Az itt következő szakaszban a Marom tagjainak véleményét, nézeteit mutatom be arról, hogy hogyan látják a zsidóság jelenét és jövőjét itt, Budapesten, mi az, ami számukra fontos, hogy merre fejlődjenek a közösségek, és merre tudnak szerintük. A jelen és a jövő tekintetében fontosnak tartottam, hogy interjúalanyaim megfogalmazzák, mitől válhatna népszerűbbé a zsidóság megélése a zsidókban, hiszen alapvető cél minden közösségben, a Maromban is, hogy a közösség olyan embereket érjen el, akik nyitottak erre a kezdeményezésre, de mégsem találják meg ezt maguktól. Vannak, akik egyértelműen a kulturális tartalmak bemutatásában, átélésének segítésében látják a jövőt.
Ha nagyobb hangsúly helyeződne a kulturális, szekuláris tartalmakra. A zsidóság nagyon kicsi szegmensét érinti a vallás, a többiek inkább politikai viselkedésükben fejezik ki szegényes vagy csak címkében élő zsidó identitásukat. Ha ezek a vegyes házasságban élők több „mindennapi” és
nem szektás, nem chábádos, nem ókonzervatív skizoid neológiát, nem identitásátvesztett, kétségbeesett báltsuve ortodoxiát látnák, mint „zsidó életformát”, hanem az év ünnepein alapuló hagyományalapot, szépirodalmat, Izraelhez való viszonyt, a liberális értékekhez való közelítést, többopciós jogrendszert ismerné meg, talán egy kicsit kevésbé hinne ő maga is az antiszemita sztereotípiákból kialakított zsidó identitásában.
Mások más formában látják a zsidóság kiteljesedését.
Meg kell nézni a Frankel zsinagógát: a zsidó élet önmagában is megélhető, külön népszerűsítésre nem szorul. Pozitív mintákat kell átadni, elfogadni azt, hogy ez egy szakadatlan tanulás is, amelyre nem mindenki képes azonos ütemben és azonos intenzitással.
A legutóbbi izraeli utam kapcsán rájöttem valamire, hogy mi az, ami leginkább tetszik abban az országban. Emberek, mindegy, hogy kicsoda, tehát a világ minden tájáról, emberek emelt fővel járnak, és büszkék arra, amik. Ez sugárzik abból az országból. Volt egy előadás, egy arab csávó, a haifai egyetemen tanul, arról beszélt, hogy izraeli arabok elmennek más arab országokba és mondják nekik, hogy ti izraeliek vagytok, nem arabok, teljesen más a mentalitásuk. Itt is így kéne, az ember legyen büszke arra, hogy zsidó, hogy cigány, hogy magyar. Én azon vagyok, hogy efelé menjünk, de hogy a sors kereke merre fordul, azt nem tudom. Nem hiszem, hogy lesz valami utópikus állapot, amit elér majd a világ, de efelé kell haladni.
A jövőről alkotott képek szintén vegyesek, akárcsak a jelenről szóló vélemények.
Fejlődést tapasztalok, a Maromhoz hasonló szervezetek kialakulásával lehetőség nyílik új dialógus megnyitására a magyar szekuláris és vallásos zsidóságon belül.
A legtöbben mégsem olyan bizakodóak, többen azt nyilatkozták, hogy volt visszaesés, stagnálás, felemelkedés, majd újból elölről az egész. Sokan úgy gondolják, hogy nehéz előre megjósolni mi lesz a következő trend, s ezáltal azt, hogy mennyire érdeklődnek majd a fiatalok a zsidó kultúra iránt. A megoldás arra, hogy érdemi változás történjen az, hogy meg kell szólítani mindazokat, akik rendelkeznek zsidó identitással, mégis valami miatt kiszorultak a kortárs zsidó közéletből. Persze a képlet nem olyan egyszerű, mert a Marom évek óta azon dolgozik különböző stratégiákkal, hogy megszólítsa azokat, akik még nem lettek megszólítva mások által.
Ennek a gondolatnak az eredménye a tagság lehetősége, amivel most kísérleteznek. A vezető szerint a Marom jövője egy modern, valóság-közeli zsidó világ megélését, bemutatását jelentené:
Van egy elképzelésem, hogy én mit szeretnék, hogy normális keretek között, a valóságról szóljon a párbeszéd a zsidóságról, nem pedig egy kamu képről, hogy emberek járnak a neológ zsinagógákba, mert ilyen nem létezik, vagy hogy sznob fesztiválokat szerveznek maguknak a Dohány utcában, hanem az, ami éppen van, annak az elfogadását. Nincsen 100 ezer ember, akit ez érdekel, be kell vallani, és inkább arra koncentrálni és az
lenne egy jó jövőkép, hogy akik számára ez fontos, azoknak jó programok legyenek, olyan programok, amiket ők akarnak. A programok mentén kialakulhat egy olyan párbeszéd, ami egy igazi zsidóságot tudna itt kreálni, ahelyett, ami most van. Szerintem politikai okai vannak ennek és nem kulturális, a politikai és kulturális szint összefügg, és ezért van egy kulturális vákuum is, amit igen nehéz pótolni.
A legtöbben hisznek abban, hogy a zsidók számára az hozhatna változást, fellendülést a vallási életbe, ha egalitáriánus tudna lenni, ha megszűnnének mind a nők, mind a halachikusan nem zsidók elleni diszkriminációs megnyilvánulások. Magának a zsidóságnak is nyitnia kéne kifelé, és akkor elképzelhetővé válna, hogy a zsidóság felé is többen nyitnának. Sokak aggódnak amiatt, hogy megszűnhet az a kettőség, amikor valaki zsidónak is és magyarnak is definiálhatja önmagát. Befejező gondolatként a vezető mondatait idézném arról, hogy szerinte mi a megoldás, hogyan működhetne valami jól Magyarországon, zsidóként, vagyis merre kéne vinnie ennek az útnak:
Nekünk az a feladatunk, hogy ha már zsidó szervezetben tevékenykedünk, hogy olyan dolgokat csináljunk, amihez könnyű közeledni. Azon keresztül pedig pluszban lehet adni olyan támpontokat és előadásokat, olyan kulturális programokat, amik kitekintést nyújthatnak arra, hogy mi is a zsidóság valójában, és nem feltétlenül az, ami most Magyarországon van.
Nem azt mondom, hogy amit mi csinálunk, az a jó, hanem mi nekünk mire kéne törekedni, mint zsidó szervezetnek és akkor azok az emberek, ha van reális zsidó alternatíva, akkor azt lehet mondani, hogy ez jó. Olyan kellemetlen azt mondani, hogy igaz, hogy van zsinagóga, de azt nem tudom átélni, mert nem voltam életemben, most persze nem magamról beszélek, tehát az nem működik, Bálint Házba vagy más zsidó helyekre nem megyek, mert minek mennék, nem vagyok érintett benne. Míg mondjuk elmennék egy kulturális rendezvényre, egy koncertre, mert az pozitív dolog, zsidó dolog, ezeket kell előretenni, olyan zsidó értékeket képviselni, például szociális akciókat rendezni, ami pozitív, jó megélni, és lám bizony ez is része a zsidóságnak, nahát ez milyen nagyszerű, ehhez hozzá lehet rendelni a saját szerepedet is. Visszatérve a jövőhöz, most egy fontos pozícióban vagyunk, mert senki más nem csinál ilyet Magyarországon, ha ezeket a célokat jól meg tudjuk fogalmazni, és hogy hogyan lehet mindezt elérni, akkor ez hozhat egy áttörést. Nem arra gondolok, hogy több ezren példálóznak majd azzal, hogy mi zsidók vagyunk, hanem hogy lesz egy normális zsidó kép Magyarországon, amihez érdemes lesz tartozni.
14. Végszó
Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy milyen lehetőségeket nyújt a Marom a mai világban a zsidó közösség számára, hogy megéljék identitásukat. A történelmi adatokból kitűnik, hogy a zsidók sokféleképpen voltak megkülönböztetve, elnyomva országunkban, amire a rendszerváltás pozitív lehetőségeket hozott. A rendszerváltás óta eltel 19 év. Antropológusok, szociológusok, történészek sokféleképpen elemezték a történteket. A zsidóság „népszerűsítése” nem kis vállalkozás, amihez az ifjúsági szervezetek különböző eszközökkel fordultak.
A kérdéseim a következők voltak:
1. Kit milyen identitás határoz meg, ki miért dönt úgy, hogy zsidóságát aktívan kell megélnie egy ifjúsági közösségkeretein belül, és nem a családban.
2. Az identitás definícióján túl fontosnak tartottam, hogy feltérképezzem a különböző válaszokat arra, hogy a mai zsidó fiatalok szerint hogyan és milyen ideológia és gyakorlati keretek ment kell működnie egy zsidó közösségnek Budapesten.
3. A Marom mint zsidó közösség milyen válaszutakat lát a zsidóság jövőjét tekintve, illetve hogyan képzelik el azt, hogy milyen hatással lesz a Marom, vagy a konzervatív irányzat a zsidóságra, megvalósulhat-e valami egyedi, és ha igen, hogyan.
Az interjúknak, kérdőíveknek köszönhetően azt a választ sikerült leszűrnöm az első kérdésre, hogy a személyes identitások igen különfélék, de a többségnél fontos szempont, hogy a család nem játszott meghatározó szerepet zsidóságuk megélésében. A legtöbben rendelkezek egyfajta zsidó öntudattal, amit a családi közegből hoztak, de ennek mindennapi megélését már maguknak kellett megtermelniük. A közösség összetettségében vannak, akik halachikusan zsidók, és vannak akik nem, de alapvetően mindenkinek egy család generálta zsidó öntudata van.
Ezek az emberek a saját elhatározásukból döntöttek úgy, hogy
„megkeresik” zsidó gyökereiket és tanulnak arról, mit jelent zsidónak lenni. Ebben sok minden közrejátszik, mint a beilleszkedés a budapesti zsidó közösségbe, az öndefiníció a nem zsidókkal szemben, és a zsidóság megélésének saját maguk által kialakított szintje. Ezek a tényezők különböző mértékben játszanak fontos vagy kevésbé fontos szerepet a tagok életében, de mint közösség fontosnak tartják a zsidó hagyományok megélését, megértését, megtanulását és élhetővé tevését. Ezek mikéntje kiderül mind a programokból, mind a publikált interjúrészletekből.
A második kérdés összefügg az elsővel, mert amennyiben identifikálják önmagukat a tagok, és kijelölik maguk számára azt az utat, amin járni szeretnének, nem kérdés, hogy ehhez mérten élik meg a mindennapjaikat. Mivel a Marom két kör tagjait foglalja magában, mondhatni két generációra oszlik, ideológiailag nem feltétlenül egységes.
A régebbi tagok, pontosabban azok, akik már 5-8 éve tagjai a közösségnek, sokkal inkább hangsúlyozták a baráti társaságon belüli tanulást, közös élményeket. Míg a fiatalabbak, a később bekapcsolódók, akik már a fesztiválosabb korszakban léptek be a közösség életébe, sokkal inkább a multikulturális közeget tartják fontosnak. Tehát a két kör más célokat, más élményeket tart elsődlegesnek, hiszen az egyik egy zártabb tanulóközösségként fogalmazható meg, míg a másik egy nyitott, befogadó, a zsidóságot hirdető, a normális, érdekes (interjúalanyaim által használt kifejezések) zsidó kép megmutatását megcélzó emberek együttműködése, amiben persze nemcsak a kulturális aspektusok, hanem a vallás megélése is fontos szerephez jut.
A harmadik kérdésem talán azért volt számomra a legizgalmasabb, mert az nem a múlt felidézéséről vagy a közelmúlt eseményeiről szólt, hanem a mostról, és a jövőről. Izgalmasabbnál izgalmasabb válaszokat kaptam arra, hogy ki hogyan képzeli el a budapesti zsidóság jövőjét, illetve hogyan látja a Maromot a következő évtizedben. A budapesti
zsidóság jövője tekintetében nem nagyon kaptam egységes választ a kérdezettektől. A válaszadók nagy része szerint nincs egy olyan képzeletbeli vonal, ami valamerre mutatna, hanem egymást követik a visszaesések, stagnálások, fellendülések az éppen aktuális politikai és kulturális változások révén. A legtöbben azonban, főleg a fiatalabb nemzedék, nagy lendülettel néz a jövőbe a konzervatív irányzat megszilárdításával kapcsolatban. Folyamatosan új ötletek születnek, milyen hívószavakra van szükség ahhoz, hogy több érdeklődő ismerhesse meg a zsidóság ezen irányzatát. Ebben fontos fordulópont lehet két dolog is, a Dor Hadas megalakulása és folytonossága, illetve a Marom által kezdeményezett tagsági rendszer működőképessége.
A jövőben szeretném ezt a kutatás folytatni, két szempont mentén.
Egyrészt az érdekelne, hogy a Marom a jövőben hogyan tudja programjainak látogatottságát növelni, illetve vajon az internetes platform és a tagság erre megadja-e a megfelelő formát?
A másik kutatási téma pedig maga a Dor Hadas és az általa közvetített maszorti ideológia. Lehetséges, hogy egy nyugati mintára működő irányzat képes olyan képviselőket magáénak tudni, akik hosszú távon működtetik a rendszert, vagy ez csak egy pillanatnyi fellángolás egy közösségen belül, ami nem képes megszilárdulni? A konzervatív irányzat mind ideológiájában, mind liturgiai szinten nagyon érdekes egy jövőbeli kutatás szempontjából, amit szintén egy külön kutatási témaként funkcionálhat.
Zárszóként pedig idézném az egyik interjúalanyom mondatait arról, hogy számára mit jelent zsidónak lenni a mai Budapesten, mit jelent a Marom tagjának lenni, és ezzel szeretnék visszautalni a dolgozat egészére is.
Számomra zsidóságom léte a zsidó hagyomány tanulmányozását jelenti, megpróbálni megérteni, mitől lesz zsidó az ember. Olyasvalami ez, ami belülről jön, azaz valóban létezik valamiféle magától jelenvaló zsidó lélek, vagy éppen ellenkezőleg: zsidóvá valójában a környező világ tesz. Zsidókkal találkozni, és beszippantani minél több apró tudásmorzsát anélkül, hogy prüszkölni, vagy fulladozni kezdenék.
Végszó 2015-ben
A fentebb olvasható szakdolgozatomat 2008-ban védtem meg az ELTE Társadalomtudomány Karának Kulturális Antropológia szakán. Az eltelt idő viszonylatában úgy gondoltam, hogy a dolgozatom végén feltett kérdésekre megpróbálok választ adni. A Marom szervezet jövőjével kapcsolatban az internetes jelenlét, vagyis a saját weboldal, illetve a projektek weboldala, később Facebook oldala nagyban lendített széleskörű elterjedésében. Az elmúlt hét évben a szervezet Ádám vezetése alatt tovább növekedett, új alprojekteket hozott létre, a legnagyobbak a Negyed6Negyed7 Fesztivál (3000 Facebook like), majd Negyed7Negyed8 Fesztivál (1300 Facebook like), illetve a nyári Bánkitó Fesztivál (9000 Facebook like) amelyek látogatottsága több ezer főre tehető. A Sirály bezárását követően a Maromnak egy évig nem volt
központja, de 2014 nyarán a nyolcadik kerületben az Auróra utcában létrehozták az Aurórát, amely egy háromszintes épületkomplexum civil szervezetek számára. A civil irodák mellett koncerttermet, előadások befogadására alkalmas helységet, kávézót és a Dor Hadas közösségi imaszobáját is magába foglalja az épület. Az amerikai támogatásból létrejött projekt számos új együttműködésre ad lehetőséget, amelyet több mint 6000 érdeklődő követ a Facebook oldalán.13
A Dor Hadas közösség 2009-ben megalapította a Mózes-házat, amely a Marommal és a Sirállyal szoros együttműködésben szervezte programjait. Az Auróra megnyitásával a vallási közösség is követte a Maromot és a Mózes-ház profilja átalakult. A Dor Hadas és a Marom közössége is változott az elmúlt hét év során, sok fiatal csatlakozott, illetve az második körből is maradtak résztvevők, így a korosztály 18-40 év közöttire bővült.
Felhasznált irodalom
A.Gergely András – Papp Richard szerk. 2007 A szakralitás arcai. Vallási kisebbségek, kisebbségi vallások. Nyitott Könyvműhely, Budapest.
Angelusz Róbert – Tardos Róbert 2002 Társas kötelékek és kulturális tradíciók a magyar zsidóság különböző nemzedékeiben. In Zsidók a mai Magyarországon (szerk. Kovács András), Múlt és Jövő, Budapest, 41-76.
Ausztrics Andrea 2006 Tradíció és szórakozás. In Kultúrák között. Hommage à Boglár Lajos (szerk. A.Gergely András – Papp Richárd – Prónai Csaba), Nyitott Könyvműhely, Budapest, 188-195.
Azria, Régine 1993 Young jews in Europa between belonging and identity a sociological approach In People and religions in Europe. Persistance and change in values (ed.
Tomasi, Luigi Young). Town Council for cultural and educational activities of the autonomus provine of Trento. Trento, 95-100.
Boglár Lajos 1995 Vallás és antropológia – Bevezetés. Szimbiózis Kötetek I. (4), Szimbiózis, Budapest.
Boglár Lajos 1997 Mítosz és kultúra. Szimbiózis, Budapest.
Boglár Lajos – Papp Richárd 1999 A tükör két oldala. Kulturális antropológiai kézikönyv.
KVIF – Keleti Akadémia, Budapest – Szeged.
Boross Balázs 2006 Utak a csángókhoz In Kultúrák között. Hommage á Boglár Lajos (szerk. A.Gergely András – Papp Richárd – Prónai Csaba). Nyitott Könyv, Budapest, 103-119.
Borsányi László 2000 A megfigyelés az antropológiai terepmunkában. Kultúra és Közösség, 2001(1):77-85.
Csepeli György 1992 Nemzet által homályosan. Századvég, Budapest.
De Vries, Simon Philip 2000 Zsidó rítusok és jelképek. Talentum, Budapest.
Eliade, Mircea 1987 A szent és a profán. Európa, Budapest.
Frank Vilmos 2002 Elméleti bevezetés egy zsidó közösséget antropológiai módszerekkel megközelítő kutatásba. ELTE Kulturális Antropológia Tanszék, kézirat, Budapest.
Frojimovics Kinga – Komoróczy Géza – Pusztai Viktória – Sterbik Andrea 1995 A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem. I-II. kötet. Szerk. Komoróczy Géza.
Városháza – MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest.
Gál Ivetta 2007 „A nagyok kistestvére”: a Dózsa György utcai zsinagóga közösségéről.
ELTE TáTK Kulturális antropológia szigorlati dolgozat, Budapest.
Geertz, Clifford 2001 Az értelmezés hatalma. Osiris, Budapest.
Hahn István 1995 Zsidó ünnepek és népszokások. Makkabi, Budapest.
Hamilton, Malcolm B. 1995 The sociology of religion. Theoretical and comparative perspectives. Routledge, London – New York.
13 https://www.facebook.com/auroraunofficial?fref=ts
Hollós Marida 1995 Bevezetés a kulturális antropológiába. Szimbiózis Kötetek.
Szimbiózis, Budapest.
Jólesz Károly 1985 Zsidó hitéleti kislexikon. A Magyar Izraeliták Országos Képviselete, Budapest.
Karády, Viktor 1993 Beyond assimilation: Dilemmas of jewish identity in Contemporary Hungary. Collegium Budapest, Istitute for Advanced Study, Budapest.
Karády Viktor 1997 Zsidóság, modernizáció, polgárosodás. Cserépfalvi, Pécs.
Katz, Jacob 1961 Excluviness and tolerance. Jewish-gentile relations in medieval and modern times. Schocken Books, New York.
Kovács András szerk. 2002 Zsidók a mai Magyarországon. Múlt és Jövő, Budapest.
Kovács M. Mária 1992 Zsidók és magyarok a rendszerváltás után. In Zsidóság, identitás, történelem (szerk. Kovács M. Mária – Erős Ferenc– Kashti, Yitzhak M.). T-Twins, Budapest, 49-59.
Kőbányai János 2005 Egy aláírásgyűjtés dokumentumai. Avagy két zsidó nemzetiségi biznisz Magyarországon (1990–2005). E-mailes levélváltás, Nemzetiségi Figyelő. Múlt és Jövő, 16(4):116-135.
Kraus, Naftali 1994 Zsidó ünnepek a haszid legenda tükrében. Zsidó Nevelési És Oktatási Egyesület Kiadása, Budapest.
Leach, Edmund 1996 Szociálantropológia. Osiris, Budapest.
Lévi-Strauss, Claude 2001 Strukturális antropológia I. Osiris, Budapest.
Mars, Leonard é.n. Anthropological reflections on Jewish Identify in Contemporary Hungary. CEU, Jewish Studies Institute, Budapest. On-line: web.ceu.hu › jewishstudies › pdf › 01_mars
Oláh János 1999 Judaisztika. Filium Kiadó, Budapest.
Papp Marianna 2006 „Mécsese az örökkévalónak az ember lelke” A visszatérés és a Sábesz kapcsolatának jelentései egy budapesti ortodox zsidó közösségben. kézirat, Miskolc.
Papp Richárd 2000 Magyar zsidó revival? MTA Kisebbségkutató Műhely, Budapest.
Papp Richárd 2001 A fonott kalács. Egy zsinagógai beszélgetés értelmező leírása.
Kultúra és Közösség, 2001(1):91-99.
Papp Richárd 2004 Van-e zsidó reneszánsz? Kulturális antropológiai válaszlehetőségek egy budapesti zsidó közösség életének tükrében. Múlt és Jövő, Budapest.
Papp Richárd é.n. „Úgy a földön is” Zsidó és keresztény kultúrák vallásantropológiai szempontból. Kézirat. http://szimbiozis.blogspot.com/p/kiadvanyaink.html
Prónai Csaba 1995 Cigánykutatás és kulturális antropológia (rövid vázlat). Kulturális Antropológiai Cigánytanulmányok I. ELTE BTK Kulturális Antropológiai Tanszéki Szakcsoport – Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola Társadalomtudományi és Közművelődési Tanszéke, Budapest –Kaposvár.
Rékai Miklós 1997 A munkácsi zsidók „terített asztala”. Osiris, Budapest.
Stark Tamás 1995 Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után 1939–1955. MTA Történettudományi Intézete, Budapest.
Stark Tamás 2002 Kísérlet a zsidó népesség számának behatárolására 1945 és 2000 között. In Zsidók a mai Magyarországon (szerk. Kovács András). Múlt és Jövő, Budapest, 100-129.
Szarvas Zsuzsa 2005 Kötelékek. A többes identitás kérdései mai magyarországi zsidó közösségek példáján. In Etnikai identitás, politikai lojalitás. Nemzeti és állampolgári kötődések (szerk. Kovács Nóra – Osvát Anna – Szarka László). Az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet évkönyve 4., Balassi, Budapest, 182-193.
Szász Antónia 2002 Parázs Az asszimilált magyar zsidóság útkeresése I. Szim Salom Progresszív Zsidó Közösség. Munkafüzetek 87. MTA PTI Etnoregionális Kutatóközpont, Budapest. On-line: http://mek.niif.hu/02600/02683/
Újvári Péter szerk. 1929 Zsidó Lexikon. Pallas, Budapest.
Van der Leeuw, Geradus 2001 A vallás fenomenológiája. Osiris, Budapest.
Vincze Kata Zsófia 2004. Peszachi beszélgetés. In Kisebbség és Kultúra. Antropológiai tanulmányok 1. (szerk. A.Gergely András – Papp Richárd), MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet – MTA Politikai Tudományok Intézete – ELTE Kulturális Antropológiai Szakcsoport, Budapest, 75-100.
Zörgő Szilvia 2007 Szakralizált múlt és deszakralizált tradíció a Hit Gyülekezetében. In A.Gergely András – Papp Richárd (szerk.) A szakralitás arcai. Vallási kisebbségek, kisebbségi vallások. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 429-449.
Internetes oldalak:
www.marom.hu www.pilpul.net
www.kuszkuszklan.hu www.judapest.org www.zsidoszinhaz.hu www.maszorti.hu www.jcc.hu
www.szochnut.hu