Tankönyvírás, tankönyvkiadás a kádárizmusban

A kádárizmus tankönyvkiadása az „engedélyezet” tankönyvek helyett „az iskolák számára kötelezően előírt tankönyvek” korszakának örökségét hordozta magán, aminek leglényegesebb eleme az volt, hogy a tankönyvek minisztériumi megrendelésre, kijelölt szerzőkkel készültek, s a Tankönyvkiadó Nemzeti Vállalat szerepe pusztán a minisztériumi óhajok végrehajtására korlátozódott.⁷⁰⁷ Ezzel megvalósult a teljes állami monopólium, melynek legfontosabb bázisa a főleg a közismereti tankönyvek megjelentetőjeként ismertté vált Tankönyvkiadó Vállalat lett.⁷⁰⁸ Az új tankönyvekben a történelem a „törvényszerűség rangjára emelt következtetések gyűjteményévé vált”. A tankönyvi szöveg sablonokká alakult, ami az oktatást is leegyszerűsített sémák alkalmazására késztette.

Az 1959-ben kiadott tankönyvrendelet visszaállította az 1946-ban bevezetett tankönyvpályázati rendszert,⁷⁰⁹ és a minisztériumi saját munkatársai mellett Tankönyvkiadó illetékes szerkesztőiből álló Pályázati Bizottságot hozott létre, majd az 1962-ben megszervezett Országos Pedagógiai Intézet is szerepet kapott a tankönyvjóváhagyásban. Az első szinten az Oktatási Minisztérium, a Tankönyvkiadó és az Országos Pedagógiai Intézet egy-egy illetékes „tantárgygondozó” munkatársa tett javaslatot a pályázat útján kiválasztott – kizárólag a történelmi materializmus, a marxizmus-leninizmus eszmei alapján álló - tankönyv jóváhagyására, amit a minisztérium tett meg.⁷¹⁰ Ezen túl viszont az 1962-es reform változást jelentett a tankönyvek szemléletében, mely már nem az „előre gyártott didakszist”, hanem a történelmi megismerést tekintette az iskola feladatának.⁷¹¹ Kezdetben még a régi szemlélet uralkodott, miszerint azoknak kell tankönyvet írniuk, akik a történelem legjobb „szakértői”.

Ennek jegyében kapott például 1960-ban megbízást Szamuely Tibor ELTE docens, Ránki György ELTE tanársegéd és Pamlényi Ervin a Történettudományi Intézet munkatársa a

707 SZEBENYI Péter: Fejezetek a tankönyvjóváhagyás történetéből. Educatio, 1994. 4. sz. 644.

708 A tankönyvírás 20. század második felében való történetéhez adalékokat szolgáltat MÉSZÁROS István A tankönyvkiadás története Magyarországon című könyve (Tankönyvkiadó, Budapest - Dabasi Nyomda, Dabas, 1989) és KARLOVITZ János: Tankönyvügyünk - történeti és nemzetközi összehasonlítások tükrében.

Iskolakultúra, 2001/1 93-101. című tanulmánya

709 Ez igazán a hetvenes években nyert teret, de akkor sem tankönyvkiadás minden szegmensében. A történelem esetében többször azt látjuk, hogy „felkért” tankönyvírókról, illetve felkértről és pályázatosról egyszerre volt szó. Erről a tankönyvkiadó Vállalat terjedelmes, ilyen természetű iratanyaga tanúskodik. MOL XXIX – 1-2 9. d. 3. t. Tankönyvkiadó Vállalat iratai A Tankönyvkiadó Vállalat 1965-80-as távlati terve.

710 SZEBENYI Péter: A történelemtankönyvekre ható tényezők történeti változásai. Iskolakultúra 2001/9. 19.

711 A témához lásd. SZABOLCS Ottó: A történelemtanítás-módszertan fejlődésének kérdéséhez.

Történelemtanítás. 1987/4

176 gimnáziumi történelemkönyv IV. kötetére.⁷¹² A reformok jegyében az „életszerűséghez” talán közelebb álló gyakorló pedagógusok – Gyapay Gábor, Eperjessy Géza, Balogh Endre - részesültek abban a megtiszteltetésben, hogy tankönyveket írhattak.⁷¹³ A kádárizmus ideális tankönyvről vallott nézeteit az ebben az időszakban készült művek reprezentálják, ezáltal vizsgálódásunk is rájuk terjed ki.⁷¹⁴

1967-ben ült össze a II. Országos Történelemtanítási Konferencia, amely több mint nyolc évtizeddel követte az elsőt. A tanácskozás – négy esztendővel annak meghirdetése után!

- a reform gyakorlati megvalósítását volt hivatva előkészíteni. Jeles történészek és metodikusok (Szabolcs Ottó, Unger Mátyás, Vas Károly és Veress Judit) tartottak referátumokat a korszerű történelmi ismeretekről, a történelmi tudatformálás és a tankönyvírás kérdéseiről, s több mint tucatnyi hozzászólás hangzott el.⁷¹⁵ A kérdéskör magyarországi aktualizálódása természetesen nem volt független a nemzetközi folyamatoktól, s az elkövetkező idők tankönyvvel kapcsolatos diskurzusaiból a nyugatról áthallatszó szakmai és ideológiai hatások is egyértelműen kiolvashatóak.

A résztvevők javítási szándékai, amint ezt a kongresszus határozatai tanúsítják, nem változtathattak az oktatás ideológiai-politikai tartalmának elvont eszményekhez és központi követelményekhez igazodó meghatározásán, a nevelésügynek a „fejlett szocializmus”

elképzelt viszonyaihoz igazodó fejlesztési stratégiáján, de új diskurzust indíthattak el a módszertan terén, amely hozzájárulhatott a történelem tananyagainak, tankönyvszövegeinek lassú, inkább csak a hangsúlyokban tetten érhető módosulásához.⁷¹⁶ A tankönyvirodalomban ennek látható jelei elsősorban a könyvek megjelenésében és didaktikai apparátusuk változásában voltak, de a lényegi célkitűzésük nem változott, a kiadó arra törekedett, hogy a

712 MOL XXIX – 1-2 9.d. 4. t. A Tankönyvkiadó Vállalat iratai. Az 1960-as részletes terv. Történelem IV.

713 A változás kétarcú voltát azonban jól jelzi, hogy a hetvenes évek közepén a népszerűsítő, „jó szöveg”

érdekében már olyan javaslatok is elhangoznak, melyek „írókat” állítanának csatasorba a tankönyv

presztízsének megmentéséért: „Tankönyvet írnának-e az írók? Megkísérelné-e a Tankönyvkiadó, hogy ne csak pedagógiai szakembereket, gyakorló pedagógusokat kérjen fel tankönyv készítésére, hanem írókat is?

Tankönyvet írni nehéz kenyér. De azok a felnőttek, akik szeretik, ismerik a gyerekeket, sok jó ötletet tudnának összehordani a tankönyvírók segítségére.” RÓNAKY Edit: Változatosabb tankönyveket! Köznevelés, 1976. 19. sz.

714 Maga Petró András, a tankönyvkiadó későbbi igazgatója is reprezentatívnak tartotta e korszakot, mikor így jellemezte: „A legkiegyensúlyozottabb időszak a tankönyvkiadásban is 1961 után következett. Ez a

reformtankönyvek időszaka volt. Sok szép tankönyv született ebben az évtizedben, és a korábbinál jóval hosszabb ideig maradtak életben. És nem mulasztást, halasztást, hanyagságot, hozzá nem értést jelent az, ha meg kell állapítanunk, hogy e könyvek fölött is eljárt az idő, új tankönyveket kell megterveznünk, elkészítenünk a jövőben.” PETRÓ András: Huszonöt éves az állami tankönyvkiadás. Pedagógiai Szemle, 1974. 7-8. 755.

715 A történelemtanítás időszerű kérdései. Az 1967. augusztus 29-31. között tartott Országos Történelemtanítási Konferencia anyaga. Szerk.: SZABOLCS Ottó és UNGER Mátyás. Tankönyvkiadó, Bp., 1968.

716 BAKONYI Pál: Krónika az V. Nevelésügyi Kongresszusról. Pedagógiai Szemle, 1970/12 1061-1071.l. A témához bőséges forrásokat találunk még az Ötödik Nevelésügyi Kongresszus, I-II. Szerk.: KISS Árpád. Budapest, 1971 köteteiben

177 tankönyvek „a szocialista nevelő iskola tankönyvei legyenek. Ne jelszavakban, formalitásokban, hanem a tudományhoz való hűségben, nevelési-oktatási terveink megvalósításában, különös tekintettel a világnézeti nevelésre.”⁷¹⁷

Tíz esztendővel az első után, 1977-ben ülésezett a III. Országos Történelemtanítási Konferencia, melynek aktualitást a történelemoktatás akkor már többek által kimondható váló válsága adta.⁷¹⁸ Történettudós előadók ((Mátrai László, Glatz Ferenc, Berend T. Iván, Kardos József) mellett ismét a történelem tanításának szakemberei (Balázs Györgyné, Bíró Ferencné, Szabolcs Ottó, Szebenyi Péter, Unger Mátyás, Veress Géza, VIadár Ervin) voltak többségben.

A tanácskozás anyagát megjelentető kötet már a címében tükrözte a konferencia üzenetét a tanártársadalomnak: Történelemtanítás - személyiségfejlesztés.⁷¹⁹ Ezenközben immár komoly módszertani változásokon mentek át a tankönyvek, de a tankönyvírókkal szemben is magasabb elvárások fogalmazódtak meg.⁷²⁰ Ez persze nem jelentette automatikusan a tankönyvíró szakmai és társadalmi presztízsének növekedését, sőt, Szabolcs Ottó már egyenesen a jó tankönyvírók hiányáról panaszkodott.⁷²¹

Hogy a javító, megújító szándék mennyiben volt sikeres, arra nézvést kevés bíztatót tudtak megfogalmazni, de legalább a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján már több, a társadalmi nyilvánosság elé is eljutó vita bontakozott ki a „tankönyvkérdésről” – kétséges eredménnyel.⁷²² Még a maratoni reform elindulása után majd egy évtizeddel is arról

717 PETRÓ András: Új tanév, új tankönyvek. Köznevelés, 1978. 30. sz. 40.

718 A vészharangot többen is megkongatták a történelemoktatás felett: A Történelemtanítás 1974/5. számában Unger Mátyás a bölcsészettudományi, míg a lap 1977/1. számában Leiner Péter a közgazdaságtudományi felvételikről állapította meg, hogy a felvételizők több, mint 50%-a elégtelenre teljesített. Igaz, a felvételi kérdések mai szemmel a minimális intellektuális izgalmat is nélkülözték (az OSZDMP II. kongresszusa, a céh szerepe, jobbágykérdés – csak néhány ízelítőnek).

719 Történelemtanítás - személyiségfejlesztés. A III. Országos Történelemtanítási Konferencia (1977. dec. 14-15.) anyaga. Szerk. SZABOLCS Ottó. Tankönyvkiadó, Bp., 1979.

720 A tankönyvírókkal kapcsolatosan is változtak az elvárások: „A tankönyvírónak ismernie kell a tankönyvírás módszertanának legfrissebb eredményeit, a tankönyvkritikai irodalmat, sőt a gyakorló pedagógusok

visszajelzéseit is. Egyre gyakoribb jelenség, hogy a 'tankönyveket néhány iskolában egy-két éven át kipróbálják.

Az így összegyűlt tapasztalatokat, a gyakorló pedagógusok észrevételei t és javaslatait figyelembe véve készül el a tankönyv végleges változata. A tankönyvíró általában alaposan ismeri és hasznosítja az előző tankönyvek eredményeit, de az igényesebb szerzők a megfelelő külföldi tankönyveket is tanulmányozzák.” KARLOVITZ János (A Tankönyvkiadó igazgatója): Hogyan készül a tankönyv? Köznevelés 1978/12. 522.

721 „A tankönyvírás nem megbecsült műfaj a mi nem minden sznobságtól mentes tudományos világunkban. A tankönyvszerzőnek eleget kell tennie tucatnyi előírásnak, s elszenvednie egy ország közvéleményének sokoldalú kritikáját. Kétszer meggondolja ezért minden alkotó történész, hogy vállaljon-e tankönyvírást.

Nemcsak ez az oka a tudósok tankönyvírói passzivitásának. Úgy tűnik, mintha a tankönyvírás önálló műfajjá nőtte volna ki magát, olyan műfajjá, aminek még nincsenek, vagy már nincsenek kiemelkedő művelői.”

SZABOLCS Ottó: Mikor lesz a történelemtankönyv történelemkönyv? História, 1982. 3. sz. 33.

722 Ezek közül a legátfogóbb Tankönyv, kereszttűzben címmel a Köznevelés hasábjain lezajlott volt. Köznevelés 1980/6 5-6.

178 panaszkodtak az egyre növekvő társadalmi igényt kielégítő⁷²³ népszerűsítő történelmi művek – mint például a Képes történelem sorozat - és a tankönyvek szövegkorpuszait elemzők, hogy a tankönyvi szöveg és a szakirodalom közti távolság egyre nő,⁷²⁴ maga a „tankönyv” szó is pejoratív értelmet nyert, és kifejezetten kellemetlen, ha egy történeti műre azt mondják,

„tankönyv ízű”.⁷²⁵

És bár a tankönyvkritikának jelentős hiányosságai voltak,⁷²⁶ sőt, többen a nemlétére panaszkodtak, illetve a tankönyvmetodika kialakulatlan volt vagy éppen nem ismerték a szabályait, és ha ismerték is, sokan kételkedtek benne,⁷²⁷ bizonyos mértékben mégis működött, hangoztatván, hogy a tankönyvírás „titokban” történik, s nem szerencsés, ha egy ilyen jelentőségű munka egy-két személy monopóliuma. Az aggodalmakat a Tankönyvkiadó Vállalat vezetése igyekezett eloszlatni azzal, hogy többször is részleteket közölt a tankönyvírás „boszorkánykonyhájában” zajló folyamatokról.⁷²⁸ Ezekkel nekünk is érdemes megismerkednünk.

3. Magyar és európai történelemkönyvek dialektikájának hatása a történelmi