A szabadságvesztésből szabadult számára a társada
lomba való beilleszkedés rendszerint jelentős nehézség
gel jáf. Ennek okait a szakirodalom részben szubjektív eredetűnek tekinti, mint a szabadságvesztés negatív kö
vetkezményeként az önálló életviteli képesség csökke
nését, a társadalomellenes életszemlélet megerősödését stb., amelyek az elítélt beilleszkedési készségének fo
gyatékosságait jelzik. Az okok nyomósabb része azon
ban objektív eredetű, és az elítélt beilleszkedési szándé
kától függetlenül érvényesül. Ilyen lehet a megfelelő lakhely, munkahely hiánya, vagy a szabadult elítélt megbélyegzettségéből, a vele szemben érvényesülő el
lenérzéséből fakadó beilleszkedési nehézség.
A bv. intézetnek a lehetőségein belül mindent meg kell tennie a szabaduló visszavezetésének segítése érde
kében. A végrehajtás korszerű felfogása szerint a szaba
dításra való felkészítésnek a lehető leghamarabb, már az elítélt intézetbe történő felvételét követően el kell kezdődnie. Az intézetnek az elítélt együttműködésével már akkor erőfeszítéseket kell tennie, hogy az elítélt ne veszítse el azokat a kapcsolatait, amely révén leendő la
kóhelyét, állását biztosítani tudja.
A szabadításra való felkészítés további fontos alap
elve, hogy azt a nevelési program szerves részévé kell tenni, különösen a fogva tartás utolsó hónapjaiban,
amikor a külvilági életformába beilleszkedés érdeké
ben célszerű gyakorlatias, felkészítő programokat is beiktatni. Ugyancsak lényeges követelmény, hogy a bv.'intézet törekedjék a lehető legszélesebb körből se
gítséget igényelni az elítélt letelepedéséhez és munká
ba állásához. Ennek a segítségnyújtásnak különös ak
tualitását és megnövekedett szerepét az utóbbi évek
ben bekövetkezett változások adják. A szabadulás utá
ni beilleszkedés, az utógondozás feltételei a '80-as évek végétől jelentősen romlottak. Ugyanis míg a ko
rábbi évtizedekben az állami vállalatok és beruházá
sok szinte korlátlanul igényelték az alacsony szakmai képzettségű - így a börtönből szabadult - dolgozókat, és egy részüknek munkásszállón való elhelyezését is biztosították, addig a rendszerváltozással ezek a válla
latok megszűntek vagy átalakultak, és ilyen jellegű feladatokat már nem vállaltak. De nem kedvez a sza
baduló munkához jutásának a nagyarányú munkanél
küliség, valamint az önkormányzatok szociális támo
gatásra fordítható eszközeinek szűkös volta sem. Eb
ben a kedvezőtlen folyamatban pozitív fejlemény az utóbbi években terjedőben lévő civil szervezetek be
kapcsolódása az utógondozásba. A jogszabály az utó
gondozás céljaként a szabadságvesztésből szabadultak segítését és az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtését tűzi ki. Az utógondozást maga a szaba
duló elítélt kezdeményezheti. A törvény ugyanis rög
zíti az elítéltnek azt a jogát, hogy a társadalomba történő beilleszkedéshez segítséget és támogatást kér
jen. Ez elsősorban a munkába állásához, a letelepedés
hez, a szállás biztosításához, a megkezdett tanulmá
nyai folytatásához, valamint a szabályozás új eleme
ként a gyógykezeléséhez és gyógyító eljárásához nyújtandó segítségre irányulhat.
Az utógondozást a hivatásos pártfogók végzik, de se
gíti őket a helyi önkormányzatok, a munkáltatók és köz
reműködnek a különféle karitatív és öntevékeny szerve
zetek. Az utógondozást tehát fő feladatként a megyei (fő
városi) bíróságok büntetés-végrehajtási csoportjaiban dolgozó hivatásos pátfogók látják el, e feladat bonyolult
sága, a tennivalók sokasága miatt azonban az együttmű
ködők minél szélesebb körű bevonásával. A szabadulók segítésében jelentős a helyi önkormányzatok szerepe, amelyek különböző jogszabályi felhatalmazás alapján rendkívüli vagy rendes segélyt, támogatást nyújthatnak, vagy munkát ajánlhatnak. Szükség esetén - így ha az el
ítélt munkaképtelen, családja sincs és lakással sem ren
delkezik - a bv. intézet közvetlenül kezdeményezheti az illetékes önkormányzatnál a szabaduló szociális gondo
zásba vételét. Nem nélkülözhető a különböző munkaügyi központok támogató szerepe sem, ahol a munkalehetősé
gekre való figyelemfelhívás mellett arról is tájékoztatást nyújtanak, melyik munkáltató tud ideiglenes vagy végle
ges szálláslehetőséget felajánlani a vele munkaszerző
dést kötő szabadulónak, illetve felvilágosítják az érdek
lődőt a munkanélküliek ellátási rendszeréről és egyéb
munkajogi kérdésekről. A bv. kódex a bv. intézetet arra kötelezi, hogy konkrét lépéseket tegyen az utógondozás előkészítése érdekében. Ennek során a szabadulás elő
készítésekor az elítélt nevelője tájékozódik az elítélt el
képzeléseiről, és szükség esetén megkeresi azt a hivatá
sos pártfogót, akinek az illetékességi területén az elítélt le kíván telepedni. A hivatásos pártfogó vagy az általa megbízott társadalmi pártfogó az elítéltet még szabadu
lása előtt a bv. intézetben felkeresheti.
Az új társadalmi, gazdasági feltételek között már nem kötelezhetik a munkáltató szervek vezetőit a sza
baduló munkába állásának elősegítésére. Ezt a ma már nyilvánvalóan irreális követelményt a jogalkotó azzal a törvényi megfogalmazással váltotta fel, hogy az utó
gondozásban érintett szerveknek és szervezeteknek egymással rendszeres kapcsolatban állva és együttmű
ködve kell támogatnia a szabaduló munkahelyhez és szálláshoz, valamint megfelelő segélyhez vagy köl
csönhöz jutását.
Az utógondozás tehát olyan intézkedéseket jelent, ame
lyek segítséget, támogatást nyújtanak a szabadulónak.
Ugyanezt szolgálja a pártfogó felügyelet, azzal a különb
séggel, hogy ennek eleme a pártfogolt ellenőrzése és irányí
tása is. Ebből is következik, hogy a pártfogó felügyeletnek mint büntetőjogi intézkedésnek elrendelésére csak azon szabadulók esetében kerül sor, akiknek visszailleszkedésé
hez a segítségen kívül fokozott kontrollra is szükségük van.
A pártfogó a pártfogoltat meghatározott magatartási szabá
lyok betartására kötelezi, ezért azt csak bíróság rendelheti el. A szabaduló a büntető törvénykönyv előírásai alapján ak
kor helyezhető pártfogó felügyelet alá, ha feltételes szabad
ságra bocsátják, és ennek eredményes - bűnelkövetés nél
küli - elteltéhez a pártfogolt rendszeres figyelemmel kíséré
se szükséges. Ezenkívül a bv. bíró pártfogó felügyelet alá helyezheti azt az elítéltet is, aki a szabadságvesztését kitöl
tötte, de a társadalomba beilleszkedéséhez a segítségen kívül irányításra és ellenőrzésre van szüksége.
6. Ösztönzési rendszer
A nemzetközi elvekkel összhangban lévő szemlélet a végrehajtás rendjének betartását az elítéltek önkéntessé
gére, a személyzettel való együttműködésre alapozza. E felfogás abból indul ki, hogy nem csupán a végrehajtó szervezeteknek, hanem az elítélteknek is érdekében áll a végrehajtás törvényi céljának (a társadalomba beillesz
kedésnek) megvalósulása. Ezt az érdekeltséget egy úgy
nevezett pozitív ösztönzési rendszer kialakítása teszi le
hetővé, amelynek logikája az, hogy az elítélteket a köve
telmények teljesítésére nem a hagyományos represszív intézkedésekkel, hanem a kilátásba helyezett, jelentősen megnövelt kedvezményekkel kívánja motiválni. Ked
vező tapasztalatok igazolják az elítéltek pozitív ösztön
zési rendszerének és a végrehajtás progresszív jellegének összekapcsolását. Azt, hogy az elítélt a szabadulása kö
zeledtével fokozatosan enyhébb, a szabad élet feltételei
hez egyre inkább közelítő intézeti életkörülmények közé kerüljön.
A végrehajtás ösztönzési rendszerének elemei az el
ítélteknek adható jutalmak, továbbá a végrehajtás prog
resszivitásának olyan intézményei, mint az enyhébb vég
rehajtási szabályok alkalmazása, az átmeneti csoport, a végrehajtási fokozat megváltoztatása és a feltételes sza
badságra bocsátás.
A legvonzóbb intézményei az intézet időszakos (vagy feltételes) elhagyásával járnak együtt. A szabadságvesz
tés végrehajtásának ugyanakkor nem lehet célja az, hogy az elítéltek büntetésüket az intézeten kívül töltsék, időle
ges eltávozásuk csupán egyik eszköze a beilleszkedés elősegítésének. A büntetés-végrehajtás törekvése az, hogy az ösztönzés intézményeinek kivételes jellegét fenntartva, azokat elsősorban az elítéltek érdemességé
hez (magaviselet, munkavégzés, beilleszkedési szándék és előkészületek stb.) kösse.
A jutalmak és a végrehajtás progresszivitásának fel
sorolt intézményei nem kikövetelhető jogosultságok, ha
nem számos körülmény mérlegelése alapján adható kedvezmények.
Ebből is következően a magatartási előírások megszegé
se, vagy a közrend, a biztonság megzavarása esetén a ked
vezmények részbeni vagy teljes megvonására kerül sor.
Jutalmazás
Rendeltetése az, hogy ösztönözzön a végrehajtás cél
ját szolgáló szabályok betartására. A jutalomban meg
nyilvánuló elismerés növelheti az elítélt önbizalmát, jobb teljesítmény elérésére sarkallhatja. A tapasztalatok sze
rint az ilyen sikerélménynek nagy a jelentősége azoknál az elítélteknél, akiknek élete kudarccal teli.
A törvény rendelkezése szerint jutalom az elítélt pél
damutató magatartásáért, a munkában elért eredményé
ért, a tanulásban tanúsított szorgalmáért, a végrehajtás feladatának megvalósításában való eredményes
közre-működéséért adható. Az általános feltételek mellett a tör
vényhozó különös feltételként határozza meg a jutalom adásának olyan eseteit, amikor az elítélt élet vagy jelen
tős érték megmentésében, vagy súlyos veszély elhárítá
sában vett részt. Az elítéltnek adható jutalmak: dicséret, annak engedélyezése, hogy soron kívül csomagot kapjon, látogató fogadása soron kívül, a látogatási idő meg
hosszabbítása, a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése, tárgyjutalom, pénzjutalom, fenyítés el
engedése, a végrehajtott fenyítés nyilvántartásának tör
lése, rövid tartamú eltávozás, kimaradás.
A jutalmak tehát változatos formát mutatnak, de kedvező hatásuk csak bizonyos követelmények betartása mellett érvényesül. Légyen arányban a teljesítménnyel, legyen fokozatos, de az elítélt személyiségének, előme
netelének, körülményeinek figyelembevételével kivá-lasztottan, ezen túl megfelelő időben és időközönként történjék. A túl gyakori elveszti ösztönző hatását, sőt hi
bás önértékeléshez vezethet.
Az egyes jutalmazási formák alkalmazása közül a di
cséret - történhet szóban vagy írásban - a további jutal
mak felé nyit utat.
A soron kívüli csomag, látogató fogadása, illetve a látogatási idő meghosszabbítása a hozzátartozókkal vagy más személyekkel való kapcsolattartás szélesítését teszi lehetővé. A látogatási idő alkalmanként legfeljebb egy órával hosszabbítható meg.
Anyagi jellegű ösztönzési formák a tárgy- és pénzju
talom és a személyes szükségletre fordítható összeg nö
velése. Ez utóbbi célra fordítható összeget a jutalmazó egy hónapra, legfeljebb a duplájára növelheti.
Az előzőeknél jelentősebb súlya lehet a fenyítés elen
gedése és a végrehajtott fenyítés törlése jutalmának, hi
szen arra adnak alkalmat, hogy a már elkövetett fegyelmi vétségek miatti büntetés kedvezőtlen követelményeitől mentesítse az elítéltet. A fenyítés elengedése a kiszabott, de még végre nem hajtott fenyítésnek, illetve hátralévő részének elengedését jelenti, a végrehajtott fenyítés törlé
se esetén pedig a fenyítést nem lehet a nyilvántartásban és az elítéltről készített értékelő véleményekben feltüntetni.
Ez utóbbinak a különböző kedvezmények (például felté
teles szabadság, enyhébb végrehajtási szabályok alkalma
zása) megadása szempontjából van jelentősége.
Az elítéltek számára a legnagyobb vonzerőt az intézet ideiglenes elhagyását lehetővé tevő rövid tartamú eltávo
zás és a kimaradás jelenti.
A rövid tartamú eltávozás hazai börtönügyünkben az 1966-os törvényi szintű szabályozásban jelent meg első ízben olyan jutalomként, amely az intézetből való rövid eltávozást helyezte kilátásba. Ez a nyitottabb börtön felé tett első lépés a gyakorlatban bevált. Ennek is tulajdonít
ható, hogy a rövid tartamú eltávozást hazai törvényhozá
sunk egyre szélesebb kör számára és fokozatosan egyre hosszabb időtartamra tette lehetővé (21. számú táblázat).
A hatályos szabályok szerint a rövid tartamú eltávo
zás évente fegyházban legfeljebb öt nap, börtönben
leg-21. számú táblázat
A RÖVID TARTAMÚ ELTÁVOZÁS SZEMÉLYI KÖRÉNEK ÉS TARTAMÁNAK
ALAKULÁSA
jogszabály az elítéltek személyi köre
börtön fokozatban 8 nap átmeneti csoportban 14 nap 1993. évi XXXII. tv. fogház fokozatban 15 nap börtön fokozatban 10 nap fegyház fokozatban 5 nap átmeneti csoportban 15 nap
feljebb tíz nap, fogházban és átmeneti csoportban legfel
jebb tizenöt nap. A törvényhozó - eltérően az alább be
mutatásra kerülő jutalomtól, a kimaradástól - nem hatá
rozza meg az alkalmazás feltételéül az elítélt alaposabb megismeréséhez szükséges bizonyítási, „kivárási" időt.
A jogszabály kiemeli azonban, hogy a rövid tartamú el
távozás beszámít a szabadságvesztésbe, és amennyiben az elítélt fizetett szabadságra jogosult, az eltávozását an
nak terhére kell engedélyezni. Nem alkalmazható azon
ban korlátlanul. Az általános feltételek meglétének mér
legelésén túl a jutalmazónak azt is vizsgálnia kell, hogy az elítélttel szemben más ügyben van-e folyamatban büntetőeljárás (ez kizáró körülmény), vagy korábbi eltá
vozásai idején nem vált-e érdemtelenné az újabb eltávo
zásra. Kizárja az újabb rövid tartamú eltávozás lehetősé
gét, ha az elítélt korábbi távolléte alatt bűncselekményt követett el. Egy évig nem engedélyezhető ez a jutalom annak az elítéltnek, aki korábbi távollétéről önhibájából nem tért vissza, hat hónapig annak, aki késve vagy itta
san visszatérve az intézet rendjét megzavarta. A szabadu
lással kapcsolatos ügyek intézésének fontossága miatt azonban ez utóbbi esetekben kivételesen mégis engedé
lyezhető, ha az elítélt átmeneti csoportban van, négy hó
napon belül esedékes a szabadulása, vagy eltávozását személyi vagy családi körülményei különösen indokolttá teszik.
A rövid tartamú eltávozás jutalomként való alkalma
zásának számát a 22. számú táblázat mutatja be.
Figyelemre méltó, hogy az eltávozások esetszámai
nak növekedése csökkenő elítélti létszám mellett ment végbe.
A visszatérés szabályai ellen vétők aránya a gyakor
lati szakvélemény szerint a szakmai kockázat határain belül marad (23. számú táblázat).
A RÖVID TARTAMÚ ELTÁVOZÁSOK
A VISSZATÉRÉS SZABÁLYAI ELLEN VÉTŐK SZÁMA
Év Engedé
lyezés
Nem jelent
kezett
Visszatért az intézetbe
Év Engedé
A kimaradást mint új jutalmazási formát a bv. kódex 1993-as novellája vezette be. A kimaradás sajátos, kettős célt szolgáló jogintézmény, egyfelől a jutalmak között van felsorolva, kiérdemelhetőségének feltételei tehát azonosak más jutaloméval, másfelől azonban a törvény
hozó egy újabb, a szabadulás utáni beilleszkedést előse
gítő intézményként hozta létre. A törvény ugyanis előír
ja, hogy a kimaradás elsősorban az elítélt kapcsolatainak fenntartására, munkahelyről és a lakásról való gondosko
dás elősegítése érdekében engedélyezhető.
A kimaradás nem azonnal alkalmazható jutalom. Az elítéltnek a szabadságvesztéséből fegyházban legalább a büntetés tartamának a felét, börtönben legalább hat hóna
pot, fogházban legalább három hónapot ki kell töltenie. Az
A KIMARADÁS JUTALOM ALKALMAZÁSÁNAK ADATAI
Engedé Engedé Nem Visszatért az intézetbe Év lyezés lyezés jelent
is jogosult lehet a kimaradásra, akit átmeneti csoportba helyeztek. A kimaradás időtartama alkalmanként nem ha
ladhatja meg a huszonnégy órát. Költségeit az elítéltnek kell viselnie, ezért az intézet parancsnoka engedélyezheti, hogy a letétben lévő pénze terhére költőpénzt adjanak ki.
Természetesen a költségek viselését a hozzátartozók vagy az elítéltet segítő szervezetek, személyek is vállalhatják.
A jutalmazás sajátos, korábban ismeretlen formáját is lehetővé teszi a bv. törvény, ez pedig a kísérővel vagy kí
sérő nélkül engedélyezhető csoportos kimaradás. Ezt ak
kor alkalmazzák, ha az elítéltek csoportjai munkájukkal, magatartásukkal olyan előmenetelt tanúsítanak, hogy egy-egy kulturális, sport- vagy egyéb rendezvény megte
kintésére, látogatására válnak érdemessé.
A bv. kódex tartalmaz kizáró feltételeket is.
Nem engedélyezhető a kimaradás, ha az elítélt ellen újabb büntetőeljárás van folyamatban, vagy ha a kimara
dással kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegte. A kimaradás alkalmazásának gyakorlatát a 24. számú táblázat tartalmazza.