A Dor Hadas 2006-ban alakult, javarészt Marom tagokból. A Dor Hadas iránt érdeklődőknek köszönhetően bővült a Marom tagjainak száma is, mert aki eljár a Dor Hadas által szervezett estékre, azok általában eljönnek más Marom-programokra is. Ez egy olyan közösség a közösségben, akik amellett, hogy zsidó témájú programokat szeretnének látogatni, és megélni a nagyünnepeket, fontosnak tartják, hogy a Sabbat péntek este imával teljen. Ez a kisközösség a Marom vallási közössége.
Pár hónappal ezelőtt az egyik Marom vezető közbenjárásának
9 eredeti szöveg: Actually, young Jews in search of elements og Jewish identity, be they religious or cultural, have to experiment traditional models, norms and values they were not transmitted through the regular channel of parents-children transmission.
köszönhetően lett egy lakás, ahová minden péntek este lehet imádkozni, közösen vacsorázni és utána tanulni, értelmezni a Heti Szakaszt. A Dor Hadas a következőképpen definiálja önmagát:
A Dor Hadas egy független, grass-roots, egyenlőségre törekvő minjan, ami elkötelezett a hagyományos Masorti ima és tanulás iránt, illetve az alternatív, radikális zsidó kultúra iránt, ami mint közösség és személyes identitásépítés egyben, egy új, pozitív út, ami nem a félelmen, a beilleszkedésen és a kötelességen alapszik, hanem a spiritualitáson, a filozófián, a közös értékeken, a tolerancián és az elfogadáson. Elismerjük, hogy a mi megközelítésünk az csak egyike az autentikus irányzatoknak a vallásos judaizmuson belül, emiatt tiszteletben tartjuk és keressük az együttműködést más irányzatokkal.
(www.maszorti.hu)10
A Dor Hadas leginkább a péntek estékre és a nagyünnepekre koncentrál.
A péntek esték az imát, a vacsorát és egy előadást foglalnak magukba, követve a tradicionális maszorti liturgiát. A közösség befogadó, nyitva áll mindenki előtt és beenged bármilyen háttérrel érkező érdeklődött, azokat is, akiknek a halachikus státuszuk kérdéses. Emellett segítséget is nyújt az Európai Maszorti Beit Din11-je által kínált betéréshez. Jelenleg még nincs állandó rabbija vagy hivatalos vezetője a közösségnek, kapcsolatot Darvas Istvánnal ápolnak, aki a Nagyfuvaros utcai zsinagóga rabbija.
A Dor Hadas az egyetlen hely, ahol felmerül a „kint is vagyok, bent is vagyok” problematikája. Marom tagként nem meglepő, ha elmegyek péntek este imádkozni, mert azokkal az emberekkel találkozom, akikkel egyébként is, más Marom programokon. Nem vagyok kívülálló, nem kell bizonyítanom semmit, sőt az ortodox közösségben tett látogatásaimnak köszönhetően pontosan tudom a rítus menetét, az imákat és az énekeket.
Hozzá kell tenni, hogy valóban igaz, hogy bárki részt vehet a programon, ezért egy jó alternatíva a hagyományos tudással nem rendelkezőknek. A szabályok nem olyan szigorúak, mindenki a saját szintjén éli meg a szombatot. Ezekben „a nyilvános rítusokban a kultúra gazdag jelentéstartalmai koncentrálódnak, és – esetenként – „nagyítódnak fel”
amelyek egyébként is a „hétköznapi cselekmények” során talán a kutató előtt nyitva maradnának” (Papp 2004:24). Olyanok is eljárnak a Marom tagok közül, akikről nem sejtettem, hogy imádkoznak vagy hogy egyáltalán van saját imakönyvük. Persze itt vannak azok is, akik annyira betartják a szombatot, hogy előzőleg letesznek egy kóser bort a Sirályban, hogy ne szegjék meg a vivésre vonatkozó szabályt12, de olyanok
10 Eredeti szöveg: Dor Hadas is an independent, grass-roots, egalitarian minyan committed to traditional Masorti prayer, study, and alternative, radical Jewish culture as means of community- and personal identity-building in a new, positive way that is not based on fear, conformity and obligation, but on spirituality, philosophy, communal values, tolerance and acceptance. We acknowledge that our approach is only one of the authentic streams of religious Judaism, therefore we respect and seek cooperation with other streams of Judaism.
11 Jelentése: rabbitestület
12 „A Tíz ige egyik változata szerint (Mózes V. 5/14) a szombatnak éppen az a célja, „hogy megpihenjen szolgád és szolgálód, mint tenmagad”. A Szentírás nem állapítja meg kifejezetten, hogy mit tart munkának. Csak néhány tevékenységet (tűzgyújtás, sütés-főzés, teherhordás, mezei munka) jelöl meg kifejezetten mint szombaton tilalmas
is, akik csak a rítus átélése végett járnak le, beszélgetnek az ima alatt, nem követik, nem mondják végig, de ez nem zavar másokat, mert ők meg a saját módjukon élik meg az ünnepet. „Mindenki tanul valakitől, aki esetleg „bentebb” van. A „bentebbet” értsük úgy, ahogy a A.S. fogalma-zott a fiatal lányról, aki „tanulta a zsidóságot”, tehát megtette a lépéseket
„befelé” (Vincze 2004:94). Van aki még nem ismeri jól, hogy mikor merre kell lépni, meghajolni az ima alatt, de itt ez nem kínos, nem néznek fürkésző tekintetek, a nem tudás miatt, a cél az, hogy együtt tanuljunk, fejlődjünk.
A szombat a zsidó vallás legfontosabb ünnepe. „Mindazok közül a vallásos és szellemi értékek közül, melyekkel zsidó vallásunk az emberiséget és a zsidó népet megajándékozta, egyike a legnagyobbaknak a szombat napja. Kettős: univerzális és partikuláris jelentőséget tulajdonít már Tóránk is a szombat napjának, amikor megállapítja: ünnepe ez minden embernek, „a jövevénynek is, aki kapuid között tartózkodik”, hiszen a világteremtés művének befejeztére emlékeztet, de külön ünnepe a zsidóságnak, mert „Köztem és Izrael fiai között örök szövetség jele ez”
(Hahn 1997:23). Ezt több módon is át lehet élni, tanújelét adni. A legtöbben kiöltöznek erre az alkalomra, megpróbálják kipihenni a pénteki napot, hogy átadhassák magukat a szentségnek. Ez nem azt jelenti, hogy nem esik szó hétköznapi témákról, mint bármikor máskor, de mindenki, aki ide eljön, tudja, hogy ebben a közösségben szeretné átélni ezt az ünnepet, azért jár ide, mert itt a barátai veszik körül. Az egyik tag azért is elkötelezett híve a konzervatív irányzatnak, mert szerinte ez a módja annak, hogy az emberekhez közelebb hozzák a zsidóság valódi értékeit:
Ha az emberek nem csak cselekvő kultúraként tekintenének a judaizmusra, hanem látnák azt, hogy minden tevőleges dolog mögött van valami értelem és másodlagos jelentőséggel bír, ha látnák azt, hogy van egy spirituális vonulata a dolognak, akkor mindenképpen úgy érezné egy-két ember, hogy sokkal több köze van a dolgoknak az Örökkévalóhoz, meg az emberiséghez, mint azt sejtené. Úgy lehetne szerintem populárisabbá tenni, ha modernebbül értelmeznénk, és az a legtöbb zsidó nem az ezeréves hagyományt látná csak, hanem azt is, hogy ezt meg lehet újítani, máshogy is lehet értelmezni.
A Dor Hadasban a szabályokat mindenki önmaga számára értelmezi és vannak, akik kívülről tudják az imát és az énekeket, és vannak, akik nem is tudják követni a héber szöveget. 2007 novembere óta fotózom és videózom a Marom programjait. Ennek a célja, hogy korszerűbb dokumentációt készítsünk a programokról annak a reményében, hogy ezzel több támogatást tudunk szerezni a programokra. De ebben a közegben ezt nem tettem meg eddig, mert a „szentséget” sértettem meg volna ezzel. Papp Richárd Vakuvillanás a zsinagógában (Papp 2000) című fejezetében olvashatunk arról, hogy a fényképezőgép és minden más digitális eszköz használata milyen problematikus egy közösségben.
Vannak olyan események, amikor nem szerencsés elővenni a gépeket, mint a nagyünnepek és a szombat. Azonban ezen események alatt vannak olyan pillanatok, amikor a közösség nemcsak megengedi, hanem igényli is
munkát” (Hahn 1997:25).
a dokumentációt. Ezen pillanatok megtalálásához viszont nagyon kell ismerni a terepet, figyelni az igényeikre, reakcióikra (Papp 2004:26-31).
Manapság, a modern világban ez már nem kifejezetten általános tény, de egy vallást gyakorló ember életében mégis vannak pillanatok, amit a szentség határoz meg. A szentség megélése pedig intim pillanat és szabályok övezik. Rékai szerint „a zsidó néprajz szinte kizárólagosan filológiai jellege, a néprajzi terepmunka elmaradása, részben azzal a sajátos félelemmel magyarázható, amellyel a hívő zsidó tekint saját rítusaira, blaszfémiát látva a világi tudományosság szempontjaiban”
(Rékai 1997:62). Papp és Rékai gondolatai, meglátásai rávilágítanak arra problematikára, hogy milyen óvatosan kell bánni a fényképezőgépekkel, kamerákkal, nehogy a közösség megsértődjön, úgy érezze, hogy a kutató kitárja rítusaikat a világnak, ezzel megszegve a szabályokat.
A Dor Hadas megalakulása óta folyamatosan működik, és bár nincs saját rabbija, mégis mindig akad, aki tud előimádkozni, vagy aki elindítja a dalokat. A résztvevők nagy százaléka nem vallásos családból származik, a tradíció tehát nem öröklött, hanem tanult folyamat jelen esetben.
A Dor Hadas ideológiában a nemzetközi Maszorti vonalat szeretné erősíteni, ami a konzervatív judaizmust vallja. Ahogy az oldalukon is olvasható: egy férfi és nő között egyenlőségre törekvő irányzatról van szó, amely modern köntösben szeretné a hagyományt értelmezni, átélni. Erről így nyilatkozott az egyik tag:
Szerintem alapvetően helyes az az elgondolás, hogy a tradicionális értékeket, és az ezek alapján megfogalmazott életstratégiákat meg kell próbálni kompatibilissé tenni a folyamatosan változó világ kihívásaival.
Számomra ez a járható út, és nem a hagyományok könnyelmű elvetése, de nem is egy megmerevedett struktúrához való kétségbeesett ragaszkodás.
Meggyőződésem szerint egyébként ez az autentikus zsidó álláspont. Az más kérdés, hogy a maszorti rabbik által megfogalmazott válaszkísérletek nem minden esetben találkoznak a személyes preferenciáimmal. Azért általában igen.