A betűhű kiadás készítője további, a szöveghez nem tartozó esetlegességeket hagy figyelmen kívül. Nem törődik mindenekelőtt azzal, hogy egy-egy betű- és írásjel (beleértve a törlés módját is) milyen formában található a szövegforrásokon.
Az újabb kori nyomtatványok betűkészlete nagyjából megegyezik a maival, s ezért a szöveg betűhü reprodukálása nem gond. Régebbi nyomtatványokban több, a maitól eltérő betűjel akad. A mássalhangzók közül legtöbbször az s, í z és a z betű formája különbözik a maitól, a magánhangzók közül pedig a különféle ékezettel ellátottak. Technikailag nem meg
oldhatatlan, hogy ezeknek a régi betűknek a külső alakját utánozzuk, de mivel ez növeli a nyomdaköltséget, és a szövegkritika szempontjából nincs jelentősége, nem feltétlenül kell törekedni erre. Elegendő, ha arra ügyelünk, hogy az eredeti minden eltérő nyomdai jelének megfeleljen a kiadásban egy-egy eltérő nyomdai jel. (Tehát egy ő-t minden esetben ö-vel jelöljünk és viszont: a modem kiadás minden ö-jének az eredetiben ő feleljen meg.) Az
160
eredeti szövegforrás különböző alakú betűit (pl. 5 és í ) sem feltétlenül szükséges megkülön
böztetnünk, ha nincs eltérő hangértékük.21
Annál számosabbak azok az nehézségek, melyek kéziratok betűhű reprodukálásával kapcsolatosak. Régi kéziratok esetében nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a régi nyomtatvá
nyoknál: arra kell ügyelni, hogy a kézirat minden egyes, paleográfiailag eltérő jelének a kiadványban egy-egy eltérő nyomdai jel feleljen meg. Ennek következetlen keresztülvitele félreértésekre adhat okot.
A Müncheni Kódex kiadói két esetben a kódex paleográfiailag eltérő és hangértékben is különböző betűjét ugyanazzal a nyomdai jellel adták vissza: az-nek (amely hangértékű is lehet), és a -den, -dóm rövidítésnek egyformán 3 felel meg, a verzál L és á cs hangértékű, L formájú betű ugyancsak teljesen azonos. Eszerint a m ondj szó olvasata mondom és mondsz
is lehet, a L ajar szóé meg akár Lázár, akár csá
Újabb kori, az egyéni írások elterjedése utáni kéziratoknál ezt egyre nehezebb megva
lósítani. Ugyanannak a betűnek a külső alakja teljesen eltérő lehet (pl. az r betű hurkolt változata), és két különböző betűnek az írásképe pontosan egybeeshet ( és ü). Ezért az újkori kézírások kibetűzéséhez elengedhetetlen a nyelvi kompetencia, sőt az illető író stílu
sában való jártasság. (Egy ismeretlen nyelvű, tiszta nyomásképű nyomtatott szöveget pon
tosan reprodukálni lehet; kéziratnál ez elképzelhetetlen.) Egy XVII. századi névtelen szerelmi ének 37-38. sora:
Idvöz légy eltemnek szép edes remenie, Az en szívemnek világos szép fénye.
A 37. sor utolsó szavának első betűje /-nek látszik, s a szöveg korábbi kiadója ennek megfelelően így próbálta értelmezni a szót - tömjénje. Az életem tömjénje kifejezés azon
ban teljesen szokatlan ezeknek a szerelmi énekeknek a frazeológiájában, míg az életem reménye közhely. A névtelen szerző sablonokkal dolgozott, s megvan e két sor mintája is, Balassi Ez világ sem kell már nekem... kezdetű énekének (ÖM 46. sz.) 8. sora:
Két szemem világos fénye, élj, élj életem reménye.
Nyilvánvaló tehát, hogy - noha az illető betű /-nek látszik - a másoló r-nek szánta.
Mégcsak nem is tollhibáról van szó, hanem a tollvezetés egy alkalmi variánsáról. Felesleges akríbia volt kiadásomban az r betűt kurziválni, s a lap alján a temenie alakot közölni. (RMKT XVII/3, 125.)
Balassi Fáradsága után... kezdetű énekében, az 5. sorban a kritikai kiadás szerint (ÖM 93.) ez a kérdőmondat fordul elő: „De te mért haragszol?” A BK átírásában ez áll: „De te mét haragszol?” Ha figyelembe vesszük, hogy a mit kérdőszót Balassi gyakran használja
„miért” jelentésben (pl. 73, 1: De mit gyötresz engem most keserves lelkem? 87, 5: Mit haragszol? stb.), könnyebben felismerjük, hogy a látszólagos „mét” alak hogyan keletke
zett: a másoló az / kezdő vonáskáját túlságosan gömbölyűre formálta, s az pontjának kité
telekor tolla kissé elcsúszott. Eckhardt a mért szót „olvasta bele” a szövegbe, s ezért az e 161
fölötti vonást az r rövidítésjelének értelmezte, holott ilyen rövidítés ebben a korban nem fordul elő. (ItK 1974. 458.)
Az, amit a betűk külső alakjáról, a tollvezetés esetlegességéről megállapítottunk, érvé
nyes a törlések, betoldások stb. külső alakjára is. Közömbös, hogy egy szövegrész törlése hullámvonallal, vízszintes vonallal, vagy (régebben) zárójelbe tevéssel történt-e, hogy a betoldás a sor fölött, alatt vagy mellett található-e.
József Attila Falu c. versének foglamazványát Fehér Erzsébet publikálta.23 A vers 4 3 - 44. sorát így közli (egy-két apró hibát javítottunk):
mint
szó, [amiként] költeménnyel szólok én dallal
lenge időnek mondom lepke ugyanazt
A kutatónak azonban ez a közlés nem nyújt információt a szerzői változatok egymásu
tánjára vonatkozólag; értelmetlen szóhalmaz. Jobb így közölni:
43 (1) Szó, amiként
(2) Szó, mint költeménnyel szólok én (3) Szó, mint dallal mondom ugyanazt 44 (1-2) lenge időnek
(3) lepke időnek
Egy esetleges szó, amiként dallal szólok én változat az íráskép miatt nem képzelhető el.
Nem tartoznak a szöveghez a szerző vagy a másoló által azonnal kijavított toll- vagy géphibák sem, ha csak egyetlen betűre terjednek.
Olyasmikre gondolunk, mint amilyeneket az Én ki emberként... c. József Attila-vers első fogalmazványán (PIM JA 291.) találunk: a 10. sor sírdogált szavának je g-ből van azonnal javítva; a 24. sor lelkemnek szavát előbb úgy kezdte írni a költő, hogy a második / egyúttal a k szára is lett (az íráskép tehát kb. ez: ), de ezt a tollvezetési hibát azon
nal kijavította.
A gépiratokon található azonnal kijavított melléütésekre nem is gyűjtöttünk példákat, annyira nyilvánvaló, hogy az effélék a szöveg szempontjából elhanyagolhatók. Ezeket álta
lában az apparátusban sem kell jelezni.
Nem tartoznak a szöveghez a nyilvánvaló, egyértelműen javítható toll-, gép- és sajtóhi
bák sem.
A Balassa-kódex szövegében: cza {czak helyett); szabsagom ( helyett).
BK 28.
József Attila kézirataiban:
ha nem Marxot, akkir inkább (a Szabados dal 13. sora a PIM JA 474. jelzetű kéziratá
ban.) 162
de fogatlan szád már nem valászolhat(a Majd megöregszel 18. sora. OSZKAn. 11.390/
8, xerox-másolat.)
Mert lehetem segít a felhőn ( lehel leiem helyett a Beteg vagyok... kezdetű vers 7. sorá
ban. PIM JA 245.)
József Attila gépirataiban:
Burkolva száp fejét (a Hűség 22. sora; PIM JA 1030, xerox-másolat.)
Minek jóság-festék a jótakarótal (a Jónál jobb 8. sora; PIM JA 150/48.) Légy jó, hosz egyszer elpusztulsz te is. {Koldusok III, 9. PIM JA 150/52.)
Sajtóhibák:
tormbitaszóval (Jókai: Szeretve mind a vé; vő. ItK 1966. 498.) a földre sötöttük szemünk. (József Attila: A város peremén 4. sora a Nagyon fá j kötet
ben.)
Fölgetjed\ bünress\ hoczásdmeg\ olv\ yagyon stb. (Szenczi Molnár Albert zsoltárai
ban; RMKT XVII/6, 411.)
A géphibák keletkezési oka nyilvánvaló: az é - á, r - 1, i - o betűk az írógépen egymás mellett vannak, a gépelő tehát melléütött. A zsoltárokból idézett hibákat magyarul nem tudó szedő követte el. A nyelvismeret hiányát mutatja a hasonló alakú betűk felcserélése: r - 1, h - b, v - y.
Az ilyesféle hibákat jelezni kell, nem szabad hallgatólagosan javítani. Gyakran előfor
dul ugyanis, hogy olyan alakot is hibának minősítünk, amely nem az.
A Müncheni Kódex kiadói tolihibának minősítették a kódexben három helyen is elő
forduló példa bézet szót, a parabolám fordítását. (20ra; 30rb; 77vb.) A bézet alakváltozatra aNySz a másik huszita bibliafordításból, a Bécsi bői is idéz két adatot; mindkét eset
ben a sermonem szót fordítják így. Valószínű tehát, hogy ezek az alakváltozatok nem máso
lási hibák, hanem az elvonás útján keletkezett besze tárgyesetei. (TESz I, 289.)
Jókai Névtelen vár c. regényében kétszer is előfordul a gyerek kifejezés. A regény sajtó alá rendezője sajtóhibának tekintette és hallgatólagosan re javította. A kifejezés azonban máshol is előfordul Jókainál (pl. az Eppur si muove c. regényben), s ezért feltételezhető, hogy az író szóalkotása. Mártinké András szíves szóbeli közlése szerint az író valószínűleg „fasza gyerek” helyett írta. Martinkó magyarázata azért is valószínű, mert Jókai hajlott a túlzó eufemizmusra, farba rúg helyett például ezt
Azok a szavak, amelyek önmagukban értelmesek ugyan, de a szövegösszefüggésben nyelvileg lehetetlenek, szintén hibásak, tehát javítandók.
Varjas számos ilyen jellegű javítása közül csak egyet, az 51. sz. Balassi-vers {Te szép fülemile...) 20. sorának végén olvasható enekeket mondod javítását idézzük: minthogy a
mondod a rímek tanúsága szerint helyes, az ene javítandó erre. enekedet (amint Varjas tette), nem pedig a mondod szó erre: mondasz.
A tolihibák javítását gyakran a szöveg értelmezésével együtt kell végezni.
Balassi Szép magyar komédiá-jában (Actus I. Scena III.) Dienes, Sylvanus juhásza Júliáról beszél Credulusnak, s többek között ezt mondja róla: „köuetke pirosoczka io űzeczke
mint egy niűl czimereczke.” (FJK 67.) Eckhardt az első szót - joggal - erre javítja: köuerke, a további szöveghez pedig ezt a jegyzetet fűzi: „A NySz szerint ,nyúlcímer - lumbus, ,ágyék
163
rész’; az ,űzeczke’ tehát helyesen ,őszecske’ és az ,ősz’ szó i t t ,szőke’jelentésben szerepel
het.” Nem vette tekintetbe, hogy Dienes Júliát a továbbiakban is különféle ételekhez hason
lítja. (Az melle mint egy gyömbelő retkecske... stb.) Idézett jegyzetében két értelmezési tévedés van: a nyúlcímer nem ,ágyékrész’-t, hanem nyúlcombot jelent, s az szónak soha
sem v o lt,szőke’ jelentése. (Ugyan mi járhatott Eckhardt fejében?) A feltehetően hibásan másolt úzeczke szóban nem az első betűt kell ó-re javítani, hanem a harmadikat (a z-nek egyébként is ritkán van sz hangértéke a kódexben), s ennek megfelelően a kérdéses hely azt jelenti, hogy Júlia jóízű, mint egy nyúlcomb.