technokratikus koordináció -0,410 0,537 0,239
személyorientált koordináció -0,498 -0,904 0,965
27. táblázat – A koordinációklaszterek középpontjai 1. Strukturális koordinációt alkalmazók klasztere – a koordináció jellemzően strukturális
jelentések és utasítások által. Mind a technokratikus, mind a személyorientált koordináció értéke átlag alatti értéket mutat a klaszterben.
2. Technokratikus koordinációt alkalmazók klasztere – a koordináció jellemzően technokratikus eszközökkel valósul meg, mind a strukturális, mind a személyorientált koordináció erősen áltag alatti értéket mutat.
3. Személyorientált koordinációt alkalmazók klasztere – a koordináció elsősorban a személyorientált eszközökkel valósul meg, tehát a szervezeti kultúra, belső értékrend, motiválás által. A klaszterben megjelennek a technokratikus koordináció eszközei is, a tervezési, költség- és teljesítmény-elszámolási, beszámolási rendszerek hatása valószínűleg leginkább a motiválásban ragadható meg.
A klaszterelemzés érvényességének ellenőrzésére szolgáló F statisztika szignifikancia szintje alapján megállapítható, hogy a három klaszter szignifikánsan különbözik egymástól (7. számú melléklet).
56. ábra – Az alkalmazott koordinációs eszközök alapján képzett klaszterek megoszlása A vállalkozások majdnem felénél strukturális eszközökkel valósul meg a koordináció, tehát a hierarchia és az alá-fölé rendeltségi viszonyok által. A személyorientált koordináció eszközeit alkalmazó klaszterbe a minta kb. harmada tartozik. A harmadik, legkisebb elemszámú klaszterre a technokratikus koordináció alkalmazása jellemző, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a személyorientáltként fémjelzett klaszterben is megjelenik, nem csupán önmagában.
Koordinációs eszközök és teljesítmény
A kereszttábla korrigált standardizált reziduumjai alapján kapcsolat áll fenn a teljesítmény és az alkalmazott koordinációs eszközök között. A Pearson féle χ2 (khi-négyzet) statisztika szignifikancia szintje (<0,05) alapján elvethetjük azt a nullhipotézist, hogy nincs összefüggés a két klaszterváltozó között. Ugyanez állapítható meg a valószínűségi arány (Likelihood Ratio) alapján is. (8. számú melléklet)
A korrigált standardizált reziduum értéke 2 felett van, tehát kapcsolat van a jól teljesítők klasztere és a személyorientált koordinációt alkalmazó vállalatok klasztere között. A jól teljesítők klaszterébe tartozók 51,4%-ára jellemző a személyorientált koordináció alkalmazása. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy biztosan nincs összefüggés a jól teljesítők klasztere és a jellemzően strukturális koordinációt alkalmazók, illetve a rosszul teljesítők és a jellemzően személyorientált koordinációt alkalmazók között.
A becslési hiba valószínűségének csökkenését jelző Goodman és Kruskal-féle tau mutató és a bizonytalansági együtthatók szignifikánsak, a lambda azonban nem.
Ha az alkalmazott koordinációs eszközök a független és a teljesítmény a függő változónk, akkor a Goodman és Kruskal-féle tau mutató szerint 2,1; a bizonytalansági együttható szerint
Koordinációklaszterek
48,51%
15,32%
36,17% strukturális koordináció
technokratikus koordináció személyorientált koordináció
2,4%-al csökken a hiba valószínűségének csökkenése. Ez az jelenti, hogy az alkalmazott munkamegosztási elvek ismerete ennyivel javítja a teljesítményre adott becslésünket.
A kapcsolat erősségét kifejező Phi, Cramer's V, kontingencia együttható szimmetrikus mutatók szignifikánsak, értékeik alapján megállapítható, hogy nagyon laza kapcsolat van az alkalmazott koordinációs eszközök és a teljesítmény között, az értékek 0,155 és 0,215 között mozognak.
57,8%
20,0%22,2%
50,9%
15,5%
33,6% 37,1%
11,4%
51,4%
0%
10%
20%
30%
40%
50%
60%
Koordinációs eszközök (%)
rosszul teljesítők gyengélkedők jól teljesítők Teljesítmény
Koordinácós eszközök és teljesítmény
strukturális koordináció technokratikus koordináció személyorientált koordináció
57. ábra – Koordinációs eszközök és teljesítmény A rosszul teljesítők klaszterében a leggyakrabban alkalmazott koordinációs eszköz a strukturális koordináció, de ahogy haladunk a jól teljesítők felé egyre kevésbé elterjedt az alkalmazása, a jól teljesítőknél átveszi a vezető szerepet a személyorientált koordináció. A kereszttábla nem bizonyította a kapcsolatot a rossz teljesítmény és a strukturális koordináció között, viszont a jó teljesítmény és a személyorientált koordináció között igen.
Klaszterek az alkalmazott munkamegosztási elvek alapján
Az alkalmazott munkamegosztási elvekkel kapcsolatban a kérdőívben arra voltam kíváncsi, hogy az egyes szervezetek milyen mértékben alkalmazzák a funkcionális, a tárgyi elvű illetve a regionális elvű munkamegosztást.
A funkcionális elvű munkamegosztás keretében a szervezet tagolása az egyes szakmai feladatok alapján történik, a tárgyi elvű munkamegosztás esetében termékek, anyagok, vevők stb. alapján, regionális munkamegosztás esetén pedig a feladatok földrajzi elhelyezkedése illetve értékesítési területek alapján. Gyakori hogy egy gazdálkodó egység egyszerre kettő (mátrixszervezet), vagy még több (tenzorszervezet) munkamegosztási elvet is alkalmaz. A klaszterelemzés során kirajzolódnak a munkamegosztási elvek alapján hasonló tulajdonságokkal jellemezhető vállalkozások csoportjai és elemezhetők ezen klaszterek és a teljesítményklaszterek összefüggései.
Klaszterek a
28. táblázat – A munkamegosztás- klaszterek középpontjai A vizsgált mintát a munkamegosztásra vonatkozóan négy szignifikánsan különböző klaszter jellemzi:
1. Funkcionális munkamegosztást alkalmazók klasztere: a klaszter jellemzője, hogy kizárólag a szakmai feladatok alapján történő munkamegosztási elv érvényesül, a tipikusan funkcionális, különböző osztályokkal rendelkező vállalatok tartoznak ide.
2. Tárgyi és funkcionális munkamegosztást alkalmazók klasztere: ez a klaszter jellemzően egyszerre alkalmazza az említett két munkamegosztási elvet, tárgyi-funkcionális mátrix szervezetek. A szakmai feladatok alapján történő munkamegosztás és a termékek, vagy anyagok, vagy vevők szerinti munkamegosztás egyszerre érvényesül.
3. Regionális és funkcionális munkamegosztást alkalmazók klasztere: a klaszter jellemzője, hogy a feladatok földrajzi elhelyezkedése, illetve értékesítési területek szerinti munkamegosztás mellett a szakmai feladatok alapján történő munkamegosztás is érvényesül.
4. Regionális, tárgyi és funkcionális munkamegosztást egyszerre alkalmazók klasztere:
jellemzően mindhárom munkamegosztási elv érvényesül, tenzor szervezetek.
A klaszterelemzés érvényességének ellenőrzésére szolgáló ANOVA táblázat F statisztikáihoz tartozó szignifikancia-szintek alapján megállapítható, hogy a munkamegosztási elvek alapján képzett klaszterek szignifikánsan különböznek egymástól (7. számú melléklet).
Klaszterek a munkamegosztási elvek alapján
58. ábra – Munkamegosztási elvek alapján képzett klaszterek megoszlása A klaszterek mindegyikében jelen van a funkcionális munkamegosztás, tisztán funkcionális munkamegosztást a vizsgált vállalkozások túlnyomó többsége (44,15%-a) alkalmaz. Ennek kb. felét képviseli a tárgyi és a funkcionális munkamegosztási elvet egyszerre alkalmazók köre, amitől kis mértékben maradnak le a regionális és a funkcionális munkamegosztást