A történelem tananyagával és a hozzá kapcsolódó

118 megszűntéig voltak használatban a „szocialista ember”, a „szocialista humanizmus” és a

„szocialista erkölcs” fogalmai, de már láttuk, hogy azokat a hatalomnak „sohasem sikerült valós tartalommal megtöltenie, így ezek nem egyszerűen hamis, hanem álértékrendek, üres értékrend-imitációk voltak.” ⁴⁵¹

A „gyakorlati élet”-hez való közelítés⁴⁵² koncepciójában sem változott tehát meg az ideológiai cél: a szocialista ember, mint nevelési célt ebben a tágabb összefüggésben is a magyar közoktatás minden intézményének és résztvevőjének úgy kellett szem előtt tartania, ahogyan Benke Valéria miniszter a Kollégium előtt 1959-ben kifejtette: „A legdöntőbb a szocializmus építésének meggyorsítása. A kongresszus fő kérdése az lesz, hogyan lehetne meggyorsítani országunkban a szocializmus építését. Ez adja meg a kollégiumnak, a minisztériumnak a feladatát. Úgy kell dolgozni, hogy meggyorsítsuk a kulturális forradalom előrehaladását.”⁴⁵³

3. A történelem tananyagával és a hozzá kapcsolódó ideológiai tárgyakkal

119 13-iki dátummal szerepel egy „Átmeneti intézkedések a középiskolákban”⁴⁵⁵ című javaslat tervezet, mely már tükrözi a történelemoktatás kereteinek módosulását is. A tervezet szerint heti két tanórában ideológiai tárgyként – előtte 15-20 gimnáziumban kipróbálva - bevezetik a logika tantárgyat, s ennek óraszámnövelő hatását ellensúlyozandó, a gimnáziumok IV.

osztályának addigi heti 5 óráját 4-re csökkentik. Ez – igaz csak a reáltagozaton – azt eredményezi, hogy az 1955-ös 3-3-3-5 óraszámok 1957-től 3-3-3-5/4-re módosulnak.⁴⁵⁶ A tervezet „tudományosság szempontjából” javasolta az I. osztály tankönyvének⁴⁵⁷ átdolgozását, de e tekintetben többmás közismereti tárgy tankönyve is szóba került.⁴⁵⁸ A korábban már jelzett korszakhatárok kérdésében a történelemoktatás dilemmáit, de a korszak

„kényes témákkal” kapcsolatos szorongásait is látványosan exponáló diskurzus bontakozott ki az általános iskola felső tagozatának tantervével kapcsolatos március 17-iki ülés résztvevői között.⁴⁵⁹ Mivel az új tanterv csak 1958-ban jelent meg, átmenetileg miniszteri utasításban kellett szabályozni az oktatás egészét. A történelmet tartalmilag ez annyiban érintette, hogy az általános iskola 6. osztályában elrendelték a könyvekben ugyan szereplő, de az órákon eddig mellőzött ókor⁴⁶⁰ – természetesen annak a marxi „formációelmélethez”, az osztályharcokhoz szorosan kapcsolódó „fő vonulatához” kapcsolódó elemeinek - tanítását, ami még zsúfoltabbá tette a tananyagot. Ez később oda vezetett, hogy 1964-ben az 5. osztályban is tantárgy lett a – az ott elsősorban ókorral foglalkozó – történelem.⁴⁶¹ Témánk szempontjából elsősorban a

részüket pedig jelenősen átszervezték. Ez a történelemtanításra nézve azzal járt, hogy a tanárok többsége ideológiamentesen, a tényekre támaszkodva igyekezett tanítani, a legvitatottabb eseményeket – így az 1945 utáni magyar történelmet – pedig egyszerűen meg sem tanították.” PIVÁRCSI István: A történelemtanítás aktuális problémái. Iskolakultúra, 1998, 11. 48. (A továbbiakban: PIVÁRCSI, 1998)

455MOL XIX – I – 4 – fff 1. d.

456 Természetesen nem mindegy, hogy egy közismereti tantárgy heti óraszáma mennyi. Gondoljunk arra, hogy a 19. század oktatásának historizáló, nemzetépítő jellegét milyen egyértelműen demonstrálta a hat éven át heti 3 órában zajló történelemoktatás. Így minden csökkenés a „tanulók túlterhelésének megakadályozása” mellett a prioritások változásáról is tudósít.

457 A vonatkozó mű Hahn István - Harmatta János - Szabó Árpád -Telegdi Zsigmond: Egyetemes történelem I.

rész (Ideiglenes tankönyv). 1951 és az ehhez kiegészítésként készült Kulcsár Zsuzsa – Székely György: Egyetemes történelem I. A korai feudalizmus az általános gimnáziumok I. osztálya számára (1954) volt.

458A következő tanévben néhány tantárgyból a tankönyvek hihetetlenül rossz politikai és pedagógiai volta miatt muszály(sic!) cserét végrehajtani. Magyarból, történelemből, földrajzból és nyelvtanból kell ilyet tennünk.” MOL XIX – I – 4 – fff 1. d. MM kollégiumi értekezletek jegyzőkönyvei, 1957. március 1.

459 Hogy az ügy nem nagyon tűr halasztást, azt egy sajátos aspektusból érzékeltette az egyik hozzászóló:„A mi tantestületünkben a pedagógusok átlagos életkora 25 év, mind fiatalok alig van idős pedagógus és

képzettségük nem megfelelő. Ezelőtt soha nem lehetett olyant látni, hogy a tantestület valamely tagja órája előtt a tankönyvet olvassa, ma pedig ez sajnos általános.” (Gyalmos János) u. a. 129.

460 Szerepének növekedése hosszú, napjainkig elhúzó vita tárgya lett, a rá szánt óraszámtól egészen a tanegység tartalmáig. Első kritika már a gimnáziumi tantervek vitájánál jelentkezett, ahol javasolták óraszámának

csökkentését. A gimnáziumi tantervek országos vitája. Köznevelés, 1962. december 4. 710.

461 A tanegység bevezetésének következményei között mindenhogyan kuriózum, hogy ugyan a várt eredmény elmaradt, de „Ronggyá olvasott példányai forognak közkézen a görög-római világ erotikus elbeszélése- vagy költeményköteteinek, de nem ismerik a nagy görög tragédiákat, vígjátékokat, nem hatott emberségükre az az

120

„meddig tanítsunk?”-kal kapcsolatos diskurzusban elhangzott érvelések bemutatása miatt érdemes összefoglalni a beszélgetés néhány egyéb, a 8. osztályosokra vonatkozó elemét.

Jóboru Magda miniszterhelyettes nem elsősorban a korszakhatárok kijelölését, hanem sajátságos, de a Kádár korszak oktatáspolitikájának egy visszatérő problémáját észrevételezve a feladat végrehajtásának tempóját⁴⁶² kritizálta: „Megint oda jutunk, mint 50-ben. Három hónap alatt készül tanterv, két hónap alatt készül tankönyv. Azért következett be a csőd, mert 50-ben lemásoltuk a mérhetetlen nagy szovjet tantervet és tankönyveket. Egyáltalán nem a koncepció ellen vagyok, lehet, hogy jó, de félek, nem tudjuk bebizonyítani csak az ellenkezőjét.”⁴⁶³ A jegyzőkönyv szövegéből kiolvasható, és a minisztérium vezetése is világosan látta, hogy az ötvenes évek történelemoktatását nemcsak a sietség és az át nem gondolt tantervek-tankönyvek sújtották, hanem a – az ’56-ban már ugyan rendszertelenül, de azért meg-megjelenő tankönyvkritikáknál tárgyalandó - szovjet-rendszer kritikátlan átvétele is.

A többi hozzászóló a 8. osztályos tananyag korszakhatárainak beosztásával kapcsolatosan kérdezett vagy foglalt állást. A korszakhatárokkal kapcsolatos megbeszélés súlyát alapvetően az adta, hogy a 8. osztályban a XX. század történelmét tartották a legalkalmasabbnak a politikai nevelés előkészítésére, már csak azért is, mert ide be lehetett iktatni az „alkotmánytant”. Ugyanakkor éppen e „rövid század” története tartogatta a legtöbb - főleg a Horthy-korszak megítélésével összefüggő - „kényes kérdést” ⁴⁶⁴ és a kádárizmus két nagy tabuját, a Rákosi-kort és 1956-ot.⁴⁶⁵ A vita összefoglalásaként elkészült jegyzőkönyvben

antik humánum, amely mai műveltségünknek is egyik alapja.” A gimnáziumi érettségi vizsgák tapasztalatai Budapesten. 1965. MOL XIX – I – 4 – tt 34.d.

462 Ebbe a hibába az 1972. évi párthatározat után már nem estek az oktatás szereplői. Az akkor kibontakozó reformra Báthory Zoltán, mikor egy jellemző részletet idéz, csak egy jelzőt használ: maratoni. „Közel egy évtizede, 1972-ben, a Központi Bizottság a századfordulóig meghatározta a közoktatási rendszer szervezeti és tartalmi fejlesztésének tennivalóit. Az akkor megfogalmazott feladatok végrehajtásában félúthoz érkeztünk.”- jelenti majd ki Polinszky Károly oktatási miniszter 1980-ban In: BÁTHORY Zoltán: A maratoni reform.

Iskolakultúra, 2000/10 45. (A továbbiakban: BÁTHORY, 2000)

463MOL XIX – I – 4 – fff 1. d. MM kollégiumi értekezletek jegyzőkönyvei, 1957. március 1. 113.

464MOL XIX – I – 4 – fff 1. d. MM kollégiumi értekezletek jegyzőkönyvei, 1957. március 1. 15. „Azt a részét az anyagnak, ami változásnak van kitéve, ne vezessük be annak tanítását. Annak idején így kellett határt vonni, ugyanakkor nevelési-oktatási szempontból nagyon jelentős lesz az újabb időszakokra való bontás.

Nyilvánvalóan helyet kell adni a fő forradalmi rendszernek és a népi demokráciák kérdései is bele kell, hogy kerüljenek az anyagba. […] Persze a 19 utáni időszak tartalmaz egy néhány kényes kérdést, de attól ez az időszak tanítható, kidolgozható olyan anyaga, amely nem fog kellemetlen következményekkel járni. Az egész időszak alapvető értékelése nem bizonytalan olyan mértékig, hogy ne taníthassuk az iskolában.” Kónya Albert hozzászólása a vitához.

465„A hatalom sikeresen számolja fel a társadalom nagy részének még létező történelmi tudatát. 1956 - ha megemlítése elkerülhetetlen - ellenforradalom, de leginkább nem volt, jelentősége eltörpül a szocializmus építésének gigantikus folyamatához képest. Szabó Miklós szavaival: "Eltűnik tehát a tudatból az a politikai csomópont, mely az utána következő 25-30 évet minden tekintetben meghatározza. Aki tudatában 56 nem

121 végül a korszak kezdeteként 1900, míg végeként 1945/46 szerepel,⁴⁶⁶ amiből nyilvánvaló, hogy a – politika és a történettudomány értékelését várva - Rákosi kor és (ami talán azért érthetőbb)’56⁴⁶⁷ tanításának deficitjével kezdett az 1957/58-as tanévbe a magyar történelemoktatás.

A korábbiakban említett, az oktatás rendjét meghatározó miniszteri utasításból⁴⁶⁸ a történelemoktatással foglalkozó részek érintik leginkább témánkat. A kérdéskör több, egymással összefüggő problémát vetett fel, amelyek közül első helyen a tananyag ütemezésének sürgető feladata állt, s csak ezek után kerülhetett sor a tantervkészítésre és az új tankönyvek megalkotására. Bár az MDP KV határozata⁴⁶⁹ alapján logikusnak tűnhetett volna, mégsem az új tantervekkel, hanem a régi – a határozatot követő minisztériumi rendelet ekkor még csak a negyedikes átdolgozását írta elő - tankönyvek, ezen belül a történelemkönyvek lecserélésével kapcsolatosan kezdődtek meg a viták, melyek közül a legjelentősebbet azért is

létezik, annak erről a harminc évről politikai tudata nem lehet. Az csak más szempont szerint artikulálhatja ezt a korszakot, mint a politikai nézőpont. Ez azonban lehetetlen" BELUSZKY 2000. 147.

466MOL XIX – I – 4 – fff 1. d. MM kollégiumi értekezletek jegyzőkönyvei, 1957. március 1.

„Kónya Albert: Eddig az volt a javaslat, hogy 1919-ig maradjon a történelemoktatás. Később az ált. iskolai főosztály 1945-öt javasol. Most viszont olyan anyagmegosztást javasol, hogy a századfordulóig tanítsák, a VIII-ban pedig onnan. Megindokoltnak tartják ezt az elvtársak?

Kálmán György: „Az 1919-es záróhatár mindenesetre gyönge pontja javaslatunknak. Abból a megfontolásból indultunk ki, hogy 1899-ig feltehetőleg nem tudunk eléggé stabil anyagot nyújtani. […] A 49-es határidő a történettudományt illetően rosszabb, semmi akadálya az 1900-as záró határnak. ezt nem vétóznák meg, az érzésem szerint a történettudomány szempontjából elfogadható.”

Miklósvári Sándor: „Elöljáróban a történelemre vonatkozóan azt akarom mondani, hogy 1946-ig gondoltuk a történelmi események tanítását, befejezve az alkotmánnyal. Itt elkezdve 10-12 órában az alkotmánytan tanítását és ezzel kiteljesedne a VIII. osztályos anyag.

Kiss Gyula: „A történelemmel kapcsolatban a történészek felől jött olyan javaslat, hogy külön tanítsuk a XX.

századot, itt elesik a véleménykülönbség, az Intézet egyetért azzal, hogy 1900-1948-ig, az Alkotmányig elég két óra, ami azt jelenti, hogy történelemből 48-50 óra jut az anyag megtanulására.”

Kónya: „Azzal értek egyet, hogy a történelem oktatása 45-ig, ill. 46-ig fusson ki. […] Ami kétséges, a

századfordulónak mint metszetnek a kérdése. Önmagában az, hogy nyolcszáz helyett akkor kezdtek kilencszázat írni, nem megnyugtató. Miért kell itt meghúzni a határt?

Miklósvári: „Azért, mert a VIII. osztály anyaga túlzsúfolttá válik.”

Jóboru: „A VIII. osztályban a legújabb kor történelmét illő jól megtanulni.”

Miklósvári: „Most nagyon bőségesen foglalkozunk a VIII. osztályban a századforduló utáni történelemmel.”

467 A Peter Burke által „szovjet enciklopédia szindrómának” nevezett jelenség nem a szocializmus találmánya.

Több politikai rendszerről tudunk, amely hatalmi szóval radírozta ki történelméből a nem kívánatos (többnyire szégyellt) eseményeket.

468 A művelődésügyi miniszter 48/1957. (M. K. 8.) MM számú utasításáról van szó, melynek mellékleteként jelentek meg az általános iskolai 6—8. illetve a középiskolai 1-4. évfolyam tananyagbeosztásáról és a tanév rendjéről szóló dokumentumok.

469„…A tanterv kidolgozásánál és bevezetésének üteménél azt a célt kell kitűzni, hogy az új tanterv helyezze szilárd alapra alsó- és középfokú oktatásunkat. Az új és helyesen felépített tantervek alapján szükségessé váló egyes tankönyvek elkészítésénél a legnagyobb alaposságot kell fordítani arra, hogy a tankönyvek állandó jellegűek legyenek. Véget kell vetni a tankönyvek kicserélgetésének, mert ez bizonytalanná teszi az oktatást és felesleges áldozatokkal jár. Biztosítani kell, hogy hosszú évekre szóló, magas színvonalú tankönyvek kerüljenek kiadásra, mindenekelőtt az alapvető tantárgyakból (magyar, történelem, mennyiségtan, földrajz).” – a határozatot idézi: Pedagógiai Szemle, 1954. évi 1. száma 5.

122 érdemes követnünk, mert lezajlása alatt váltak láthatóvá a tankönyvírással kapcsolatos diskurzus jövőbeli paraméterei. Emellett ekkor kerültek használatba az e diskurzus és az egész történelemoktatás arculatát kijelölő olyan fogalmak, mint az „életszerűség”, a

„maximalizmus”, a „vulgármarxizmus”, a „hazafias nevelés” és az „osztályharcos szemlélet”.