A kiadvány terjedelmének megállapítását a régi nyomtatványokkal foglalkozók az ív
jelzés és a levél-, illetve lapszámozás alapján végezhetik. E kettőnek végeredménye term é
szetesen azonos kell hogy legyen.
Ívjelzés alapján lehet a régi nyomtatványok terjedelmét a legbiztosabban megállapíta
ni. Ennek ajánlható módszere a következő:
1. Megvizsgálandó, hogy nem hiányzik-e az ívjelzés. (15. századi, valamint a csupán egy-két ív terjedelmű kiadványoknál ez viszonylag gyakran előfordul.)
2. A jobb alsó sarokban található ívjelek nagyvonalú ellenőrzésével (átpörgetés) meg
állapítjuk, hogy valóban egyetlen bibliográfiai egységről van-e szó, vagy esetleg az ívjelek ismétlődése két vagy több önálló mű összekötésére utal.
3. Egyenként sorravéve a fűzeteket, megkeressük azok közepét, vagyis ahol a hajtoga
tásban a fűzés fellelhető. Innen kiindulva előre és hátra mindig azonos számú levelet hajto
gatva megkapjuk a levélpárok összefüggő tagjait. Ezzel a módszerrel az ívjel nélküli kiad
ványok füzeteinek terjedelme is tisztázható. Ezek levélszáma általában páros. Kivétel lehet az utólagosan hozzáillesztett címlevél, amelyről már szó esett a fentiekben. Ritka esetben lehet máshol is beillesztett, illetve eltávolított levél, amelyre a páratlan levélszám a füzeten belül figyelmeztet, kikereséséhez pedig a ragasztás, illetve a fűzésen túlnyúló papírcsík, a
„fül” ad eligazítást.
4. A fenti feladat teljes elvégzése után már tudni lehet, hogy milyen ívjelű füzetekből áll a kiadvány, és azok egyenként hány levelet tartalmaznak. Ezt a munkát kollacionálásnak hívják. (A „kolláció” szónak többes értelme van: tágabban a nyomtatvány teljességének és az azon belüli sorrendnek elllenőrzése, szorosabb értelemben a terjedelem részletes leírása mind az ívjel, mind a lapszám szerint.)
5. A kollacionálás a legalkalmasabb pillanat a példány esetleges hiányainak tisztázásá
ra is. Különösen a következők lehetnek árulkodó jelek ebben a vonatkozásban: az ívjelzés jellegzetes betűsorában rendellenesség (hiány, ismétlődés stb.), füzeten belül az ívjelzés melletti számozásban mutatkozó probléma, a lap- vagy levélszámozás furcsaságai (bár ez sokszor sajtóhiba), és az őrszótól eltérő folytatás a következő levélen. E négy ponton ta
pasztalható rendellenességek általában egymást erősítve utalnak a hiányra.
6. A levélpárok (ritkán egyes levelek) hiányán kívül a kollacionálás módot nyújt a csonkult levelek számbavételére is.
7. Ugyancsak a kollacionálás során ismerhetők fel a legmódszeresebben az esetleges többletek is (illuminálás, belehelyezett idegen papír vagy más tárgy, bejegyzés stb.).
8. Vigyázni kell a vizsgált kiadványhoz tartozó, esetleges mellékletekre, amelyek álta
lában nem tartoznak az ívjelzéses fűzetekhez.
A kollacionálást megkönnyíti, ha nincs eltérés a vizsgált kötetben a szabályostól. A lapszámok meghatározásához nyújthat segítséget a mellékelt táblázat a leggyakrabban hasz
nált formátumok szerint.
fűzet
Míg a modem nyomtatványoknál a terjedelem jelölése kizárólag a lapszámozáson alap
szik, a régi nyomtatványoknál helyes mind az ívjelzések, mind a levél-, illetve lapszámozás kollációját közölni.
Az ívjelzést (többnyire betű, de lehet jel, dísz stb. is) a kollációban az eredetit hűen tükröző formában kell közölni, a nem latin betűsek nem írhatók át, a rövidítésjelek nem oldhatók fel, a latin kereszt ( t) a görögtől (+) megkülönböztetendő stb. Ha a betűs ívjelek a fentebb közölt „szabványos” 23 betűs ábécé szerint követik egymást, úgy ezeket nem szük
séges egyenként felsorolni, hanem azok első és utolsó tagja kötőjellel összekötve közölhető.
Ha azonban ettől eltérés tapasztalható, úgy azt pontosan jelölni kell (pl. A -V , W X -Z, vagy A -D F -L N -R T -Z stb.). A nagyszámú betűismétlésből álló ívjelzés a már említett módon rövidítve is átírható (pl. AAAAAA helyett 6A).
Gondot okozhat az ívjelzés nélküli fűzetek közlése a kollációban. A szakirodalomban található sokféle megoldás közül leginkább az a megoldás javasolható, hogy szögletes záró
jelben verzális, majd kurrens, végül ezek többszörözésével érzékeltessük az ívjelzés nélküli füzeteket (pl. [A -Z a -z AA-ZZ]).
A füzeten belül a levelek számát az ívjelzés mellé kitevőbe tett arab szám jelenti (pl. A8 a6, akkor is, ha a könyvön római szám áll). (Itt jegyzendő meg, hogy ezzel szemben az indexbe helyezett szám a közölt füzetnek sorrendben arra az egyetlen levelére utal: pl. A6 = az A-jelű füzet hatodik levele.) Az összefüggő levélpárok megjelenítése: A, 4 vagy még inkább A ]+4. A levél első lapját, vagyis a színét a kitevőbe tett „a” vagy „r” betű, míg a hátsó lapot „b” vagy „v” mutatja (pl. B ja, B /).
Szabályos beosztású kiadvány esetében a füzetek levélszámának közlése is rövidíthető (pl. A8—Z8). Változó terjedelmű füzetek esetében ez a lehetőség csak korlátozottan alkal
mazható (pl. A8 B6- F 6 G8 14 K4- P 4). Ha a füzetek levélszáma szabályosan váltakozik, ami különösen a 12° és 18° esetében gyakori, úgy ilyen esetben is indokolt lehet az egyszerűsítés (A -Y 8/4, vagy A -Y 8 4, vagy A -Y (altemat,m 8 et 4>).
A páratlan levélszám a füzeten belül valami rendellenességre utal, amit a kollációban feltétlenül érzékeltetni kell. Az első megoldás erre az, ha a magányos levelet külön füzetnek tekintjük, és a kolláció megfelelő helyére [ j 1 formájában beiktatjuk (pl. A8- K 8 [ ]' L8- V 8).
Ha azonban az ilyen párja nélküli levél egyértelműen valamelyik füzethez tartozik (elejébe, közé vagy a végére beragasztották, belefüzték), úgy az ívjelzés mellett kitevőben álló levél
számot eggyel növelni kell (pl. A5). Érdemes erre a rendkívüli körülményre külön is felhívni a figyelmet (pl. A5 [!]). Hasonló módon lehet jelölni, ha a páratlan levélszám nem betoldás, hanem egy levél eltávolítása révén jött létre.
A kolláció megállapításának egyik kényes területe a nem nyomtatott felületek, ame
lyek feltüntetése lényeges, hiszen különben a kolláció nem ad hű képet a kiadvány fizikai állapotáról. Egységes megoldás itt sem alakult még ki. Van, aki levonja az üres levelet (pl.
A4' 1), van, aki a nyomtatott levelek számát közli és hozzáadja az üreset (pl. A3+1).
A többkötetes művek kollációját érdemes a kötetszám közlésével tagolni. A mellékle
tek jelölésére megfelelőnek látszik a [ ] alkalmazása. Különösen ha a nyomtatvány (pl. a lapszélen) közli, hogy hová illesztendő be a melléklet, úgy a kollációban helyes azt ponto
san ezen a helyen feltüntetni (pl. Aj [ ]4 A9 4 B4- K 4).
A kolláció tehát igyekszik minél tökéletesebb tükörképét nyújtani az eredeti kiadvány
nak. Ennek igényessége szinte beláthatatlan határok között finomítható, illetve bővíthető.
Különösen az angolszász bibliográfiai szakirodalom fejlesztette ezt a törekvést szinte egész
„tudomány”-nyá, ami azonban meglehetősen öncélú. A fentiekben ismertetetteken túlmenő igények támasztása már olyan komplikált „matematikai egyenletek”-hez vezethet (görög betűk alkalmazása bizonyos fogalmak rövidítésére stb.), amelyek értelmezése szinte már egyedül csak a „kiválasztottak” feladata lehet, másrészt a gyakorlatban csak nagyon ritkán használt információ közlése aránytalanul nagy munkaráfordítást igényel.
Levél, illetve lapszámozás alapján is érdemes még a régi nyomtatványoknál a terjede
lem megállapításával foglalkozni, hiszen ez a fentiekben ismertetett kollacionálásnak egy
ben ellenőrzésére is szolgál.
Miután ez a módszer a nyomtatvány terjedelmének a szokásos közlése, szabályozása - nemzetközi szinten (ISBD) is - megoldott. A számozást helyes az eredetiben szereplő alak
3 4
bán közölni, vagyis az arab számjegyeket és a rómait egymástól megkülönböztetve. Az ettől eltérő (pl. betűkkel kifejezett héber, görög, cirill stb.) számok átírása arab számjegyekre azonban gyakorlatilag elkerülhetetlen. Ha számozatlan részek kerülnek számozottak közé, úgy helyes azok pontos elhelyezését is feltüntetni (pl. [8] 1-24 [4] 25-48 [2] 49-80). Óva
kodni kell a terjedelem közlésének a modern nyomtatványok esetében megengedhető elna- gyolásától, tehát az ismétlődő lapszámozás mindig kerüljön felsorolásra, akárcsak a több
kötetes müveké is. A hibás lapszámozás, amint erről már szó volt, igen gyakori jelenség a régi nyomtatványoknál. Gondos leírás esetén ez is ismertethető. A csak csonka példányban ismert kiadvány biztonságosan ki nem következtethető, hiányaira a legjobb, ha a „[+?]”
jelzés utal.
A levél, a lap és a hasáb szavak (illetve azok rövidítése) a terjedelmet jelölő számjegy
hez viszonyított helye meghatározó: ha a számok előtt áll, úgy sorszám, ha utána, úgy össze
sítés (pl. „pag. 81-93” a 81.-töl 93.-ig terjedő lapokat jelenti, míg „93 pag.” azt közli, hogy a nyomtatvány összesen 93 lapot tartalmaz).
Az ívjelzés és a levél- vagy lapszámozás alapján alkotott kollációnak egymással egyeznie kell. Helyes tehát ezeket miután az egyezés ellenőrzése már megtörtént, egyenlőségjellel összekapcsolni (pl. A4- E 4 = [20] fok).
*
Borsa Gedeon, Gyakorlati tudnivalók a régi nyomtatványokról, Bp., ELTE Könyvtártudományi Tanszék, OSZK-KM K, 1983 (Segédlet a Könyvtáros
képzéshez).