A fogvatartottak jogvédelme
ítélt 21. életévét betöltő személy esetén; a magánel
zárás fenyítést kiszabó határozat elleni fellebbezés elbírálása; a feltételes szabadságra bocsátás; a felté
teles szabadság megszüntetése.
A közérdekű munkával kapcsolatban: más munka
hely kijelölése a közérdekű munka végrehajtására; a közérdekű munka végrehajtásának hivatalból vagy az elítélt kérelmére történő félbeszakítása; a közérdekű
munka végrehajtása érdekében az ismeretlen helyen tartózkodó elítélt tartózkodási helye felderítésének elrendelése, lakcímfigyelés kibocsátása, vagy az el
ítélt körözése iránti intézkedés; a közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének megállapítása; a közérdekű munka átváltoztatása szabadságvesztésre;
halasztás engedélyezése a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés megkezdésére.
A pártfogó felügyelettel kapcsolatban: a pártfogó felügyelet elrendelése, meghosszabbítása, megszün
tetése, továbbá a bíróság határozatában előírt maga
tartási szabályok megváltoztatása.
A fiatalkorúak javítóintézeti nevelésével összefüg
gésben: a tanulmányok folytatása a javítóintézetben;
elbocsátás a javítóintézetből és az ideiglenes elbo
csátás megszüntetése.
Jogrendszerünkben tehát a büntetés-végrehajtási bíró nem a büntetés-végrehajtás felügyelője, hanem olyan személy, aki jogosult az ítélkező bíróság által elrendelt szankciót a végrehajtás menetében a tör
vény keretei között alakítani.
A törvényi módosítások következtében a bünte
tés-végrehajtási bíró eljárása formalizáltabb lett, job
ban közelít a kontradiktórius perhez. így az elítéltet meghallgathatja, sőt bizonyítás felvétele esetén a büntetés-végrehajtási bíró tárgyalást tart, amelyen az ügyész és a védő is jelen lehet. Ha az elítéltet fogva tartják, a büntetés-végrehajtási bíró a meghallgatást, illetve a tárgyalást a büntetés-végrehajtási intézetben folytatja le. Az 1993. évi módosítás vezette be azt is, hogy a büntetés-végrehajtási bíró a fogház, illetve a börtön végrehajtásának szabályainál enyhébb szabá
lyokat is alkalmazhat, így például a végrehajtási inté
zetből eltávozást, a végrehajtási intézeten kívül láto
gató fogadását engedélyezheti, továbbá hozzájárulhat ahhoz, hogy az elítélt a végrehajtási intézeten kívül felügyelet nélkül dolgozzon.
A bíróság büntetés-végrehajtási feladatait válto
zatlanul a megyei, illetve a Fővárosi Bíróságon mű
ködő büntetés-végrehajtási bíró látja el. Az egyes bí
róként eljáró büntetés-végrehajtási bíró határozata el
len - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - felleb
bezésnek van helye, amelynek elbírálása a megyei (Fővárosi) Bíróság másodfokú tanácsának hatásköré
be tartozik. A büntetés-végrehajtási bíró eljárására ál
talában a büntetőeljárás szabályai az irányadók.
3. Az ombudsman
Az ombudsman intézményét ismeretesen először Svédországban az 1809. évi alkotmány alapján állították fel. Feladata az volt, hogy mint parlamenti megbízott az állampolgároknak a közigazgatás túlkapásaival szembe
ni védelmét és egyúttal a parlament szerepének az erősí
tését biztosítsa. Azóta ezt a jogintézményt hasonló tarta
lommal a skandináv országokon kívül a legtöbb nyugat
európai ország és Lengyelország is átvette.
Hazánkban az alkotmány V. fejezete „Az állampolgá
ri jogok országgyűlési biztosa és a nemzeti és etnikai ki
sebbségijogok országgyűlési biztosa" címet viseli.
Megjegyezhető, hogy a „nemzeti és etnikai" kifejezés a tartalmi bizonytalanság jele. A fejezet címe az általános és az egyik lehetséges szakosított biztos hivatalát nevezi meg, de az alkotmány 32/B § (4) bekezdése úgy rendel
kezik, hogy „Az országgyűlés egyes alkotmányos jogok védelmére külön biztost is választhat." Ha az idézett al
kotmányi rendelkezés tartalmát megvizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy a világban elterjedt számos parlamenti biztosi funkció létrehozását az alkotmányunk is lehetővé teszi, de csak az alkotmányos jogok védelmére. Vannak ugyanis olyan szakosított biztosok, akik meghatározott alkotmányos jog(ok) védelmét látják el, szemben mások
kal, akik viszont az állam tevékenységének meghatáro
zott területeit (de nem meghatározott alkotmányos jog érvényesülését) sajátos célból ellenőrzik.
Tehát hazánkban kifejezetten a büntetés-végrehajtás kontrollálására szakosított ombudsman nem működik ugyan, de az emberi jogok biztosítása terén kiegészítő és helyettesítő jogvédelmet gyakorol. Az országgyűlési biz
tos feladatkörébe tartozik ugyanis, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen.
Szükség esetén ellenőrzést tart, vizsgálatot kezdeményez az érintett hatóságnál, de az emberi jogok biztosítása fe
letti ellenőrző munkája nem minősíthető törvényességi felügyeleti tevékenységnek, és eljárásának általában nincs jogi konzekvenciája. Fontos azonban az, hogy az alkotmányos jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos jogvédelmi helyzetéről, továbbá az országgyűlési biztos
által tett kezdeményezések, ajánlások fogadtatásáról és eredményéről évente beszámol az Országgyűlésnek. En
nek következtében pedig az ország nyilvánossága érte
sülhet a hatósági eljárásokkal kapcsolatos jogvédelmi helyzetről.
4. A társadalmi ellenőrzés
A feladatok eredményes megoldása érdekében a bün
tetés-végrehajtás területén is egyre erőteljesebben jelent
kezik a társadalmi erők bevonásának és segítségének gyakorlati igénye. Hazai büntetés-végrehajtásunknak azonban még számos tennivalója van a társadalmi erők felé nyitás, a nyilvánosság szélesítésének kérdésében. A közeljövő elkerülhetetlen feladata a társadalom ellenőrző szerepének növekedése, a társadalmi nyilvánosság telje
sebbé tétele érdekében a büntetés-végrehajtás társadalmi felügyeletének hazai bevezetése. E felügyelet segítséget nyújthatna a végrehajtási intézetek működésének törvé
nyessége és célszerűsége javításában, egyúttal fontos szerepet játszhatna a büntetés-végrehajtás és a társada
lom kapcsolatának fejlesztésében is.
A magyar büntetés-végrehajtásban nem volt ismeret
len a társadalmi felügyelet intézménye, a Csemegi-kódex ugyanis létrehozta az úgyneve-zett felügyelő bizottságo
kat. Az első világháború végéig 18 felügyelő bizottság működött Magyarországon, mintegy 7000 taggal. A két
világháború között e hatóságok (bizottságok) száma 7-re csökkent.
A büntetés-végrehajtás társadalmi felügyeletével kapcsolatos nyugati megoldások általános jellemzője, hogy erről a kontrollról a büntetés-végrehajtási törvény ad szabályozást, továbbá, hogy a bizottságok nem pa
naszhatóságok, vagyis nem rendelkeznek panaszügyek
ben döntési jogkörrel. Feladatuk többnyire arra korláto
zódik, hogy a panaszok száma növekedésének az egyes ügyekben feltárt megállapításaikat jelezzék a felettes végrehajtási szerveknek.
Ezeknek a bizottságoknak az ellenőrző szerepe egyre inkább kiegészül a fogvatartottak reszocializálását támo
gató-segítő szereppel. A bizottságok sikeres működésé
nek alapfeltétele a tagok érdeklődése és alapos felké
szültsége. Az is megállapítható, hogy e bizottságok mun
kája akkor sikeres, ha végrehajtási intézet személyi állo
mányával összehangoltan dolgoznak. Az államok leg
többjében a bizottságok tagjaival szembeni követelmény
a büntetés-végrehajtási szervektől való függetlenség. A legtöbb bizottságban jelen van a helyi képviselőcsoport tagja, a büntetés-végrehajtási bíró és a területileg illeté
kes ügyészség képviselője. A tagokat titoktartási kötele
zettség terheli. A bizottságok többségét arra kötelezik, hogy évenként összefoglaló jelentést készítsenek a felet
tes büntetés-végrehajtási hatóság számára.
Az előbbiekben vázoltak alapján hazánkban is kívá
natosnak mutatkozik a büntetés-végrehajtás társadalmi ellenőrzésének bevezetése. A társadalmi felügyelet funk
cióját betöltő bizottságoknak azonban nem csupán, az el
lenőrzés, az intézményesített nyilvánosság szerepét kel
lene vállalniuk, hanem segítő-támogató, tanácsadó és közvetítő feladatokat is elláthatnának helyi szervekkel.
Figyelemre méltó az a javaslat, amely az egyes konkrét esetekre irányuló végrehajtási kontroll lehetőségétől füg
getlenül - az úgynevezett kínzás elleni európa tanácsi bi
zottsághoz hasonlóan - hazánkban is külön független grémiumokat hozna létre, amelyek a végrehajtási intéze
tekben uralkodó feltételektől, az ellenőrzésük eredmé
nyéről rendszeresen jelentést készítenének, és ezáltal hozzájárulnának az emberi jogi standard előírások betar
tásához, illetve - a permanens végrehajtási reform értel
mében - a büntetés-végrehajtás továbbfejlesztéséhez.
Egy gyakran hangoztatott mondás szerint a társada
lom civilizációs szintjének fejlettségét az adott országban uralkodó börtönbeli állapotokkal jól és megbízhatóan le
het lemérni, felismerni. Ezt a mondást akként lehetne to
vábbfejleszteni, hogy az adott ország végrehajtási intéze
teiben uralkodó börtönviszonyok mellett az ott elhelye
zett fogvatartottak jogi helyzete és a többirányú jogi, tör
vényességi ellenőrzés tényleges lehetősége és hatékony
sága a büntetés-végrehajtás fejlettségi szintjének nagyon jellemző fokmérője.
Hága Anémia országgyűlési képviselő az elítélték körében
Választás a börtönben
Göncz Árpád köztársasági elnök a Fővárosi Bv. Intézetben (1995) Az ombudsmann,
dr. Gönczöl Katalin a börtönből is kap panaszos leveleket