A szocialista erkölcs

55 jogkövetelmények alól, az államtitok, szolgálati titok fogalma, hogyan sértik meg és a mit kell tenni az állam elleni bűncselekmények megelőzése érdekében.”²⁰²

A tanulók hazafias érzelmeinek ilyen irányú felhasználása nyilvánvalóvá tette a rendszer voluntarista értékrendjének azt a sajátosságát, hogy politikai céljai érdekében a rá bízott diákságot sem habozik csatasorba állítani. Ez pedig elgondolkodásra késztethet bennünket a hazafisághoz kapcsolódó „szocialista erkölcs” természetéről is. Meg arról is, hogy ilyen oktatás napjainkra is kiható módon és alapvetően bizonytalanította el a hazafisághoz kötődő személyes és társadalmi szintű konnotációkat.²⁰³

56 Kádár magasabb erkölcsi normát képviselt, mint a „nem haladó” magyar kulturális és tudományos élet számos marginalizálódott képviselője. Erkölcsös és haladó azonosítása fordítva is igaz volt: a haladás szolgálata igazolta az egyetemes erkölcsi normán kívüli cselekvéseket is, ha azok „jó ügyet” szolgáltak. Ennek következtében a hazugság és igazság fogalmai is relativizálódtak, bár „a kommunista haladó erkölcsben valószínűleg őszinte az a mozzanat, hogy ha hazudnak, ebben nem erkölcsi problémát látnak, hanem tudásbeli hiányosságot: amikor a haladást szolgálja valaki, akkor senki sem hazudhat, legfeljebb rosszul mérte fel a valóságot, túl gyorsan akart haladni, vagy valami hasonló gondolat igazolja a hazugságot, […] az utópikus gondolkodásban nincs erkölcs, mert nincs rá szükség, funkciótlan.”²⁰⁷

Csakhogy az ifjúság „forradalmi tapasztalatok” nélkül nőtt fel, így az „új erkölcsi normák”²⁰⁸-ról, az abszolút igazságról sem szerezhetett máshol tudomást, mint abban az oktatási folyamatban, ahol ezekről, mint „szocialista erkölcs”-ről tanulhatott. A szocialista erkölcs azt az – egy tizennyolc éves diáklány által leírt - axiómát feltételezte, hogy „vallás nélkül is lehet erkölcsös valaki, sőt, hogy igazán erkölcsös csak a vallástalan ember lehet.” ²⁰⁹ A homogenizált igazság azonban csak részben feltételezte a valóságot, mert a kádárizmus kompromisszumának megfelelően – aki nincs ellenünk, az velünk van – látensen ugyan, de mégis el kellett fogadni a sokat szidott értelmiségi és burzsoá, kispolgári „másik” erkölcs maradványait.²¹⁰ Ezáltal az úgynevezett „szocialista erkölcs” egyrészről nem volt más, mint e két jelenség sajátos keveredésének terméke, másrészt pedig folyamatos küzdelem volt az utópikus álomnak ellentmondó társadalmi és gazdasági folyamatok ezen utópiát kikezdő, a valóságra ráébresztő erkölcsi hatásaival.²¹¹ Ennek következtében a megfogalmazott erkölcsi normák és a valóság egyre távolabb kerültek egymástól, olyannyira, hogy a korszak végére a

207 LÁNCZI, 2013. 3.

208 Kádár János így fogalmazta meg szocialista erkölcsi normát: „a munka megbecsülése és a dolgozó emberek tisztelete, a közösségi magatartás és felelősségvállalás, a köztulajdon védelme és a takarékos gazdálkodás, az önként vállalt fegyelem, az új iránti fogékonyság és a kezdeményezőkészség, a szocialista haza szeretete, más népek megbecsülése, a proletár internacionalizmus.” KÁDÁR János: A békéért, népünk boldogulásáért.

Beszédek, cikkek 1981-1985. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1985. 204.

209 VÉGHELYI, 1961, 297.

210 „Kádár nem abban hozott újat a sztálinista-rákosista felfogáshoz képest, hogy föladta volna az osztályalapú történelem- és társadalomszemléletet, hanem hogy a fölszámolás helyett a megegyezésre törekedett, ez volt a leninizmus kádárista felvilágosult formája.” LÁNCZI, 2013. 2.

211 „Például, hogy a hirdetett társadalmi egyenlőség és társadalmi igazságosság nem érvényesül, hogy az érdekérvényesítés leghatékonyabb módjai informálisak, hogy a mindennapi élet nem olyan, mint amilyennek a tankönyvek rajzolják stb. Azt is megtanulták, hogyan kell a hatalmat a lehető legkevésbé irritálva, a

játékszabályok látszólagos betartásával, adott esetben politikai eszközöket is igénybe véve kiépíteni egyéni érdekérvényesítő stratégiáikat. Ez utóbbi stratégiák megtanulásában azonban nem támaszkodhattak nyilvános és intézményes segítségre.” SZABÓ Ildikó - FALUS Katalin: Politikai szocializáció közép-európai módra. A magyar sajátosságok. Magyar Pedagógia, 100. évf. 4. szám 383–400. (2000) 384.

57 változások fokozatosan és lassan, de erodálták a túlnyomórészt ideologikus eredetű, voluntarista iskolai-pedagógiai értékrendet is. De nemcsak azok. Egy tradicionális tartalmakkal megtöltött és egy „üres értékrend imitáció” tanterv általi együttes oktatása óhatatlanul ellentmondásokhoz vezetett. Annak kimondása, hogy „az általános erkölcs olyan vonásaira is nevelnünk kell, mint a becsületesség, az őszinteség, a kérdések egyenes felvetése és nevén nevezése, az ígéret megtartása, a másik fél véleményének tiszteletben tartása, anélkül, hogy a magunk véleményét véka alá rejtenénk, a feltétlen tisztelet, a szeretet és megbecsülés a szülők iránt, akik nekünk életet adtak, akik bennünket felneveltek, az iskola iránt, a pedagógusok iránt, akik életünk útját egyengetik,”²¹² minden igyekezet ellenére világossá tette, hogy a szocialista ember erkölcsisége sem állhat radikálisan megújított alapokon.

A nem oldódó ellentmondások következtében egyre nehezebbé vált olyan ideológiai alapvetések, mint a szocialista hazafiság vagy a proletár internacionalizmus tartalommal való kitöltése vagy akár az osztályharcos történelemszemlélet tanítása. Ennek ellenére az ideológiai irányelveket a párt- és az oktatáspolitika nem volt képes módosítani,²¹³ aminek következménye a valóság és az eszmények közti távolság, vele együtt a hiteltelenség további növekedése volt. A valláserkölccsel szemben megfogalmazott utópikus szocialista erkölcs²¹⁴ valóságtartalmának hiánya a hetvenes évek végére vált érzékelhetővé, amikor is közvélemény kutatások mutatták ki, hogy a megkérdezett diákok és pedagógusok között csak kevesen

212 FALUDI, 1988. 143.

213 „Minden szocialista ország saját múltjának ismerete, különös tekintettel a múlt forradalmi korszakaira, csoportjaira, osztályaira, és kiemelkedő forradalmárai a szocialista hazafiság erősítésének fontos forrása. […] A néptömegek alkotó, forradalmi tevékenységének sokszínű, igaz bemutatása nélkül nem lehet eleven

történelemoktatás, igazi nevelés. A szocialista hazafiságra és az internacionalizmusra való nevelésben különös szerepet játszik a hibás és téves nézetek elleni harc.” MOLNÁR János: A szocialista hazafiságra és az

internacionalizmusra nevelés a történelemtanításban in. Szocialista hazafiságra és proletár nemzetköziségre nevelés a történelemtanításban, (Szerk: Szabolcs Ottó, Unger Mátyás) Tankönyvkiadó, 1971. 19

214 ZRINSZKY, 1959, 533.

A valláserkölccsel szemben megfogalmazott „új erkölcstant” a kisdiákok számára a kisdobosok 6 és az úttörők 12 pontja jelentette

A kisdobosok 6 pontja:

1. A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának. 2. A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait.

3. A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait. 4. A kisdobos igazat mond és igazságosan

cselekszik. 5. A kisdobos edzi testét és óvja egészségét. 6. A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére.

Az úttörők 12 pontja: 1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte. 2. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.(Eredetileg „Az úttörő szereti hazáját, népét, és harcol érte.”) 3. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.4. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit. 5. Az úttörő ahol tud, segít, és önként szolgálja a közösséget. 6. Az úttörő igazat mond, és igazságosan cselekszik. 7. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket. 8. Az úttörő igaz hű barát. 9. Az úttörő bátor és fegyelmezett. (Eredetileg:„Az úttörő mindig bátor és önfegyelmezett.”) 10. Az úttörő szereti és védi a természetet. 11. Az úttörő edzi testét, és óvja egészségét. 12. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.

58 akadtak, akiknek erkölcsi értékrendjében nem az „egyetemes erkölcsi norma” fogalmai domináltak.

Ugyanez érhető tetten a „tanulói szabályzatok és házirendek” vizsgálatakor is. a hatvanas ével közepéről származó dokumentumok bevezetője még arról írt, hogy „minden diák kötelessége szorgalmasan és kitartóan tanulni, ismereteit bővíteni, hogy tudásával önmagát gazdagítsa, a közösséget szolgálja, szüleinek örömet szerezzen, szocialista hazánknak hasznára lehessen. Iskolai közösségünk tagjainak magatartását- mind az iskolában, mind az iskolán kívül – a kommunista erkölcs követelményei szabályozzák.”²¹⁵ Ugyanakkor többi részükben már olyan értékekről, szabályokról beszélnek, mint kulturált öltözködés és viselkedés, egészséges életmód, a tanárok tisztelete (akár a hetes

„vigyázzállásával” is), a nyilvános helyeken történő megjelenés szabályai vagy éppen a KRESZ betartása. A hetvenes évek elejéről származó házirendek pedig már a bevezető hangzatos szólamai többségének elhagyásával tűntettek, sőt, egyenesen arról beszéltek, hogy

„a Házirend akkor töltheti be hivatását, ha elősegíti a Rendtartás előírásainak megvalósítását, hozzájárul az iskolai élet demokratizmusának továbbfejlesztéséhez és segíti a szocialista tanár-diák viszony elmélyülését.” És „csupán” a tanulók kötelességei között szerepelt, hogy mindegyiküknek arra kell törekednie, hogy „a szocialista társadalom hasznos tagjává váljék, megfelelő általános műveltséget szerezzen, olyan tulajdonságokat alakítson ki magában, melyek társadalmunk erkölcsi követelményeinek megfelelnek.” ²¹⁶ Hogy ezek az

„erkölcsi követelmények” milyen tartalmakat hordoztak, ugyanúgy enigmatikus maradt, mint a „szocialista erkölcs és humanizmus” valós természete.

Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy az erkölcsi-politikai nevelés sikerét jelentős mértékben segíthette elő vagy éppen áshatta alá a tanulók családi háttere illetve a tágabb értelemben vett társadalmi környezet. E problémára sok szakember is felfigyelt s a változóban lévő gazdasági-társadalmi környezet új kihívásaira történő válaszok mielőbbi megfogalmazását sürgette. „Erkölcsi-politikai nevelésünk tágabb környezete a társadalom. S vajon rendjén mennek-e itt a dolgok?” – tette fel a kérdést a Magyar Pedagógia cikkírója. S a válasz, bizony elkeserítő volt: „A csúcsforgalomban iskolába sietők nemritkán részesei "a felnőttek" reggeli - sokszor ízléstelen - vitáinak. Ezek az első impulzusok, amelyek útravalóul szolgálnak az iskoláig. Ott, az iskolai makro- és mikroklímától függően, az előbbi élmények háttérbe kerülnek, esetleg felerősödnek. Este jön - ha jön - a családi „élménybeszámoló",

215 A Tóth Árpád Gimnázium tanulói szabályzata és házirendje, 1966. In: NAGY Pál: Az oskolai bizonyságtól az érettségi vizsgáig. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 32. Debrecen, 2011. 282. (A továbbiakban:

NAGY Pál, 2011)

216 A Vörösmarty Gimnázium tanulói házirendje, 1973/74. U. o. 285.

59 amely nem minden esetben erősíti a szocialista öntudatot, vagy jön ~ mindenféle családi beszélgetést kizáró, egyre inkább a krimi felé orientálódó tv-műsor, amely nem formálja, hanem deformálja a fiatalok lelkét. Sajnos, a tanterv nemes gondolatokkal telített "tevékeny közösség élete" egy-egy esetben értelmetlen nyüzsgéssé, ímmel-ámmal letudott", "kipipált"

programmá silányul a mindennapok gyakorlatában.”²¹⁷

Az értékrend-változások bemutatásának végére érve érdemes fordulópontot is kijelölnünk. Ez a nyolcvanas évek elejére datálható, amikor egy „új dolgozói eszmény”

megfogalmazására tett kísérlet keretein belül az OPI közoktatás fejlesztéséről szóló koncepciója (1983) is már olyan emberi „önértékről” beszélt, mint az önállóság, az önellenőrzés, a kezdeményezőkészség, a rizikó- és felelősségvállalás, a kreativitás. A pedagógusok nagy része pedig valószínűleg sohasem tévesztette össze a politikai-ideológiai célok és a humanista célok két rétegét: a deklarált célokat és a rejtett célokat.²¹⁸ Egy hetvenes évek végi vizsgálatból például kiderült, hogy az ideológiát és a gyakorlatot, igaz, többnyire látens módon, a pedagógusok elválasztották egymástól. Így lehetett a munkaszeretet, a becsületesség, a közösségi érzés, az őszinteség, a humanizmus, a segítőkészség, a műveltség és a lelkiismeretesség - s nem pedig a szocialista embertípusra jellemző vonások - az a nyolc tulajdonság, melyeket a megkérdezett pedagógusok a leggyakrabban említettek.²¹⁹ És mindennél többet mond, hogy a még a hetvenes évek közepén is többen sürgették, hogy „a filozófusok és más szakemberek dolgozzák ki végre a szocialista etikát”.²²⁰