A fogvatartottak fegyelmi felelősségének részletes szabályait a 11/1996. (X. 15.) IM-rendelet tartalmazza. A rendelet alapján fegyelmi vétségnek minősül, ha a fogva
tartott a büntetés-végrehajtás rendjét vétkesen megszegi, más fogvatartottat fegyelmi vétség elkövetésére szándé
kosan rábír, vagy más fogvatartott részére fegyelmi vét
ség elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. így pél
dául fegyelmi vétségnek minősül, ha az előzetes letartóz
tatásban lévő személy megsérti a fogva tartás rendjére, biztonságára, a fogvatartottak kötelezettségeire vonatko
zó szabályokat; megszegi a munkarendet, nem tesz ele
get a munkáltató utasításainak; életét, testi épségét sértő vagy veszélyeztető olyan magatartást tanúsít, amely egy
ben a fogva tartás rendjét is sérti.
Amennyiben a letartóztatott személy cselekménye fe
gyelmi vétségnek minősül, a fegyelmi felelősség megál
lapítása fegyelmi eljárás keretében történhet. A rendelet értelmében a fegyelmi eljárás lefolytatásának akadályát képezi egyrészről, ha a vétség elkövetése óta eltelt hat hónap, másrészről pedig, ha a fegyelmi jogkör gyakorló
jának a vétség elkövetéséről és az elkövető személyéről való tudomásszerzésétől számítva 30 nap már elmúlt. Ha az eljárás megindításának nincs akadálya, az eljárás so
rán a letartóztatottat meg kell hallgatni, és egyúttal tájé
koztatni kell a fegyelmi eljárással kapcsolatos jogairól és kötelezettségeiről. A felsorolt fegyelmi fenyítések ki
szabására csak fegyelmi tárgyalás keretében kerülhet sor.
A kiszabásról szóló határozatot az előzetesen letartózta
tott előtt szóban kell kihirdetni, meg kell indokolni, és egy példányát számára is át kell adni. A határozat szóbe
li kihirdetését követően nyilatkoztatni kell a letartóztatot
tat, hogy panasz-, illetve fellebbezési jogával kíván-e
él-ni. Amennyiben az előzetesen letartóztatottal szemben alkalmazott fenyítés a feddés, vagy a személyes szükség
letekre fordítható összeg csökkentése, akkor ezen fenyí-tési formák alkalmazása ellen a büntetés-végrehajtási in
tézet parancsnokához fordulhat panasszal, a magánelzá
rás-fenyítés ellen pedig a büntetés-végrehajtási bíróhoz élhet fellebbezéssel.
Megszüntetése
Az előzetes letartóztatást meg kell szüntetni, ha el
rendelésének oka megszűnt, vagy tartama meg
hosszabbítás nélkül lejárt. A bíróság mellett a vádeme
lés előtti szakban az ügyész is jogosult megszüntetni a letartóztatást, de erről köteles a bíróságot értesíteni.
Ha a letartóztatottal szemben a bíróság más ügyben szabadságvesztés-büntetés végrehajtását rendeli el, a szabadságvesztést kell végrehajtani.
Az előzetes letartóztatás megszüntetésének követ
kezménye a szabadlábra helyezés. Az előzetesen letar
tóztatottat a lejárat napján, illetve a kényszerintézke
dést megszüntető rendelkezés napján kell szabadítani.
A letartóztatásból szabaduló személy részére a végre
hajtási intézet szabadulási igazolást ad. Az előzetesen letartóztatott szabadításáról a kényszerintézkedést el
rendelő, illetve az azt megszüntető hatóságot értesíte
ni kell.
2. Az elzárás
Első kodifikált büntető törvénykönyvünk a Csemegi-kódex a bűncselekmények hármas felosztásán alapult. A bűncselekményekből (bűntett, vétség) a heterogén ter
mészetű kisebb súlyú magatartásokat leválasztották, így a kihágások külön kódexbe (kihágási büntető törvény
könyvbe; röviden Kbtk.-ba) kerültek. Ez a kihágási kó
dex kétfajta büntetést honosított meg: a pénzbüntetést és az elzárást.
A Kbtk. 16. §-a értelmében a kihágás büntetése nem haladhatta meg a két hónapi elzárást, amennyi
ben azt törvény állapította meg. A miniszteri rendelet
ben előírt elzárás 15 napig terjedhetett. Városi sza
bályrendeletben szabályozott kihágás büntetéseként pedig 3 napig tartó elzárás volt alkalmazható. Az elzá
rás legrövidebb tartama három óra lehetett. Az elzárás végrehajtására közigazgatási hatósági fogház szolgált.
Az elzárást lehetőség szerint magánzárkában hajtották végre. Az elzárásra ítélt önmagát élelmezhette, s mun
kára általában nem volt kényszeríthető.
Az 7950. évi II. tv. (a Btá.) megtartotta a kihágás mi
att kiszabható elzárásbüntetést, amelynek legrövidebb tartamát egy napban, leghosszabb tartamát pedig hat hó
napban állapították meg.
Az 7955. évi 17. számú tvr. a bűncselekmények súly szerinti felosztását megszüntette és egységes bűntett fogalmon nyugvó büntetőjogi rendszert há
nyadát pedig a büntetőjogon kívüli szabálysértések
hez. Ezzel az államigazgatási jog területére kerültek a szabálysértésnek minősített magatartások és velük szemben különböző rendelkezésekkel az elzárásbün
tetés alkalmazásának lehetőségét a későbbiekben is biztosították.
A mai modern követelményeknek már nem teljesen meg
felelő szabálysértési kódexet az - azóta többször módosított - 1968. évi I. tv. (Sztv.) hozta létre. E törvény eredeti szabá
lyozásának megfelelően a szabálysértés miatt alkalmazha
tó büntetés minimuma egy nap, leghosszabb tartama 30 nap volt, beleértve a pénzbírság helyébe lépő elzárást is. A ké
sőbbiekben az elzárás felső határa a törvényben meghatáro
zott esetekben 60 napig terjedhetett.
Az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben vagy rendőrségi fogdában lehetett végrehajtani. E szabálysér
tési büntetés anyagi jogi, illetve végrehajtási kérdéseit az Sztv., a bv. kódex, továbbá a 9/1980. (XII. 18.) IM-ren-delet tartalmazta, illetve tartalmazza ma is. Az Sztv.-ben eredetileg nyolc olyan szabálysértés szerepelt, amelynél el lehetett rendelni az elzárást, ilyen volt például a köz
veszélyes munkakerülés, a verekedés, a garázdaság stb.
E jogintézmény ismérvei közé tartozott az is, hogy az elkövetőnek nem volt lehetősége a döntés ellen bíróság-2. számú táblázat
Év Elzárás Végrehajtandó
szabadságvesztés
1980 1 1 8 7 6 13 518
1983 12 541 14 966
1986 14 715 15 189
1987 13 723 14 500
1988 10 753 12 987
1989 4939 11 561
1990 45 10 116
Forrás: Statisztikai Évkönyvek (KSH)
hoz fordulni, de ez a hiány a szocialista rendszer jellem
zőiből adódott, így a szabálysértési hatóság határozatá
nak helyénvalósága nem lehetett igazából kérdéses. A gyakorlat azt mutatta, hogy a hatóságok túlságosan is szívesen alkalmazták az elzárást; ezt jól szemlélteti a 2.
számú táblázat is.
Az adatok alapján megállapítható, hogy 1989-ig a szóba jöhető néhány szabálysértés elkövetőjével szem
ben nem sokkal kevesebb elzárásbüntetést szabtak ki, mint a büntető törvény szerint alkalmazható valamennyi bűncselekmény elkövetőivel szemben végrehajtandó szabadságvesztés-büntetést. 1988-tól kezdődően pedig a végrehajtott elzárások számának jelentős csökkenését idézte elő a közveszélyes munkakerülés büntethetőségé
nek megszűnése, valamint a közkegyelem gyakorlása.
Az elzárás általános elrendelhetősége. illetve ennek gyakorlata 1990-ben szűnt meg, amikor az 1990. évi XXII. törvény megszüntette a szabálysértések miatt alkal
mazható elzárásbüntetést. A törvény az úgynevezett köz
igazgatási deregulációt szolgálta, amelynek keretében a demokratikus jogállam szempontjából tarthatatlan vagy problematikus intézkedéseket kiiktatták azért, hogy a jogállamiság alkotmányos követelményeit érvényre jut
tassák a megújulás előtt álló magyar jogrendszerben.
A szabálysértés a társadalomra csekély fokban veszé
lyes jogsértő magatartás, de ezzel az Sztv. alapján kiszab
ható elzárás mint büntetés súlya nem állt arányban. Más
részt az állampolgári jogok alkotmányos védelmével összeegyeztethetetlen, hogy a szabálysértési hatóság (nem pedig a bíróság) szabadságot korlátozó szankcióról dönt
sön úgy, hogy még csak a lehetősége sem áll fenn a bírói felülvizsgálatnak. így az elzárást mint önálló - szabálysér
tés miatt alkalmazható - büntetést a magyar törvényhozás megszüntette, azonban továbbra is megmaradt az a lehető
ség, hogy a kiszabott szabálysértési pénzbírság - nem tel
jesítés esetében - átváltoztatható elzárássá.
Az Sztv. 18. §-a értelmében a pénzbírságot meg nem fizetés esetében - ha az a munkabérből (egyéb járandó
ságból) nem hajtható be - elzárásra kell átváltoztatni.
Nincs helye az átváltoztatásnak, ha a pénzbírságot fel
ügyelet alkalmazta, illetőleg helyszíni bírságolás kereté
ben szabták ki. Az átváltoztatás során száz forinttól ezer forintig terjedő összeg helyett egy-egy napi elzárást kell
számítani. A pénzbírságot helyettesítő elzárás egy napnál rövidebb és hatvan napnál hosszabb nem lehet.
A fent említett követelményeknek megfelelően az 1990. évi XXII. törvény, módosítva az Sztv.-t, megterem
tette az átváltoztatást kimondó határozat bírói felülvizsgá
latának lehetőségét is. Az Sztv. 7 l/A §-a értelmében az el
követőnek a pénzbírságot elzárásra átváltoztató határozata elleni kérelmét a szabálysértési hatóságok székhelye sze
rint illetékes helyi bíróságok (Budapesten a Pesti Közpon
ti Kerületi Bíróság) bírálják el. A kérelem benyújtása az el
zárás végrehajtására halasztó hatályú. A szabálysértési ügyekben eljáró szervek határozatainak és intézkedései
nek törvényességére pedig az ügyész felügyel.
Az elzárás szabálysértési hatóság vagy bíróság jog
erős határozata alapján büntetés-végrehajtási intézetben vagy külön jogszabályban meghatározott esetben -rendőrségi fogdában hajtható végre. Ez a külön jogsza
bály eredetileg egy 1968-ból származó - és azóta több
ször módosított - együttes miniszteri rendelet [5/1968.
(X. 19.) IM-BM-PM-rendelet]. E szerint rendőrségi fog
dában kell az elzárást végrehajtani, ha az elkövető a rendőrség őrizetében van, és az elzárás hátralevő tarta
ma a tíz napot nem haladja meg. A büntetés-végrehajtá
si intézetre vonatkozó rendelkezések az elzárásnak rend
őrségi fogdában történő végrehajtása esetén is irányadók.
A gyakorlatban azonban az elzárásnak rendőrségi fogdá
ban történő végrehajtása nem létezik, és ezen 1968. évi -elvileg ma is hatályos - együttes miniszteri rendelet 1-4.
§-ai „kiüresedtek". A bv. kódex 123. §-a szerint az elzá
rást kimondó határozat jogerőre emelkedésekor szabad
ságvesztést töltő vagy előzetes letartóztatásban levő el
követőn az elzárást a szabadságvesztés kitöltését, illető
leg az előzetes letartóztatás megszüntetését követően kell végrehajtani. Az elzárás nem hajtható végre, ha az elkö
vető az elzárást kimondó határozat jogerőre emelkedése után egy évet meghaladó időt tölt szabadságvesztésben vagy előzetes letartóztatásban.
Az elzárás és a szabadságvesztés-büntetés is lényegé
ben az elkövető személyi szabadságának megvonását je
lenti. Erre, valamint a végrehajtási szerv azonosságára is figyelemmel a bv. kódex meghatározta a végrehajtásuk közös szabályait. Az elzárást töltő elkövetőt tehát megfe
lelően megilletik az elítélt számára biztosított jogosultsá
gok. Ennek következtében azonos rendelkezések szerint történik az elzárás tartamának számítása. Az elzárás vég
rehajtása során is a bv. kódexnek a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó elveire és általános rendelke
zéseire tekintettel kell lenni. így - egyebek mellett - az elzárás végrehajtásakor is érvényesítendők a végrehajtá
si céllal, az emberi méltóság tiszteletben tartásával, az el
zárás félbeszakításával, a végrehajtás rendjével kapcso
latos előírások.
A végrehajtás során el kell különíteni az elzárást töltő elkövetőket az elítéltektől és az előzetesen letartóztatot
taktól, azonban az elítéltekkel együtt dolgozhatnak. El kell továbbá különíteni a férfiakat a nőktől.
Az elkövető köteles az elzárást a büntetés-végrehaj
tási szervek által meghatározott helyen tölteni, végreha
jtásának rendjét megtartani, a kapott utasításokat telje
síteni, a büntetés-végrehajtási intézet tisztán tartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül, alkalom
szerűen részt venni, a tartására fordított összeget meg
fizetni, az elzárás végrehajtása alatt okozott kárt megté
ríteni.
A bv. kódexben rögzített jogosultság, hogy az elköve
tő a saját ruháját viselheti, hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a büntetés-végrehajtási intézet által jó
váhagyott személyekkel levelezhet, egy alkalommal -felügyelet mellett - fogadhat látogatót, a külön
jogsza-bályban meghatározott összeget a személyes szükségle
teire használhatja fel. Csomagot havonta egy ízben kap
hat, a büntetés-végrehajtási intézetben a rendelkezésre álló közművelődési lehetőségeket igénybe veheti, to
vábbá panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésé
re jogosult. Az intézet egész térületén szabadon mozog
hat, kivéve azt a területet, ahol az elkövetők tartózkodá
sa tilos. Az elkövető a termelőmunkában - írásbeli nyi
latkozata alapján - részt vehet, és a végzett munkáért díjazás illeti meg. A munkáltatás tekintetében egyéb
ként az elzárást töltőre is irányadó a bv. kódex ezzel kapcsolatos legtöbb rendelkezése.
A jelenleg is hatályos - eredetileg 1980-ban megalko
tott - végrehajtási rendelet [9/1980. (XII. 18.) IM-ren-delet] az elzárást töltő elkövetők közös elhelyezését írja elő, míg az elítéltekre vonatkozóan a Bv. tvr. fő szabály
ként az egyedüli elhelyezést követeli meg. Kívánatos lenne a jövőben az elzárás végrehajtása során is a lehető
ség szerinti egyedüli éjszakai elhelyezést szabályozni és azt a gyakorlatban is biztosítani.
Az elzárást töltő elkövető jutalomban is részesülhet, amelyek a következők lehetnek: dicséret, a személyes szükségletekre fordítható összeg növelése és pénzjuta
lom. Az elkövetővel szemben fenyítések szintén alkal
mazhatóak, ez feddés, a személyes szükségletekre for
dítható összeg csökkentése és 10 napig terjedő magá
nelzárás lehet.
Megemlítendő, hogy a Bv. Sztv. módosította a bv.
kódex 122. § (3) bekezdését, kicsit korszerűsítve az elzá
rás végrehajtásának szabályait, igazítva az elítéltekre vo
natkozó előremutatóbb szabályokhoz. Ez például azt je
lenti, hogy az elzárást töltő a büntetés-végrehajtási intézet magánelzárást kiszabó határozata ellen a bv. bíróhoz for
dulhat. Ez figyelemre méltó, annál is inkább, mert a bv. bí
ró hatásköre egyébként a büntetőeljárás során bűncselek
mény miatt felelősségrevontakra, illetve az előzetesen le
tartóztatottakra terjedt ki. Mindezt figyelembevéve is úgy tűnik, hogy az elzárás végrehajtására vonatkozó szabályok a közeljövőben átfogó átdolgozást igényelnének.
Az elzárásbüntetést töltők aránya az 1980-as évtized
ben a fogvatartottakon belül 7-8% körül mozgott. 1990-től pedig már csak a pénzbírság helyébe lépő elzárásra vonatkozó adatokkal találkozhatunk. Ezek száma és ará
nya azonban 1990 után folyamatosan emelkedő tenden
ciát mutat: 1990-ben 30 elkövető, 1995-ben pedig 215 ilyen személy töltötte az átváltoztatás következtében el
zárásbüntetését az adott év december végi határnapján.
Százalékosan kifejezve: a fogvatartottakon belül az elzá
rásbüntetésüket töltő elkövetők tekintetében az 1990 évi 0,24%-ról az emelkedés 1995 végén az 1,73%-ot érte el.
Évente országosan a szabálysértési pénzbírság meg nem fizetése miatt tett intézkedések viszont 1991-ben össze
sen 22 119 főt érintettek, 1995-ben pedig ez már 56 295 főre terjedt ki.
3. Az idegenrendészeti őrizet
Az idegenrendészeti őrizet jogintézményét 1994 májusától kezdődően az 1993. évi LXXXVI. törvény (Itv.) vezette be, amely a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodá
sáról és bevándorlásáról rendelkezik. E törvény szabályozza az illegálisan beutazó, Magyarországon jogellenesen tartóz
kodó vagy a közrendet sértő külföldiek személyes szabadsá
gának korlátozását, illetve garanciális rendelkezéseket tartal
maz mindazon eljárásokra vonatkozóan, amelyek a külföldi
ek személyes szabadságát valamilyen módon korlátozzák.