Miért ezt a témát választottam?

Több évvel ezelőtt a vallásantropológia kurzusok felkeltették az érdeklődésemet a zsidó vallás, kultúra, hagyományok iránt. Elkezdtem ilyen könyveket olvasni és elkezdtem járni zsidó fiatalok közé, a UJS nevű szervezetbe. Nem gondolkodtam azon, hogy zsidósággal kapcsolatos témát válasszak kulturális antropológiai kutatásra, csak egyszerűen érdekelt ez a számomra teljesen ismeretlen világ, érdekelt ez a vallás, és meg akartam ismerni jobban a zsidókat, mert szinte semmit nem tudtam róluk. Vonzott az egész, kíváncsi voltam a zsidók világára. Zsinagógába nem mertem menni, nem ismertem a szertartást, nem tudtam volna, hogy mikor hogyan kell viselkedni. És nem ismertem senkit, egyedül nem akartam menni. Nagyon örültem neki, amikor nem sokkal később a vallásantropológia óra keretében elmehettünk közösen a Bethlen téri zsinagógába, részt vehettem életemben először zsidó ünnepeken, Sabbaton, Kidduson, Szukkot-on, Szimchat Tora-n.

Nem tudom, hogy miért a UJS-be, a Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesületébe kezdtem el járni először, hiszen sok ilyen szervezet van, ahol zsidó fiatalok vannak. Talán azért, mert a honlapjukról láttam, hogy bár fontos számukra a vallás, nincs ez a tevékenységeik központjában.

Tehát nincs Istentisztelet, ahol nem tudom, hogy mit kell csinálni, és úgy gondoltam, hogy a zsidó vallás ismeretének hiányai sem jelentenek itt hátrányt. És tudtam róluk, hogy nyitottak, tehát nem-zsidók is csatlakoz-hatnak. Bár zsinagógába is lehet járni nem-zsidóként, de oda az ember ha nem azért megy, hogy felvegye a vallást, és betérjen, akkor szerintem nem való oda.

A UJS egyik célja, hogy azokat a zsidó vagy félig, negyedig, tizenhatodig... zsidó származású fiatalokat, akik eddig valamilyen okból nem ismerhették meg a zsidóságukat, elvezessék a zsidó gyökereikhez.

Számukra így találkozási lehetőségeket, ismeretségeket biztosítanak a közösség programjain olyan zsidó fiatalokkal, akik már jobban benne vannak (vagy mindig is benne voltak) ebben a világban. Egy „lépcsőfokot”

képviselnek – az ő szavaikkal – ahol az újonnan csatlakozó zsidó fiatalok a közösségben szerzett ismeretségeik, barátságaik révén el tudnak jutni zsinagógába, és más zsidó közösségekbe.

A UJS-ben sokakkal beszélgettem ezzel kapcsolatban, a zsidó gyökerek, a zsidó identitás megtalálásáról, ezek a beszélgetések nagyon hatottak rám. Ezekről a beszélgetésekről nem írhatok, mert nem végeztem ott kutatást, nem is antropológusként mentem oda, nem adhatom ki a gondolataikat. Amit eddig leírtam a UJS-ről, az a honlapjukon is volt. Ezzel még nem sértettem meg a kulturális antropológiai etikát sem.

A UJS-t azért említettem meg a dolgozatban, mert ezeknél a beszélgetéseknél éreztem, hogy szeretnék a zsidók identitáskeresésével foglalkozni. De nem a UJS-t választottam kutatandó közösségnek. Ennek

az volt az oka, hogy nem akartam az emberek érzéseiből, gondolataiból tudományt, antropológiát csinálni. Úgy éreztem, inkább egy olyan közösség kell nekem, ahol szintén találok olyan embereket, akik keresik a zsidó gyökereiket, identitásukat, de a közösségükhöz mégsem kötődöm érzelmileg. Az is probléma lett volna a UJS-ben való kutatásnál, hogy már odatartozónak éreztem magam. Bár sok példa van rá, hogy egy kulturális antropológus saját közösséget kutat, de én ezt nem tartom jónak, módszertanilag megfelelőnek.

Továbbra is jártam a UJS-be, meg elkezdtem járni a Bálint Zsidó Közösségi Házba is: hórára, izraeli táncházba, meg előadásokra, ismerkedtem a zsidó kultúrával, hagyományokkal. Egyre több zsidó ismerősöm lett, és olyanok is, akik a zsidóságukat keresték. Volt, akivel jóval később interjút is készíthettem, amikor már a Menóra Messiáshívő Közösségben kutattam, kulturális antropológus hallgatóként. Meséltem neki a kulturális antropológiáról, és engedélyt adott, hogy interjúzhassak vele, sőt, örült neki, szívesen mesélt magáról, a családjáról, a zsidósághoz és a kereszténységhez való viszonyáról. Krisztiánnak hívják, ez a valódi neve. Más nevet kellene adnom neki, a személyiségi jogok védelme miatt, meg azért is, mert a kulturális antropológiai etika így kívánja meg. De ő nekem engedélyt adott rá, és másrészt van jelentősége is, hogy leírom. A szülei megkeresztelték őt is, és az öccsét is, és a szülei is megkeresztelkedtek. „Megkereszteltek minket, hogy bebiztosítsanak minket, meg az egész családot. Hogy ne lehessen azt mondani, hogy zsidó.” Úgy gondoltam, mikor készültem erre az interjúra, (amelyik az első volt ebben a témában) hogy semmilyen személyesebb dologra nem fogok rákérdezni, ami a hitet, származást, identitást érinti. Nem fogom kérni, hogy beszéljen róla részletesebben. Hagyom, hogy arról beszéljen, amiről tud, amiről szeretne. Így csak „semleges”, „közömbös” kérdéseket tettem fel ilyen szempontból, például, hogy mit jelentett számára Izraelben lakni egy évig, hogyan tanult meg héberül, miért tartja nagyon hasznos, jó dolognak a Zsidó Szabadegyetemet, vagy mit jelentett számára a Piarista Gimnázium, vagy a Regnum Marianum katolikus közösség, ahová évekkel korábban járt. Tehát nem kértem, hogy mesélje el részletesebben, hogy miért érezték szükségét a szülei a védelemre és szándékosan adtak-e neki keresztény nevet. De ő kérdés nélkül mesélt ezekről. „A szüleimben, a nagyszüleimben is, de főleg a szüleimben nagyon-nagy félelem él a zsidósággal kapcsolatban. Tényleg egy ilyen elemi félelem. És az a nézet alakult ki bennük tudatosan, vagy nem tudatosan, hogy ez egy olyan dolog, amit el kell titkolni minden áron. Sőt, ez egy nem jó dolog, hogy mi ilyenek vagyunk, mi veszélynek vagyunk kitéve, stb., stb. Tehát ez egy olyan dolog, amit el kell titkolni, el kell felejteni. És hát ezért is kereszteltek meg minket, ők maguk is ezért keresztelkedtek meg. A nagyszülőknek is ezért mondták, hogy a gyerekek előtt ne beszéljenek a zsidóságról, ne is utalgassanak rá. Én Piarista Gimnáziumba, katolikus iskolába is jártam.” A szülők kérését a nagyszülők elfogadták, de a családban ez mégis törést okozott: az Amerikában élő rokonuk megszakította a családdal a kapcsolatot, amikor megtudta, hogy őt Krisztiánnak hívják. „Ruth néni tényleg úgy élte meg ezt az egészet, mintha mi Magyarországon arcul csapnánk ezt a hagyományt”.

Szüleire nem haragszik ezért, nem neheztel rájuk. „Nagyjából 18 éves koromig nem is tudtam a származásomról. Igazából nem is kérdeztem rá, tehát nem arról volt szó, hogy ők... ők hazudtak... vagy valami... 18 éves koromig fel sem merült ez a kérdés. Akkor valahogy rákérdeztem, és úgy derült ki. De egyébként úgy tudom, hogy nem a mi családunk az egyetlen, aki így éli meg”. A későbbiekben már az Édesanyja is felhívta a figyelmét a zsidósággal kapcsolatos programokra, pl. a Szochnut Izraeli útjaira. „18 éves korom után már nyíltan beszéltünk a családon belül a zsidóságról. Ez mindig így kettősen volt Anyuban.

Mindig láttam, hogy szeretne többet tudni erről az egészről, ő is szeretné, ha gyökerei lennének, de ugyanakkor fél is ettől az egésztől”.

Krisztiánnal készített interjú után gondoltam arra, lehet, hogy keresztény közösségekben is lehetne találni zsidókat, akik keresik a gyökereiket. De hogyan?

Nem is kellett ezen sokat gondolkodnom, nem sokkal később megismerkedtem az egyetemen egy fiúval, hívjuk Áronnak, aki magát messiáshívő zsidónak vallotta. A MEKDSZ-ben, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diák Szövetségben találkoztam vele, ahová akkor időnként mentem. Akkor hallottam először ezt, hogy „messiáshívő zsidó”, nem tudtam, mit jelent. Áron sokat mesélt magáról, a családjáról, arról, hogy mit jelent messiáshívő zsidónak lenni, mit jelent számára egy keresztyén gyülekezetbe járni, a Golgotába, mit jelentenek neki a családi ünnepek, a Kiddus, a Széder este.

Családjával, szüleivel és testvéreivel a Golgota Keresztyén Gyülekezetbe járnak. Akkor még nem értettem, hogy mit jelent az, hogy messiáshívő zsidó. Azt hittem, olyan, mint a keresztény zsidó, vagyis, hogy valaki zsidó származású, de nem zsidó vallású, hanem keresztény, nem zsinagógába jár, hanem keresztény egyházba. De akkor Áron családja miért jár zsinagógába, és miért tartják meg a zsidó ünnepeket otthon? Ha zsidóknak vallják magukat, akkor miért járnak keresztyén egyházba? Számukra is egy védelem ez? Vagy tényleg megtértek, hiszik, hogy Jézus a Megváltó? Ha valaki megtér, akkor megtarthatja a zsidó vallását, identitását? Nem válik kereszténnyé? Akkor ők zsidóknak tartják magukat vagy kereszténynek? Vagy mindkettőnek? Lehet hogy ez kettős identitás? Vagy „identitászavar”?...

Úgy éreztem, szeretnék mindehhez kulturális antropológiai kutatással közelebb kerülni, mindezt jobban megérteni. Elmentem a Golgota Keresztyén Gyülekezetbe, hogy feltérképezzem, alkalmas-e kutatásra. Szóltam a gyülekezet vezetőjének, hogy ott vagyok, és szeretnék kulturális antropológiai terepmunkát végezni. Több vasárnapi és szerdai Istentiszteleten voltam ott, megnéztem az Ifjúsági Csoportot is.

Kerestem a zsidó vallásra mutató jeleket a szertartásokban, és kerestem a hívek között a messiáshívő zsidókat. Azt hittem, ez egy olyan gyülekezet, ahová messiáshívő zsidók járnak, mint Áronék. Azért is gondoltam ezt, mert tudtam, hogy minden évben tartanak Széder estét (ezt Áronék családja szervezi), és láttam, hogy Úrvacsora közben kenyér helyett macesz van náluk, meg azt, hogy a szerdai Istentiszteleten Ószövetséget vesznek. Egy idő után kiderült, hogy ez nem messiáshívő zsidóknak a közössége, hanem egy neoprotestáns kisegyház, amelyekre többek szerint általában jellemző az, hogy az Ószövetséget az Újszövetséggel

egyenrangú fontosságúnak tartják: ezért van az, hogy a két Istentisztelet közül az egyiken Ószövetséget vesznek, a másikon Újszövetséget. És az is gyakori – elmondásuk szerint – a neoprotestáns kisegyházakban, hogy Úrvacsorán macesz van. Ekkor éreztem azt, hogy mennyire fontos az, amit tanultunk terepmunka technikán, hogy hagyjuk, hogy a terep irányítsa a kutatást, ne az előzetes tudás, és ne az előzetes hipotézisek vezessenek. Gyerekkoromban katolikus misére jártam, ugyan nem rendszeresen, csak nagyobb ünnepeken, de elég jól ismertem a szertartást. Az hittem a Golgotában – a katolikus miséhez viszonyítva, azt alapul véve – hogy ami más (Ószövetség fontossága, macesz, Széder megtartása), az azért van, mert a gyülekezet a zsidó gyökereket keresi, és zsidó szokásokat vesz be. Pedig elmondásuk szerint ezek a jellemzők azért vannak, mert a bibliai alapokat fontosnak tartják (ahogy általában protestáns egyházak, kisegyházak is), és ez mind ebből adódik, erre épül.

Áron így fogalmazta meg ezt az egyik interjúban: „A Golgotát nem tartom vallásos gyülekezetnek. A Biblia az alapja mindennek. (... )A macesz azért van az Úrvacsorán, mert benne van a Bibliában. A kovász az a bűn jele, sok helyen benne van. Egyébként Jézus is maceszt evett Széder estén, az utolsó vacsorán. A Széder este a Kivonulás ünnepének, a Pészachnak az előestéje. Pontosan le van írva Mózes könyvében, hogy hogyan ünnepelték meg a Széder estét. (...) A dicsőítés is mondható zsidó szokásnak. Ami a Bibliában van, azt csináljuk mi is”.

Kiderült az is a terepmunka során, hogy bár vannak zsidók a Golgota gyülekezetben, ez nem messiáshívő zsidó közösség (ami az előzetes hipotézisem volt), a zsidók nem alkotnak egy csoportot a közösségen belül, és nem mindegyikük nevezi magát messiáshívő zsidónak. Ebből további kérdések adódtak. Akkor a messiáshívő zsidók nem alkotnak egy közösséget, gyülekezetet, kisegyházat? Elszórva léteznek a messiáshivő zsidó családok a keresztény (főleg protestáns) egyházakban?

Rájöttem a Golgotában eltöltött idő alatt, hogy nem vagyok eléggé tájékozott kisegyházas körökben, ezért elhatároztam, hogy több protestáns kisegyházba elmegyek. Azóta megnéztem az Autonómot, a Hit Gyülekezetét, és a Szabadkeresztyén Gyülekezetet. Volt, ahol csak egyszer voltam, volt, ahol többször. De a legtöbbet a kisegyházakról nem az Istentiszteletek megnézéséből tudtam meg, hanem az emberekkel való beszélgetésekből. Kezdtem egyre jobban látni azt, hogy a protestáns kisegyházak mennyire bibliai alapúak, és mennyire fontosnak tartják az Ószövetséget. Később tudtam meg, hogy a messiáshívő zsidó mozgalom egyik ága a protestáns egyházak, kisegyházak missziós tevékenysége során alakult ki. Így ezért is örültem, hogy egy kicsit beleláttam ebbe a világba.

Próbáltam mindeközben interneten keresni messiáshívő zsidó közösséget. Egyetlen közösséget találtam az interneten Magyarországon, a Sófár Jesua HaMassiah-ban Hívő zsidó Közösséget. Az internetes fórumukat olvasva azt láttam, hogy olyan magas szintű bibliai ismeretekkel rendelkeznek a fórumozó zsidók és nem-zsidók, és olyan tudásuk van a zsidó vallásról és hagyományokról, amelyek még nekem nincsenek. Azt gondoltam, hogy nem tudok odamenni kutatni, mert nem tudok ilyen kevés tudással beilleszkedni, így nem lenne meg a beilleszkedéshez szükséges önbizalmam. Később, mikor már a Menóra

Messiáshívő Közösségben kutattam, mégis elmentem a Sófárba, és hosszabb ideig jártam oda. A Sófár közösségről nem írhatok, mert ők nem adtak erre nekem engedélyt, nem is kértem, hiszen nem kulturális antropológiai kutatás miatt jártam oda. (Bár azért mentem oda, hogy felmérjem, tudok-e ott kutatni). Itt azért említem meg a dolgozatban, mert nagyon sok „messiáshívő zsidó tudást” kaptam tőlük.

Áron azt javasolta nekem, hogy keressem meg a Menóra Messiáshívő Közösséget, az kell nekem, meg is adta a vezető elérhetőségét. Áron onnan ismeri őt, hogy a Golgota Keresztyén Gyülekezetben tartott Széder estéket ő szokta vezetni. Mielőtt elmentem volna a közösségbe, meghívtam a vezetőt előadást tartani a kulturális antropológia tanszék vallásantropológia kurzusának keretében. Ott találkoztam vele először, és emlékszem, szinte az első mondatai között azt kérdezte, hívő vagyok-e. Én azt mondtam, hogy igen, bár nem tudtam, hogy pontosan ez mit jelent.

Hogy hívő akkor az ember, ha hisz Istenben, vagy akkor, ha hisz Jézusban, vagyis hiszi, hogy ő a Megváltó, a Messiás. A vezető hozzátette, azért kérdezte, hogy tudja, testvérek vagyunk-e, és így tegeződhetünk-e. A tanszéken tartott előadása után sok kérdés megfogalmazódott bennem.

Miként tudják a messiáshívő zsidók a Jézus-hitet a zsidóságukkal összeegyeztetni? Mit jelent számukra zsidónak lenni? Mit jelent számukra a kereszténység? Kereszténynek tartják-e magukat? Miért nincs a közösség nevében benne, hogy zsidó? Miért nevezik magukat messiáshívőnek? Mit jelent az, hogy messiáshívő zsidó? Mit jelent az, hogy hívő?

Megmutatkozik-e ez a kettősség a szombati istentiszteleteiken vagy a hétköznapjaikban? Van-e hetiszakasz az Istentiszteleteken, mint a zsinagógákban? Van-e jelentősége annak, hogy szombaton tartják az Istentiszteletet? Hisznek-e Isten hármas egységében (Szentháromságban)? Megtartanak-e keresztény ünnepeket? Léteznek-e szerintük keresztény ünnepek? Milyen zsidó ünnepeket tartanak meg?

Léteznek-e szerintük zsidó ünnepek? Milyen formában tartják meg a zsidó ünnepeket? Úgy, mint a zsinagógákban? Otthon milyen ünnepeket tartanak meg a közösség tagjai?

Hordanak-e kipát, táliszt az ünnepeken? Ha igen, ki veheti fel, és mikor? Körülmetélik-e a fiúkat, bemutatják-e Istennek a lányokat?

Alkalmazzák-e a kézrátételes áldást? Taníthatnak-e nők is? Az imádkozásnak és a dicsőítésnek vannak-e zsidó illetve keresztény jellegzetességei? Vannak-e a Menórának keresztény, protestáns kisegyházakra jellemző általános vonásai? Léteznek egyáltalán ilyen általános vonások?

Tudnak-e héberül a közösség tagjai? Mit jelent számukra a héber nyelv tudása? Voltak-e Izraelben? Figyelemmel követik-e az izraeli híreket, politikát? Milyen jelentősége van Izraelnek a közösségben?

Járnak-e nem-zsidók a közösségbe? Milyen arányban vannak a zsidók és nem-zsidók a közösségben? Milyen arányban vannak az anyai ágon és az apai ágon zsidók a közösségben? Ki számít náluk zsidónak? Mennyire tartják számon, hogy ki milyen mértékben és milyen ágon zsidó? Ha érkezik valaki új hívő a közösségbe megkérdezik-e ezt? Mit kérdeznek meg az újonnan érkezőktől hitükkel, származásukkal kapcsolatban?

Nem sokkal később már biztos voltam benne, hogy a Menóra Messiáshívő Közösségben szeretnék kutatni, felhívtam a vezetőt, megkérdeztem, hogy engedélyt adnak-e rá, hogy ott legyek kulturális antropológus hallgatóként. Igent mondott, és úgy éreztem, örül is neki.