A fogvatartottak ellátása

A fogvatartott a büntetés-végrehajtási intézetben azon túl, hogy elveszti személyes szabadságát, elveszti annak lehetőségét is, hogy önmaga ellátásáról gondoskodjon.

Létfenntartásának terheit zárt intézetben tartózkodásának idejére az állam vállalja magára. A fogvatartott számára így a higiéniai követelmények szerint való egészséges el­

helyezésen túl gondoskodni kell egészségi állapotának és tevékenységének megfelelő élelmezéséről, ruházati ellá­

tásáról, a közüzemi szolgáltatásokról, tisztálkodási lehe­

tőségekről. Lehetővé kell tenni számára, hogy munkájá­

val szerzett keresményének, munkadíjának vagy letéti pénzének egy részét szükségleti cikkek vásárlására for­

dítsa és a szabadulására tartalékolja. Az elítéltek ellátá­

sának fontos részterülete továbbá az intézetbe hozott tár­

gyainak, értékeinek kezelése (letétkezelés), végül az el­

ítélteket terhelő költségekre, tartozásokra és segélyezé­

sükre vonatkozó pénzügyi szabályok betartása.

A fogvatartottak egészségügyi állapotának megőrzé­

se, valamint hangulata szempontjából is különös fontos­

sága van az élelmezésnek. Egyéb alapvető szolgáltatás­

ként a hazai büntetés-végrehajtásban is nagy figyelmet fordítanak a megfelelő ellátási normák kidolgozására, az élelmezés változatosságára, minőségi és mennyiségi kö­

vetelményeinek biztosítására.

Az élelmezés két kulcskérdése a norma és az étrend.

Az élelmezési norma forintban, illetve joule-ban határoz­

za meg azt a kötelező mértéket, amelyet az élelmezés so­

rán be kell tartani. A normákat az elítéltek életkorának, egészségügyi állapotának, illetőleg az általuk végzett munka jellegének megfelelően kell meghatározni.

Az elítéltek egy napra eső élelmezési normája a hatá­

lyos szabályok szerint a következő: nem dolgozó elítélt számára 9200-10 000 joule, könnyű testi munkát végzők és a fiatalkorú elítélt számára 13 400-15 000 joule, ne­

héz testi munkát végzők számára 14 700-16 300 joule, kórházi ápolás ideje alatt, amennyiben az orvos másként nem rendelkezik 12 600-13 400 joule, orvosi javaslat alapján fogyasztó, illetve roboráló (erősítő) diéta esetén 3200-16 800joule.

Az elítéltek számára a fenti normák alapján legalább napi háromszori étkezést - ebből legalább egy alkalom­

mal meleg ételt - kell biztosítani.

Az étrend gondos összeállításának funkciója, hogy a meghatározott - napi, heti, havi - időtartam során az éte­

lek kellően változatosak legyenek. Ennek összeállításá­

ban az intézet szakszemélyzetén kívül jelentős segítséget nyújthatnak az igények felmérésével és közvetítésével az elítéltek öntevékeny szervezetei.

Az intézet lehetőségein belül az elítélt vallási igénye­

it is köteles figyelembe venni. Arra természetesen nincs az intézetnek lehetősége, hogy valamennyi étkezési szo­

káshoz, tilalomhoz igazodjon, erre utal a szabályozás le­

hetőségen belül fordulata, az azonban egyértelműen til­

tott, ha elítéltet arra akarnak kényszeríteni, hogy olyan ételt fogyasszon, amely vallási szokásaival ellentétes.

Még eltérő étkezési szokások esetében is törekedni kell a normák betartására, a vallási, valamint az étkezési köve­

telmények összehangolására.

Az étrendnek a vonatkozó normakeretek szem előtt tartása mellett tartalmaznia kell diétás vagy kímélő étele­

ket is, amelyeket az elítéltek az orvos előírása szerint fo­

gyaszthatnak.

Az ételek kiosztásával összefüggő visszaélések meg­

akadályozása céljából az ételek adagolását elítélt csak felügyelet mellett végezheti.

Az ételek készítése és tálalása során a higiénés és egészségügyi előírásokat be kell tartani. Az elmúlt évek­

ben számos intézetben megszűnt az úgynevezett csajka­

rendszer, az elítéltek számára étkezdéket létesítettek.

A fogvatartottak megfelelő ruházattal (ágyneművel) való ellátása szintén a büntetés-végrehajtás törvény által előírt kötelezettsége. Alapvető előírás, hogy az elítéltet az évszaknak megfelelő formaruhával, alsóruhával és lábbelivel kell ellátni, a munkáltatásban részt vevő elítél­

tek számára munkaruhát, külön jogszabály szerint pedig védőruhát és védőfelszerelést kell biztosítani. A nemzet­

közi és a hazai szakirodalom egyaránt kiemeli a fogva­

tartottak ruházata minőségének és állagának számukra szubjektíven megnövekedett jelentőségét a börtönkörül­

mények között. Ez azzal magyarázható, hogy a befo­

gadáskor a fogvatartott a saját ruhájának elvételét és for­

maruhába öltöztetését személyiségének értékcsökkené­

seként, uniformizálódásaként éli meg. Éppen erre tekin­

tettel írja elő a nemzetközi ajánlással összhangban a ha­

zai szabályozás, hogy a formaruha nem lehet megalázó vagy lealacsonyító. Ez a követelmény főként a ruházat

viselésre alkalmas jellegét érinti, amelyhez a megfelelő szín, méret, anyagminőség tartozik, de ide értendő a ru­

házat karbantartottsága, tisztasága is.

A befogadási eljárás során az átvett polgári ruhákról jegyzéket állítanak össze, és gondoskodnak azok szaksze­

rű, állagukat megőrző tárolásáról. A befogadott fogvatar-tottat ellátják az évszaknak megfelelő alsó- és felsőruhá­

zattal, lábbelivel. A biztonsági okokból bevezetett fémke­

reső készülékek elterjedése óta az elítéltek fémmentes lábbelit hordanak. A felsoroltakon kívül biztosítanak még számukra pizsamát, zsebkendőt, törlőruhát (az evő­

készlet tisztításához), szükség esetén esőkabátot, vala­

mint takarót, törülközőt, lepedőt, párna- és takaróhuzatot.

A klasszikus csíkos börtönruházatot a ' 70-es évek vé­

gétől 1983-ig fokozatosan kivonták, helyébe téli ruházat­

ként sötétkék posztó, nyáron világosszürke (fiatalkorúak­

nál sötétkék) zsávolyruházat került. Ujkeletű, a nőkkel és a fiatalkorúakkal szembeni megkülönböztetett bánásmód jegyében kibocsátott szabály, hogy számukra polgári jel­

legű formaruha (például farmer) is rendszeresíthető.

Az elítélt használatára kiadott ruházat rendszeres tisz­

títása és karbantartása az intézet feladata, az elítélt azon­

ban köteles a neki kiadott ruhát megóvni és azon a ki­

sebb, szakértelmet nem igénylő javításokat elvégezni.

Széles körben elterjedt a saját alsóruházatnak és lábbeli­

nek - külön engedéllyel való - viselése. Ezek tisztításá­

ról, javításáról az elítélt a maga költségére köteles gon­

doskodni.

A nyugat-európai államokban terjed az a gyakorlat, hogy bizonyos kategóriájú fogvatartottak saját ruhájukat viselhetik. A hazai előírások hagyományosan az előzete­

sen letartóztatottak számára teszik lehetővé a civil ruhá­

zatot, míg újabban az elítéltek közül azoknak, akik az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának hatálya alatt állnak.

Az előzetesen letartóztatott az intézetben a saját ru­

háját viselheti. Ha a befogadáskor a vele lévő öltözet al­

kalmatlan a viselésre, lehetővé teszik számára, hogy megfelelő ruhát kérjen be a hozzátartozóitól, vagy letéti pénzéből ruházatot vásároljon. Amennyiben a saját ruhá­

zat így sem biztosítható, az intézet az előzetesen letartóz­

tatottat - segélyként - az évszaknak megfelelő polgári ruházattal látja el. Ha - kérelmére - munkáltatásban vesz részt, és ezért az elítéltekkel közösen helyezik el, az inté­

zet által biztosított formaruhát kell viselnie.

Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának hatálya alá tartozó elítélteknek engedélyezhető, hogy az intézet kijelölt helyén saját ruházatukat viseljék, az intézet egyéb területein azonban formaruhát kötelesek hordani.

A fogvatartottak anyagi ellátásának fontos területét képezik a közüzemi szolgáltatások, valamint a tisztálko­

dási lehetőségek, az intézet higiéniai feltételeinek bizto­

sítása.

Minden intézetben gondoskodni kell a szükséges mennyiségű és minőségű - a közegészségügyi előírások­

nak megfelelő - ivóvízről, a helyiségek, a biztonsági

szempontból kiemelt területek megvilágításáról, ezen be­

lül külön figyelmet kell fordítani a zárkákra (lakóhelyisé­

gekre), ahol olvasásra alkalmas természetes fényt vagy mesterséges világítást kell biztosítani (a helyiségek ál­

landó megvilágítása csak átmenetileg, biztonsági okból lehetséges).

Az intézetnek gondoskodnia kell az elítéltek tisztálko­

dásához szükséges feltételekről is. A tisztálkodási szere­

ket és eszközöket az elítélt - keresménye vagy letéti pén­

ze terhére, a szükségleti cikkek vásárlása keretében - ma­

ga köteles beszerezni. Abban az esetben azonban, ha az intézet az elítéltet nem tudja munkával foglalkoztatni (így nem rendelkezik keresménnyel), és letéti pénze sincs, az alapvető tisztálkodási cikkeket (például szappan, fog­

krém, sampon) és felszereléseket (például fogkefe, fésű, borotválkozási eszközök) az intézet adja számára.

Az alapvető higiéniai követelmények megtartása ér­

dekében az elítéltek kötelesek betartani a személyi tisz­

tasági előírásokat. Heti legalább egyszeri, meleg vízben fürdést (zuhanyozást) kell biztosítani számukra, míg a szennyező munkaterületen dolgozóknak lehetővé kell tenni a naponkénti fürdést. A női elítélteket a fürdések közötti időben is el kell látni meleg vízzel, a férfi elítél­

tek számára pedig a naponkénti borotválkozás feltételeit kell biztosítani. Az elítéltek hajvágásra, hajápolásra ha­

vonként térítésmentesen fodrászt vehetnek igénybe.

Az elítélt munkavégzése szempontjából ösztönző le­

het az, ha munkájával szerzett keresményének (vagy leté­

ti pénzének) egy részét szükségleti, különösen élelmiszer, dohánynemű, tisztálkodási és levelezésre szolgáló cik­

kek vásárlására fordíthatja. Az erre a célra felhasználha­

tó összeg nagyságát illetően a törvényhozó fenntartotta az egyes végrehajtási fokozatok közötti különbséget. Mi­

nél enyhébb a végrehajtási fokozat, annál magasabb összeget fordíthat az elítélt saját céljaira. Nevezetesen a dolgozó elítélt a tartásra fordított költségekhez való hoz­

zájárulás összegével csökkentett munkadíja meghatáro­

zott százalékának megfelelő összegért vásárolhat, ez fog­

házban és átmeneti csoportban 80%-nak, börtönben 70%-nak, fegyházban 60%-nak megfelelő összeg lehet.

Az önhibáján kívül nem dolgozó (például keresőkép­

telen beteg) és az önhibájából nem dolgozó elítélt is vá­

sárolhat szükségleti cikkeket letéti pénzéből, de ezek összegét a fentieknél alacsonyabban állapítják meg.

A vásárlás - havonta legalább két alkalommal - az intézetparancsnok által meghatározott időben és módon - az intézetben működő boltban történik. Alapvető biz­

tonsági előírás, hogy itt az intézet rendjét, a fogva tartás biztonságát, az életet és testi épséget veszélyeztető cik­

kek az elítéltek számára nem árusíthatók.

Az elítélt ezen túl - letéti pénze terhére - külön enge­

déllyel megvásárolhat olyan tárgyakat (például kegy­

tárgy, karóra, telefonkártya), amelyeket az intézetben magánál tarthat, továbbá hozzátartozóinak ajándékot vá­

sárolhat, vagy szabadulása előtt kiegészítheti polgári ru­

házatát.

Tágabb értelemben az anyagi ellátáshoz tartozik az elítéltnek az intézetbe behozott tárgyairól, értékeiről va­

ló gondoskodás is, amelyet büntetés-végrehajtási letétke­

zelésnek neveznek.

Az elítélt befogadása során köteles leadni, letétbe helyezni mindazokat a dolgokat, amelyeket a végrehajtás alatt nem tarthat magánál. Nem letétezhetők azok a dol­

gok, amelyek veszélyeztetnék az intézet biztonságát, vagy elhelyezésük közegészségügyi, illetve egyéb okból nem lehetséges (például romlandó élelmiszer, fegyver, lőszer, élő állat stb.).

Az elítélt által az intézetbe hozott, vagy a tulajdoná­

ba, illetve birtokába került fizetőeszközt, az intézetbe fo­

lyósított nyugellátását, az értékpapírokat, a pénzhelyet­

tesítő eszközöket, az értéktárgyakat, valamint a levoná­

sokkal csökkentett munkadíját kell intézeti pénz- vagy értékletétbe helyezni.

A pénz- és értékletét kezelésének sajátos előírásai sze­

rint a letétben elhelyezett fizetőeszköz után kamat nem fi­

zethető, kezeléséért költség nem számítható fel. Az elítélt figyelmét a letétbehelyezéskor arra is fel kell hívni, hogy az intézet az értékpapírok és pénzhelyettesítő eszközök le­

járati idejét nem kíséri figyelemmel. Az elítélt kérésére az általa értéktárgyként megjelölt tárgyakat értékletétként kell kezelni (e tárgyak értékbecslését az intézet az elítélt kérelmére és költségére elvégeztetheti).

Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az elítélt le­

tétjével szabadon rendelkezik, de a letétbe helyezett tár­

gyakat még beleegyezésével sem szabad felhasználni, használni vagy zálogba adni.

Az elítélt letéti pénzével összefüggő, fentebb már érintett előírás, hogy abból - ha az intézet őt átmenetileg nem tudja munkával foglalkoztatni - szükségleti cikke­

ket vásárolhat, továbbá szabadulása idejére megfelelő összeget tartalékolnia kell.

Az elítéltnek a letétben tárolt tárgyait szabadulásakor ki kell adni, vagy postán kell elküldeni. Ha a kiadás (el­

küldés) nem teljesíthető, az intézet a tárgyakat öt évig köteles megőrizni. Az elítélt letéti pénzét (vagy annak egy részét) az intézet a hivatásos pártfogó számára utal­

ja át, ha a pártfogó felügyelet elrendelésekor erről a bíró­

ság így rendelkezik.

Az elítéltek alapvető jogait érintő kérdés, hogy amennyiben a büntetés-végrehajtás kezeli az elítéltek pénzeszközeit, milyen feltételek mellett rendelkezhet ezek felett. Az idevonatkozó előírás szerint az elítélt munkadíjából először a szabadságvesztés végrehajtásá­

val kapcsolatos költségeket - a tartásra fordított költség­

hez való hozzájárulás napi összegét, a szükségleti cik­

kekvásárlására fordítható összeget, valamint a szabadu­

lás idejére kötelezően tartalékolandó összeget - kell le­

vonni. Csak az említett levonások után fennmaradó összegre teljesíthetők a bírósági végrehajtásról szóló (1994. évi Lili.) törvény rendelkezései szerinti követelé­

sek. Ez utóbbiak is a három kötelező tétel levonása után megmaradó összeg 50%-ának erejéig.

A hazai szabályok előírják, hogy az elítélt köteles a tartására fordított költséghez hozzájárulni, ez alól akkor mentesül, ha önhibáján kívül nem dolgozik, nem része­

sül nyugellátásban vagy baleseti nyugellátásban. Önhi­

bájából akkor nem dolgozik, ha annak oka fegyelmi vét­

ség vagy bűncselekmény elkövetése, illetve, ha munka­

képtelen állapotát szándékosan maga okozta (például ön­

csonkítást követett el). Az elítélt nyugellátásából - ha az az intézetbe érkezik - levonják a hozzájárulás összegét, de ha dolgozik, a hozzájárulást a munkadíjából vonják le.

Újkeletíí az a rendelkezés, hogy a tanulmányok után járó és a terápiás foglalkoztatás keretében kapott, az

alapmunkadíj egyharmadának megfelelő térítésből nem vonható le tartási költség.

Az előírások szerint a tartási költséghez hozzájárulás napi összege nem lehet kevesebb, mint az elítéltekre vo­

natkozó alapmunkadíj (a szabad munkavállalók mini­

málbérének egyharmada) egy százaléka. Az elítéltek te­

hát fogva tartásuk tényleges költségeinek csupán egy kis hányadához járulnak hozzá. Számos országban az állam a teljes költséget magára vállalja.

Különös pénzügyi előírások vonatkoznak azokra az esetekre, amikor az elítélt ideiglenesen elhagyja az inté­

zetet (például elváltozásra, kimaradásra megy stb.), illet­

ve amikor szabadul.

Az intézetből engedélyezett távollét idejére az elítélt­

nek kiadható pénzösszeg nagyságát az országos parancs­

nok belső rendelkezésben határozza meg. Az így kiadha­

tó pénzösszeg azonban nem teljesíthető a szabadulás ide­

jére kötelezően tartalékolt összegből. Gyakran előfordul, hogy az elítélt az engedélyezett távollétéhez nem rendel­

kezik a megfelelő, például az útiköltség térítéséhez szük­

séges letéti pénzzel. Ebben az esetben lehetőség van ar­

ra, hogy a pénzösszeget az intézet megelőlegezze, amennyiben az elítélt annak visszafizetését írásban vál­

lalja. Az elítélt számára különösen fontos lehet ez akkor, ha beteg hozzátartozó meglátogatására vagy hozzátarto­

zója temetésére kap rendkívüli eltávozást.

Az elítélt közvetlen szabadulása utáni időszak beillesz­

kedési gondjait csökkentő előírás, hogy szabadulása ide­

jére a mindenkori alapmunkadíjnak megfelelő összeget kell tartalékolni, amelyet az intézet az elítélt munkába ál­

lásától kezdve tíz hónapon át egyelő részletekben von le a keresményéből. Ha az elítélt szabadulásakor nem rendel­

kezik pénztartalékkal, akkor kérelmére az intézet parancs­

noka készpénzsegélyt, utazási vagy ruházati segélyt adhat (e jogcímeken külön-külön is), e segély együttes összege azonban az alapmunkadíjat nem haladhatja meg.

A fogvatartott pénzsegélyéhez a büntetés-végrehaj­

tás külön jogcímen költségvetési támogatásban részesül.

In document Börtönügy Magyarországon (Pldal 187-190)