Mindenütt, ahol emberek élnek együtt, különösen a büntetés-végrehajtás kényszerfeltételei között, szükség van bizonyos rendre és a közösségi együttélési szabályok betartására. A fegyelmi intézkedések alkalmazásának általában az az előfeltétele, hogy a fogvatartott a számára előírt kötelezettséget felróhatóan megszegje. A fegyelmi intézkedésekkel kapcsolatos lényegi probléma az, hogy a fegyelmi vétségként meghatározott magatartásokat a végrehajtási szabályozások nem definiálják elég ponto
san, és így messzemenő szankcionálási lehetőséget biz
tosítanak. Több ország szabályozásában fegyelmi vét
ségként olyan általános megfogalmazások fordulnak elő, mint például az intézeti vezető rendelkezéseinek meg
sértése vagy az intézeti rend megzavarása.
A fegyelmi intézkedések (szankciók) nemei orszá
gonként elég eltérőek, de többnyire a figyelmeztetéstől az izolációs elzárásig (arrest) terjednek. E szankciók al
kalmazása tartalmi és időbeli behatároltságot, valamint ezzel összefüggésben a jogi fellebbezési eljárás le
hetőségét és garanciáit igényli és feltételezi. Vannak olyan szankcionálási formák, amelyek az arányosság követelményével nem egyeztethetők össze, illetve a ke
gyetlen, az embertelen vagy méltatlan bánásmód vagy büntetés fogalmi körébe tartoznak, mint például kol
lektív büntetés, testi fenyítés, sötétzárkában történő el
helyezés.
A fegyelmi büntetések időbeni behatárolása a legsúlyosabb fegyelmi szankciónak tartott izolációs elzárással (arrest) kapcsolatban jelentkezik. Ez a felnőtt elítéltekre kiszabható legsúlyosabbnak minősíthető fe
gyelmi büntetés például a németeknél és az osztrákoknál maximum 4 hétig terjedhet, míg egyes államokban ez az időtartam az egy hónapot is meghaladhatja, például a
spanyoloknál. Lengyelországban az 1990. február 23-i törvényt követően az izolációs elzárás tartama hat hónap
ról egy hónapra csökkent, és ennek kiszabása a büntetés
végrehajtási bíró hozzájárulásától függ.
Svédországban fegyelmi vétség miatt izolációs elzárás már nem rendelhető el. A fegyelmi büntetések közé tartozik viszont, hogy meghatározott időtartamot nem számítanak be a ténylegesen letöltött büntetési idő
be. Az egyes fegyelmi vétségekre kiszabható ilyen fe
gyelmi büntetés tartama a 10 napot nem lépheti túl. A
„be nem számítás" össztartama legfeljebb 45 nap lehet.
Jogállami szempontból kifejezetten aggályos ezen svéd megoldás, mivel a bíróság által jogerősen kiszabott sza
badságelvonásnak a végrehajtási hatóság általi meghosz-szabbításáról van szó, lényegében egy igen rövid tartamú szabadságvesztésnek - nem a bíróság általi - pótlólagos elrendeléséről.
Ugyancsak elfogadhatatlan a külvilággal való elemi kapcsolattartási formáknak (mint például levelezés, láto
gatás, csomag) fegyelmi büntetéskénti alkalmazása, ugyanis ez nem kedvezményeknek, hanem alapjogoknak az elvonását jelenti. Ebben az összefüggésben kérdéses továbbá a végrehajtási könnyítéseknek, kedvezmények
nek a meg nem adása, illetve elvonása, mint például vég
rehajtási szabadság, eltávozás, amelyek hivatalos fegyel
mi szankcióként nem szerepelnek ugyan, de ezek enge
délyezésétől a mérlegelés körében „büntetésként" elte
kinthet a végrehajtási hatóság.
A biztonsági intézkedéseket valamennyi végrehajtási rendszerben az intézeti rend fenntartása vagy az egyes fogvatartottak védelme (például öngyilkosság szem
pontjából veszélyeztetett elítéltek speciális megfigye
lése) érdekében alkalmazzák. Fontosnak tűnik, hogy a fogvatartotti jogokba intenzív beavatkozást jelentő biz
tonsági intézkedések elrendelése és alkalmazása ellen
őrizhető, illetve a bíróság által felülvizsgálható legyen.
2. Külföldi gyakorlat és megoldási kísérletek
A bűnözés világszerte tapasztalható emelkedésével összefüggésben a legtöbb országban a fogvatartottak számaránya is növekvő tendenciát mutat.
A fogvatartottak számának emelkedése a liberális és humánus „büntetőklímájáról" ismert országokban is megfigyelhető. így például Svédországban a fogvatartot
tak számaránya 1983-tól némiképp emelkedő tendenciát mutat. 1991-ben a fogvatartottak összlétszáma 4965, míg 1994. szeptember elsején 5780 fő volt. Az emelkedésnek és az új kriminálpolitikai irányzat szigorodásának betud
hatóan 1992 augusztusa óta sürgető igény jelentkezett
pótlólagos végrehajtási férőhelyek létesítésére. Az 1980-as évek vége felé és az 1990-es évtized elején a svéd vég
rehajtási intézetekben kiállott átlagos büntetési időtartam 3 hónap körül volt.
Hollandiában szintén emelkedés tapasztalható a re
gisztrált bűnözés mellett a fogvatartottak számarányában is. 1985 végén 4736 fő volt végrehajtási intézetben,
1991-ben 6934, 1992. december 31-én 7531 fő, 1994 szeptemberében pedig 8535 személy, így a 100 000 la
kosra jutó fogvatartotti ráta is elérte az 50-et, majd az 55-öt. A végrehajtási férőhelyek száma 1989-ben kb. 7600
volt, 1994-ben pedig több mint 9000 férőhely ki
alakítását irányozták elő. A kapacitásnövekedés közel 60%-a a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekkel, illetve visszaélésekkel függ össze. 1982-ben az átlagos végrehajtási időtartam 3,2 hónap volt, ez az 1980-as évek végére megközelítette a 6 hónapot. Az 1990-es évtized elején a bebörtönzés átlagos időtartama újból a három hónaphoz közeledett.
Németországban 1992. március 31-én összesen 58 426 fogvatartottat tartottak nyilván, amely 73,9 fog
vatartotti rátának felel meg. Nagy eltérés mutatható ki a régi és az új tartományok adatai között. Az egykori NSZK-ban 54 778 főt tartottak fogva (rátája 87,4) a fen
ti időpontban, míg az egykori NDK-ban 3648 főt, ami mindössze 22,2 rátának felel meg. Ez az eltérés nyilván átmeneti jellegű, mivel a korábbi amnesztiát, rehabi
litálásokat követően az új tartományokban is jelentősen emelkedik a bűnözés és nő a vizsgálati foglyok száma.
Ennek hatására 1994. szeptember elején a fogvatartottak száma 67 626 fő volt, amelynek rátája 83.
Ausztriában 1988. szeptember l-jén a fogvatartotti népesség 5862 fő volt, 1990. szeptember l-jén 6231 fő, míg 1993. április l-jén 7354 személyt tartottak fogva, ebből az elítéltek száma 4567, és a vizsgálati foglyoké pedig 2337 fő volt.
Franciaországban a fogvatartotti létszám szem
pontjából is különbséget tesznek az anyaország és a Franciaországhoz tartozó, Európán kívüli területek között. 1992 elején az anyaországban fogva tartottak lét
száma 48 119 fő volt, míg az Európán kívüli területeken 2003 fő, így a fogvatartottak összlétszáma meghaladta az 50 000-et. Az átlagos büntetés-végrehajtási időtartam 1985-ben 5,7 hónap volt, az 1980-as évek végére ez 7 hónap körülire, 1993-ban pedig 7,5-re nőtt.
A volt szocialista országok közül az egykori Szovjet
unióban a szovjet források 1988-ban 800 000 fogvatar-tottról tettek említést és ez kb. 280-as rátának felel meg.
A jelenlegi Oroszországban a moszkvai belügymi
nisztérium közlése szerint 1994. február végén 760 000 személyt tartottak fogva. Közülük 525 700 elítélt volt, aki 585 végrehajtási intézetben töltötte büntetését. Közel 130 000 fő pedig vizsgálati fogoly volt. 1997-re a fog
vatartottak száma elérte az egymilliót.
Lengyelországban az ismert politikai változások óta kedvező fordulat következett be a végrehajtás területén is. A fogvatartotti ráta 1980 végén még 297 volt, 1990 végén pedig már csak 132 (50 165 fogvatartott mellett).
1991-től a börtönnépességben újból növekedés tapasztal
ható, így 1994 szeptemberében 61 694 főre emelkedett a létszám.
Csehországban 1992. szeptember végén összesen 13 464 személyt tartottak fogva (ebből 7961 elítéltet és 5503 vizsgálati foglyot), ami 130,4 rátának felel meg. A cseheknél is jelentős növekedés figyelhető meg: 1994.
szeptember elején a fogvatartottak száma 18 199 fő volt, amely 18l-es rátának felel meg.
Kínában a különböző források a halálos ítéletek és a kivégzések számának drasztikus növekedéséről számol
nak be 1993-ban, továbbá a politikai foglyok, az úgy
nevezett ellenforradalmárok arányának emelkedéséről.
1993 októberében a kínai börtönökben fogva tartottak száma meghaladta az 1,2 millió főt. Ez az adat nem fog
lalja magában a munkával történő átnevelésre ítéltek számát, ami kb. 160 000-re tehető. Az úgynevezett ellen-forradalmárok számát igen eltérően adják meg a külön
böző források: 3600-5000 fő körül. 1993 augusztusától szeptember végéig egy hongkongi forrás 2950 halálos ítéletről tudósít.
Japánban a fogvatartottakat fő szabályként az igazságügyi minisztérium szervezetéhez tartozó bün
tető-intézetekben helyezik el, s csak kivételképp a rendőrségi intézetekben. Már az igazságügyi intézetek száma mutatja, hogy a gyakorlatban ez az előírás nem feltétlenül érvényesül. 1988-ban 74 igazságügyi intéze
tet üzemeltettek, míg a csekélyebb befogadóképességű rendőrségi intézetek száma 12 000 volt. A hivatalos fogvatartotti ráta az 1980-as évek végén nem egészen 50 fogvatartottat jelentett 100 000 lakosra számítva. Ez az adat azonban nem tartalmazza a rendőrségi intéze
tekben fogva tartottak számarányát. A japán becslések szerint így a fogvatartotti ráta 65 körül lehetett az elmúlt évtized végén.
Az USA-ban a büntetés-végrehajtás jelenlegi helyze
te a büntetőintézetek zsúfoltságával és e probléma meg
oldását szolgáló alternatívák keresésével jellemezhető. A fogvatartottak száma az elmúlt évtizedekben gyorsan és erőteljesen növekedett: 1970-ben az elítéltek száma 196 ezer volt, 1986-ban pedig 529 000. 1989-ben a szövetség és az egyes tagállamok kb. 640 börtönében 710 054 elítéltet helyeztek el. Ezenkívül még 413 789 főt tartot
tak fogva a helyi börtönökben (jails). így az általános fogvatartotti ráta 100 000 lakosra számítva mintegy 400, amely messze meghaladja a civilizált államok átlagát. Ez a növekedési folyamat az USA-ban tovább tart. 1994 végén százezer lakosra 565 fogvatartott jutott. Ezzel az USA megelőzi Oroszországot is, és rátája nyolcszorosa a nyugat-európai országok átlagrátájának. Vagyis a világ egyetlen országában sem tölti oly sok ember a büntetését az összlakossághoz viszonyítva, mint az USA-ban. A legújabb adatok szerint 1995 közepén 1,1 millió, míg 1996 augusztusában 1,6 millió volt a fogvatartottak össz
létszáma. Ez utóbbi adat kétszerese az egy évtizeddel korábbi számnak az USA-ban.
A fogvatartotti számarány növekedésének követ
keztében sok országban a végrehajtási intézetek zsúfolt
sága tapasztalható. E jelenség sokoldalú negatív hatásai közismertek. Mindenekelőtt a reszocializációs célkitűzés megvalósítását teszi kétségessé. Ezen a nehézségen szá
mos ország közkegyelem gyakorlásával próbál úrrá len
ni; néhány ország pedig, mint Hollandia és Svájc úgyne
vezett várólista bevezetésével igyekszik a zsúfoltságot enyhíteni. Ezekkel a módszerekkel azonban tartós siker
1. számú táblázat
ÖSSZEHASONLÍTÓ ADATOK AZ EURÓPA TANÁCS TAGÁLLAMAIBÓL (1994. JÚNIUS 30.)
Ország Az előzetesen
letartóztatottak aránya
<%>
Női fogvatar
tottak aránya (%)
Külföldi fogvatar
tottak aránya (%)
1 fő személyzet
re jutó fogva
tartottak száma
Anglia és Wales 25,36 _ _ _
Ausztria1 _ 4,79 _ _
Bulgária 28,81 3,29 2,57 3,27
Cseh Köztársaság _ 3 3 0 8,13 2,51
Észak Írország _ 2,19 _ 0,61
Észtország 3 5 3 2 4,07 28,98 2 3 1
Hollandia 32,10 4,46 30,21 1,01
Írország 7,26 1,72 7,21 0,88
Litvánia 15,07 3,11 0,85 4,86
Magyarország 19,86 5,68 3,21 2,46
Málta 15,82 4 3 2 28,25 1,26
Németország2 3 6 3 3 4,13 14,90 1,68
Olaszország 28,60 4,89 15,64 1,20
Skócia 2,20 3,24 0,26 1,24
Svédország 16,59 _ _ 0,93
Szlovák Köztársaság 19,21 3,17 1,31 1,92
11 9 9 3 . november 30-ai adatok; 2 1993. december 31-ei adatok; - nincs adatszolgáltatás
Forrás: Az Európa Tanács tagállamai börtönigazgatóinak tanácskozásán készített adatösszehasonlítás, Róma, 1994 december
felügyelik. Annak, aki az előírásokat megsérti, a maradék büntetését börtönben kell letöltenie.
A jogerős bírósági elítélést megelőző fogva tartási formák, így mindenekelőtt a vizsgálati fogság (előzetes letartóztatás) végrehajtásának már a szabályozása is sok országban problematikus. A gyakorlatban pedig a végre
hajtási, elhelyezési feltételek - főként a rendőrségi fogdákban - gyakran emberhez igazából nem méltóak, mint azt a már említett törökországi, illetve angliai példa is mutatja. Kirívóan rossz elhelyezési körülményekről számol be a moszkvai belügyminisztérium egyik közleményében: több mint 35 ezer oroszországi fogva-tartottnak nem volt saját ágya, ezért más foglyokkal vált
va használtak egy-egy ágyat. 1994 februárjában a fogva-tartottaknak kevesebb mint egy m* hely állt rendel
kezésükre, és a szűk helyiségekben oxigénhiányban szenvedtek. A leggyakoribb kritika a legtöbb országban a vizsgálati fogság hosszú tartamát éri.
A büntetés-végrehajtás világában a női fogvatartottak nem ugyanazon lehetőségekkel rendelkeznek, mint a férfiak. A szakmai és egyéb képzési programok döntően férfiaknak nyújtanak lehetőséget, de a büntetés-végre
hajtás egésze is túlnyomórészt a férfi elítéltek végre-nem érhető el. A' zsúfoltság csökkentéséhez járulhat
hozzá - egyebek mellett - az elítéltek és a vizsgálati fog
lyok különválasztása, az elítéltek megfelelő osztályo
zása, a fogvatartottak emberhez méltó elhelyezése.
A hiányzó férőhelyek pótlására szolgál több ország
ban a börtönépítési program. így például Angliában a végrehajtási intézeti férőhelyek számát az 1979-es 38 500-ról 1994-re 63 000-re növelték. Hollandiában szintén jelentős kapacitásbővítés van napirenden.
A zsúfoltság megelőzésére szolgáló új törekvések közül kiemelhető az elektronikus háziőrizet intézménye, amelyet az USA-ban 1983 óta, Angliában pedig 1989-től alkalmaznak, bár ezt a módszert - főként Európában, de az angolszász országokban is - sok oldalról támadják.
Olaszországban az 1986. október 10-ei törvény azt a le
hetőséget teremtette, hogy az elítélt - meghatározott törvényi feltételek mellett - a maximum két évig terjed
hető büntetését otthonában töltse le (La detenzione domi-ciliare). A svédeknél minden három hónapig tartó szabadságvesztésre első alkalommal elítélt személy dönthet büntetésének végrehajtási intézeten kívüli letöltése mellett. Ebben az esetben az elítéltet saját lakásában, otthonában elektronikusan, központi helyről
2. táblázat
A BÖRTÖNNÉPESSÉG ÁLTALÁNOS MUTATÓI 1994. SZEPTEMBER 1.
Ország Az elítéltek
összlétszáma
Bebörtönzési ráta 1 000 000 lakosra vetítve
Teljes
börtönkapacitás
Börtöntelítettség 100 férőhelyre
vetítve
Németország 67 626 83,0 70 702 95,6
Ausztria 6806 85,0 7614 89,4
Belgium 7138 64,8 6002 118,9
Ciprus 157 24,7 240 65,4
Dánia 3828 72,0 3913 97,8
Spanyolország 41 169 105,9 _ _
Finnország 2974 59,0 4053 73,4
Franciaország 53 758 90,3 48 199 111,5
Görögország 6881 71,0 4087 168,4
Magyarország 13 196 128,1 16 867 78,2
Írország 2053 58,6 2174 94,4
Izland 102 38,2 114 89,5
Olaszország 51 299 89,7 39 896 128,6
Litvánia 11 776 342,0 13 400 87,9
Luxemburg 437 109,0 466 93,8
Norvégia 2689 62,0 2817 95,5
Hollandia 8535 55,0 8305 102,8
Lengyelország 61 694 162,6 67 087 92,0
Portugália 10 023 101,0 7897 126,9
Szlovákia 7781 139,0 8305 93,7
Csehország 18 199 181,6 17 139 106,2
Egyesült Királyság
Anglia és Wales 49 392 96,0 49 085 100,6
Skócia 5594 109,0 5635 9 9 3
Észak-Írország 1911 117,0 2207 86,6
Svédország 5780 66,0 6306 91,7
Törökország 43 432 72,4 80 502 54,0
Kanada 13 879 _ 12 123 114,5
Oroszország 664 700 443,0 782 85,0
Referencia: Európa Tanács, SPACE, 94,1
hajtási igényeihez igazodik. Ennek alapvető oka az, hogy a női fogvatartottak aránya a férfi végrehajtási népes
séghez képest egyik országban sem haladja meg az öt százalékot. így nem csoda, ha csaknem valamennyi ál
lamban csupán kevés női végrehajtási intézet létezik. Ez a tény azonban azt is jelenti, hogy a női elítélteket gyak
ran a lakóhelyüktől messze helyezik el, ezért a családdal, a külvilággal való kapcsolattartás rendkívül megnehezül.
A női elítéltek csekély aránya következtében kevésbé al
kalmazzák az egyébként bevált osztályozási, differen
ciálási módszereket, ezért általában egy intézményben helyezik el a legkülönbözőbb női elítélteket, lakossági
csoporttól, életkortól, előélettől, a büntetés időtartamától függetlenül. Az egyes államok alkotmányában rögzített egyenlőségi elvet ez az eljárás sérti, mert ebből az alap
elvből a férfi és női elítéltekkel szembeni egyenlő bánás
mód következik.
Az egyenlő bánásmód és a diszkrimináció tilalma szempontjából ugyancsak jelentős probléma számos nyugati országban a külföldi személyek fogva tartása, mert ezek a fogvatartottak különféle nyelveket beszél
nek, különböző vallási, étkezési szokásokat követnek.
Ezért az elemi kommunikáció, a különféle jogok gya
korlása, a külvilággal való kapcsolattartás számukra
rendkívül nehéz. Egyes országokban, mint például Svájcban, Svédországban vagy Hollandiában különösen magas a külföldi elítéltek részaránya. Svájcban 1991-ben a fogvatartottak 41%-a volt külföldi. Az Európa Tanács számításai szerint 1992 közepe táján egyedül Nyugat-Európában kb. 20 000 személyt tartottak fogva 'külföldiként.
Egyre több nyugati ország büntetés-végrehajtási intézetében jelent súlyos gondot az alkohol- vagy kábító
szer-élvezet, illetve a függőség. Különösen Svédország
ban tapasztalható ez a probléma, ahol a kábítószer-fo
gyasztók aránya a fogvatartottak között összesen 45%-ot tesz ki. Valamennyi fogvatartottat megvizsgálnak a felvételkor, és az urin-teszt segítségével szűrik ki a drogélvezőket. így a törekvés a kábítószer-fogyasztás hatékonyabb ellenőrzésére, az egyes fogvatartottak foko
zottabb védelmére, valamint a függő fogvatartottak meg
felelő ellátására és gondozására irányul. Ez a célkitűzés figyelhető meg Hollandiában is, ahol 1987-ben önkéntes alapon, majd 1988 óta kötelező formában bevezették az urin-teszttel történő szűrést és ellenőrzést.
A fogvatartotti népesség arányairól, összehasonlító adatairól az 1. és 2. számú táblázatok adnak tájékoz
tatást.