A „végeredmény” és az abban kódolt újabb reform

169 szembeállítás a szabadság idealista, - burzsoá értelmezésével.”⁶⁸¹ E témakör alkalmat kínált a szabadság és szabadosság (már a hatvanas években vagyunk) eltérésének magyarázatára és a

„nyugati értékek, értékrend” – egy tantervtől szokatlan nyelvi formában megfogalmazott - elutasítására is. „Milyen veszélyes erkölcsi vonások érvényesülnek a burzsoá társadalomban?”- teszi fel a kérdést a tanterv. S a válasz: „perspektívátlanság, „mának élés”, cinizmus, könnyű élet, pénzhajhászás, önzés, a nem szokványos individuum, személyiség-kultusz megnyilvánulási formái.” ⁶⁸² Mivel pedig a szocialista társadalomban is megjelentek ezek a jelenségek, újabb osztályfőnöki témát kínált az ellenük folytatandó harc.

A teleologizált osztályfőnöki tantervnek mi is lehetett volna más a summája, mint annak kijelentése, hogy az ember célja a boldogság, de a szocialista ember csak mindenki boldogságával együtt találhatja meg a sajátját. Ez pedig csak a kommunizmusban lehetséges, ami „az emberhez méltó boldog élet általánossá válásának távlata.”⁶⁸³

170 A tankönyvszerzőként ismertté vált Eperjessy Géza már az oktatási törvény megjelenés előtt figyelmeztetett, hogy a tanulói túlterhelés egyértelmű oka a maximalizmus,

„melyről megállapíthatjuk, hogy részben azokból a minőségi követelményekből származott, amelyeket a kultúrforradalom támasztott a történelemtanítással szemben.”⁶⁸⁷ A probléma megoldására azt javasolta, hogy váljanak le a tantárgyról az olyan ideológiai jellegű stúdiumok, mint a politikai gazdaságtan vagy a marxizmus-leninizmus. Ez ugyan nem mondott volna ellent az oktatásirányítás már vázolt, effajta törekvéseinek, de akik perspektivikusan gondolkodtak, tudták, hogy a mondott stúdiumok „melléktárgyként”

életképtelenek. A történelem tantárgykoncepciójának kialakításában oroszlánrészt vállaló Veress Judit azonnal le kívánta zárni a kulturális forradalommal kapcsolatban álló bármilyen vita lehetőségét. Véleménye szerint „a jelenlegi középiskolai történelemtanítást nem világnézeti mondanivalója terheli túl. Inkább: világnézeti mondanivalója elől veszi el a helyet és levegőt a sok felesleges, pedagógiai szempontból teljesen improduktív tananyagrész.”⁶⁸⁸ Eperjessy Géza és Veress Judit polémiájában a kádárizmus történelemoktatásának legsúlyosabb kérdése artikulálódott azzal, hogy a frontok világossá lettek: ideológiát tanítsunk vagy „történelmet”?⁶⁸⁹ Persze, mint oly sokszor a kurzus alatt, a kérdés a „húzd meg, ereszd meg” alkalmazása miatt sosem dőlt, mert nem is dőlhetett el.

Ennek következtében a hatvanas évek végére már a szakma és a közvélemény egyaránt a diákok túlterheléséről és arról beszélt, hogy felül kell vizsgálni a tanterveket és a tankönyveket.⁶⁹⁰ A minisztériumi anyagok arról tanúskodnak, hogy a szakemberek aggodalommal figyelték, hogy a felsőfokú tanulmányokra készítő tanárok „elhanyagolják” a gyengébb tanulókat, a túlterhelést az (egyébként az ötvenes évek végétől reális problémaként létező) „tankönyvi maximalizmusra” fogják, holott saját, elavult módszereiken kellene változtatniuk. A minisztérium vezetése egyenesen arra utasította a művelődési osztályok

ügyelni kell. A módszerek fejezet elnagyolt, átdolgozandó.” – bírálta – elismerő szavai mellett - még az 1978-ban megjelenő tantervet is ez okból az OPI.

687 EPERJESSY Géza: A történelem tananyagcsökkentésének problémái. Köznevelés, 1961. április 18.

688 A szerző az ilyen vitákat napjainkig meghatározó paradigmával és példákkal élt: „Szükséges-e az ókor történetéből megismertetnünk a középiskolásokat a diadokhosz államokkal, a Ptolemaioszok és a Szeleukidák politikájával? Vagy; mi hasznát veszi egy gimnazista annak – mennyivel lesz műveltebb az által? – ha meg kell tanulnia, hogy Tisza István lemondása után Eszterházy Móric, majd Wekerle Sándor alakított kormányt?”

VERESS Judit: A korszerű műveltség kérdései a történelemtanításban. (Hozzászólás dr. Eperjessy Géza cikkéhez.) Köznevelés, 1961. május 16. 306.

689 Figyelemre méltó, hogy a vitát maga a Köznevelés is „élénk”-nek, minősíti, bár végül a Veress-féle nézet mellett sorakozik fel. SZOBOSZLAY, 1962. 386.

690 A Művelődésügyi Minisztériumban tartott vezetői értekezlet már a fizika és a történelem tankönyveinek átdolgoztatásáról gondolkodott, illetve arról, hogy meg kell vizsgálni a „fakultatív tantárgyas rendszer

bevezetésének feltételeit.” MOL XIX – I – 4 – y 186-199/ 1969 és 200-212/1970 187. t. Az 1969. július 8-i vezetői értekezlet anyaga. Fejlesztési irányelvek a tanácsok számára a IV. ötéves tervjavaslataik kidolgozásához

171 vezetőit és a tanácsok vb elnökhelyetteseit, hogy e tekintetben erélyesen lépjenek fel a

„csökönyös tanárokkal szemben”.⁶⁹¹

Természetesen semmi garancia nem volt arra, hogy a tanulók a csökkentett követelményeket képesek lesznek teljesíteni vagy egyáltalán érdemesnek tartják ezeket teljesíteni. Az 1961-es oktatási reform kritikájaként a hetvenes évek elején már gyakorta hangzott el az a közoktatási vezetők panasza, hogy „az ipar valójában nem is igényli a nyolc általános iskolai osztályt”, lényegében tehát nincs szüksége a sokoldalúan képzett szocialista emberre! Ha pedig ez így van, át kell formálni a közoktatással kapcsolatos korábbi elképzeléseket. Egyes nézetek szerint strukturálisan, mások szerint pedig – ahogyan egy iskolaigazgató megfogalmazta - elegendő lenne az, hogy „először csinálunk egy nagyon jó oktatási törvényt, mely a törvény mellé rendeljünk oda legalább olyan követelményszinten jó tanterveket, jó tankönyveket, teremtsük meg hozzá az iskolák régi értelemben vett tekintélyét.”⁶⁹²

A közoktatás modernizálásában érdekelt szakmai csoportok ez utóbbi megvalósítását sürgették, de kétséges volt, hogy a „politikai erőtérben” mozgó, a „szocialista ember”

kialakítására átformált „nevelőiskola” megőrizheti korábbi arculatát egy ilyen volumenű

„tartalmi” beavatkozás után. Azonban a kétségek ellenére is sürgető szükségnek tűnt a tantervek és a tankönyvek felülvizsgálata, olyannyira, hogy a minisztérium 1969-es munkatervében egyenesen 1969. novemberi határidőt tűztek ki arra, hogy „kidolgozzuk a bevezetett tantervek, tankönyvek megfigyelésének modelljét /tartalmát, módszereit/, ennek alapján megszervezzük a tantervek végrehajtása tapasztalatainak gyűjtését.”⁶⁹³ A korszakalkotó felvetés azonban egy főosztályvezetői javaslat hatására az oktatásügy kárára és mai napig tartó restanciaként, sosem vált valósággá.⁶⁹⁴ Maradt az immáron sokadik látlelet a magyar közoktatás – igaz, akkor még csak részlegesnek tartott és leküzdhetőnek vélt -

691 MOL XIX – I – 4 – y 186-199/ 1969 és 200-212/1970 190. t. 1969. szeptember 16-i vezetői értekezlet. A vb-elnökhelyettesek és művelődésügyi osztályvezetők 1969. szeptember 24-25-i tanácskozása referátumának tézisei

692 HALÁSZ Gábor: Az oktatásirányítás reformja és az oktatás irányítói. Oktatáspolitikai elemzés. OKI, 1985 (kézirat) 25.

693 MOL XIX – I – 4 – y 186-199/ 1969 és 200-212/1970 188.t. 1969. augusztus 26-i vezetői értekezlet anyaga.

A közoktatási revíziós terület főbb munkatervi feladatai az 1969/70. tanévben.

694 „[…] megállapíthatjuk, hogy az államszocialista korszak ötvenes, hatvanas éveinek tantervelmélete - a kezdeti mélypontból lassan elmozdulva mindenekelőtt a tananyag kiválasztásának princípiumaiban, a célrendszer társadalmi és pedagógiai összefüggéseinek egyeztetési törekvései ben, a tantervi és tantárgyi tervezés alapozásában ért el eredményeket. A kor ideológiájának, politikájának a kiszolgálását tartotta fő feladatának, s a pártállami centralizált tartalmi szabályozásának az alapjain maradt. […] A fejlődés csírái a hetvenes, nyolcvanas években a curriculum-elmélet koncepciójába épültek be, miközben még mindig élt és hatott - bár egyre erősebb válsággal küzdve - az államszocialista rendszer ideológiai, politikai szorítása.”

BALLÉR, 1996. 126.

172 eredménytelenségéről: „Munkánkban figyelembe kell venni, hogy a nemzetközi helyzet, hazánk fejlődése egyre fokozódó követelményeket támaszt az iskolával szemben a világnézeti-, erkölcsi-, politikai nevelés – különösen az internacionalista és hazafias nevelés – terén. […]

Jelentős hiányosságok vannak a mindenoldalúan képzett szocialista embereszményéhez képest az érzelmi, az esztétikai, a testi nevelésben és a fizikai munkára való felkészítésben.”⁶⁹⁵

A fentebb megfogalmazott munkatervi javaslat nemcsak a hiányosságokat nevezte meg; jövőképe is sokat sejtető. A Nyugat kihívására – ebbe értsük bele a tudományos-technikai forradalom szükségleteit is - hivatkozva az oktatás fejlesztésével, ideológiai tartalmainak megerősítésével próbálta a párt és az oktatásirányítás orvosolni az ifjúság szocializációjának problémáit. 1968 társadalmi és diákmozgalmaiban igazolva látták félelmeiket, és az új gazdasági mechanizmus visszafogásával valamint az ideológiai kontroll erősítésével – ennek része az oktatás is – a visszalépés taktikáját választották.