Házasságkötés

4.1. A II. Esztergomi Zsinat a házasságkötésről

A házasságkötés középkori magyar szabályozása kapcsán Alexander Szentirmai több forrást is említ, amelyek a keleti egyházjog hatását valószínűsítik.⁴³⁴ Az egyik a II. Esztergomi Zsinat 16. kánonja, amely elrendeli, hogy minden házas-ságkötés az egyház színe előtt, pap jelenlétében, alkalmas tanúk szeme láttára,

432 A görög szövegek forrása: JOANNOU i. m. I/1. köt. 158., 272–274. Ford.: BERKI i. m. 121., 177.

A két idézett magyarországi határozat szövegére lásd: ZÁVODSZKY i. m. 192., 201. A 36. esz-tergomi kánonra nyugati párhuzamokat említ SZUROMI (2002a) i. m. 104–105.

433 Z^ÁVODSZKY i. m. 92. Kálmán törvényének 70. fejezete kapcsán az 1090-es Melfi és az 1102-es Londoni Zsinat hasonló rendelkezéseit idézi. A 36. 1102-esztergomi kánon további rendelke-zéseiben tiltja az apátok számára a keresztelést, a gyóntatást és a szentbeszéd tartását is – „(Abbates) …neque baptizent, neque penitenciam dent, neque ad populum sermonem faciant.” –, s ennek alapján igen közeli rokonságot mutat az 1100-as Poitiers-i Zsinat két ká-nonjával is – vö. K^ARÁCSON i. m. 104.; Z^ÁVODSZKY i. m. 106.; S^ZUROMI (2002a) i. m. 104.

434 SZENTIRMAI (1961a) i. m. 79–81.

az eljegyzés valamely jelével és mindkét fél beleegyezésével történjék, külön-ben nem házasságnak, hanem paráznaságnak tekintendő.⁴³⁵ A házasságkötés kritériumainak ily részletes meghatározása korához képest szokatlan.⁴³⁶

4.2. A nyugati szabályozás

Bár a középkori házasságkötési szokások változatosak voltak, s a Kálmán-féle formai elemek is fel-felbukkantak a korabeli gyakorlatban, például a papi áldás, a nyilvánosság követelménye vagy a gyűrű,⁴³⁷ de csak elszórtan, esetlegesen, s nem jelentek meg valamely jogforrás egységes felsorolásában. A felek kon-szenzusának követelményét – mint a házasság lényegi előfeltételét – egyes ko-rai szerzők⁴³⁸ már hangsúlyozták ugyan, de kiforrott tanná csak Gratianusnál és követőinél (például Petrus Lombardusnál, s még inkább III. Sándor pápánál) vált,⁴³⁹ egyetemes zsinati szinten pedig az 1215-ös Lateráni Zsinaton fogalma-zódott meg először, amely előírta azt is, hogy a házasságot az egyház előtt kös-sék, ez nyilvánosan történjék, s hogy előzetesen hirdessék ki.⁴⁴⁰ A több mint egy évszázaddal korábbi Kálmán-kori zsinati határozat tehát – egyszerre köve-telvén meg az egyház papja előtti kötést, a nyilvánosságot és a felek konszenzu-sát – meghaladja a korabeli nyugati kánonjog szintjét.⁴⁴¹

435 II. Esztergomi Zsinat 16. kánon: „Placuit sancte synodo, ut omnis coniugalis desponsacio in conspectu ecclesie, presente sacerdote, coram ydoneis testibus, aliquo signo subarracionis ex consensu utriusque fi eret, aliter non coniugium, sed opus fornicarium reputetur.” ZÁVODSZKY

i. m. 208.

436 Vö. S^ZUROMI (2002a) i. m. 122–123.; S^ZUROMI (2006b) i. m. 198.

437 FREISEN i. m. 122–138.

438 Pl. Szent Ambrus, Aranyszájú Szent János, később I. Szent Miklós pápa, többnyire római jogi alapon – vö. FREISEN i. m. 151–152., 162.

439 FREISEN i. m. 164–169., 179., 192–193.

440 R^OSZNER i. m. 108.; S^ZUROMI (2003) 338. A formai kritériumok részletes szabályait végül a Trienti Zsinat (1545–1563) fogalmazta meg – vö. S^ZUROMI (2006b) i. m. 198.; R^OSZNER i. m.

111–120. A házasságkötés egyházi szabályozásának fejlődésére lásd továbbá: E^RDŐ (2001) i.

m. IV. rész 5. fej., az ókorra és a középkorra különösen 224–226., 228–231.

441 FREISEN i. m. 149. „érdekes”-nek tartja; ZÁVODSZKY i. m. 124. pedig úgy látja, hogy a határo-zat „századokkal előzte meg a nyugatot”, s a párhuzamos helyként idézett 1102-es Londoni Zsinat, mely „az egykorú törvények közül legközelebb áll” hozzá, „csak gyenge negatív képe a magyar törvénynek.”

4.3. Bizánci rendelkezések

A bizánci egyházjog azonban e tekintetben előrébb járt. A házasság pap által történő megszentelését az egyház a korai időkben még nem tekintette elenged-hetetlen feltételnek; beérte azzal is, ha a felek konszenzusát a civil nyilvános-ság bizonyította. Egyes keleti egyházatyák hatására azonban már a 4. század-ra szokássá vált a házasságkötést papi áldással vagy kézrátétellel egybekötni.⁴⁴² Az egyházi közreműködés szokását Bölcs Leó 89. rendelete emelte véglegesen a világi törvények sorába (895 táján), midőn előírta, hogy az adoptio mellett a házasság is egyházi megszentelés révén nyerje el jogerejét, s kimondta, hogy ha valaki e nélkül kötne házasságot, az kezdettől érvénytelen lesz, az együttélés pedig nem jár a házasság joghatásaival.⁴⁴³ A nyilvánosság követelménye is a bi-zánci jog része volt: a Prokheirosz Nomosz már általános érvénnyel úgy rendel-kezett, hogy titokban házasodni tilos, a házasságkötéshez tanúk jelenléte szük-séges. A szabály megszegőjére megintést és büntetést írt elő, a titkos házasság-kötésben közreműködő papra pedig kánoni szankciót rendelt.⁴⁴⁴ A keleti ház ezen előírásokat kiegészítvén – a szabad akarattal történő beleegyezés egy-értelművé tétele érdekében – elvárta, hogy a házasfelek paróchusuk és legalább két tanú előtt személyesen jelentsék ki a házasságkötésre való végleges elhatá-rozásukat. A kötés tehát a felek konszenzusán alapult, nyilvános, egyházi ál-dással⁴⁴⁵ (εὐλογία), templomban végzett liturgikus cselekmények közepette és

442 ZHISHMAN i. m. 156–160. A keleti egyház házassági jogára lásd továbbá: DAUVILLIER–de CLERCQ. Az ortodox egyház házassággal kapcsolatos mai fölfogására (szentségi jellege, cél-ja, felbonthatatlansága, újraházasodás stb.) lásd: PECKSTADT összefoglalóját.

443 Bölcs Leó 89. novellája: „...οὕτω δὴ καὶ τὰ συνοικέσια τῇ μαρτυρίᾳ τῆς ἱερᾶς εὐλογίας ἐρρῶσθαι κελεύομεν, ὡς ἕνθα γε μὴ ὁρῷτο τοῖς συνοικεῖν βουλομένοις τοιαύτη διαιτῶσα ἁρμογή, οὐδὲ τὴν ἀρχὴν ῥηθήσεται συνοικέσιον, οὐδ᾿ ἐπιτεύξεται τῶν τούτου δικαίων ἡ τοιαύτη συμβίωσις...” NOAILLES–DAIN i. m. 297. Ford.: „...hasonlóképpen azt is elrendeljük, hogy a házasságokat a szent áldás tanúsága erősítse meg, s ha a házasulandók nem kívánják ilyen módon rendezni viszonyukat, akkor házasságuk kezdettől érvénytelen lesz, s az ilyen együttélés a házasság joghatásaival sem fog rendelkezni...”

444 Proch. IV. 27.: „Μηδεὶς μυστικῶς στεφανούσθω, ἀλλὰ παρόντων πλειόνων. ὁ γὰρ τοῦτο τολμήσας ἐργάσασθαι, σωφρονιζέσθω τιμωρούμενος, δηλονότι τοῦ ἱερέως, ὡς ἐν τοῖς ἀπρεπέσιν ἑαυτὸν παρεμβάλλοντος, τὰς ἀξίας εὐθύνας εἰσπραττομένου κατὰ τὴν τῶν ἐκκλησιαστικῶν κανόνων διάταξιν.” JGR II. köt. 128. Ford.: „Senki se házasodjék titokban, csak sok tanú jelenlétében (a στεφανόω = megkoronázni ige itt a keleti egyház házasságkö-tési szertartásának szokásos elemére utal). Aki pedig ezt (a szabályt) meg merészelné szegni, azt büntetéssel fegyelmezzék meg. A papot pedig, aki ilyen szabálytalanságban vesz részt, szintén vessék alá a megfelelő büntetésnek az egyházi kánonok szerint.” Vö. Z^HISHMAN i. m.

670–671.

445 A papi áldásnak a házasság szentségénél betöltött szerepére rövid történeti bevezetővel,

ünnepélyes formában történt (az ifjú pár megkoszorúzásának, illetve megko-ronázásának szokását a bizánciak a rómaiaktól vették át, keresztény értelmet adva neki).⁴⁴⁶ Ezen együttes feltételek fennforgását a bizánci egyházjog már a 10–11. században előírta, így a II. Esztergomi Zsinat inkább ez irányból nyer-hette a motivációt. Megjegyzendő azonban, hogy ez a Kálmán-kori zsinati ha-tározat a gyakorlatban nem vert igazán gyökeret. Az Ars notarialis részletesen foglalkozik a titokban kötött ún. alattomos házasságkötésekkel, s több eset mu-tatja, hogy elterjedt gyakorlat volt a bíró előtti házasságkötés is.⁴⁴⁷

4.4. A vőlegény csókja

Alexander Szentirmai a házasságkötés további bizánci eredetű elemeként említi a vőlegény csókját.⁴⁴⁸ Gentilis bíboros, a Szentszék magyarországi követe 1309-ben leírta, hogy az egyházi szertartásban a jelenlévők nyilatkozata és a jegy-ajándék átadása után – az ország szokásai szerint – a vőlegény csókja követke-zik.⁴⁴⁹ Roszner Ervin egy 14. századi misekönyvet is idéz, amely szerint a nász-mise befejező mozzanatként „sponsus osculetur sponsam suam.”⁴⁵⁰ Míg a nyu-gati gyakorlatban a férj a paptól kapott békecsókot adta tovább hitvesének,⁴⁵¹ addig a bizánci szertartásban a vőlegény csókja (φίλημα) a békecsóktól függet-len, a rómaiak szokásából átvett elem volt, amely eredetileg az eljegyzéskor tör-tént, akárcsak a gyűrű és az eljegyzési foglaló (ἀῤῥαβών) átadása. Mindhárom a hűség szimbolikus biztosítéka gyanánt szolgált.⁴⁵²

de elsősorban a latin és az ortodox hagyomány mai összeegyeztethetőségét vizsgálva lásd:

SZABÓ. Figyelemre méltó, hogy a bizánci gyakorlat papi áldást, a Kálmán-féle határozat vi-szont csak papi jelenlétet ír elő (SZUROMI SZABOLCS ANZELM észrevétele). Jómagam úgy vé-lem, hogy a két előírás közti különbség a gyakorlatban kevésbé látványosan mutatkozik meg:

a pap, ha már jelen van, alighanem egy áldást is ad az ifjú párra, még ha ez nem is előírás.

446 ZHISHMAN i. m. 684–686., 689–694., 156.; MILASCH i. m. 583–584., 594–596.; DAUVILLIER–de CLERCQ i. m. 32–48.

447 R^OSZNER i. m. 80–88.

448 SZENTIRMAI (1961a) i. m. 80–81.

449 „…per verba de presenti matrimonium fuisset contractum, arris hinc inde datis, et osculo, ut patrie moris est, subsecuto…” Mon. Vat. Hung. Ser. I., II. köt. (szerk.: PÓR ANTAL és ROSTI

KÁLMÁN) 404.

450 A fenti szövegrészt a következő forrásból idézi: Nemzeti Múzeum kéziratai, fol. lat. 1987.

ROSZNER i. m. 99–100. Ugyanott utal más, hasonló tartalmú 14. századi misekönyvekre is.

451 S^ZENTIRMAI (1961a) i. m. 81.

452 ZHISHMAN i. m. 139., 387–388.

5. Válás és újraházasodás