Szent István és a keleti kereszténység

Ajtony leverésének története már új korszakba, az államalapítás korába vezet bennünket. A történettudomány Géza fejedelemhez és Szent Istvánhoz köti a nyugati kereszténység felvételét, s a nyugati keresztény államok közösségé-hez való csatlakozást. Géza I. Ottó császártól kért hittérítőket, fi át már nyu-gati klerikus, a hagyomány szerint Adalbert, prágai püspök keresztelte meg.

Géza feleségül Gizella bajor hercegnőt hozatta el fi a számára, akinek

kíséreté-28 SZKÜLITZÉSZ: Σύνοψις ἱστοριῶν 5. ÁMTBF 85–86.; ZÓNARASZ: Ἐπιτομή ἱστοριῶν XIV, 21.

ÁMTBF 100.

29 G^YÖRFFY (1952–53) I. közl. 335. szerint Ajtony a bolgár egyházzal állt kapcsolatban, mivel Viddin akkor még az okhridai bolgár patriarkátus egyik püspökségének székhelye volt.

30 Legenda S. Gerhardi episcopi 8. SRH II. köt. 489–493. ÁLI 80–83. (Ford. Szabó Flóris.)

ben vélhetően szintén latin rítusú papok és szerzetesek érkeztek az országba. A Hartvik-legendára visszavezethető nézet szerint István koronáját is Rómából, II. Szilveszter pápától kapta.³¹ Mindez a korábbi évszázadokhoz képest, ame-lyekben a magyarságot lényegében csak a keleti impérium felől érte el a keresz-ténység hatása, kétségkívül új helyzetet teremtett: megkezdődött a nyugati la-tin kultúra beáramlása.

A Szent Istvánról és koráról alkotott kép azonban sokszor túlhangsúlyozza a nyugati hatást, és kevéssé fi gyel azokra az adatokra, amelyek a keleti egyház és kultúra magyarországi továbbélését mutatják. Sem Géza fejedelem, sem István nem volt ellensége Bizáncnak vagy a bizánci kereszténységnek. Géza felesége, Sarolt, épp a Bizáncban megkeresztelkedett Gyula lánya volt, maga is a keleti rítus követője. Egyébként István családjában több jellegzetes, Bizáncban diva-tos név is felbukkan: nagybátyja Mihály, unokatestvére Vászoly (a bizánci gö-rögben: Baszileiosz).³² Nem lehet tehát véletlen, hogy István – a nagy legenda tanúsága szerint – nemcsak Rómában építtetett zarándokházat az odautazó ma-gyarok számára, hanem Konstantinápolyban is „csodálatos művészettel épült templomot” állított, Jeruzsálemben pedig szerzeteskolostort.³³ Az uralkodása idején létrehozott veszprémvölgyi apácamonostor alapítólevelét görög nyelven írták, a király a kolostorba keleti rítusú apácákat költöztetett. Fiának, Imrének – akinek egyébként a Margit-legenda szerint bizánci hercegnőt hozatott felesé-gül³⁴ – a görög műveltségben gazdag Velencéből származó Szent Gellért püs-pököt választotta nevelőjévé. Az Intelmekben feltett híres kérdés is – „Quis Grecus regeret Latinos Grecis moribus, aut quis Latinus regeret Grecos Latinis moribus?”³⁵ – jól mutatja, hogy kelet és nyugat, görögök és latinok egyaránt je-len voltak az államalapító gondolkodásában.³⁶

31 Legenda S. Stephani regis ab Hartvico episcopo conscripta 9–10. SRH II. köt. 412–414. ÁLI 39–40. (Ford. Kurcz Ágnes.) A legenda Szent István korára vonatkozó forrásértéke azonban kétes, vö. G^ERICS (1981) és (1994).

32 MORAVCSIK (1953) i. m. 58.

33 Legenda maior Sancti Stephani regis 11. SRH II. köt. 386–387. ÁLI 29. (Ford. Kurcz Ágnes.)

34 Legenda Beatae Margaritae de Hungaria 12. SRH II. köt. 689.

35 Libellus de institutione morum 8. SRH II. köt. 626. A Greci népnév egyébként valószínű-leg nem pusztán a kortárs bizánciakat, hanem a keleti kereszténység képviselőit jelenti – vö.

K^APITÁNFFY (2003) 35.

36 Szent István bizánci kötődéseinek összefoglalására lásd: MORAVCSIK (1953) 58–60.

1.4. Görög kolostorok

Hogy a nyugati kereszténység beáramlása még hosszú ideig nem jelentette a keleti rítus visszaszorítását, mutatja az is, hogy Szent István korából és a kö-vetkező időszakból egész sor görög monostorról tudunk hazánk területén.³⁷ A már említett marosvári és oroszlánosi szerzetesi központok mellett ilyen volt a veszprémvölgyi apácamonostor, melynek görög nyelvű alapítólevelére később még visszatérünk. A Gellért-legenda említi azt is, hogy I. András király két monostort alapított, egyet Tihanyban, egy másikat pedig Visegrád mellett.³⁸ Elhelyezésében, fekvésében mindkettő emlékeztet a bizánci (például Áthosz-hegyi) monostorokra, melyeket általában folyóvízre, tóra vagy tengerre néző meredek partú félszigetekre építettek, ahonnan szép kilátás tárul a szemlélődő elé. A tihanyi apátság alapítólevelében szereplő ‘Petra’ helynév is nyilvánvaló-an görög eredetű, jelentése: ‘szirt’, ‘szikla’, ‘barlnyilvánvaló-ang’; valószínűleg a király ál-tal odatelepített bazilitáktól származik, akik a ma is látható remetebarlangok-ban laktak.³⁹ Későbbi forrásból, III. Honorius pápa 1221-ben, az esztergomi ér-sekhez és a pilisi apáthoz írt leveléből pedig kitűnik, hogy a visegrádi apátság-ban is régóta éltek görög szerzetesek, de mivel az apátság szellemi és anyagi hanyatlásnak indult, II. András a pápa engedélyével latin szerzeteseket telepí-tett oda. A tihanyi és a visegrádi kolostorok tehát eredetileg görög rítusúak vol-tak. Szintén kései források tanúskodnak arról, hogy a mai Dunapentele közelé-ben állott az egykor görög apácák által lakott Pentele-monostor, melynek elne-vezésében a görög egyház mártírszentjének, Szent Panteleémónnak a nevét le-het felfedezni. Ezen kívül Szávaszentdemeteren is hosszú ideig görög monostor működött, amint az kiderül VI. Kelemen pápának 1344-ben a nyitrai püspök-höz írott leveléből, amelyben a pápa arra hivatkozik, hogy a monostor az utolsó görög apát halála óta immár tíz éve üres, s ezért megbízza a nyitrai püspököt, hogy bencés szerzeteseket telepítsen bele.⁴⁰

Csak szórványos ismereteink vannak arról, hogy e hazai görög rítusú kolosto-rok mennyiben járultak hozzá a bizánci kereszténység és kultúra Magyarországra

37 A magyarországi görög monostorokra lásd: MORAVCSIK (1938b) i. m.

38 Legenda S. Gerhardi episcopi 15. SRH II. köt. 503.

39 M^ORAVCSIK (1953) i. m. 60.

40 MORAVCSIK (1938b) i. m. 418–420.; GYÖRFFY (1952–53) i. m. II. közl. 96. A jelentős gazdasá-gi súllyal rendelkező monostort 1193–1196 táján III. Béla a jeruzsálemi Szent Theodosziosz lavrának adományozta, ahol anyja, Eufrozina el volt temetve. Az erről szóló oklevél (valószí-nűleg görög) eredetije nem maradt fenn, de latin átiratban tartalmazza III. Honorius 1218. ja-nuár 29-én kelt bullája – uo. I. közl. 344. skk., összefoglalva: II. közl. 81. skk.

közvetítéséhez. A marosvári monostorba telepített Szent Gellért püspök pél-dául itt találta meg a görög forrásokat Deliberatio c. művéhez.⁴¹ De nemcsak a görög kolostorok rendelkeztek keleti keresztény egyházi anyagokkal. Régi feljegyzések tanúskodnak arról, hogy a pannonhalmi apátság könyvtárában a 11. században volt egy görög zsoltároskönyv (Psalterium Graecum). A pász-tói kolostor ugyancsak birtokában volt görög kéziratoknak: egy velencei kle-rikus, Cerbanus, aki a 12. század elején több évig Konstantinápolyban tartóz-kodott, később a pásztói monostorban találta meg Hitvalló Szent Maximosz és Damaszkuszi Szent János görög egyházatyák munkáinak egyes részleteit, me-lyeket latinra fordított, a fordítást pedig a pannonhalmi apátnak ajánlotta hálá-ból az ott élvezett vendégszeretetért.⁴²