• Nem Talált Eredményt

SZÖVEGFORRÁS ÉS SZÖVEG

In document A RÉGI MAGYARORSZÁGI IRODALOM (Pldal 160-163)

„Ha festményt nézünk, magát a művet látjuk; ha zenét hallgatunk, magát a művet hall­

juk. Ha a zenét látással érzékeljük (kottát olvasunk): nem a müvet látjuk, csak a jegyeit. És az irodalmi teljesítmény sose »maga a mű«, csak annak jegyei, melyek bármelyik érzék­

szervhez intéződhetnek...” 11 Kérdés, hogy a szövegforrások12 mely részei, mely sajátossá­

gai közvetítik elsősorban a művet az olvasóhoz, és melyek az esetlegesek, véletlenszerűek, a szöveghez nem tartozók. Ez utóbbiak vizsgálata szintén fontos, mert hozzásegíthet szö­

vegkritikai kérdések megoldásához. Ilyenek mindenek előtt a szó szoros értelmében vett

„szöveghordozó” (pergamen, papír) anyagi jellemzői: vízjele, színe, a tinta vegyi összetéte­

le stb. Mindegyikkel úgyszólván külön tudományág foglalkozik. A szöveg rekonstruálásá­

hoz közvetlenül nem tartoznak hozzá, annál nagyobb a jelentőségük a mű keletkezésénél és lokalizálásánál. A hazai szakirodalomban különösen Szabó Dénes ilyen irányú vizsgálatai tűnnek ki középkori kódexeink fakszimilekiadásainak bevezetőiben.12 Foglalkozni kell ve­

lük a legújabb kori szövegkritikai feladatok megoldásához is.

József Attila Nagyon fá j c. versének kéziratairól az 1955-i kritikai kiadás (ÖM II, 4 2 8 - 430.) a következőt állapítja meg: „A Múzeum őrzi két lapra terjedő első fogalmazványát, amelyen a végleges 28 szakasz közül még csak 15 van meg (kj). A kialakulás következő állomását jelzi egy cím nélküli, javított és bővített kézirattöredék, amely a 60. sorig terjed (k,)...” . Ezzel szemben a papírlapok vízjeleinek alapján megállapítható, hogy a legkorábbi változat, vagyis a fogalmazvány csak egy lapra terjed (PIM JA 225. 1. föl.), s a fogalmaz­

ványnak hitt második lap (az Ép emberek... kezdetű versszaktól, JA 225. 2.^ föl.) mar a javított tisztázat, a „kézirattöredék”-nek nevezett lap (PIM JA 460.) folytatása (ÖV II, 315.).

157

Partikuláris a szöveg szempontjából a kéz- és gépiratok külső képe („duktusa”), vala­

mint a nyomtatási sajátságok. A kézírások jellemző sajátságainak megállapítása a keltezé­

sen és lokalizáláson kívül a szerzőség megállapításához is hozzásegíthet. Középkori kézira­

tok meghatározásában nagy szerepe van; az egyéni írás kialakulása előtti írások karaktere, paleográfiai sajátosságai olykor évtizednyi pontossággal teszik lehetővé a keltezést, vagy másolómühelyekig a lokalizálást. A reneszánsz korban kialakuló egyéni írások azonosítása eltérő eljárásokat igényel; tudományos módszereit a pszichológia és a kriminalisztika dol­

gozta ki.14

A József Attila-szövegkritika egyik problémájának megoldásában a kézírás azonosítá­

sa döntő jelentőségű volt. A probléma az, hogy a Négykézláb másztam... kezdettel ismert kései töredék kéziratára (PIM JA 118.) a szöveg elé utólag egy idegen kéz ezt írta:

Az isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot

Ezután kezdődik József Attila kézírása. (Az idegen kéz látta el a kéziratot nyomdai utasításokkal is.) Az 1955-i sajtó alá rendezők e két sor hitelességéről ezt írják:

„Úgy látszik, szerkesztői önkény akarta a vers kezdetét módosítani...” (ÖM II, 457.) Sikerült megállapítani, hogy a két sort ugyanaz a kéz írta a vers fölé, amelyik néhány más 1937-i kéziraton is felfedezhető. Ez a kéz írta pl. az Egy költőre kéziratára (PIM JA 211.) az utolsó versszakot és a költő nevét. Sikerült azt is megállapítani, hogy a kézírás Ignotus Pálé: teljesen azonos a PIM JA 801. és 872. sz. alatt őrzött Ignotus-levelekével.

Ignotus Pál személyisége ismeretében teljesen valószínűtlen, hogy önkényesen, a költő be­

leegyezése vagy tudta nélkül két sort írjon a vers elé. E két sort tehát hitelesnek kell minősí­

tenünk. (ÖV 1,555; II, 414.)

A gépiratok jellemzői lehetnek: a sorközök nagysága, a ritkított gépelés gyakorisága, piros gépszalag alkalmazása stb.

A József Attila kritikai kiadás 1. kiadásában a Kurucok beszélnek c. vers a kétes hitelű- ek között szerepelt. (1952: II, 363, 453.) A 2. kiadás már a hiteles versek közé sorolta, a jegyzetekben enyhe szkepszissel. (1955: II, 351,479.) Az átsorolás egyik oka az volt, hogy közben előkerült a vers „eredeti gépirata”. (PIM JA 10.) József Attila korai verseinek gépi­

rataiban az írásjel és a következő szó között nincsen köz. (A lány:Ős,termő,naphaju mező - PIM JA 992.) E szokásával fokozatosan felhagyott; kb. 1927-től kezdve egyáltalán nem találkozunk ezzel. Az 1930-ra keltezett Kurucok beszélnek gépiratán viszont nincs helyki­

hagyás az írásjelek és az azokat követő szó között. A gépirat nincs aláírva (pedig ez is József Attila jellem ző szokásai közé tartozik), s ezért nem lehet autográf. Ez a tény, amellett, hogy a vers hangja is idegen József Attiláétól, bizonyossá teszi, hogy másvalaki (mint M. Pásztor József újabban megállapította: Pákozdy Ferenc, Népszabadság 1983. febr. 16.) írta. (ÖV I, 573.)

158

A kéziratok „duktusának”, a gépiratok gépelési jellegzetességeinek nyomtatványok­

ban a szedéskép felel meg: a betűtípusok, a szóköz, a sorköz, a sorméret stb. Ezek a külső­

ségek a mű szempontjából nem lényegesek, bár némely költők néha igen nagy fontosságot tulajdonítanak nekik. Szeretik pl., ha minden versük új oldalon kezdődik. Juhász Gyula keserűen panaszkodott egyik kötete miatt: „Nem külön oldalon voltak benne nyomtatva a versek, hanem egymás alatt, mint a napihírek.” 15 József Attila Nagyon fá j című kötetét szo­

katlan, meglepő módon tördeltette: a versek nemcsak hogy új oldalon, hanem az oldal köze­

pén kezdődnek, pirossal nyomott címmel.

Bár - ismételjük - ezek a nyomdai külsőségek nem tartoznak hozzá a szoros értelem­

ben vett szöveghez, vizsgálatuk közvetve sok szövegkritikai kérdés megoldásához segíthet hozzá. A tipográfiai vizsgálat ezért újkori nyomtatványokban is elvégzendő.

József Attila Nagyon fá j című kötetét és a Szép Szó című folyóiratot egyaránt Lobi Dávid és Fia nyomdájában nyomták. A kötet verseinek többsége (36-ból 28) előzőleg a Szép Szóban is megjelent. A két szedés összehasonlítása ahhoz a felismeréshez vezet, hogy e szövegeket azonos betűtípusból szedték, és a folyóirat 1936. október-decemberi számai­

ban megjelent versek szedését sem dobták szét, hanem felhasználták a kötethez. Ennek bi­

zonyítéka, hogy azok az apró nyomási szabálytalanságok, amelyek még a leggondosabb szedésben is előfordulnak, mindkét helyen azonosak. így a Kosztolányi című vers 10. sorá­

nak letört szavában a második / betű, az ...aki szeretni gyáva vagy 11. sorában a

mott utolsó /-je, a 27. sor zárt szavának r-je, a Nagyon fá j c. vers 23. sorában a szavakat z-je, ugyanott a 38. sor hull szavának /-je kissé lejjebb csúszott. A Kései sirató 43. sorának csügg szavában hibás az ü betű; második szára törött. A Kiáltozás 1. és 4. sorának végén a vesszőt idegen típusból szedték. Azokban a versekben, amelyekben a költő változtatott a folyóirat­

beli szövegen (a kötet nyomdai gépirata: PIM JA 137/III), csak a megfelelő sorokat szedték újra. ( Kosztolányi4 -5. sor; ...aki szeretni gyáva vagy 28. sor; Jaj, majdnem... 1-2. sor - ÖV I, 527-528.)

A szedésvizsgálat során az ellenkező is kiderülhet: ugyanaz a nyomtatott forrás kétféle változatban is létezik. Ilyenkor meg kell állapítani, hogy a két szedésvariáns közül melyik a hiteles.

A Szenczi Molnár Albert által szerkesztett oppenheimi biblia függelékében a h ív sze­

dése bizonyos példányokban néhány apróságban eltér. Az ív nyomás közben szétesett, s ezért újra kellett szedni. Az átszedés csak a sajtóhibák számát szaporította, s feltehető, hogy a szerző nem is tudott róla. Ezért az átszedett ív variánsait nem kell figyelembe venni.16

A Külvárosi éj c. József Attila-kötet 30. lapján a Bánat 3. versszaka néhány példány­

ban17 így szerepel:

Csak egy pillanatra marta ki, csak.

Zúgj, erdő elvtárs! Szinte csikorgók.

Egy pillanatra se marta ki, csak

159

Más példányokban a helyes martak alak szerepel. Mivel mindkét nyomásvariánsban a sor ki van egyenlítve, a szövegváltozat úgy keletkezhetett, hogy a költő nyomtatás közben észrevette az értelemzavaró sajtóhibát, és az illető két sort átszedette.

In document A RÉGI MAGYARORSZÁGI IRODALOM (Pldal 160-163)