Hogyan készült a történelem tankönyv?

183 népek civilizációinak túlértékelése, melynek hátterében egyértelműen az angol, francia, német és amerikai imperializmus (oroszról természetesen szó sem lehetett) elutasítása húzódott meg.

A multiperspektivikus és kontroverzív történelemszemléletű történetírás és tankönyvkészítés hatvanas évekbeli hiánya ezzel járult hozzá a diákokban kialakuló sztereotípiák, a közbeszédbe bekerülő és ott továbbhagyományozódó nemzeti előítéletek erősítéséhez, a történelmi tudat „egydimenzióssá”, fekete-fehérré válásához. A köztudatban így erősödött meg és gyökeresedett meg mélységesen az a tankönyvek által hirdetett történelemszemlélet, amely „az emberiség történetét alapvetően a kizsákmányolók és kizsákmányoltak, vagyis az elosztás kárvallottjai és haszonélvezői közötti folyamatos küzdelemként láttatja”.⁷⁴⁶ Talán nem felesleges megemlítenünk, hogy az ilyen

„egydimenziós”, a politikától lényegében újraelosztást váró történelemszemlélet ma is mélyen befolyásolja a politikai kultúránkat.

184 A tankönyvírás pályázat alapján,⁷⁵⁰ ha erre volt mód, ha nem, akkor megbízás alapján ment végbe. Stratégiai jelentőségű közismereti tárgyak esetében – és a történelem ilyen volt – gyakrabban találkozunk „felkért” tankönyvírókkal.⁷⁵¹ A pályázónak (vagy a megbízottnak) rendelkezésére álltak a tanterv és a tankönyvre vonatkozó irányelvek.⁷⁵² Ezeket bármely érdeklődő számára megküldte a kiadó. A pályázat – hivatalosan - egyfelől nyílt volt, tehát a nyilvános kiírás nyomán bárki pályázhatott, másfelől titkos volt, mert – a felkért szerzőnek is - jeligével kellett beküldeni a próbafejezeteket. A kiadó általában két fejezet címét adta meg (ha lehetett, az egyetemes és magyar történelemből), s ennek kidolgozott leckéit kellett visszaküldeniük a pályázóknak Ha nem érkezett be megfelelő pályamunka. a felkért (megbízott) tankönyvírók láttak munkához. A tankönyv kézirat a kiadóhoz érkezett, aki azt az OPI-nak és a minisztériumi Közoktatási Főosztálynak küldte tovább. Elméletileg létezett társadalmi bírálat is, de ez mellőzhető volt, s alapelvnek számított, hogy csak a tankönyv bírálható, a tanterv nem.⁷⁵³

A tankönyvkiadás folyamata „operatív háló”-val működött, ami azt jelentette, hogy a gimnáziumi tankönyvek kiadását a következő rendben kellett megtervezni és végrehajtani:

„tartalmi szerkesztés – jóváhagyás műszaki szerkesztő/közben folyik a használati engedély megszerzése – nyomdakész kézirat – nyomtatás – hatékonyság „bemérése”- tanterveknél:

külső/belső véleményeztetés - jóváhagyás – kipróbálás”.⁷⁵⁴ A kipróbálás kijelölt iskolákban történt, s nem ment mindig zökkenőmentesen.

Jellemző eset, ami Závodszky Géza új könyvével megtörtént az 1975-76-os kipróbáláson: Az újszerű – törzs és kiegészítő anyagot tartalmazó, kéthasábos, kétszínnyomásos, nagytükrű (A4-es méret), „indokolatlanul nagy képeket” tartalmazó – kötet a tanárok közt azt a látszatot keltette, hogy nem hajtották végre a tananyagcsökkentést.⁷⁵⁵ Bár ez nem volt igaz és a minisztérium kérése volt a didaktikai változatosság pl. aláhúzásos kiemelés stb., ami a nagyságot, de nem az anyagmennyiséget növelte, a felelősséget az OPI és

750 A tankönyvpályázatok a hetvenes évektől hivatalosan a Művelődésügyi Közlönyben jelentek meg (1975-ben a Kulturális Minisztérium és az Oktatási Minisztérium hivatalos lapja)

751 Ők anyagi megbecsülés terén élveztek előnyt, mert pályadíjat – általában 8000 forint volt a hetvenes években – akkor is kaptak, ha nem az ő kéziratukat fogadta el a bizottság.

752 KARLOVITZ János: Hogyan készül a tankönyv. Köznevelés 1978/12 521-522.

753 MOL – XXIX – 1-2. 13. d. 24. t Tankönyvkiadó Vállalat iratai 497/65 MM belső utasítás a tankönyvek, munkafüzetek jóváhagyásának menetére – 1965. jún.

754 Egy példával az 1978-as évből: 77. XII. – megbízás 78. III. – a kézirat egy része 78. IV. – bírálat/konzultáció (ápr. 10, 20) TKV, OPI 78. XI. – megírás

78. XII. – a TKV bírálata. MOL – XXIX – 1-2. 13. d. 22. t Tankönyvkiadó Vállalat iratai. Az Irodalmi Főosztály javaslata az 1978-ban induló tankönyvprogram új tankönytípus terveinek kialakítására – 1976. július

755 MOL – XXIX – 1-2. 13. d. 22. t Tankönyvkiadó Vállalat iratai. Összefoglaló jelentés a tananyagcsökkentés végrehajtásáról az 1975/76-os tanévben

185 – hiába tiltakozott joggal Hinora Sándor irodalmi szerkesztő - a kiadó kellett, hogy viselje.⁷⁵⁶ Závodszky Géza szerzőként és főszerkesztőként is védte az új könyvet, mondván, hogy „a

„vékony tankönyv” és a könnyen tanulható, hatékony, korszerű tankönyv tudniillik a jövőben is ellent fog mondani egymásnak”.⁷⁵⁷

A kéziratokkal szemben támasztott követelményeket a hatvanas évek elejére dolgozták ki, s lényegében a reformtankönyvekig iránymutatóak voltak. Ennek összetevői: 1, korszerű ismeretanyag 2, a diákok szintjéhez alkalmazkodó fogalomrendszer 3, olyan szöveg, amely

„saját szaktárgyán belül maximálisan, de megfelelő keretek között (nem erőltetetten) kihasználja a marxista-leninista világnézetre való nevelés lehetőségeit.”⁷⁵⁸ Némileg ellentmondásos helyzetet eredményezett, hogy más prioritások is léteztek. A tankönyvkészítés

„általános alapelvei” az alábbi sorrendet kellett, hogy kövessék: „a, a szocialista világrend megvilágítása b, minden fokon a leghaladóbb marxista-leninista világnézet c, a tananyag.”⁷⁵⁹ A beérkezett kéziratokat is ezen szempontok alapján bírálták el, illetve külön figyelmet szenteltek még arra, hogy megfelel-e annak a nevelési célnak, hogy „a tankönyvrészlet világnézeti hatékonysága segíti-e a tanulók személyiségének, a szocialista embertípus(nak) a kialakítását és mennyire aknázza ki a nevelési lehetőségeket.?”⁷⁶⁰

A tankönyvkéziratokat ezután egy bizottság bírálta⁷⁶¹ el, amely OPI és tudományos bírálót⁷⁶² is soraiban tudhatott. A bizottság meghallgatván a lektori jelentéseket a pályaművek

756 „A párttitkár kezdeményezésére mindenki fegyelmit kapott, az irodalmi vezető is, szegény Kislaki Károly, kiváló történelemtanár – ő volt a főszerkesztő – majdhogynem ebbe halt bele, azonnal kérte a nyugdíjazását. Az volt a bűnünk, hogy a könyvek ránézésre nagyobbnak tűntek, mint elődjeik, bár a szöveg bizonyíthatóan kevesebb lett. Én is komoly figyelmeztetést kaptam.” – emlékezett vissza az esetre Závodszky Géza. Kaposi József interjúja Závodszky Gézával tankönyvekről, tankönyvkiadásról egy tankönyvszerző történész szemével.

Történelemtanítás. 2013. 1. Forrás: http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2013/04/kaposi-jozsef- interjuja-zavodszky-gezavaltankonyvekrol-tankonyvkiadasrol-egy-tankonyvszerzo-tortenesz-szemevel-04-01-04/

757 MOL – XXIX – 1-2. 13. d. 22. t Tankönyvkiadó Vállalat iratai. Závodszky Géza főszerkesztő jelentése a könyvekről – 1975. szept. 24.

758 MOL – XXIX – 1-2. 13. d. 24. t Tankönyvkiadó Vállalat iratai. A jó minőségű kézirattal szemben támasztott követelmények (1963.11.19.) (belső terjesztésű)

759 MOL – XXIX – 1-2. 13. d. 24. t Tankönyvkiadó Vállalat iratai. Milyenek legyenek a tankönyvek? (Szabó Kálmán a TKV irodalmi vezetőjének összefoglalója)

760 MOL – XXIX – 1-2. 19. d. 53. t. Tankönyvkiadó Vállalat irata. Tankönyvpályázatokkal kapcsolatos teendők – 1975. okt. 27-én kelt feljegyzés

761 Erről részletesen, de a kulisszatitkokat elhallgatva számolt be Petró András: „A tankönyvírók számára nagy segítséget adott az Oktatási Minisztérium azzal, hogy három-öt hónapra felmentette őket a tanítás alól. Erre az időszakra megkapták átlagjövedelmüket is. A szerzők többsége jól gazdálkodott a feltételekkel, és a kézirat színvonalán érződött a nyugodt munka lehetősége.

Sokszor tették szóvá a nyilvánosság előtt is, hogy nem megfelelő a tankönyvírók anyagi elismerése. A pályázati díjjal, a tanítás alól való felmentéssel és a megemelt honoráriummal az anyagi megbecsülés jobb lett, de még mindig nem olyan, hogy kiemelkedő kereseti forrást

„Tartalmi kérdésekben egy-egy tankönyvi bizottság is segíti a szerzőt. Minden bizottságban részt vesz az MTA-OM Köznevelési Bizottsága által kijelölt szakember, aki általában szaktudományának kiemelkedő képviselője,

186 sorszáma alapján személyenként helyezési sorrendet állapított meg, s akinek a legalacsonyabb pontszáma volt, az nyert.⁷⁶³ Elmondható, hogy a történelem kéziratokat bíráló lektori jelentésekből készült összefoglalók az irodalommal szemben – különösen igaz ez az 1977-es év új könyvére! - szinte mindig rövid terjedelműek és egyetértésről tanúskodóak.⁷⁶⁴ A bírálatoknál érdekes kettősség tapasztalható, a kiadó szakemberei a kézirattal szemben elvárt minőségi követelményeket maximálisan érvényesítették még akkor is, ha ideológiailag a szöveg „rendben volt”, sőt, a „legjobb volt”. Éles hangú kritikákat kaptak például az 1978-as gimnáziumi IV. osztály tankönyvének pályázói. Pesti János szerkesztő szerint „primitív, szellemtelen, karakter nélküli az összes pályázat stílusa. Szerzőik hibátlanul még a leíró nyelvtant sem tudják, lévén gyanítható, nem tanulták meg soha.”Módszertani problémákat is talált: „képzésre fordítanak gondot, a bemutatásra nem”, a beküldött szövegekben „eltűnik az ember” pedig „nincs history story nélkül”.⁷⁶⁵ Ugyanez történt egy kevéssé szerencsés pályázóval, aki a világnézetünk alapjai tankönyvet kívánta megújítani. Pesti kíméletlenül

„elintézte”: „A „Pantha rei” (Homonnay Szabolcs szakiskolai tanár, Nagykanizsa) készítője – gyanítom – vagy nagyon keveset tud (ez a nagyobb hiba) vagy nem volt ideje a tisztességes munkára; egy-egy részletből ugyan lehet látni, hogy nem tornatanár írta, egészében mégis primitív, tanulhatatlan, értéktelen, kár szót pazarolni rá. Szívem szerint a gépelési díjat sem fizetném ki érte, elég, hogy valamennyi lektor időt pazarolt az elolvasására. Jutalom helyett azt a büntetést szabnám ki rá, hogy tanulja meg, majd egy hónap múlva mondja el az anyagát.

Talán megértené, miért nem lehet soha tankönyv a dolgozatából.”⁷⁶⁶ Pesti János javaslata – jelezvén a világnézetünk alapjai tantárgy lényegében össze problémáját, tkp. „nemlétét” - az volt, hogy egy szerzői kollektívát kell megbízni a feladattal. Tudományos munkatársak közreműködik az Országos Pedagógiai Intézet illetékes munkatársa és két szakmailag jól felkészült gyakorló pedagógus is. Ott vannak természetesen a kiadó illetékes munkatársai, a felelős szerkesztő és a főszerkesztő is.

Ez a bizottság mond véleményt az elkészült kéziratról, tagjai lektori véleményt adnak, se vélemények alapján kerül sor a kézirat végleges kidolgozására.” PETRÓ András: Új tanév, új tankönyvek. Köznevelés, 1978. 30. sz. 3-4.

762 1975-ben a tankönyvbírálók történelemből – Gimnázium I. osztálynál - a következők voltak: elnök: Papp Géza, titkár: Dürr Béla, OPI: Szabolcs Ottó tanszékvezető, Tud. bíráló: Hahn István tanszékvezető, gyakorló tanárok: Dr. Nagy Erzsébet gyakorló vezetőtanár és Hajdú István szakfelügyelő

763 Lásd: 12. melléklet.

764 Az V. osztályos irodalomkönyv bírálatáról 1977-ben készült jegyzőkönyv 31 oldalas, a történelemé általában 4-4,5 oldalnyi. Az irodalom tankönyv bírálatán 10 fő volt jelen, a történelemén 4-5 fő.

765 Utólag elgondolkoztató, hogy a győztes, igaz, csak II. díjjal, a „Tempora” jeligéjű mű lett, amely Jóvérné Szirtes Ágota (Fazekas Gimnázium) és Kalmár Árpád (A csepeli Ho Si Minh főiskola) közös alkotása, megelőzve a

„Radnót” jeligéjű művet - dr. Balogh Endre (Berzsenyi Gimnázium), amely a bírálók szerint „ismeri ugyan a technikát, de nem jutott túl a korábbi könyvön” és a „Pécs” jeligéjű munkát, amely „túl sok önálló munkát” vár el a tanulótól, s ezzel „a tanár, tankönyv, iskola létét megkérdőjelezi”. MOL – XXIX – 1-2. 21. d. 53.t

Tankönyvkiadó Vállalat iratai. Az 1978-as pályázati anyagok a Történelem IV. kötetre

766 MOL – XXIX – 1-2. 21. d. 53.t Tankönyvkiadó Vállalat iratai. Jelentés a világnézetünk alapjai tankönyvpályázatokról. 1978. november 3. Pesti János felelős főszerkesztő

187 dolgozzák ki a dialektikus és a történelmi materializmus anyagát, majd ezt a „nyersanyag”-ot egy pedagógus dolgozza át könyvvé.

De nemcsak a világnézeti tankönyvvel akadtak bajok. A hetvenes évekre telve volt a szakma a panaszokkal, hogy a tankönyvírás haldoklik, a szerzőket nem becsülik,⁷⁶⁷ egyszerre kevés és sok a szakmai önállóság, kevés, mert a szerző útja „tilalmi táblákkal kísért”, „a túlszabályozás, az alig táguló uniformizmus egész oktatásügyünket, s nem csupán a tankönyvírást köti gúzsba”⁷⁶⁸ és sok, mert szinte mindenben magára van hagyatva a tankönyvíró. És bizony nem mindenki tudott oly módon élni a „magára hagyatva”

szabadságával, ahogy Závodszky Gézának sikerült.⁷⁶⁹ Tankönyve nemcsak kiállításában és didaktikai apparátusában hozott újat, hanem hosszú idő után először az azóta

„újrakanonizálódott” „új nevekkel és eseményekkel”⁷⁷⁰ rést ütött a tankönyvi

„szövegkanonizáció” falán. Témánk keretein túlmutató tevékenysége és – akkor még

„antimarxizmusa” miatt több tanár betiltását követelte - tankönyvmodellje iránymutatóvá vált a rendszerváltást követő tankönyvírók nemzedéke számára.