elő ez alkalommal a nagyhéti szertartásokat. Nem volna-e talán czélszerü, a nagyhéti sz. szertartások egyes nevezetesebb részeit kiemelve, azokat ú g y állítani össze egy egészszé, hogy teljes öszhang-zásban mind főnségök tűnjék föl a maga nagysze-rűségében , mind hatásuk az értelemre és kedélyre a maga erejében ; vagy pedig nem volna-e czélszerü a nagyhétnek napi rende szerint egyenkint fejte-getni és magyarázgatni azokat, kellő tekinttel lé-vén mindegyiknél jelentőségére és befolyására a hitéletre. És midőn az első előadási modort a hall-gatókra nézve ugyan kellemesebbnek, de a mási-kat épen a napirend szerinti részletes fejtegetésnél fogva hasznosabbnak találnám : eme második mo-dort választám.
Elő fogom tehát adni a n a g y h é t i sz. s z e r -t a r -t á s o k a -t a n a p i r e n d s z e r i n -t k e l l ő t e k i n t e t t e l j e l e n t ő s é g ö k r e é s t ö r t é n e l -m ö k r e , k i e -m e l v é n ü d v ö s b e f o l y á s u k a t n e m c s a k a h i t - e r k ö l c s i é l e t r e , h a n e m a s z é p m ű v é s z e t e k r e i s ; mivel meg vagy ok győződve, hogy ezáltal becsök csak emelkedik a müveit keresztény szemében.
Papnövelde a közép-afrikai missio szá-mára.
Verona utezáiban déli időtájban majd minden nap sé-tál egy magas termetű, szikár pap : halvány, de nyájas ar-cza, fehér hajzata, egész külalakja tiszteletre méltó. S va-lóban, minden veronai polgár ismeri, köszönti s tiszteli is e férfit, ki nem más, mint M a z z a Miklós, a veronai cs. kir.
lyceumban a fönsőbb számtan veterán s kitűnő tanára, és az emberiségnek egyik legnagyobb jóltevője.
Mazza Miklós nevelő-intézetei Europaszerte ismere-tesek. A ,Religio' 1848-iki folyama alapos czikkeket közlött Mazza Miklós nevelési modoráról. De kevésbbé ismeretes, minthogy ujabb eredetű, Mazzának a közép-afrikai szere-csenek megtérítését s polgárosítását czélbavevő intézete, hittérítőket képző növeldéje. Legyen szabad a tárgy beve-zetéseül Mazza Miklós áldozárnak életéből s emberbaráti tevékenységéből néhány adatot előrebocsátani.
Mazza Miklós veronai születésű, s jelenleg 67 éves.
Neki fiatal áldozár-korában nagy magán-vagyona volt, és ezt oly módon akarta fölhasználni, mely Istennek tessék, felebarátjának pedig hasznot hozzon. Minthogy tanári fog-lalatosságán fölül, mint lelki vezér is buzgólkodott, bő al-kalom nyilt neki a jótékonyság gyakorlatára. Ö látta, hogy gyakran a legjobb viseletű s tehetségű tanonezok a leg-szükségesebb ellátásban is hiányt szenvednek ; ezeket ő
180 n—
gyámolította. Tudomására esett, hogy mindkét nemű sok árvát vagy szülőiktől elhanyagolt gyermeket a nyomasztó szükség a bűnnek karjaiba sodor ; ezeket sz. patrónusa pél-dája szerint vagy pénzzel segítette, vagy jó erkölcsű csalá-doknál elhelyezte. De ez még mind nem volt elég ; ő gon-dolkodott eszközök felől, mint lehetne a bajon nagyobb mértékben s állandóbb sikerrel segíteni. így támadt benne az eszme, két intézetet fölállítani, az egyiket tanuló ifjak, a másikat elhagyatott szegény leányok számára. Az utóbbi években e két intézetből egy harmadik nőtt ki : a k ö-z é p - a f r i k a i m i s s i ó k j a v á r a . Aö-z első intéö-zetbe oly ifjak vétetnek föl, kik a tudományoknak akarnak élni, de teljes szegénységük miatt külsegítség nélkül tanulmányai-kat nem folytathatnák. Hogy valaki az intézetbe fölvétes-sék, részéről megkívántatik : 1. kitűnő elmetehetség; 2. jó erkölcsös magaviselet ; 3. józan fölfogás s itélő-tehetség, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy a legfényesebb elme-telietség, az úgy nevezett lángész a gyakorlati életben sok-szor a legügyetlenebb s majdnem hasznavehetetlen. A föl-vétettek az intézet részéről ruhával, szállással és étellel in-gyen láttatnak el ; de viszont nekik iparkodniok kell, hogy minden iskolai tantárgyból eminentiát kapjanak, különben az év végén az intézetből kizáratnak. A mint valamely nö-vendék elvégezte középtanodai tanulmányait, Mazza őt ma-gához hivatja, s imígy szólítja meg: „Fiam! mihez akarsz most fogni ? mire érzesz magadban hivatást ? Fontold meg a dolgot Isten előtt, tanácskozzál e fölött lelki atyáddal, s néhány nap múlva add tudtomra szándokodat. — Ha pap akarsz lenni, úgy oldalom mellett maradhatsz. Ha a jog-vagy orvostanra határozod el magadat, nyitva áll előtted paduai intézetem. Ismered házi szabályainkat ?" Minthogy Mazzának e jeles intézete már több mint 30 év óta áll fönn, abból már több mint 70 pap, köztök 10 főesperes és több tanár, valamint számos jeles orvos s jogtudós került már ki. Az 185s/6-ki iskolai évben Mazza intézetéből 31 növendék nyert a veronai cs. kir. lyceumban kitüntető ju-talmat. Növendékeinek, (kik a középtanodai, liit-, jog- vagy orvos-tani fölolvasokat hallgatják,) száma jelenleg mint-egy 200-ra rug.
A leányok intézete egy olasz mérföldnyi távolságra van az előbbitől, s minthogy majd 300 egyént foglal keb-lébe, egy egész utczasort tevő több házból áll. A leányok itt helyes nevelésben részesülnek ; a rendes iskolai tanul-mányokon kivül minden lehetséges női munkákban oktat-tatnak, miért is jó házakba cselédekül örömmel fogadtat-nak be, s közölök már igen sokan tisztességesen házasíttat-tak ki. A mostani nagyszámú nevelőnőik mind magából az intézetből kerültek ki. Ezen nőne velő-intézetben jelenleg 15 s z e r e c s e n - l e á n y is van, valamint az ifjak intéze-tében 8 k i s s z e r e c s e n - f i u , kik Chartumból hozattak ide. Ugyanis Mazza Miklósnak szerető szive melegen dobog Chámnak Afrika forro égalj a alatt lakó fiaiért is. így tá-madt benne a gondolat, a fönnemlített két intézetből egy harmadikat is alapítani a közép-afrikai missiók javára. E czólból azt határozta, hogy azok, kik intézetéből papok lesz-nek, a theologiai tanulmányok bevégezte után, oldala
mel-lett még négy évig készüljenek a missiói pályára, tanulmá-nyozván a franczia, angol, spanyol és aráb nyelveket. A ne-velőnők között is találtatnak olyanok, kik 5—6 nyelven, nevezetesen arábul is beszélnek. Ez utóbbi nyelv ismerete azért szükséges nekik, mert a kis szerecsen-lányok ezen nyelven nyerik a szükséges oktatást. Ezen harmadik inté-zetnek czélja : az áldozárokat mint hittérítőket, a szerecsen-íiukat s leányokat pedig, vagy mint hittérítőket s tanítónő-ket, vagy mint keresztény házastársakat Közép-Afrikába küldeni, s ily módon a pogányok közé keresztény elemet vinni.^j Papokkal a kazdet már megtörtént. V i n c o An-gyal, Mazza Miklósnak egyik kitűnő növendéke a közép-afrikai missio alapítóját már 1847-ben Chartumba kisérte, ott s Grondocoróban buzgóan apostolkodott, s 1852-ben meghalt. A szerecsen-népek között tett utazásának érde-kes leirását a „Katholikus Néplap" öt év előtt közölte. — 1853-ban két más veronai növendék indult Chartumba:
B e l t r a m e János és C a s t e g n a r o Antal. Fájdalom, ez utóbbi szinte áldozata lőn Afrika gyilkos égaljának. Beltra-me ur ellenben kitűnő szolgálatot tőn Chartumban a missio iskolájában, két év múlva pedig próbautat tőn a kék Nil folyamán, hogy intézete számára alkalmas telepet keressen.
1855-ik év végén visszatért Európába, hogy ú j társfelek-kel ismét visszatérjen Közép-Afrikába. Midőn 1856-iki septemberben egy új missio-csapat vonult át Veronán, s Mazzát megkérte, miszerint Beltrame urat s fiatal térítő papjai közöl néhányat küldene velők, Mazza szomorú szív-vel ezt felelte : „Barátim ! embereim ugyan volnának, de
— nincs pénzem. Az ur Isten nem akarja, hogy ez évben küldjek ki térítőket, különben megküldötte volna a szüksé-ges eszközöket. De erősen hiszem, hogy jövő évben elme-nendnek. Öten vagy hatan bármikor útra indulhatnak."
Ez az állapota jelenleg Mazza nagyszerű intézetének.
Itt természetesen azon kérdés támad : oly kimeríthetlen-e az alapítónak gazdagsága, hogy ő oly sok fiatal embert el-tartani képes ? Mazza nagy magánvagyonából már két év-tized óta egy fillér sincs. A szükséges házak megvétele és a legkiáltóbb szükségek kielégítése mindjárt az intézet fönn-állása első éveiben roppant összegeket nyelt el. Ki gondos-kodik most a szegényekről ? az isteni gondviselés, melybe Mazza Miklós határtalan bizodalmat helyhez, mely soha se is vallott szégyent, noha az utolsó szüktermésü években a városból s a környékből vajmi gyéren jött az alamizsna.
Ezen időben megtörtént néha az is, hogy Mazzának 500 növendéke számára reggel egy fillére, a házban egy itcze lisztje sem volt, — s délben még is mindannyinak enni adni kell vala ! — S ők ettek is, habár csak egy kis sárga po-tentát is. Ily alkalmakkor Mazza a gyermekeket a templom-ba küldi, hogy imádkozzanak a napi kényérért, mialatt ő, a nélkül, hogy valakit alamizsnáért megszólítana, (ez neki sz.
Cajetán példája szerint elve) lassan megy végig a város legnépesebb utczáin. Minden veronai polgár ismeri e fér-fit, s tudja, hogy mit keres ez órában. O kap alamizsnát, s néha már is megtörtént, hogy divatarszlánok s a j á r d a k o p -tatók legtöbbet adtak neki. Mazza még több év előtt meg-kapta Ferdinánd császár ő fölségétől a nagy arany
érdem-. 1 8 1 H<—
jelet lánezostul. De ezen kincs már régen a zálogházban van. Midőn ő cs. kir. fölsége F e r e n c z-J ó z s e f 1850-ben Veronába jött, egy előkelő asszonyság 800 líráért kiváltot-ta e zálogot, s visszaadkiváltot-ta tulajdonosának, hogy ez vele megjelenhessen a fölség előtt. De a mint tovább utazott a császár, az arany érdemjel lánezostul megint a zálogházba vándorolt, s még most is ott hever.
1846-ik évben, midőn V i n c o Angyal ur Mazzát arra k é r t e , hogy őt a missiókba küldene, ez a romai pro-paganda elnökéhez , Franzoni bibornokhoz folyamodott, miszerint fogadná be néhány hónapra intézetébe ezen fiatal, buzgó s jótehetségü fiatal embert, s azután mint apostoli hittérítőt alkalmazza tetszése szerint valamely missióban. A bibornok igenlőleg válaszolt, de azon föltétel a l a t t , miszerint Vinco ur tüstént jöjjön Romába, minthogy épen most üresedett meg egy növendékre hely. A bibor-nok levele reggel érkezett Veronába, Vinconak este kellett volna már a gyorskocsival elindulnia, de nem volt pénz a vitelbér kifizetésére. Mazza azt tanácsolta a hittérítőnek , hogy reggel tegyen búcsúzó látogatásokat néhány előkelő házban. Vinco ur mindenütt barátságosan fogadtatott s bo-csáttatott e l , — de útravalót sehol sem kapott. Délután hasonló látogatások történtek, de csak is hasonló ered-ménynyel. Este 7 órakor (8-kor indult a gyorsszekér) egy idegen pap kopogtat az intézet portáján s a szolgának egy köteget nyújt át azon óhajtással, miszerint az Vinco urnák útiköltség gyanánt kézbesíttessék. A kötegben 24 genuai duplaarany volt. Hasztalan volt minden kutatás az ismeret-len jótevő iránt. Egész Veronában s környékén egy pap se v o l t , kire az ajtónálló által tett leirás illett volna. Vinco ur tehát elutazott Romába, 9 hónapig a propagandában volt s azután Knoblecherrel s társaival Chartumba utazott.
A hírlapokból t u d j u k , miszerint O 1 i v i e r i áldozár évenkint Egyptomban szerecsen ifjúkat s lányokat nagy számmal vásárol, s azokat aztán neveltetés végett Europa, nevezetesen Német-, Osztrák- és Olaszhon különféle kolos-toraiba elhelyezi. Bármennyire becsülendő is azon ember-baráti érzelem , melyen ezen intézkedés alapul ; még is más részt be kell vallani, hogy ezen intézkedés a közép-afrikai missio számára egészen gyümölcstelen ; minthogy az így vagy 30 helyen szétszórva élő szerecsen-gyermekek saját lelki üdvöket eszközölhetik ugyan, de a lelki sötétségben még élő honfiaik számára alig tehetnek valamit, miután e kolostorok nincsenek olyképen szervezve, hogy hittérítő-k e t , tanítónőhittérítő-ket neveljenehittérítő-k Cham szerencsétlen fiai szá-mára. Sokkal czélszerübb volna t e h á t , ha a közép-afrikai missio barátai Mazza urnák térítő-intézetét gyámolítanák, miszerint ez oly kiterjedést nyerhetne, hogy az Európába hozott szerecsen-gyermekeket mind keblébe fogadhatná.
Mazza Miklósnak intézete mind égalji fekvésénél, mind bel-szerkezeténél fogva van hivatva a r r a , hogy a középafrikai missio számára apostoli munkásokat képezzen s pótolja azon fájdalmas hézagokat, melyeket Afrika forró égalja az európai hittérítők soraiban okoz.
N a g - y - p é n t e k . Gyász, szent egy gyász, A szentegyház!
Sóhajtól leng a gyászfátyol, A szentegyház sírva gyászol ; Jajszó húzza a harangot, Még sem ad egy néma hangot ! A harangnak szíve, nyelve Leszakadva, szétrepedve . . . . Nagy halott van ; s ki se csendít, A harang most nem hí senkit : Csak a lélek kis harangja, A halálra váltó hangja.
*
* *
Temetésre jöttetek ti, ú g y - e ? Jézus Krisztus a nap napja húnyt le ! Néma minden itt a temetésen, Tán a szó is elnémult egészen ? Fájdalom te, csak te tudsz beszélni, Hét fájdalmát a Szűz elbeszéli, Hét fájdalma szól a Szűz anyának, Hét utolsó szava szent fiának ! Gyászkiséret angyaloknak serge Viszhangozza hétszer fölkesergve. . . . Es a jobbak, és a szent rokonság Halk nyögéssel szinte viszhangozzák ! De ne bántsuk a halál halálát, Hadd aludja harmadnapos álmát. . . . Oh aludjál Jézus Krisztus addig, Míg veled az üdvösség hajnallik!
B e n ő f y Soma.
e g y h á z i t u d ó s í t á s o k .
T I í i u y a r o r s z á g .
C s é n y e , marczius 4-én. Míg mások elég szeren-csések a hitéletből örömvirágok füzérével kedveskedhetni a „Religio"-nak, alulírott oly jelenetekről értesítheti e la-pok igen tisztelt olvasó közönségét, melyek a hitélet képé-nek sötét árnyalását képezik. De ha az egész hitélet valódi képét ismerni akarjuk, látnunk kell az ilyeneket is, külön-ben egyoldalú lesz arról képzelmünk, minek annál szomo-rúbb csalódás lehetne eredménye. Gyönyörű virág a rózsa , de ott találjuk a töviseket is. Vas politikai , és Szombathely püspöki megyékben Csénye helység lakóit mult hó 24-én reggsl egy szomorú eset rázkódtatta meg.
Bizonyos N. nevü egész telkes volt jobbágy, míg a helybe-li lelkipásztor az oltárnál ama titokteljes áldozatot mutatta be az ég és föld Urának, melyet szent fia igazakért és bű-nösökért a keresztfán végbevitt, a helyett, hogy e szent ál-dozat érdeméből a többi buzgó hivekkel együtt vigaszta-lást és testi-lelki segedelmet könyörgött volna le magára az abban magát föláldozó Isten-embertől, a gonosz lélek
su-* 1 8 2 galmából pajtájába ment s magát ott egy kantárszíjra föl-kötötte. Mire rémülő családja észrevette, tetemei merevül-ve találtattak. A szerencsétlent tetemes adósságai, melye-ket rövid hat éven át, biztos kútfő után irva, tizedfél ezer váltóig tett, birták a gonosz szándékra. Komoly intés ez a gazdáknak józan életre és takarékos gazdálkodásra ; a szü-lőknek : hogy gyermekeiket ne átkozzák, és hogy azokat mind szóval mind példával Isten félelmére vezéreljék ; a gyermekeknek : hogy szülőiket megbecsüljék, azoknak ke-serű, kivált átkos kifakadásokra okot ne adjanak. Ki a kö-rülményeket közelebb ismeri, borzadva szemléli e baleset-ben Isten Ítéletét. — Temetésre kerülvén a s o r , talán a tisztelt lelkipásztori kar előtt nem lesz érdektelen ide je-gyezni némelyeket, annál inkább, minthogy az ujabb leg-fölsőbb rendelvények óta ez a megyében, de talán az egész soproni helytartósági kerületben az első eset; mentse is meg az ur Isten egyházát gyakoribb hasonló esetektől ! — Minden, mit az ujabb főpásztori rendelvény az öngyilkosok temetése körül tenni parancsol, megtétetett. Az eredmény lett : hogy a bizottmányilag kiküldött orvos urak lelkiisme-retesen járván el, az őrültséget határozottan nem mondot-ták ki, csupán a lépben és gyomorban tapasztalt fogyatko-zásnál fogva l e h e t ő n e k állították a törvénynek enyhébb magyarázatát. Igen humánus cs. kir. járásbeli segédbiránk annak következtében csakugyan az enyhébb magyarázat értelmében vette a képességet, és az egyházi temetkezésre szavazott. De a helybeli lelkipásztor ily fontos ügyben csu-pán lehetőséggel nem elégedhetett meg, különben is tisztá-ban volt szerencsétlen hivével : s az egyházi temetést ha-tározottan megtagadta. Minek következtében törvény sze-rint a méltóságos megyés püspök úrhoz fölebbeztetett az ügy, honnét az egyháziatlan temetés ideiglenesen szinte törvény szerint megrendeltetett és telj esíttetett, de a végle • ges Ítélet mindez ideig meg nem érkezett. A szerencsétlen-nek rokonai a halottakért szokott áldozatot is be akarták mutattatni, mit a helybeli lelkipásztor az egyház szabályai szerint szinte visszautasított mindaddig, míg a megyés püs-pök u r végleges Ítélete megérkezendik ; ha pedig az ked-vezőtlen talál lenni, egyszer-mindenkorra visszautasítá.
Hogy ez eljárás némely rendőri intézeteknél nagyobb sen-satiót okozott népünkben : talán szükségtelen említeni. Pe-lengérre senkit nem akarván állítani, közlő csak általánosan említi : hogy a fortély nem hiányzott, valamikép az egyházi temetést kicsikarni ; annyi bizonyos, hogy a hasonló szo-morú eseteknél mind az egyházi, mind világi részről befolyó urak a tanúskodást óvakodva fogadják el, ha csak a mind-kétféle törvények kijátszását könnyelmiileg elnézni, a ka-tholika egyház részéről pedig az indifFerentismust procla-málni nem akarják.
Mint minden, úgy e törvény is nehezebb a gyakor-latban, mint papíron látszik. Egy az : hogy népünk kétszer nem akar egy testet temetni, mint ez esetben is szemébe mondatott a lelkipásztornak, s a mindig érkezhető kedves Ítélet reményében a tetem csütörtök reggeltől vasárnapra virradó éjszakáig csakugyan eltakarítatlanul is hagyatott, minek lehetőségét a legszigorúbb hidegnek lehetett
kö-szönni ; különben sem lévén halotti házunk, vagy a hol van is, tudjuk, hogy népünk készebb halottjának bűzében meg-undorodni , mintsem az ily üdvös rendőri intézkedést föl-használni ; más az : ha netalán a püspöki és megyei ható-ságok a beszámítás iránt meg találnak hasonlani, a törvény nem rendelkezik ez esetben a fölebbezésről, de hihető a ministeriumhoz intéztetik az. Míg ennyi helyről megérke-zik a végleges Ítélet, kivált nyári időben, alig lesz irigyel-hető foglalkozás bárkinek az egyházi temetés. Valamint a lelkipásztoréval ellenkező, az illetők kivánatát kielégítő fölsőbb Ítélet sem irigylendő helyzetbe sodorja a lelki-pásztort.
Más bajaink is vannak. í g y a nyári és vasárnapi is-kolázás, daczára a sokféle sürgetésnek sőt szelídebb bün-tetéseknek is, nem tud életre kapni. Míg a buzdítás általá-nosan hangzik, addig csak megjárja. „Bizony szép, bizony jó volna," ekkor a felelet; de csak kerüljön a „szép és j ó "
Péternek és Pálnak erszényébe, van akkor a papnak és mesternek mit hallani. A mesterek kinevezése iránt kiadott legfölsőbb rendelet végrehajtása is sok bajába kerül itt-ott az egyházi rendnek. Népünk e téren is sok neveletlenséget, az egyházi rend iránt itt-ott nagy bizodalmatlanságot, sőt tiszteletlenséget tanúsít ; habár utóbb kénytelen is elismer-ni, hogy a lelkipásztor egyedül népe boldogságát czélirá-nyozta. Legalább négy plébániát nevezhetnénk e vidékről, hová e megrovás illik. — A vallás és közerkölcsiség sértőit büntető törvénynek revisiója, illetőleg körülírása is igen kí-vánatos volna. í g y nem minden megütközés nélkül kellett az esetet hallanunk : hogy az Istent, vagy a kath. egyház szer-zőjét Jézus Krisztust, vagy sz. Máriát a pór gyerkőcze ösz-szekáromolja, nem vallás-háborítás, hanem, ha valakinek Luther Mártonja vagy Kálvinus Jánosa elkeríttetik, már ez vallás-háborítás. Auch schlecht! gondoltuk szomorúan
magunkban. — Utazási vázlatok.
V.
F e r r a r a . A sok beszéd közt az iíju aligazgató ebéd-re is meghívott, mit noha el nem fogadhatánk, de épültünk a magyar szívességre, mely az utasra kedvesen meglepő.
A posta-udvaron találkoztunk először egy álarczos kérege-tővel, kitől, ha világos nappal nem lett volna a dolog, és számos utasok környezete is nem kölcsönzött volna bátor-ságot, könnyen megijedhettünk volna. í g y teszi a szokat-lanság a legszentebb dolgot is rémületessé. Ki mit nem látott, nem ismert, első pillanatra eliszonyodik tőle. D e csakhamar megbarátkoztunk a jeles törekvés eszméjével, mely a hosszú fehér álruha alatt rejtezett Előkelő férfiak ezek, kik szenvedő, szűkölködő emberek részére nagyon egyszerűn kérnek. Semmi rimánkodás : az adakozót szabad tetszésére h a g y j á k , hogy saját elhatározására nyújtott alamizsnája neki is használjon. Különben a szegény álruha egy jeles dologra is emlékezteti az abba öltözőt ; az Isten-fia emberi való test ruhájába öltözött, hogy az embert meg-váltsa, mily szép az, ha ezen Megváltó iránt való szeretet-ből egy tehetősebb vagy tekintélyesebb egyén osztozik
szü-1 8 3 kölködő felebarátjának állásában, sorsában, s még csak ezen tette iránt ismertetni sem óhajt, és tekintélye kijelentésé-vel még csak indítani sem akar. Hány ember nyakrafőre nyújtana segélyt, ha t'íle a fejedelem koldulna, úgy de nem az U r mondotta-e : ,mit ezek közöl a legszegényebbnek te-szitek, velem cselekedtétek.' Különben az olyan Förster-féle könyvek még sokat beszélnek Ferraráról, és elmondják, hol volt becsukva Tasso, azután, hogy mily fölirás olvasha-tó Ariostonak házán, mi mindezeket nem láttuk. A régi estei-herczegi palota nagy épület. Különben itt az idő, hogy neki induljunk B o l o g n a felé, mely város mosta-nában annál nagyobb érdekkel birt ránk, mert az egyház látható feje benne tartózkodott. Midőn az ember hasonló örömnek közelében áll, alig érzi a kínzó meleget és fullasz-tó porfelleget, mely különben igen jól szerkezeti posta-ko-csinkba behatott. Ezen uton a posta-állomásoknál
szü-1 8 3 kölködő felebarátjának állásában, sorsában, s még csak ezen tette iránt ismertetni sem óhajt, és tekintélye kijelentésé-vel még csak indítani sem akar. Hány ember nyakrafőre nyújtana segélyt, ha t'íle a fejedelem koldulna, úgy de nem az U r mondotta-e : ,mit ezek közöl a legszegényebbnek te-szitek, velem cselekedtétek.' Különben az olyan Förster-féle könyvek még sokat beszélnek Ferraráról, és elmondják, hol volt becsukva Tasso, azután, hogy mily fölirás olvasha-tó Ariostonak házán, mi mindezeket nem láttuk. A régi estei-herczegi palota nagy épület. Különben itt az idő, hogy neki induljunk B o l o g n a felé, mely város mosta-nában annál nagyobb érdekkel birt ránk, mert az egyház látható feje benne tartózkodott. Midőn az ember hasonló örömnek közelében áll, alig érzi a kínzó meleget és fullasz-tó porfelleget, mely különben igen jól szerkezeti posta-ko-csinkba behatott. Ezen uton a posta-állomásoknál