A hatályos büntetőjogi szankciórendszer
1. A szankciórendszer jellemzői
Büntetőjogi szankció fogalmán hátrány tartalmú jog
következményt értünk, amelynek kilátásba helyezése, il
letve a büntetendő cselekmény elkövetőjével szembeni tényleges alkalmazása alkalmas arra, hogy az embereket - akár kényszerrel is - a büntetőjog követésére bírja. Az ilyen szankciót a büntető törvény határozottan körülírja, az alkalmazásának feltételeit, az eljárási rendelkezéseket pontosan szabályozza. A szankció valóságos bekövetke
zése - bűncselekmény elkövetése esetén a felelős bűnel
követő részéről, de a társadalom többi tagja számára is -ily módon kiszámítható és előrelátható.
A büntetőjog története hosszú időn át csak egyféle szankciófajtát ismert: a büntetést, amely általában a meg
valósított bűncselekmény súlyához és az elkövető bűnös
ségéhez igazodott. Csak a XIX. század végén, a század
forduló időszakában fellépő büntetőjogi reformmozga
lom vezetett a másik szankciófajta, az intézkedés létrejöt
téhez. A büntetések ugyanis a társadalom védelmi szük
ségleteinek bizonyos körében - főként a meghatározott bűnelkövetői típusokkal szemben - nem, vagy csak nem kielégítően feleltek meg. A büntetés helyettesítését, illet
ve kiegészítését szolgáló intézkedések segítségével a tár
sadalomra nézve veszélyt jelentő speciális bűnelkövetői körrel szemben biztonságot, vagyis a közösség hatáso
sabb védelmét és a további bűnelkövetés megelőzését igyekeztek elérni.
A hatályos büntetőjogi jogkövetkezmények egységes rendszerén belül különbség tehető:
- a büntetőjogi szankciókra, azaz a büntetésekre és az intézkedésekre;
- a büntetőjogi szankciók alkalmazására, vagyis a büntetések és az intézkedések kiszabására és
- e szankciók végrehajtására vonatkozó szabályok között. Büntető törvénykönyvünk (Btk.) az első két cso
portra vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában, míg a szankciók végrehajtására vonatkozó szabályösszessé
get a büntetés-végrehajtási joganyag, vagyis a bv. kódex tartalmazza.
A büntetőjogi szankciók rendszerét a következők jel
lemzik:
Relatíve meghatározott. Ez azt jelenti, hogy büntető törvénykönyvünk nem csupán a szankció fajtáját hatá
rozza meg, hanem rendelkezik annak kiszabható alsó és felső határáról (ez a szankció vagy büntetési keret) a kó
dex általános részében generális jelleggel, avagy a Btk.
különös részében az egyes bűncselekményekhez kap
csoltan konkrétan, speciális jelleggel. A bíróság e bünte
tési kereten belül a konkrét eset sajátosságaihoz igazod
va kiszabja az adott szankciót és annak pontos mértékét.
Ezzel a megoldással lehetővé válik az egyéniesített elbí
rálás. Ebben a relatíve meghatározott rendszerben tehát a
szankció meghatározásának feladata megoszlik a tör
vényhozó és a bíróság között. Az egyéniesített elbírálás lehetősége azáltal is biztosított, hogy a magyar Btk. vi
szonylag széles körben határoz meg alternatív jogkövet
kezményeket. Azaz számos bűncselekmény elkövetése esetére többfajta szankciót helyez kilátásba, amelyek kö
zül a bíróság választhat. Az ittas járművezetés vétségé
nek elkövetője például - a törvény szerint - egy évig ter
jedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
A jogkövetkezmények kettőssége a jellemző, amit a szakirodalom dualista szankciórendszernek nevez. E sze
rint a büntetések rendszere mellett a törvény szabályozza az intézkedéseket is, és e két szankciótípus jogunkban részben együttesen, részben vagylagos formában érvé
nyesülhet). A büntetés és az intézkedés együttes alkal
mazásáról van szó, ha például a bíróság az alkoholista bűnelkövetővel szemben a végrehajtandó szabadság
vesztés-büntetés mellett intézkedésként kényszergyógyí
tást is elrendel. A vagylagos megoldásra például szolgál
hat, hogy az intézkedésként szabályozott próbára bocsá
tás mellett büntetést nem lehet alkalmazni, vagyis a bíró
ságnak választania kell a két szankció közül.
A büntetés az elsődleges, a meghatározó jogkövetkez
mény, az intézkedések pedig - a büntetések mellett job
bára kiegészítő, kisegítő jelleggel - az elkövető személyi
ségének kedvezőbb irányban történő alakítására, az egyéni megelőzés fokozottabb érvényre juttatására hiva
tottak. A büntetés meghatározó, alapfogalom jellege a bűncselekmény fogalmának törvényi meghatározásából is kitűnik, amely szerint a bűncselekmény - az egyéb fo
galmi összetevők mellett - olyan cselekmény, „amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli".
A büntetési nemeket felsoroló Btk. 38. §-a hagyomá
nyosan fő- és mellékbüntetések között tesz különbséget.
A Btk. 38. § (3) bekezdése azonban meghatározott mel
lékbüntetéseknek önálló, főbüntetés kiszabása nélküli al
kalmazására nyújt lehetőséget az egyéb törvényi feltéte
lek megléte esetén. Ezáltal pedig fontos kriminálpolitikai elvként gyarapodik az önállóan kiszabható büntetések katalógusa, illetve az ilyen büntetések közötti választás lehetősége.
A hatályos Btk. az egyes bűncselekmények büntetési tételeinek legnagyobb részében kizárólagosan szabad
ságvesztés-büntetést ír elő. Kisebb részben a vagylagos (szabadságvesztés vagy közérdekű munka vagy pénz
büntetés) büntetési tételekben a szabadságvesztés szintén mindenütt jelen van. Tehát a törvényi szabályozás szint
jén megállapítható, hogy a büntetőjogi jogkövetkezmény
rendszerünk szabadságvesztés-központú. Ugyanakkor az is igaz, hogy a törvény korábbi büntető kódexünkhöz
ké-pest szélesebb körben teszi lehetővé a szabadságelvonás
sal nem járó szankciók kiszabását. A tényleges alkalma
zást illetően pedig az utóbbi években már nem a szabad
ságvesztés, hanem a pénzbüntetés leggyakrabban kisza
bott jogkövetkezmény.
Az általános megelőzés (elrettentés) szempontja és a szigorúbb megítélés érvényesülése a társadalomra külö
nösen veszélyes, illetve a visszaeső bűntettesekkel szem
ben, így például a többszörös visszaesővel szemben az újabban elkövetett bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, továbbá vele szemben a büntetés csak különös méltány
lást érdemlő esetben enyhíthető, illetve próbára sem bo
csátható.
Az egyéni megelőzés elérésére hivatott büntetőjogi eszközök továbbfejlesztése terén előrelépés történt, külö
nösen az intézkedések új szabályozásával. Az intézkedé
sek részben nevelő-intő, részben gyógyító jellegűek, va
lamint biztonsági célokat szolgálnak. Az intézkedések önállóan, avagy más szankció mellett vagy után alkal
mazhatók.
A hazai büntetőjogi szankciók rendszerét az 1. számú táblázat mutatja be:
A büntetési nemek között a magyar büntetőjog fő- és mellékbüntetéseket különböztet meg. A Btk. 38. § (1) be
kezdése szerint főbüntetések:
1. a szabadságvesztés-büntetés, 2. a közérdekű munka és 3. a pénzbüntetés.
A főbüntetések ezen törvényi sorrendje a büntetések súly szerinti értékelésén alapul, amely a legsúlyosabbtól (szabadságvesztés) a legenyhébbig (pénzbüntetés) terjed.
Abban a kérdésben, hogy mikor milyen büntetési nem alkalmazandó, a Btk. ad eligazítást. Minden egyes bűn
cselekmény törvényi leírását követően feltünteti azt a
büntetési nemet - nemritkán többet is - , amely az elkö
vetővel szemben alkalmazható, és rögzíti a szabadság
vesztés-büntetésnél annak alsó és felső időtartamhatárát.
A bíróság számára lehetőséget ad az egyéniesített elbírá
lás érdekében a büntetés enyhítésére, a büntetés végre
hajtásának felfüggesztésére, differenciál a szabadság
vesztés végrehajtási fokozataiban (a felnőtteknél fegy
ház, börtön, fogház), a feltételes szabadságra bocsátás szabályozásában.
A főbüntetések közül a szabadságvesztés sokoldalú és többirányú igény kielégítésére lehet alkalmas. Az el
követő elszigetelése révén e büntetés közvetlenül szol
gálja a társadalom védelmét. A biztonsági szempontokon túl sok esetben a büntetés megelőző célja sem érhető el nélküle. Az előnyös vonások mellett ugyanakkor a sza
badságvesztés végrehajtásának számos hátrányos és ká
ros mellékhatása is ismert. Ezeket a negatív hatásokat az elítélt szemszögéből börtönártalomnak is nevezik. Társa
dalmi szempontból viszont - egyebek mellett - arra az eredményre jutottak több fejlett országban, hogy a sza
badságvesztés végrehajtása igen költséges, az államnak sok pénzébe kerül, amellett pedig igen sokszor negatív eredményeket ad. Továbbá vizsgálatok kimutatták, hogy minél többször, illetve minél hosszabb időt tölt valaki börtönben, annál valószínűbb ezen személy újbóli bűnel
követővé válása.
Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb nyugati országban többnyire szabadságelvonás nélküli szankciókat - főként pénzbüntetést - alkalmaznak.
A szabadságvesztés-büntetés vagy életfogytig tartó, vagy pedig határozott időtartamú. Az életfogytig tartó szabadságvesztés a legsúlyosabb büntetés, amelynek alkalmazása akkor indokolt, ha az elkövetett bűncselek
mény súlyára és veszélyességére figyelemmel a bűnel-/. számú táblázat
BÜNTETÉSEK INTÉZKEDÉSEK
FŐBÜNTETÉSEK BTK. 38. §
MELLÉKBÜNTETÉSEK BTK. 38. § (2) BEK.
SZABADSÁGELVONÓ SZABADSÁGELVONÁSSAL NEM JÁRÓ
BTK. 70. § (1) BEK.
1. Szabadság
vesztés (40. §) a) határozott ideig tartó b) életfogytig
4. Pártfogó felügyelet 82. §
követő végleges kirekesztése szükséges a társadalom
ból. Az életfogytig tartó szabadságvesztés minden eset
ben vagylagos büntetés a tíz évtől tizenöt évig, illetve az öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés mel
lett. Ezzel a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetett hu
szonkét bűncselekmény közül gyakorlati jelentősége csak a szándékos emberölés minősített eseteinek van, vagyis csupán e bűntett miatt alkalmazzák a magyar bí
róságok az életfogytig tartó szabadságvesztést. A tör
vény lehetőséget ad az életfogytig tartó szabadságvesz
tésre ítéltek feltételes szabadságra bocsátására. E sze
rint az ilyen elítélt akkor kerülhet feltételes szabadság
ra, ha a szabadságvesztésből a bíróság által meghatáro
zott - 15 és 25 év közötti - időtartamot kitöltötte, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további sza
badságelvonás nélkül is elérhető. A bíróság azt határoz
za meg tehát ítéletében, hogy az elkövetett bűncselek
mény összes körülményére tekintettel melyik az az idő
pont - a 15 és 25 év közötti idő szakon belül - , amikor egyáltalán vizsgálni lehet a feltételes szabadságra bo
csátás lehetőségét.
A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövi
debb időtartama egy nap, míg a leghosszabb tartama 15 év. Több bűncselekmény együttes elbírálása, vagyis a halmazati vagy összbüntetés esetén a szabadságvesztés felső határa 20 év.
A határozott ideig tartó szabadságvesztés végrehaj
tása során is lehetséges a feltételes szabadságra bocsá
tás, amely akkor rendelhető el, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető, és az elítélt már letöltötte a kiszabott bünte
tésének törvényben meghatározott hányadát, de leg
alább 30 napot. A feltételes szabadság, mint elnevezése is mutatja, nem egyenlő a teljes szabadulással, nem je
lenti a maradék büntetés elengedését. Tartama a le nem töltött büntetéssel azonos, de legalább egy év, életfogy
tiglani büntetés esetén pedig tíz év. Ha ezen időszak alatt az elítélt nem követ el bűncselekményt, illetve nem szegi meg a törvény által meghatározott egyéb, rá vonatkozó szabályokat, akkor úgy tekinthető, hogy ki-állotta a „próbát", és a szabadságvesztés-büntetés
letol-töttnek minősül.
Törvényi szabályozásunk lehetőséget ad a szabadság
vesztés végrehajtásának a felfüggesztésére is. Ennek alap
ján a bíróság az elkövető bűnösségét megállapítja, és a sza
badságvesztés-büntetést is kiszabja, de annak tényleges végrehajtását próbaidőre felfüggeszti. Amennyiben az el
ítélt a próbát sikerrel kiállotta, a kiszabott büntetés végre
hajthatósága megszűnik. A próba sikertelensége esetén azonban a kiszabott, de felfüggesztett büntetés végrehajtását el kell rendelni. A szabadságvesztés-büntetés felfüggeszté
sének lehetőségét a büntető törvény általában az egy évig terjedő tartam esetében nyújtja. Az egy évnél hosszabb, de legfeljebb a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére csak különös méltánylást érdemlő körülmények esetén kerülhet sor.
A közérdekű munkavégzés mint szankciófajta bünte
tőjogunkban először a javító-nevelő munka egyik végre
hajtási formájaként 1987-ben jelent meg, 1993-tól pedig mint főbüntetés. A közérdekű munkára ítélt köteles a számára meghatározott munkát hetenként legalább egy napon, a heti pihenőnapon vagy a szabadnapján díjazás nélkül elvégezni. A legrövidebb időtartama egy nap, a leghosszabb pedig 100 nap. Ha az elítélt a munkakötele
zettségének önként nem tesz eleget, a közérdekű munka, illetőleg ennek hátralévő része helyébe szabadságvesztés lép, amit úgy kell megállapítani, hogy egynapi közérde
kű munkának egynapi szabadságvesztés felel meg.
A pénzbüntetés a legenyhébb főbüntetés, amit a bíró
ság egyrészt az elkövetett bűncselekmény súlyához, másrészt az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi vi
szonyaihoz és életviteléhez mérten két lépcsőben szab ki.
Általában vagylagosan szabályozott ez a főbüntetés a szabadságvesztés és a közérdekű munka mellett, de né
hány bűncselekménynél a pénzbüntetés az egyedül ki
szabható szankció. Az elkövető a kiszabott pénzbüntetést az államnak tartozik megfizetni. A törvény lehetővé teszi a pénzbüntetés végrehajtásának a felfüggesztését is.
A mellékbüntetések alapvetően két csoportba sorolha
tók. A jogfosztó-jogkorlátozó jellegű mellékbüntetések lényege meghatározott jogok szerzésétől vagy gyakorlá
sától való eltiltás (ide tartozik a közügyektől, a foglalko
zástól, a járművezetéstől eltiltás, a kitiltás és a kiutasí
tás). A vagyoni jellegű mellékbüntetések - a vagyonel
kobzás és a pénzmellékbüntetés - az elkövetőt sújtó anyagi hátrányt foglalnak magukban.
A magyar szankciórendszerben fontos helyet foglal el az intézkedés, amely a társadalom büntetőjogi védelmé
nek a büntetés melletti másik eszköze. Intézkedést a bí
róság a büntetéssel fenyegetett jogellenes cselekmény vagy az elkövető sajátos tulajdonságai miatt büntetés he
lyett vagy büntetés, illetve más intézkedés mellett rendel el az elkövető nevelése, gyógyítása vagy elkülönítése ré
vén annak elérésére, hogy az elkövető a jövőben bünte
téssel fenyegetett cselekményt ne kövessen el.
A felnőtt elkövetőkkel szemben kiszabható intézke
dések közül nevelő-intő jellegű a megrovás és a próbára bocsátás. Gyógyító jellegű intézkedések a kényszer
gyógykezelés és az alkoholisták kényszergyógyítása. A bűncselekménnyel kapcsolatos dologra nézve alkalmaz
ható elkobzás elsősorban biztonsági célt szolgál. A párt
fogó felügyelet mint intézkedés nevelő-intő és biztonsá
gi jelleggel egyaránt rendelkezik. A megnevezett intéz
kedések közül szabadság elvonásával csak a gyógyító jellegű intézkedések járnak.
Az intézkedések másfajta felosztása alapján a megro
vás, a próbára bocsátás és a kényszergyógykezelés önál
lóan, büntetés helyett; az alkoholisták kényszergyógyítá
sa szabadságvesztés-büntetés mellett; az elkobzás önál
lóan és büntetés, de intézkedés mellett is elrendelhető;
míg a pártfogó felügyelet mindig járulékos jellegű, bün
tetés, illetve intézkedés mellett alkalmazható.