatos tanításaira, például az egyik hívő többször emlegette már, hogy állítólag új gyümölcsök jelentek meg Izraelben, ami mutatja, hogy Isten áldása van Izraelen, és Izrael népén. A Menóra közösség minden évben megemlékezik Izrael Függetlenségének napjára. A zenés dicsőítések dalaiban gyakran szerepel Izrael. Mindennek ellenére az Izraeli gyülekezetekkel a Menóra közösség nem tartja a kapcsolatot hivatalosan, de a közösség tagjai közül van, aki igen. Volt, aki több hónapra kiment Izraelbe egy messiáshívő zsidó közösséghez (Trumpet of Salvation to Israel), náluk lakott, és részt vett az evangelizációs munkákban. Nekem is ajánlotta ezt többször, hozott cd-t és leírásokat a közösségről. Úgy éreztem, nem mondhatom el neki, hogy én a térítéssel, evangelizációval nem értek egyet, mert ez elég nagy törést okozna a beilleszkedésben, a terepmunka folyamatában. Így azt mondtam, hogy érdekelnek erről az izraeli közösségről a leírások, amiket adott, és ez így igaz is volt. Nehéz helyzet az – mint ahogy írtam már egy korábbi fejezetben – amikor a közösség tagjai elvárják, hogy értsek egyet a céljaikkal, hitükkel, annak ellenére, hogy tudják, hogy antropológusként vagyok ott.

A Szovjetunióból történő alija azért emelte meg a messiáshívő zsidók számát Izraelben, mert Szovjetunióban nagyon jelentős volt a messiáshívő zsidó mozgalom. [Az „alija” héber szó, ‘felmenetel’-t jelent. „Alija la-tóra” : ‘felmegy a Tórához’. „Alija la-árec”: ‘felmegy az országba’, vagyis Izrael földjére vándorol (Unterman 1999:19).] 1882-ben alakult az első közösség Izraelben, ahol Jézus-hívő zsidók voltak, Josef Rabinowitz zsidó rabbi alapította, aki egy jeruzsálemi útja alkalmával tért meg, jutott hitre Jesuában. A közösségnek az „Újszövetség izraelitái” nevet adta. Az első hivatalosan is bejegyzett messiáshívő zsidó közösség 1994-ben jött létre, Ukrajnában. Az 1990-es években sok misszió érkezett nyugatról, az ő hatásukra történt az első olyan tömeg-evangelizáció, melyet messiáshívő zsidók vezettek. Oroszország-szerte zsidó zenei fesztiválokat szerveztek, ahová sok zsidót meghívtak, és ott hirdették az evangéliumot. A fesztiválok eredményeként több, mint 20 gyülekezet jött létre, és a működő közösségek nagy mértékben megnövekedtek.

--- Budapesten, a Menóra közösséggel voltam egy ilyen tömeg-evangelizáción, az Olasz Intézetben tartották, nem a Menóra szervezte, de őket is meghívták. Egy zsidó származású zongoraművész játszott, és a tételek között kiállt a közönség elé, és elmondta, hogy mit jelent számára a hit, Jesua, hogyan tért meg. Nem tudom, hogy a meghívott zsidók tudtak-e róla előzőleg, hogy ez tulajdonképpen nem egy koncert, hanem egy evangelizáció. A Menóra közösség tagjai között vannak, akik úgy gondolják, hogy nem így kell evangelizálni, szolgálni a zsidók felé. Például

Dávid azt mondta, hogy először a hitetlen, vagy ateista zsidókat Istenhez kell elvezetni, és utána lehet csak Jesuáról beszélni.

A messiáshívő zsidó mozgalom más országokban kisebb maradt az Egyesült Államokhoz, Izrael nagyobb központjaihoz és Szovjetunió nyugati részéhez képest. Németországban és Dél-Amerikában fejlődik ma leginkább a messiáshívő zsidó mozgalom. Németországban ma 12 messiáshívő gyülekezet működik, 1995-ben jött létre az első, Berlinben.

Nő a gyülekezetek száma, és a tagok száma, nagy részben annak köszönhetően, hogy a német kormány jelentős anyagi támogatást nyújt a zsidó bevándorlók számára.

Dél-Amerikában a messiáshívő zsidó mozgalom jelentős fejlődésének az oka az lehet, hogy itt több millió marranus gyökerekből származó zsidó él. A marrano latin eredetű szó, „disznót” jelent, kikeresztelkedett zsidó, vagy muszlim, aki titokban tovább gyakorolja eredeti vallását,

„rejtvezsidó” (Száraz 2004:102). Sok latin-amerikai marranus gyökerű zsidó ma visszaigényli zsidó identitását, és azok számára, akiknek hite Jézusban valóságos, az új messiáshívő zsidó csoportok lehetőséget jelentenek, hogy zsidóként hihessenek Jézusban. A legnagyobb gyülekezet Brazíliában működik, Belo Horizonté városában, több száz tagú. Két Messiási Zsidó Bibliai Főiskola is működik, az egyik itt, a másik Argentínában, Buenos Airesben.

Léteznek messiáshívő zsidó közösségek Ausztráliában, Új-Zélandon és Afrikában is.

Franciaországban jött létre az első európai gyülekezet, Párizsban, 1963-ban. Hollandiában és Svájcban inkább héber-keresztény szövetségek vannak. Romániában négy messiáshívő zsidó gyülekezet létezik. Magyarországon kettő van.