A BETŰHŰ KIADÁS

In document A RÉGI MAGYARORSZÁGI IRODALOM (Page 163-167)

A betűhű kiadás készítője további, a szöveghez nem tartozó esetlegességeket hagy figyelmen kívül. Nem törődik mindenekelőtt azzal, hogy egy-egy betű- és írásjel (beleértve a törlés módját is) milyen formában található a szövegforrásokon.

Az újabb kori nyomtatványok betűkészlete nagyjából megegyezik a maival, s ezért a szöveg betűhü reprodukálása nem gond. Régebbi nyomtatványokban több, a maitól eltérő betűjel akad. A mássalhangzók közül legtöbbször az s, í z és a z betű formája különbözik a maitól, a magánhangzók közül pedig a különféle ékezettel ellátottak. Technikailag nem meg­

oldhatatlan, hogy ezeknek a régi betűknek a külső alakját utánozzuk, de mivel ez növeli a nyomdaköltséget, és a szövegkritika szempontjából nincs jelentősége, nem feltétlenül kell törekedni erre. Elegendő, ha arra ügyelünk, hogy az eredeti minden eltérő nyomdai jelének megfeleljen a kiadásban egy-egy eltérő nyomdai jel. (Tehát egy ő-t minden esetben ö-vel jelöljünk és viszont: a modem kiadás minden ö-jének az eredetiben ő feleljen meg.) Az

160

eredeti szövegforrás különböző alakú betűit (pl. 5 és í ) sem feltétlenül szükséges megkülön­

böztetnünk, ha nincs eltérő hangértékük.21

Annál számosabbak azok az nehézségek, melyek kéziratok betűhű reprodukálásával kapcsolatosak. Régi kéziratok esetében nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a régi nyomtatvá­

nyoknál: arra kell ügyelni, hogy a kézirat minden egyes, paleográfiailag eltérő jelének a kiadványban egy-egy eltérő nyomdai jel feleljen meg. Ennek következetlen keresztülvitele félreértésekre adhat okot.

A Müncheni Kódex kiadói két esetben a kódex paleográfiailag eltérő és hangértékben is különböző betűjét ugyanazzal a nyomdai jellel adták vissza: az-nek (amely hangértékű is lehet), és a -den, -dóm rövidítésnek egyformán 3 felel meg, a verzál L és á cs hangértékű, L formájú betű ugyancsak teljesen azonos. Eszerint a m ondj szó olvasata mondom és mondsz

is lehet, a L ajar szóé meg akár Lár, akár csá

Újabb kori, az egyéni írások elterjedése utáni kéziratoknál ezt egyre nehezebb megva­

lósítani. Ugyanannak a betűnek a külső alakja teljesen eltérő lehet (pl. az r betű hurkolt változata), és két különböző betűnek az írásképe pontosan egybeeshet ( és ü). Ezért az újkori kézírások kibetűzéséhez elengedhetetlen a nyelvi kompetencia, sőt az illető író stílu­

sában való jártasság. (Egy ismeretlen nyelvű, tiszta nyomásképű nyomtatott szöveget pon­

tosan reprodukálni lehet; kéziratnál ez elképzelhetetlen.) Egy XVII. századi névtelen szerelmi ének 37-38. sora:

Idvöz légy eltemnek szép edes remenie, Az en szívemnek világos szép fénye.

A 37. sor utolsó szavának első betűje /-nek látszik, s a szöveg korábbi kiadója ennek megfelelően így próbálta értelmezni a szót - tömjénje. Az életem tömjénje kifejezés azon­

ban teljesen szokatlan ezeknek a szerelmi énekeknek a frazeológiájában, míg az életem reménye közhely. A névtelen szerző sablonokkal dolgozott, s megvan e két sor mintája is, Balassi Ez világ sem kell már nekem... kezdetű énekének (ÖM 46. sz.) 8. sora:

Két szemem világos fénye, élj, élj életem reménye.

Nyilvánvaló tehát, hogy - noha az illető betű /-nek látszik - a másoló r-nek szánta.

Mégcsak nem is tollhibáról van szó, hanem a tollvezetés egy alkalmi variánsáról. Felesleges akríbia volt kiadásomban az r betűt kurziválni, s a lap alján a temenie alakot közölni. (RMKT XVII/3, 125.)

Balassi Fáradsága után... kezdetű énekében, az 5. sorban a kritikai kiadás szerint (ÖM 93.) ez a kérdőmondat fordul elő: „De te mért haragszol?” A BK átírásában ez áll: „De te mét haragszol?” Ha figyelembe vesszük, hogy a mit kérdőszót Balassi gyakran használja

„miért” jelentésben (pl. 73, 1: De mit gyötresz engem most keserves lelkem? 87, 5: Mit haragszol? stb.), könnyebben felismerjük, hogy a látszólagos „mét” alak hogyan keletke­

zett: a másoló az / kezdő vonáskáját túlságosan gömbölyűre formálta, s az pontjának kité­

telekor tolla kissé elcsúszott. Eckhardt a mért szót „olvasta bele” a szövegbe, s ezért az e 161

fölötti vonást az r rövidítésjelének értelmezte, holott ilyen rövidítés ebben a korban nem fordul elő. (ItK 1974. 458.)

Az, amit a betűk külső alakjáról, a tollvezetés esetlegességéről megállapítottunk, érvé­

nyes a törlések, betoldások stb. külső alakjára is. Közömbös, hogy egy szövegrész törlése hullámvonallal, vízszintes vonallal, vagy (régebben) zárójelbe tevéssel történt-e, hogy a betoldás a sor fölött, alatt vagy mellett található-e.

József Attila Falu c. versének foglamazványát Fehér Erzsébet publikálta.23 A vers 4 3 - 44. sorát így közli (egy-két apró hibát javítottunk):

mint

szó, [amiként] költeménnyel szólok én dallal

lenge időnek mondom lepke ugyanazt

A kutatónak azonban ez a közlés nem nyújt információt a szerzői változatok egymásu­

tánjára vonatkozólag; értelmetlen szóhalmaz. Jobb így közölni:

43 (1) Szó, amiként

(2) Szó, mint költeménnyel szólok én (3) Szó, mint dallal mondom ugyanazt 44 (1-2) lenge időnek

(3) lepke időnek

Egy esetleges szó, amiként dallal szólok én változat az íráskép miatt nem képzelhető el.

Nem tartoznak a szöveghez a szerző vagy a másoló által azonnal kijavított toll- vagy géphibák sem, ha csak egyetlen betűre terjednek.

Olyasmikre gondolunk, mint amilyeneket az Én ki emberként... c. József Attila-vers első fogalmazványán (PIM JA 291.) találunk: a 10. sor sírdogált szavának je g-ből van azonnal javítva; a 24. sor lelkemnek szavát előbb úgy kezdte írni a költő, hogy a második / egyúttal a k szára is lett (az íráskép tehát kb. ez: ), de ezt a tollvezetési hibát azon­

nal kijavította.

A gépiratokon található azonnal kijavított melléütésekre nem is gyűjtöttünk példákat, annyira nyilvánvaló, hogy az effélék a szöveg szempontjából elhanyagolhatók. Ezeket álta­

lában az apparátusban sem kell jelezni.

Nem tartoznak a szöveghez a nyilvánvaló, egyértelműen javítható toll-, gép- és sajtóhi­

bák sem.

A Balassa-kódex szövegében: cza {czak helyett); szabsagom ( helyett).

BK 28.

József Attila kézirataiban:

ha nem Marxot, akkir inkább (a Szabados dal 13. sora a PIM JA 474. jelzetű kéziratá­

ban.) 162

de fogatlan szád már nem vaszolhat(a Majd megöregszel 18. sora. OSZKAn. 11.390/

8, xerox-másolat.)

Mert lehetem segít a felhőn ( lehel leiem helyett a Beteg vagyok... kezdetű vers 7. sorá­

ban. PIM JA 245.)

József Attila gépirataiban:

Burkolva száp fejét (a Hűség 22. sora; PIM JA 1030, xerox-másolat.)

Minek jóság-festék a jótakarótal (a Jónál jobb 8. sora; PIM JA 150/48.) Légy jó, hosz egyszer elpusztulsz te is. {Koldusok III, 9. PIM JA 150/52.)

Sajtóhibák:

tormbitaszóval (Jókai: Szeretve mind a ; vő. ItK 1966. 498.) a földre sötöttük szemünk. (József Attila: A város peremén 4. sora a Nagyon fá j kötet­

ben.)

Fölgetjed\ bünress\ hoczásdmeg\ olv\ yagyon stb. (Szenczi Molnár Albert zsoltárai­

ban; RMKT XVII/6, 411.)

A géphibák keletkezési oka nyilvánvaló: az é - á, r - 1, i - o betűk az írógépen egymás mellett vannak, a gépelő tehát melléütött. A zsoltárokból idézett hibákat magyarul nem tudó szedő követte el. A nyelvismeret hiányát mutatja a hasonló alakú betűk felcserélése: r - 1, h - b, v - y.

Az ilyesféle hibákat jelezni kell, nem szabad hallgatólagosan javítani. Gyakran előfor­

dul ugyanis, hogy olyan alakot is hibának minősítünk, amely nem az.

A Müncheni Kódex kiadói tolihibának minősítették a kódexben három helyen is elő­

forduló példa bézet szót, a parabolám fordítását. (20ra; 30rb; 77vb.) A bézet alakváltozatra aNySz a másik huszita bibliafordításból, a Bécsi bői is idéz két adatot; mindkét eset­

ben a sermonem szót fordítják így. Valószínű tehát, hogy ezek az alakváltozatok nem máso­

lási hibák, hanem az elvonás útján keletkezett besze tárgyesetei. (TESz I, 289.)

Jókai Névtelen vár c. regényében kétszer is előfordul a gyerek kifejezés. A regény sajtó alá rendezője sajtóhibának tekintette és hallgatólagosan re javította. A kifejezés azonban máshol is előfordul Jókainál (pl. az Eppur si muove c. regényben), s ezért feltételezhető, hogy az író szóalkotása. Mártinké András szíves szóbeli közlése szerint az író valószínűleg „fasza gyerek” helyett írta. Martinkó magyarázata azért is valószínű, mert Jókai hajlott a túlzó eufemizmusra, farba rúg helyett például ezt

Azok a szavak, amelyek önmagukban értelmesek ugyan, de a szövegösszefüggésben nyelvileg lehetetlenek, szintén hibásak, tehát javítandók.

Varjas számos ilyen jellegű javítása közül csak egyet, az 51. sz. Balassi-vers {Te szép fülemile...) 20. sorának végén olvasható enekeket mondod javítását idézzük: minthogy a

mondod a rímek tanúsága szerint helyes, az ene javítandó erre. enekedet (amint Varjas tette), nem pedig a mondod szó erre: mondasz.

A tolihibák javítását gyakran a szöveg értelmezésével együtt kell végezni.

Balassi Szép magyar komédiá-jában (Actus I. Scena III.) Dienes, Sylvanus juhásza Júliáról beszél Credulusnak, s többek között ezt mondja róla: „köuetke pirosoczka io űzeczke

mint egy niűl czimereczke.” (FJK 67.) Eckhardt az első szót - joggal - erre javítja: köuerke, a további szöveghez pedig ezt a jegyzetet fűzi: „A NySz szerint ,nyúlcímer - lumbus, ,ágyék­

163

rész’; az ,űzeczke’ tehát helyesen ,őszecske’ és az ,ősz’ szó i t t ,szőke’jelentésben szerepel­

het.” Nem vette tekintetbe, hogy Dienes Júliát a továbbiakban is különféle ételekhez hason­

lítja. (Az melle mint egy gyömbelő retkecske... stb.) Idézett jegyzetében két értelmezési tévedés van: a nyúlcímer nem ,ágyékrész’-t, hanem nyúlcombot jelent, s az szónak soha­

sem v o lt,szőke’ jelentése. (Ugyan mi járhatott Eckhardt fejében?) A feltehetően hibásan másolt úzeczke szóban nem az első betűt kell ó-re javítani, hanem a harmadikat (a z-nek egyébként is ritkán van sz hangértéke a kódexben), s ennek megfelelően a kérdéses hely azt jelenti, hogy Júlia jóízű, mint egy nyúlcomb.

In document A RÉGI MAGYARORSZÁGI IRODALOM (Page 163-167)

Related documents