A Marom tagjainak jellemző életkora 20 és 30 között mozog. Alapvetően ifjúsági szervezetnek számít, mert tagjai még nagyrészt egyetemi oktatásban részt vevő diákok, akiknek nagy része viszont már dolgozik is.
„...a családi-rokonsági kör után a legnagyobb mértékű vallási-származási szelekció egyértelműen a közös társasághoz, többé-kevésbé kiterjedt ismeretségi körökhöz kapcsolódik” (Angelusz – Tardos 2002:56). Az ismeretségi körök révén, mint minden szervezetnél, itt is jönnek évről-évre újabb becsatlakozók, akik fiatalítják a közösséget, tavaly is csatlakozott pár 17-20 éves fiatal, de alapvetően egy baráti társaság alkotja a Marom belső körét, akik már jó pár éve (2-5 éve) tagok, így életük szakaszai mondhatni közösen változnak. „Természetesen abban, hogy egy közösség egysége megformálódjon, minden „alapító” tagjának szerepe van, minden meghatározó, stabil tagja hozzátesz valamit, amiből aztán kialakul ez a viszonylag jól leírható egységesség” (Gál 2007:17). Az egységességet valóban a már régóta eljáró emberek határozzák meg, ennek legfontosabb mozzanata pedig a barátság, hogy nemcsak a közös programok érdekessége hozza el őket, hanem az igény arra, hogy egymást lássák.
A(z egyik) baráti körömmel vagyok.
„... a zsidó népesség kapcsolatai szélesebb körűek, kevésbé korlátozódnak a családra, rokonságra, mint más társadalmi csoportokban.
Így a zsidó népességen belül a „közös társaság” mint kapcsolatforrás kiemelt jelentőségűnek mondható. E társaságok általában szélesebb körből tevődnek össze, a bennük való részvétel pedig ugyanígy szélesebb körök felé nyújt összeköttetést” (Angelusz – Tardos 2002:54-55). Ezek a szélesebb körök is folyamatos interakcióban vannak egymással. Nem szabad elfelejteni, hogy a Marom ernyője alá tartozik, illetve folyamatos kapcsolatban van a Sirállyal, a Zsidó Színházzal, az internetes portálokkal (pilpul, kuszkuszklan blog) és a Dor Hadas-al (lásd később) is. Vannak, akik aktívan vesznek részt az egyikben és a más dolgokban nem, de emellett az előadások, koncertek, nagyünnepek is bevonzzák az embereket, amik újabb találkozási felületet biztosítanak.
A tagoknak alapvető fontosságú a zsidó kultúra tanulmányozása, hogy ezáltal közösen kerüljenek közelebb saját zsidó identitásukhoz. A Marom számukra az a fórum, ahol a zsidóságukat megélhetik.
A Marom alternatív lehetőségeket kínál zsidó fiataloknak, hogy kapcsolatokat teremtsenek és ismerkedjenek a zsidó kultúra, vallás, irodalom számos vetületével.
Egy lehetőség, hogy a) megéljem a zsidóságot; b) reformáljuk a hazai zsidóságot c) vonzóvá tegyük az emberek számára.
A vezetővel készített interjúmban elmesélte egy élményét az egyik táborról, ami szerintem híven tükrözi és összefoglalja azoknak az embereknek az érzéseit, emlékeit, akik valaha részt vettek bármelyik Marom táborban, hogy mit jelentett akkor a Marom a résztvevőknek és hogyan találtak rá a saját közegükre.
Nekem a legmeghatározóbb az volt, hogy egyszer volt egy Marom tábor Keszthelyen. Gyűlöltem az ilyen táborokat, de itt normális emberekkel találkoztam, jó előadások voltak és teljesen jól elvoltam, azt csináltam amit akartam, pont azok a dolgok történtek, amikről én is azt gondoltam, hogy ez nagyon szuper lenne. Nekem azért is olyan furcsa ez az egész, mert én láttam, hogy milyen az a zsinagógai élet, én se szerettem nagyon zsinagógába járni, meg programokra elmenni, ahol öreg nénikkel lehetett sütit enni. Én is vágytam arra, hogy ne öreg nénikkel egyek sütit. Ezelőtt amikor elmentem egy ifjúsági szervezetbe, akkor az egy rossz élmény volt, mert nem akartam izraeli zászló alatt masírozni hétfő reggel. Akár Szarvas is béna volt, megcsinált, ott is az volt jó, ha az ember rátalált néhány emberre és megszerezte az első élményeit az alkohollal, meg a szerelmi élményeit, egyébként más szempontból szerintem használhatatlan az is, mert kimódolt, előre elkészített dolog, nem a valóságból építkezett. Amikor lementem velük a Marom táborba Keszthelyre, amikor a Tibor bácsi elkezdett szónokolni, mellesleg nagyon bírom a Tibor bácsit, de volt egy megjegyzése, ami az embereket kihozta a sodrából. Valamilyen politikai dolgot mondott, már nem emlékszem rá, de egyszerre verte ki a biztosítékot mindenkinél és ez annyira jó élmény volt. Közben lehet, hogy a Tibor bácsinak volt igaza, de hogy mindannyiunknál egyszerre verte ki a
biztosítékot, én is azt láttam, hogy na ez az, amiért rossz arccal ülök a zsinagógában 10 éve, és más rendezvényeken, és most van valami, amin lehet ülni és lehet vele azonosulni. Ez óriási lökés volt, és azt gondolom, hogy ennek ez volt az érdeme, hogy amikor a Viliék megcsinálták ezt a dolgot, akkor normálisan lehetett viszonyulni a dolgokhoz és nem erőltetett módon.
Legtöbbjük barátok, már létező kapcsolatok révén ismerkedtek meg a szervezettel. Mivel a kapcsolatrendszerek valóban szorosak, fontosnak tartottam, hogy rákérdezzek a résztvevőknél, kinek milyen szerepet tölt be az életében a Marom. A válaszok meglepő módon más és más aspektusokat hoztak fel, amellett, hogy szinte minden válaszadónak fontos, hogy barátként gondol a szervezet többi tagjaira, mégis a többi ok teljesen eltérő irányokat mutatott.
Értesülök a szervezet programjairól, volt már, hogy képviseltem a szervezetet (Cionista Szövetségben), néhány cikkem megjelent a Pilpulon, néhány bulira eljövök. Jó a tagokkal, barátaimmal találkozni.
Tagsággal támogatni azt a szervezetet, amelynek a programjaira azért járok el, mert most éppen jók ezek a programok.
Leginkább azt, hogy mégiscsak foglalkozom a zsidóságommal.
Munkát. Szerencsére haverokkal.
A legtöbb tag nem vallásos családból származik, ezért a zsidóság hagyományait, szokásait a saját útján tanulja meg, mert saját igénye van rá. „Vészkorszak után szétestek a családok, a közösségek, nincs mindig mód arra, hogy a gyermek a tradicionális úton kapja meg a zsidó kultúrát” (Szász 2002:30). Ahogy Szász is írta, én is nagyon kevés korombelivel találkoztam, aki otthonról megkapta volna a klasszikus értelemben vett hagyományos zsidó neveltetést, ami magába foglalja az imák és az ünnepek ismeretét. A legtöbb zsidó fiatal számára a zsidóság egy érzésvilág, egy ragaszkodás, valamiféle identitás-meghatározás. Ezért a résztvevőknek fontos, hogy ne rekesztődjenek ki, bármilyen féle tudással rendelkeznek a témát érintőleg és ne érezzék úgy, hogy azzal, hogy ebbe a közösségbe járnak, elhatárolódnak valami mástól, kirekesztenek másokat.
Nem válnék meg a Maromtól, mivel ez az egyetlen zsidó szervezet, ami programjaival hitelesen kapcsolja össze a szekuláris és vallásos zsidó gondolkodást, közönséget.
Ez a közösségtípusnál fontos tényező, hogy ne történjék kirekesztés. A Marom tagjai mindig is úgy gondolták, hogy bárki eljöhet akár a péntek esti imára is, aki szeretné megnézni, akit érdekel, nem is kell részt vennie benne. A Marom elvei szerint nem szabad senkit sem kizárni, nem szabad elvenni senkinek sem az érdeklődését. „Az, hogy több ember közösséget alkot, nemcsak azt jelenti, hogy egységes nézet alakul ki közöttük bizonyos dolgokról, egységesen állnak hozzá valamihez, egységesen vélekednek valamiről, hanem azt is, hogy idővel kialakul egyfajta
közösségi önképük, identitásuk” (Gál 2007:22). Ez persze nem minden esetben igaz, de tény, hogy egy közösségbe azért jár le valaki, mert úgy érzi, hogy ott megértik őt, osztják a nézeteit. A tagok nagy százaléka osztja azt a nézetet, hogy csak akkor lehet szélesebb körben elérni az elfogadás eszméjét, ha maga a közösség is elfogadó másokkal szemben.
Valakiknek elég az, hogy ismerős arcokkal találkozik és élvezi a programot, és vannak, akik a baráti társaságukként kezelik a közösséget.
Ezért a Marom közösségében megkülönböztetek belső és külső kört, aszerint, hogy ki milyen aktívan vesz részt a közösség életében. „Ezek a körök olyan „mentális tereket” is jelölnek, amelyek mind a kognitív ismeretek, a rituális tudás, mind a kultúra életében betöltött „funkciók”
megosztottságáról árulkodnak” (Papp 2004:53; vö. Boglár 1997). A belső kör tagjai azok az emberek, akik rendszerint minden programon ott vannak, fontosnak tartják, hogy jelenlétükkel erősítsék a szálakat a többi tag között egyrészt, másrészt érdeklődnek általában azon programok iránt, amiket a Marom kínál. A programokat az aktív tagok határozzák meg, ha valakinek van ötlete, azt is szívesen fogadják. A programok aszerint változnak, ahogy a közösség alakítja őket.
Külső körnek hívom azokat az embereket, akik ritkán látogatnak el bármilyen programra, de érzelmileg, kapcsolatok révén valamilyen viszonyban állnak a többiekkel, vagy a Marom célkitűzéseivel, ideológiájával. Amennyiben minden a tervek szerint halad – vagyis a Marom oldalán lévő feliratkozási lehetőséget sokan kihasználják, amivel például a fizetős programokra olcsóbban lehet eljutni –, akkor a Marom külső köre lényegesen felduzzad. Eddig nem feltétlen neveztem volna azokat az embereket a külső körnek, akik eljöttek egy-egy koncertre, de lehet, hogy a listára való feliratkozás eredményeképpen ez változni fog.
Több éven át kérdés volt a Marom számára, hogy hogyan lehetne a potenciális embereket elérni. Ezzel a feliratkozással, taggá alakítással szeretnék átláthatóbbá tenni azt a kategóriát, akik önként érdeklődnek, szeretnének megtudni többet. Az még a jövő kérdése, hogy hogyan fog ez működni, működni fog-e egyáltalán, és valóban lehet-e ezeket az embereket majd a külső körnek nevezni. Miután szó esett a tagokról, az interjúrészletekből kiderült, hogy bár egy téma körül, de mégis akadtak eltérő válaszok, más fontossági sorrendek, hogy kinek mit jelent ez a közösség az életében. Úgy gondolom, hogy ennél a témánál fontos kitérni azokra az identitáskérdésekre, stratégiákra, amiket ezek a tagok magukénak vallanak, hisz így kaphatunk teljes képet arról, hogy kik is határozzák meg az arculatát ennek a közösségnek.