Rendelkezések a kóbor papság ellen

További hasonlóságot mutat az egyházi személyek saját helyükről való eltávo-zására, s az idegen klerikusok befogadására vonatkozó hazai és külföldi norma-anyag. A kérdésről rendelkező zsinatok arra törekedtek, hogy megakadályoz-zák a kóbor papság létrejöttét, ezért úgy rendelkeztek, hogy papokat és

szerze-419 Az idézett kánonok görög szövege: J^OANNOU i. m. I/2. köt. 125–126. és 26–27. A 73. apos-toli kánon fordítása: B^ERKI i. m. 44. Az idézett magyaroszági zsinati kánonok szövege:

Z^ÁVODSZKY i. m. 159. és 199. A 73. apostoli kánont megújította és más szent tárgyakra is ki-terjesztette az „első-második” Konstantinápolyi Zsinat 10. kánonja 861-ben – J^OANNOU i. m.

I/2. köt. 466–467.

420 ZÁVODSZKY i. m. 62.: „… Presbyteri vero non vendant rem ecclesiae ubi sunt constituti, nescientibus episcopis suis, non habentes necessitatem.” Conc. Mogunt. (847) c. 8.

teseket csak meghatározott helyre szenteljenek fel, másrészt – későbbi elván-dorlásuknak gátat állítandó – többnyire püspöki engedélyt írtak elő költözésük-höz, valamint ajánlólevelet befogadásukhoz. A meghatározott helyre történő felszentelés követelményére példa a következő:

I. Esztergomi Zsinat 18. kánon:

Nullus presbiter sine titulo ordinetur. Nullus haberetur in clero, qui non est adtitulatus alicui ecclesie.

Khalkédóni Egyetemes Zsinat 6. kánon: „Senkit sem szabad elbocsátóan fölszen-telni, sem presbitert, sem diakónust, sem bárki mást az egyházi rendből, hanem csakis (úgy, hogy) a fölszentelendő határozottan kijelöltessék egy város, vagy helység egyházára, vagy vértanúsírra, vagy kolostorra...”⁴²¹

A klerikusok elköltözéséhez előírt püspöki engedélyről szólnak a követke-ző kánonok:

I. Esztergomi Zsinat 23. kánon:

Quicunque ad titulum ordinatus est vel cum professione susceptus… neque ipse recede-re audeat, nisi forte ad maiorecede-rem promoveatur gradum, quod

Laodikeiai Zsinat 42. kánon: „Szent szolgálatra rendelt személy vagy más kleri-kus ne induljon útnak püsüke engedélye nélkül.”

15. apostoli kánon: „Ha valamely presbiter, vagy diakónus, vagy bárki a kleriku-sok jegyzékéből, elhagyván saját egyházmegyéjét, másikba megy át, és teljesen elköltözve, más egyházmegyében tartózkodik püspökének engedélye nélkül, er-ről azt parancsoljuk, hogy többé ne végezhessen papi szolgálatot…”⁴²²

421 Görög szöveg: J^OANNOU i. m. I/1. köt. 74–75. Ford.: B^ERKI i. m. 83. Az idézett esztergomi ká-non: Z^ÁVODSZKY i. m. 200. Nyugati párhuzamokat említ S^ZUROMI (2002a) i. m. 98–101.

422 Görög szövegek: JOANNOU i. m. I/2. köt. 148., 15. Ford.: ERDŐ (1983) i. m. 326., BERKI i. m. 22.

Az idézett esztergomi kánon szövege: ZÁVODSZKY i. m. 200.

A hazai és külföldi kánonok a szerzetesekre is helybenmaradási aliquis episcopus aut abbas sine titulo certi loci monachum aut monacham non audeat ordinare.

I. Esztergomi Zsinat 38. kánon:

Ut abbates raro de monasteriis egrediantur, neque ad regem,

II. Nikaiai Egyetemes Zsinat 21. kánon:

Μὴ δεῖν μοναχόν, ἢ μονάστριαν, καταλιμπάνειν τὴν οἰκείαν μονήν καὶ ἐν ἑτέρᾳ ἀπέρχεσθαι…

Khalkédóni Egyetemes Zsinat 4. kánon: „…úgy döntött (a zsinat), hogy senki se-hol nem építhet kolostort, vagy imaházat a város püspökének beleegyezése nél-kül; minden város és helység szerzetesei vessék alá magukat a püsöknek és sze-ressék a csendet, és cak a böjttel és imádsággal törődjenek, és (mindig) azokon a helyeken maradjanak, ahol felvétettek; ne avatkozzanak bele és ne vegyenek részt sem egyházi, sem világi dolgokban, elhagyván kolostorukat, hacsak azt a város püspöke feltétlen szükség esetén meg nem engedi…”

II. Nikaiai Egyetemes Zsinat 21. kánon: „Nem szabad a szerzetesnek, vagy szer-zetesnőnek elhagynia saját kolostorát és másikba átmenni…”⁴²³

Az idézett szabolcsi zsinati kánon „secundum decreta patrum” fordulata a keleti zsinati határozatokban is gyakran előfordul, ha valamely korábbi zsinat kánonjait erősíti meg egy későbbi egyházi gyűlés. Jelen esetben sem kizárt, hogy éppen valamely egyetemes zsinaton összegyűlt atyákra, s az általuk ho-zott kánonokra kívánt utalni a szabolcsi határozatok szerkesztője.

Végül se szeri, se száma azon keleti kánonoknak, amelyek az idegen egy-házi személyek befogadását püspöki ajánlólevélhez kötik. Ugyanez a gyakor-lat egy sor hazai zsinati rendelkezésben is tükröződik, azzal, hogy ezt nemcsak

423 Görög szövegek: JOANNOU i. m. I/1. köt. 73., 281. Ford.: BERKI i. m. 82., 181. Az idézett esz-tergomi és szabolcsi kánonok szövege: ZÁVODSZKY i. m. 161., 202. Újra utalhatunk az I.

Esztergomi Zsinat előbb idézett 23. határozatára is, amely a fogadalommal (szerzetesnek) felvettek eltávozására is püspökének jóváhagyását írja elő.

az egyik egyházmegyéből a másikba költözőkre, hanem a külföldről jövőkre is előírták:

Szabolcsi Zsinat 17. kánon:

Si quis hospes clericus in hanc patriam sine commendaticiis litteris episcopi sui venerit, ne forte monachus aut homicida fuerit vel alicuius ordinis se confessus fuerit, iudicio vel

Antiokhiai Zsinat 7. kánon: „Egyetlen idegent se fogadjanak be ajánlólevél nélkül.”

33. apostoli kánon: „Az idegen püspökök, vagy presbiterek, vagy diakónusok kö-zül senkit sem szabad ajánló (levél) nélkül befogadni (az egyházi közösségbe); ha pedig hoznak olyant, vizsgáltassanak meg; és ha az istenfélelem hirdetői, fogad-tassanak be, ha pedig nem – megadva azt, amire szükségük van – ne fogadjátok be őket az (egyházi) közösségbe; ugyanis nagyon sok (rossz) történik csalás révén.”

Khalkédóni Egyetemes Zsinat 13. kánon: „Idegen és ismeretlen papoknak más városban, püspökük ajánló levele nélkül semmiképpen és sehol sem szabad mű-ködniük.”

Trulloszi Zsinat 17. kánon: „…elhatározzuk, hogy… senkinek se legyen szabad magát más egyházba fölvétetnie, kivéve, ha saját püspökének írott elbocsátó (le-velével rendelkezik)…”⁴²⁴

424 A görög szövegek forrása sorrendben: JOANNOU i. m. I/2. köt. 110., 23., I/1. köt. 80., 148–149.

Ford.: ERDŐ (1983) i. m. 296., BERKI i. m. 28–29., 87., 115. Az idézett magyarországi

szabá-A kóbor papság problémája a középkori egyházban évszázadokon át folya-matosan napirenden volt, ezért hasonló kánonok időről időre születtek mind a nyugati, mind a keleti zsinatokon. Párhuzamos rendelkezéseket ezért szép számmal fel lehet vonultatni a nyugati zsinatok anyagából is (lásd például Závodszkynál), de a gregoriánus kánonjogi gyűjteményekből is.⁴²⁵ A magyar szabályozás elsődleges oka is nyilván a helyi viszonyokban keresendő; a meg-fogalmazáshoz azonban nyugati és keleti minták egyaránt számításba jöhettek.