Balassi Bálint szerelmi verseinek többsége egyetlen olyan kódexben maradt fenn, amely az autográf forrás másolatáról készült másolat, 1635-1650 táján. A kódexet hivatásos má
solók másolták. A kétszeres másolás során igen sok tolihiba, olvasási hiba és félreértés ke
rült a szövegbe. (Az első másoló nehezen tudta Balassi írását elolvasni.) A romlott szöveget a kódex felfedezése, 1870 óta számosán próbálták javítani, és Balassi eredeti szövegét leg
alább megközelítően rekonstruálni. „Legrégibb nagy költőnk szövegének helyreállítása a magyar filológiának egyik legingerlőbb feladata” - írta Babits Mihály.55 Erre különösen azóta nyílt lehetőség, mióta a kódex fakszimiléjét és betűhű átírását Varjas Béla 1944-ben közzétette.56
Varjas Béla kódexátírása a magyar filológia kiemelkedő teljesítménye. Mégis, vala
hányszor a szöveget kritikai igénnyel elővesszük, vissza kell mennünk az eredeti forráshoz vagy legalább a fakszimiléhez.
Kimutatható, hogy Eckhardt Sándor Balassi műveinek kritikai kiadásánál nem a fak
szimilét, hanem Varjas átírását használta. A 19. sz. vers ( most barátom...) 8. sora a kódexben:
V ehetcj egyebrólis példát nem C3ak emberről.
Varjas átírásában (BK 41):
VehetC3 egyebrólis példát c ja k emberről.
Eckhardt kiadásában (Balassi ÖM 50):
Vehetsz egyébről is példát, wemcsak emberről.
194
Eckhardt jegyzete: „ Minden kiadó beírta a szót, mellyel a szótagszám is kitellik ” (Uo. 181.) Persze hogy beírta, mert a kódexben is megvan, csak Varjas átírásából maradt ki.
(ItK 1974.456.)
A nem-autográf szövegforrások a tanulmányunk 117-124. lapjain felsoroltakon kívül további, a kritikai szöveg szempontjából elhanyagolható esetlegességeket tartalmaznak: a másoló vagy szedő helyesírását és hangállapotát. Különösen régebbi korokban a szöveg reprodukálói a szöveget magától értetődően a saját helyesírásuknak és nyelvállapotuknak megfelelően átírták. A kritikai szöveg ilyen esetben nem kell, hogy betühű legyen. Különö
sen felesleges ez akkor, ha a szövegforrás több, különböző helyesírású és hangállapotú má
soló munkája, mint amilyen éppen a Balassa-kódex is.
Eckhardt először Balassi rekonstruált helyesírásában akarta a Balassi-verseket közzé
tenni. (ÖM 16.) Szerencse, hogy szándékát nem valósította meg, mert ezzel csak olvashatat
lanná tette volna a szöveget, minden tudományos haszon nélkül.
Kritikai szöveget gyakran azért adnak ki betűhíven, mert nincs külön hasonmás-kiadá
sa. A szerzőtől bizonyára idegen helyesírás megtartásának látszólag az a haszna, hogy 1.
kevesebb a hibalehetőség, 2. tanulmányozható a kor helyesírása is. Ezzel szemben 1. egy betűhű átírást ugyanúgy el lehet rontani, mint a modernizált helyesírását, 2. a helyesírás
történészek eredeti forrásokat tanulmányoznak. A mai helyesírásra átírt kritikai szövegnek viszont nemcsak az az előnye, hogy olvashatóbb, hanem az is, hogy a szövegértelmezés egy része magával az átírással megvalósítható. Minthogy az átírással történő értelmezés gyak
ran nehéz feladat, a betűhű kritikai kiadásban egy kis szélhámosság is van: a textológus látszólag nehéz tudományos feladatot old meg, valójában azonban a könnyebb végét fogja meg a dolognak.
A Régi Magyar Költők Tára XVII. századi sorozatában megjelent szövegek egy részét ebből a szempontból elhibázottnak kell tartani. Csak a Csepreg romlásáról szóló ének je lent meg modem helyesírással, mert ebben az esetben már nagyon nyilvánvaló volt, hogy az ének keletkezése és a legkorábbi fennmaradt kézirat lemásolása közötti százhúsz év alatt az eredeti helyesírásból semmi sem maradt. (RMKT XVII/8. 91. sz.) De ugyanez elmondható Thordai János zsoltárainak szövegéről (RMKT XVII/4), és számos más szövegről is. Elhi
bázott a Régi Magyar Prózai Emlékek című sorozat egy része is. Egy-egy régi könyv betűhű kiadása rengeteg nyomdaköltséggel, s állandó hibalehetőséggel jár. A mű fakszimile-kiadá
sa viszont tökéletesen megfelel a célnak: nem olvasható sokkal nehezebben, és szöveghűsé
ge megbízhatóbb.
Balassitól számos saját kezű kézirat maradt fenn, s ezek alapján rekonstruálható nyelv
állapota. Verseit nem a másolók nyelvállapotának, hanem Balassi saját nyelvállapotának megfelelően közlik a modem kiadásokban. Ez az eljárás jogos, bár vannak buktatói is. A költők ugyanis gyakran használnak olyan, a köznyelvitől eltérő alakot valamilyen művészi cél érdekében, amely egyébként nem sajátjuk. Balassi saját kezű verskéziratában olvasható
például a szüvemben szó. Ezért aztán Eckhardt a szív szó ragozott alakjait ü-vel kezdte írni, s az 1974—i kiadásban én is ezt tettem. Kőszeghy Péter azonban nemrég elkészítette a Balas-
si-szótárt, s ebből kiderült, hogy Balassi többi saját kezű iratában a szív különböző ragozott alakjai mindig /-vei szerepelnek. A saját kezű verskézirat szüvemben alakja tehát egyszeri
195
változat. Balassi talán azért írta így a szót, hogy a szüntelen szóval jobban rímeljen. Jogos tehát Horváth Iván megjegyzése: „Aligha helytelen a figyelmeztetés: a éli (,élj’) stb.-féle alakokat nem kell egészen bizonyosra venni.”57
A helyesírás és a nyelvállapot megállapítása után következhet azoknak a helyeknek a javítása, amelyek köznyelvi szinten értelmesek ugyan, de az író szóhasználatával nem har
monizálnak.
A példák sorát Varjas egyik bravúros szövegjavításának ismertetésével kezdjük. A Két szemem világa... kezdetű Coelia-vers (ÖM 79. sz.) 7-8. sora a kódexben így fest:
Hainalban szépülnek fák virágok fuuek harmaton hogi nap fel kel, czeng szép Magiar szózat uigan sietal sok vad regei hogi el múlt éjfél, A hibát azért volt nehéz felismerni, mert a köztudatba bevésődött, a nemzeti érzésnek hízelgő helyről van szó. Eckhardt pl. így lelkesedik: „Tehát ha a vers után indulunk, Coelia környezetében, a völgyekben magyarul énekeltek. Az is lehet, hogy a szép magyar ének Balassi nyolc katonája ajkáról csendült fel, de valószínűbb, hogy valamelyik magyar úr vára alján, a magyar várnép dalától visszhangzott a lengyel Kárpátlejtő egyik szép völgye s ez ragadta meg Balassi költői lelkét.”58 Varjas azonban függetleníteni tudta magát attól a jó érzéstől, amely a magyar embert megszállja a sor olvastán, és felismerte, hogy „a természet hajnali ébredését, ujjongását leíró szakaszban kissé meglepő a Magiar szózat emlegetése.”
(BK 124.) Ezután kimutatja, hogy csak a másolók tollán lett a „madár szózaf’-ból „magyar szózat” . Az 1951-ben előkerült egyetlen autográf Balassi-verskézirat igazolta Varjas javítá
sát. (ÖM II, 126.)
A költői nyelv struktúrájától való eltérést a legkönnyebben a ritmus és a rím alapján lehet tetten érni. Elsőnek Babits fogalmazta meg: „Balassánál van egy pontos és érzékeny kritériumunk a romlott szövegű sorok fölismerésére: a szótagszám... Eldöntöttnek kell tarta
nunk, hogy Balassa sohasem vétett a szótagszám törvényei ellen.”59 A BK másolói lépten- nyomon elrontják a ritmust, oly esetekben is, amikor közismert ritmussémáról van szó.
A Coelia-ciklus tizedik énekében, „kit egy citerás lengyel leányról szerzett” Balassi (86. sz.), a strófák első két sora a legelterjedtebb felező tizenkettősben íródott. A 11-12. sor kódex-beli szövege a következő:
Kegies Abrazattia en aranzo czelom cziteraia szozattia bum ronto Aczelom
A 12. sorban a javítás elég egyértelmű, az eredetiben nyilván ez állt: citeraszózatja.
(Győry János, ItK 1954. 419.)
Felesleges szótagot könnyebb elhagyni, mint hiányzót pótolni.
A Somnium proponit c. versben (13. sz.) a 16. sor így szerepel a kódexben:
Kegietlen mit mjuelsz te leszé gilkosom.
196
A sor második feléből hiányzik egy szótag. Eckhardt így pótolta:
Kegyetlen, mit mívelsz? Te lész-é gyilkosom?
Balassi 1968-i népszerű kiadásában Eckhardt a már helyett t írt, de elképzelhetők más megoldások is: Te lész-é én gyilkosom? Te lészesz é gyilkosom?
A javításokhoz tehát az író szóhasználatának ismerete, de legalább a régi magyar nyelv
ben való jártasság szükséges, mert előfordulhat, hogy olyan szó segítségével javítjuk a hibás szótagszámot, amely a régi magyar nyelvben nem is létezett.
A Bizonnyal esmérem rajtam most erejét... kezdetű vers (20. sz.) 26. sora a Balassa- kódexben hibás szótagszámú:
Tuduán hogj járok mégis elhajlottam
Eckhardt a hiányzó szótag pótlására (Szilády nyomán) a hogy szót ra változ
tatta. Ez a szó Balassi korában valószínűleg még nem létezett, mert a NySz egyáltalán nem ismeri, s a TESz (II, 129.) szerint csak 1724-ben bukkan fel először. Valószínűbb, hogy az így szó maradt ki a hogy után. (ItK 1974. 456.)
Még nagyobb arányú a másolók rontása a szokatlan versformájú költemények szöve
gein. Ilyenkor még a versforma megállapítása is nehéz.
A Valaki azt hiszi... kezdetű versben (27. sz.) Eckhardt jegyzete szerint a „szótagszám elég szeszélyesen oszlik meg az egyes sorokban”. Az ének ezzel szemben nagyon kötött szótagszámú: 6|3|7||6|3|7||6||3|6||3|5|8. A metszeteket olykor belső rímek is kiemelik. A 7.
vsz. 2. sora a kritikai kiadásban a következő:
Noha kínját vallom | de válnom | tüle nem kívánozhatom,
Az utolsó harmad szótagszámtöbblete hibát gyaníttat, s mint ez mindig ajánlatos, a javítási kísérletet az eredeti kézirat vizsgálatával kezdjük. Megállapítható, hogy Varjas átí
rásába (BK 17.) hiba csúszott: a másoló az utolsó szót nem hanem kivanohatom alakban írta le. Az állítólagos kivanoszatom alakot Szilády ra, Eckhardt kívánozhatom-ra írta át. Ez az utóbbi azonban talán nem is létezik a magyar nyelvben. A
másoló valószínűleg előbb kívánom-ot akart írni, s a leírás közben helyesbített, az azon
ban nem törölte. Az eredetiben tehát kívánhatom állt, s ezzel a helyes szótagszámot is meg
kapjuk. (ItK 1974. 456. - E sorra alább még visszatérünk.)
Vannak végül olyan helyek, amelyek értelem és ritmus szempontjából kifogástalanok, de valamilyen okból hitelük mégis gyanús. Balassi verseiben ilyenek azok a helyek, ahol egy vagy több szó két egymást követő sorban, azonos helyen megismétlődik. Ez igen gyako
ri, tipikus másolási hiba. (Vö. RMKT XVII/4. 587-8.)
A példákat a kódexből, a kritikai kiadás ének- és sorszámaival idézzük:
197