Szent István törvényei és lehetséges külföldi előképei

Szent István neve alatt kétféle szerkesztésben összesen 56 törvénycikk maradt ránk.¹⁷⁵ Legrégibb kéziratuk a 12. századi Admonti Kódexben található, amely kettős bontásban (35+15) összesen 50 kapitulumot tartalmaz (ún. A redakció).

A többi kézirat jóval későbbről, a 15–16. századból származik,¹⁷⁶ s Szent István első törvénykönyveként hozzák az ‘Intelmek’ címen ismert, 10 szakaszból álló királytükröt, második törvénykönyveként pedig 55 fejezetet közölnek egybe-szerkesztve (ún. B redakció), de e kéziratok is két alcsoportra oszthatók.¹⁷⁷ A többségi felfogás szerint az Admonti kódex szerinti első törvénykönyv István uralkodásának elején, a második a vége táján keletkezett.¹⁷⁸

175 Szövegük: ZÁVODSZKY i. m. 141–152. és 153–156.; DRMH 1–11.

176 A Budai János-féle kézirat 15. századi, de csak 17. századi másolatban maradt fönn; a Thuróczi-féle a 15. század végén keletkezett; a Kollár-, az Ilosvay-, a Gregoriánczi- és a Nádasdy-féle, továbbá a debreceni, a Festetics-féle és a besztercebányai kézirat 16. századi.

177 A különböző redakciók összefüggésével kapcsolatos legújabb tudományos álláspont össze-foglalására lásd: J^ÁNOSI (1985); J^ÁNOSI (1988) 234–236.; J^ÁNOSI (1996) i. m. 67–85.

178 Valószínű, hogy ezek egy példánya (A változat) még a 11. században kikerülhetett az ország-ból, s az admonti kolostorban ennek alapján készítették el a 12. században az általunk ismert admonti kéziratot. Az A változat egy másik példányának fölhasználásával szerkeszthették valamivel később a B verzióhoz tartozó kódexek ősét, s mivel az admonti redakció

feltehető-Az államalapító történelmi jelentőségének ismeretében aligha meglepő, hogy jogtörténetírásunk kiemelt fi gyelmet szentelt dekrétumainak, s a 18. század óta lankadatlanul kereste külföldi előképeit. A számtalan munka túlnyomó több-sége a nyugati hatás nyomait kutatta, ami a dekrétumok latinnyelvűtöbb-sége, va-lamint Géza és Szent István nyugati orientációja alapján magától értetődő.¹⁷⁹ Ennek során feltehető mintaként a középkori nyugat-európai kánonjog legis-mertebb forrásait (például a Dionysio-Hadrianát, valamint Pseudo-Isidorus gyűjteményét¹⁸⁰), s a világi uralkodók törvényeit (például a frank kapitulárékat és a lex Baiuvariorumot) egyaránt számba vették, s tartalmi hasonlóságok, tár-gyi rokonságok tömegét mutatták ki, minek következtében általánosan elterjedt nézetté vált, hogy az államalapító törvényhozása nyugati, elsősorban bajor min-tát követett. A nyugati hatás túlnyomó volmin-tát valló nézetekkel szemben árnyal-tabb képet rajzolt Bónis György,¹⁸¹ s tudatosította, hogy a feltárt hasonlóságok jórésze nem feltétlenül utal közvetlen átvételre. Ilyenről bizonyossággal csak az I. törvénykönyv első öt fejezeténél beszélhetünk,¹⁸² azonban ezek – tekintve, hogy a dekrétum inkább büntetőjogias színezetébe nem illenek, s hangvételük is elüt a további kapitulumokétól – valószínűleg a későbbi másoló jószándékú buzgalmának köszönhetőn kerültek a törvény elejére. A két Szent István-i dek-rétumban ezen túlmenően mintegy tucatnyi olyan hely található, amelyeknél feltehető, bár korántsem biztos a nyugati forrásból való kölcsönzés, az anyag bő kétharmada azonban közvetlen nyugati előképek nélküli.¹⁸³ Ezek alapján ma a kutatók többsége úgy tartja, hogy Szent István törvényei nyugati, főként

ba-en csak kis példányszámban létezett, Magyarországon a B változat képezte a ‘hivatalos’ dek-rétumok alapját; a Corpus Jurisba is ez került be – vö. J^ÁNOSI (1985) i. m. 49.

179 A nyugati hatást vizsgáló és kidomborító legfontosabb 19–20. századi művek a teljesség igé-nye nélkül: ENDLICHER; KRAJNER; KARÁCSON i. m.; ZÁVODSZKY i. m.; SCHILLER; MADZSAR (1921), uő (1938a), uő (1938b); KIRÁLY (1928); SAWICZKI; WALDAPFEL; HORVÁTH (1954) és CSÓKA. Lásd továbbá újabban: NÓTÁRI (2013), a keleti hatásokra is tekintettel, különösen 141–144.

180 A pseudoisidorusi dekretálisok befolyásáról és elterjedtségéről lásd FUHRMANN művét, mely-nek 3. kötetében a szerző terjedelmes mutatóban veszi számba azon fontosabb egyházjo-gi gyűjteményeket (a 9. századtól Gratianus Decretumáig), amelyekben pseudoisidorusi dekretálisok előfordulnak. Magyarországi eredetű forrást azonban ezek között nem említ.

181 BÓNIS (1938).

182 Az I. törvénykönyv 1–2. fejezetei azonosak a 847-ben tartott Mainzi Zsinat 6. és 7. kánonja-ival, 3–5. fejezetei pedig Pseudo-Isidorus gyűjteményéből származnak (a 3. és 4. fejezet az ún. Excerpta Silvestri 4. és 5. kánonja egy részének felel meg, az 5. pedig egy Evaristus pá-pának tulajdonított töredéket vett át) – vö. S^AVICZKI i. m. 400–404. és B^ÓNIS (1938) i. m. 452.

183 BÓNIS (1938) i. m. 449., 452–455., 471., 485. CSÓKA i. m. 161–162. ezzel szemben védelmébe veszi azt a hagyományos álláspontot, hogy az első öt fejezet eleve szándékolt átvétel eredmé-nye: olyan elvi állásfoglalás, amely általánosságban védi az egyház érdekeit.

jor hatást mutatnak, összességükben azonban önálló alkotásnak tekinthetők.¹⁸⁴ Az első törvénykönyv királyi előszavában felhozott általános megjegyzés, mely szerint az uralkodó „a régi és az új császárok példáját követve”¹⁸⁵ hozza dekré-tumait, szintén inkább az önálló jogalkotás igényét fejezi ki, s nem értelmezhe-tő úgy, hogy az államalapító akár a nyugati, akár a keleti imperátor törvénye-it kívánná másolni.¹⁸⁶

A keleti minták hatásának lehetőségét kevesebben vetették fel. Az egy-oldalúan görög befolyást valló nézeteken¹⁸⁷ túlmenően itt említendő Serédi Jusztinián,¹⁸⁸ aki – a korabeli nyugati kánonjog mellett – a római joggal (több-nyire a Theodosziosz-féle és a jusztinianoszi Codex egyházjogi rendelkezése-ivel) mutatkozó hasonlóságokra mutatott rá, bár nem állította, hogy ezek köz-vetlenül Bizáncból származnának. Hamza Gábor több tanulmányában is fog-lalkozott Szent István törvényeinek forrásaival, ahol számba vette a nyugati forrásokon kívül a bizánci törvényeket is. Ennek során ő is a theodoszioszi és jusztinianoszi Codex, valamint a Novellák egyes passzusaival adódó párhu-zamokat talált,¹⁸⁹ a közép-bizánci korszak törvénykönyveiből való kölcsönzés kérdésével kapcsolatban azonban nemleges álláspontra jutott.¹⁹⁰ Jánosi Mónika szintén számolt a bizánci joggal, mint a korabeli közép-európai népek törvény-hozását befolyásoló tényezővel, konkrétan azonban csak a büntetési tételeket említette, mint nálunk is meggyökereztetett bizánci szokást.¹⁹¹ Zlinszky János

184 GYÖRFFY (1983a) i. m. 269.; KRISTÓ (1998a) i. m. 96.

185 „...antiquos ac modernos imitantes augustos, decretali meditacione nostre statuimus genti...”

– ZÁVODSZKY i. m. 141.

186 Az esetleges szellemi előképként szereplő Lex Baiuvariorum előszava fel is sorolja a nagy görög, római és germán törvényhozókat – vö. M^ADZSAR (1921) i. m. 59.; C^SÓKA i. m. 160–161.

A rövid utalást tehát aligha lehet kizárólag a nyugati minták követésének szándékaként föl-fogni [pl. K^RISTÓ (1998a) i. m. 96.], s természetesen egyoldalú keleti orientáció jeleként sem értékelhető (pl. S^ZTRIPSZKY i. m. 25–26. és M^OSOLYGÓ i. m. 70.), inkább a korszak világpoliti-kai hátterét képező „Renovatio Imperii Romani” egyetemességre törekvő eszméjébe való be-illeszkedés igényének tekinthető – vö. G^ERICS (1990a) 3–54.

187 SZTRIPSZKY i. m. 25–26. és MOSOLYGÓ i. m. 70. – mindkettő pusztán általános megállapítást tesz, kifejtés nélkül.

188 SERÉDI 276–280.

189 Többnyire olyan általános kérdések kapcsán, mint a keresztény uralkodónak Szent István I. törvényének előszavában is megtalálható, imént érintett jogalkotói fölfogása, általában vett keresztényi beállítottsága, továbbá a regnum és sacerdotium egysége – HAMZA (1996) 419–421.

190 H^AMZA (2001) 17–18.

191 JÁNOSI (1996) i. m. 32–43., 52.

ezeket kiegészítette egyéb, a római jogra vagy a keleti egyház gyakorlatára uta-ló példákkal, amelyek legalábbis sejtetik a keleti impérium jogának hatását.¹⁹² Részletes, a közép-bizánci forrásokkal való tételes összevetést azonban nem végzett senki.

1.2. Az Intelmek

Az Intelmek¹⁹³ eszmei forrásvidéke – a többségi tudományos vélemény szerint – szintén nyugat felé, mindenekelőtt a nyugati frank, Karoling vidékeken kere-sendő.¹⁹⁴ A műben szereplő római jogi terminusok (mos, ratio stb.) az ismeret-len szerző ez irányú képzettségéről tanúskodnak,¹⁹⁵ s komolyan nem is merül fel annak lehetősége, hogy ezek a korabeli Bizánc jogtudományából származ-nának. Ennek ellenére nem kétséges, hogy a királytükör műfaja egészen ko-rai időktől a keleti impériumban is ismert volt (παραίνεσις), s az államalapító Intelmei abban inkább a bizánci előképekre hasonlítanak, hogy a tanítás meg-fogalmazójának szerepében magát a királyt találjuk, míg a nyugati királytük-rökben általában az egyház (főpap, később zsinati kollektíva) szájából hangzot-tak el ilyen tanácsok.¹⁹⁶ Ezen túlmenően azonban felfedezhető néhány konkré-tabb hasonlóság is Szent István Intelmei, és a bizánci intelmek egyike, az alig fél évszázaddal István trónra lépése előtt, VII. (Bíborbanszületett) Konstantin császár által fi ához, a leendő II. Romanosznak írt ‘De administrando imperio’

prooimionja között. Mindkét királytükör elején ott áll a keresztény uralkodó uralmának alappillére: hatalmát magától Istentől kapja, s tőle származik az alattvalók kormányzásához szükséges isteni bölcsesség, a törvény is:

192 A SC Claudianum szankciója, a szolgák fölszabadításának lehetősége végrendeleti úton, a házasságtörésben vétkes fél újraházasodásának tilalma, a vétlen új házasságának engedélye-zése, a szabad végrendelkezés – ZLINSZKY (1996) i. m. 274.; ZLINSZKY (2002a) i. m. 950.

193 Kurrens kiadása: SRH II. köt. 619–627.

194 BALOGH (1938); BALOGH (1943) 281., 293. 45. jegyz.; DEÉR (1942) 92.; SZŰCS (1988) 283.

195 Részletesen: B^ALOGH (1943) i. m.

196 BALOGH (1938) i. m. 265.

…Κύριος γὰρ δίδωσι νοῦν, ήνίκα

…cumque affatim universa huius vite utilitati dignitatique gratia dei concessa, scilicet regna, consulatus…, partim divinis preceptis atque institutis, par-tim civilibus ac nobiliorum etateque provectorum consiliis suasionibus regi defendi, dividi, coadunari videam...

De administrando imperio, prooimion: „… Mert az Úr értelmet ad, mikor szó-lani kell, és fület hozzá a hallásra; nála a bölcsesség kincsestára, és tőle adatik minden tökéletes ajándék; trónra ülteti a császárokat és uralmat ad nekik minde-nek felett…”¹⁹⁷

Az uralkodó ezt követőn inti fi át, hogy vésse eszébe az atyjától kapott taná-csokat, így majd jól fogja kormányozni a rábízottakat. Mindkét szövegrészlet-ből kitűnik, hogy a trónutód képzése nem öncél, hisz feladata a közérdek szol-gálata lesz:

…tunc nec me piget fi li amabilissime hac vita comite tibi documenta, precepta, consilia, suasiones ponere, quibus tue vite mores tibique subiectorum exornes, quandoque et sumpma concedente potentia post me regnabis. Te autem studiose adhibita audientia patris precepta iuxta divine sapientie suasum condecet observare dicentis per os Salomonis…

De administrando imperio, prooimion: „...Most hát hallgass rám, fi am... Fontold meg a jelen dolgokat, és tanulmányozd az eljövendőket, hogy tapasztalatokat sze-rezz és belátást, és nagy dolgokat fogsz véghez vinni. Íme, tanítást adok neked, hogy az ebből származó tapasztalásból és tudásból okulván, a legjobb elhatáro-zásokat és a közérdeket illetően ne kövess el hibát...”¹⁹⁸

197 Görög szöveg és fordítás: M^ORAVCSIK (1950) i. m. 44–45.; Intelmek: SRH II. köt. 619.

198 Uo.

Végül az államalapító egy fentebb már idézett, az elődök követéséről szóló fejezetben található mondatával éppúgy a különböző népek eltérő, sajátos ke-zelésére, kormányzására buzdít, mint teszi ezt Konstantin, mielőtt sorra venné művében a birodalom határán fel-feltűnő népelemeket:

...Ταῦτα ἐσοφισάμην κατ’ ἐμαυτόν, καὶ εἶπα γνωστά σοι ποιῆσαι, τῷ ἠγαπημένῳ μου υἱῷ, ἵ’ ἔχῃς εἰδέναι τὴν ἑκάστου τούτων διαφοράν, καὶ πῶς ἢ μεταχειρίζεσθαι ταῦτα καὶ οἰκειοῦσθαι ἢ πολεμεῖν καὶ ἀντιτάσσεσθαι...

Quis Graecus regeret Latinos Grecis moribus, aut quis Latinus regeret Grecos Latinis moribus? Nullus...

De administrando imperio, prooimion: „...Ezekről elmélkedtem magamban, és elhatároztam, hogy megismertetem ezeket veled, az én szeretett fi ammal, hogy tudomást szerezz arról, hogy ezeknek a népeknek mindegyike miben különbözik egymástól, és arról, hogy hogyan kell ezekkel bánni (kiemelés – K. L.), őket a ma-gunk számára megnyerni vagy hadakozni és szembeszállni velük...”¹⁹⁹

Az Intelmek ez utóbbi mondatának értelmezésével kapcsolatos régi vitába nem kívánok belebocsátkozni. E rövid idézetek azonban talán valamelyest érzé-keltetik, hogy a bizánci és a magyar parainézis eszmei háttere, indíttatása közt is van némi rokonság, még ha a görög forrásból történő közvetlen átvételt ezek-kel nem is bizonyíthatunk.