visz-szahivatott. Moronus az Aelia őrizethelyről, hol hit iránti gyanúból tartatott, 3 bibornok által ve-zettetett k i , hogy elitélve nem levén, mint a pur-puratusok testületének tagja a pápaválasztásban részt vegyen. Az e czélra rendezett conclavéban Medici bibornok nyeré el az átalános többséget, ki is karácson napját követő reggeli 7 órakor pá-pának kikiáltatott, IV-ik Piusnak akarván nevez-tetni. A megválasztott pápától CaraíFa bibornok térden állva kért bocsánatot azok részére, kik a Caraffa család ellen az elhuny t pápát megtámadva méltatlankodtak. IV. Pius ezt azon föltétel alatt igérte meg, hogy az egyeseknek tett kár pótoltas-sék. Ismeretes t. olvasóink előtt, miként IV. Pius életével ismét e g y ú j szak kezdődik a tridenti zsi-natot illetőleg. Megkisértendjük nemsokára ennek tárgyalását. B a á n József.
Prépostjelölő-káptalan Csornán, február 2S-án.
Ez levén legelső szerzetfőnök-jelölő eset Magyaror-szágban azóta, hogy ő es. s ap. kir. fölségének a szerzetfő-nökök választását szabályozó 1857. aug. 5-iki legfölsőbb rendelete kihirdettetett, ha másból nem, legalább egyház-történelmi érdektől méltán jegyezzük föl e becses lap ha-sábaira.
Eddigelé, ha elhunyt az élethosszig választott szer-zetfőnök, a fölsőbb dicasteriumokhoz tett hivatalosan szo-kásos jelentésekre s ú j választásért benyújtott folyamod-ványra megnyervén legfölsőbb helyről a választási enge-délyt , a convent által kitűzött határnapon összegyűltek a rendtagok ; és saját perjelök, mint prépost vagy apát nem létében törvényes főnökük elnöklete alatt, hozzáfogtak a prépost- vagy apátjelöléshez. Királyi biztos csupán olyan-kor küldetett, midőn a megkisértett vagy legfölsőbb helyre már föl is terjesztett apátjelölés érvénytelenítésére a rend-tagok egy része legfölsőbb helyen alapos okokat tudott fölmutatni. De, ha a belegyenetlenségek ily szomorító kí-sérleteinek mindenkor nem volt is döntő erejök : az a rosz oldala mindig meg volt az önálló főnökjelölésnek, hogy a tán kisebbségben maradt fél titkos lépése miatt a legföl-sőbb kinevezés utolsó perczeig folytonosan félni lehetett a választókáptalani munkálatok visszavettetésétől. S így a fönnebb idézett legfölsőbb cs. k. rendelet már abban, hogy minden utólagos nyugtalankodásnak örökre útját állja, ki-mondhatlan előnyt ad a szerzetes-rendek főnökjelölő káp-talanainak.
Ha most e fontos előnyhez oda gondoljuk egy oly mély tudomány-, beható Ítélet-, méltóság- és atyai szeretet-tel párosított, igazságos szigoráról méltán dicsőítendő főpap-nak, mint főtiszt, dr. S i m o r János győri megyés püspök ur ő méltósága, megjelenését az árva szerzetes testület élethalál kérdését eldöntő káptalan kebelén : ezekben min-dent föltalálunk az említett legkegyelmesebb cs. k. rende-let magasztalására. Mert az ember átalán, midőn érzi, hogy sorsáról vetnek koczkát, melyben üdv vagy átok rejlhetik, már természeténél fogva rendesen kedély-lázba esik ; s e kedély-állapot a lélek combináló erejét is elfátyolozza : fö-lötte nagy nyeremény tehát, ha ilyenkor oly magasb egyéniség áll a dolgok élén, kinek sorsát legkevésbbé sem é r -dekli az elvetendő koczka ; s elfogulatlan lélekkel, valódi vezércsillag lehet azon üdvpont felé, mely után félve re-mélve eped az árva testület legnagyobb része !
Azon tulaj donképi szempontot, melyből a magas kor-mány a cs. kir. biztost ily fontos eseményeknél kiküldi, a fönntisztelt mélt. püspök urnák A) és B ) alatt közlendő szózatai legvilágosabban megmagyarázzák.
Menjünk tehát sorban a csornai prépostjelelő-kápta-lan jelenetein.
Ő mlga a győri megyés-püspök megkapván a fönnebb említett aug. 3-iki legfölsőbb rendelet szellemében ő es. s ap. kir. fölségétől cs. k. biztossá-neveztetési legkegyelme-sebb okiratát a prépostjelölési cselekvényre, a csornai gyül. káptalannal kegyesen értekezve, mult február 27-ik és következő napjait tűzte ki határnapokul a választó kápta-lanra. D e február 26-kára ígérvén ő mlga hivatalos megér-kezését a rá kegyeletes tisztelettel várakozó csornai Con-ventbe, a káptalan tagjai, daczára ő mlga gyengéd szerény-kedésének, mindent elkövettek ünnepélyes elfogadására nézve. Kóny helységig mentek ő mlga elé a káptalan kül-döttei, bekisérendők magas kiküldetése helyére, hol az egész Convent a préposti lakosztály előtt díszpalástban fo-gadta s vezette föl a ft. ß a r b é 1 y György győri kanonok ő nga, s ft. S c h r e i b e r László püspöki titkár ur kísére-tében érkező magas vendéget a számára rendezett termekbe ; honnét aztán az egész rend összes tagjai a harangok zúgása s az örömhírre hirtelen összesereglett népsokaság közt ki-sérték ő mlgát a szentek szentjébe, oda, honnét nemcsak ez árva testületnek , hanem az összes emberiségnek sorsát in-tézik aláthatlanul működő isteni kezek! Innét ismét az egyre növekedő hívekre apostoli áldását osztva tért vissza ő mlga az egész testület kiséretében szállására, hol a rend összes tagjaival tisztelgő ft. G o d a Kelemen alperjel ur üdvözlő beszédjére ő mlga válaszolva, boldogító remények közt bo-csátá el magától sz. Norbert fiait, jövő reggeli 10 órát je-lölve ki a választó-káptalant megelőző tanácskozásokra.
Febr. 27-én reggeli 10 órakor a Szentlelket segítsé-gül hívó imával nyitá meg ő mlga az előleges tanácskozá-sokat az A) alatt ide igtatott erélyes megnyitó-szózatban tudatva a választó-káptalannal legfölsőbb kiküldetésének ezélját.
Kimutatta a szerzetnek visszaállíttatási legkegyelme-sebb okiratában sarkalló azon jogát, mely szerint saját
tag-1 6 5 jai közöl szabadon jelölhet ki s terjeszthet föl legfölsőbb helyre h á r o m egyént, kik közöl ő es. s ap. kir. fölségének legkegyelmesebb kinevezése helyezend egyet a megürült csornai prépostságra; csakhogy e kijelölésnél a cs. k. biz-tos magas kiküldetésének leglényegesebb czélja : ellenőr-ködni s ha kell óvást tenni, nehogy oly rendtag választas-sák a kijelöltek közé, ki vagy egyházilag hgprimás ő emi-nentiája mint apostoli visitator, vagy a magas cs. k. kormány előtt nem kedves személy (persona ingrata.) Itt is remekül tünteté ki ő méltósága finom tapintatat, midőn a kérlelhet-len igazság végzetes igéjét oly gyengéden tudatá az illetők-kel, miszerint a megkeserítő veszteség egyszersmind ma-gával vitte az enyhítő vigasztalást is !
A megnyitó férfias szózat után fölolvastatá ő mlga a cs. k. okiratot, mely őt cs. kir. biztossá legkegyelmesebben kinevezé ; s hogy a megkezdett s folytatandó káptalan-ülé-sek minden intézménye rendesen fölrótt, s ülésről ülésre hitelesített jegyzőkönyvbe igtattassék, mindenek előtt vá-lasztókáptalani jegyzőt, továbbá a bekövetkezendő szava-záshoz szavazat-szedőket (coilectores) és birálókat (scruta-tores) választatott. Végre a káptalan a választás módjára nézve közmegegyezéssel azon elvet állapítván meg, misze-rint mind az első, mind a második, mind a harmadik helyre külön-külön szavazzanak az összes választó-tagok, s mind-annyiszor megkivántassék, hogy csak absolut szótöbbség-gel, vagyis az összes szavazatok felénél legalább egygyel több szavazattal juthasson valaki a jelöltek közé, mielőtt a tanácskozás befejezettnek nyilváníttatnék, ő mlga újra szót emelt, s mint a B) alatti lelkesítő szózat mutatja, oly szív-rehatólag inté Isten lelke és saját tiszta meggyőződésök szerinti szavazásra a káptalan tagjait, mintha saját lelke üdve fölött határoznának az elvetendő szavazatok, s a kö-vetkező nagy nap fontosságára intve az illetőket, az előle-ges tanácskozást befejezettnek nyilvánítá.
Földerült végre a jelölés nagy napja febr. 28-ika, mely leleplezve a 32 kebelben rejlő titok fátyolát, kimutat-ta azon férfiakat, kik közöl valamelyiket a legfölsőbb kegye-lem e rend élére állítandja, hogy ott az anyaszentegyház szent érdekeivel a haza és leghatalmasabb uralkodóház ma-gasztos érdekeinek ernyedetlen buzgalom- és törhetlen hű-séggel áldozza saját és önnöneinek szíve-lelke minden ere-j é t és törekvését.
A Szentlélek segítségül hivása s ünnepélyes sz. mise-áldozat után megnyitá ő mlga a szavazó-káptalant, s az ün-nepélyes komolysággal végzett első szavazás eredményét az összes káptalan-tagok előtt ő mlga a scrutatorokkal ki-kiáltatván s összeolvasván kiderült, miszerint 32-ből 21 szavazattal, tehát igen nagy absolut szótöbbséggel, ft. S i-. m o n Vineze prépostsági jószágkormányzó ur az első
hely-r e jelöltetett.
Ezután a 2-ik helyre szavaztak az összes választó-tagok ; s az elébbi mód szerint kikiáltott s megolvasott tit-kos szavazatokból az tűnvén ki, hogy ez úttal ft. S z e n c z y Imre szombathelyi házfőnök ur nyert szinte igen nagy ab-solut szótöbbséget, 2-ik jelöltnek ő lőn megerősítve.
Végre a 3-ik helyre szavazván a tagok, s ft. S z i t a
Sándor keszthelyi gymnasium-igazgató ur nyervén absolut szótöbbséget, ő jelöltetett 3-ik helyre, s a méltóságos elnök ur által a választó-káptalan befejezettnek nyilváníttatott.
E szerint rendünk ő mlga bölcs vezetése mellett igazi testvérszeretettel oldotta meg legcriticusabb föladatát ; csak aztán a jó Isten erőt és szent akaratot adjon a legföl-sőbb helyen kinevezendő rendfőnöknek azon nagy felelőség-gel járó óriás terhek elviselésére, melyektől, mint sz. alkot-mányaink megjegyzik, az angyali vállak is visszarettennek !
0 mlga ebéd után kegyes leereszkedéssel látogatta meg a Convent-tagokat és helybeli plébános t. esperes urat, mely alkalommal atyai és főpásztori leereszkedésének, gyengéd nyájasság mellett még abban is kitűnő nagylelkű példáját adta, miszerint egy szegény sorsú család kisdedé-re nemcsak hogy a helybeli t. káplán ur helyett a sz. ke-resztséget föladá, hanem a kisdedet meg is ajándékozta.
Este felé a prémontréi rend összes tagjainak, s a harangok zúgására összegyűlt hiveknek üdvkivánatai k ö z t , vissza-utazott ő mlga székvárosába terhes főpapi gondjai közé. — Áldás kisérje apostoli fáradozásait! L. D.
Itt közöljük ő misága beszédeit :
A . S.S. Praemonstratensium, Benedictinorum efCister-ciensium Ordines a felicis recordationis Imperatore et Rege Apostolico Francisco I. Anno 1802. in Hungaria ita restitu-tos fuisse, ut concernentium Praelatorum nominationem Au-gustissimus Restaurator Sibi, suisque in Throno successo-ribus reservaverit, édita eatenus Altissima Décréta palam-faciunt. Quod nominandorum Praelatorum jus idem Cle-mentissimus Imperator et Rex ea ratione exercere, exerce-rique voluit, ut Capitularibus Conventualibusque Monaste-riorum et Canoniarum regularium facultatem benigne tri-bueret très candidatos liberis suffragiis eligendi, qui altis-simo Loco proponerentur. Regium hoc Praelatos etiam re-guläres nominandi jus, quo Apostoliéi Hungáriáé Reges, qua Fundatores, qua Summi Patroni etiam Abbatiarum et Praepositurarum harum ab olim fruebantur, per solenne foedus, quod S. Apostolica Sedes Anno 1855. cum Au-gustissimo Imperatore et Apostolico Rege nostro pepigit, Concordatum intelligo, intactum ac porro in suo vigore re-lictum fuit. Praelati proinde Monasteriorum S. Martini de S. Monte Pannoniae, de Zircz, Pilis et Pásztó, Canoniarum porro de Jászó et Csorna etiam posthac a SSma Sua Caes.
reg. Aplica Majesíate nominabuntur. Quamvis vero ipsum regium Praelatos nominandi j u s per Concordatum alteratum, huicque juri derogatum non fuerit, non est tamen existi-mandum Conventionem illám nullum in ipsam electionem candidandorum pro dignitate Praelati exercere influxum.
Imo vero principiis in Concordato stabilitis tribuendum, quod electio ista nunc iam modo sacris Canonibus magis conformi institui queat.
Quis nescit electiones ante hac a sola potestate civili sine omni interventione potestatis Ecclesiasticae indictas, directas, institutasque fuisse ? — Nimirum Actum electio-n s defielectio-nivit, moderabaturque eiusdem Praeses Commissa-rius regius, qui Semper quidem e viris, dignitate ecclesia-stica conspicuis deligebatur, sed qui missionem
mandatum-1 6 6 «+
que a solo dirigente politico Dicasterio, minime vero a po-testate ecclesiastica accepit. In consequentiam conclusi Con-ferentiarum, quae Episcopi Imperii Austriaci Anno 1856.
Viennae mutuo inter se, et cum Excelso Regimine fovebant, alium electionis modum stabilitum atque a Sua Majte SSma sancitum fuisse, e Ministeri ali Resolutione liquet, quam ddo 11-ae Augusti anni proxime elapsi editam, sub 5-aSept.
e. a. cum V. hocce Conventu communicare baud intermisi.
Vigore buius, Altissimo Caes. reg. Decreto ddo 5-ae Augusti superstructae, ministerialis resolutionis electionem indicit, ei-demque praesidet, illamque modéra turEpiscopusDioecesanus aut vero eiusdem Delegatus i. e. Commissarius. Commissa-rius vero Summi Terrae Principis ad electionem eum prae-cise in finem ablegatur, ut ius Regiminis personas, Summo Terrae Principi ingratas, ab electione excludendi exerceat.
Postquam Excelsum Cultus et Institutionis Ministerium, cui ceu Supremo Suae Maiestatis in cultus negotiis Organo e dispositione Articuli XXX. Concordati ius competit in-vestigandi, an Monasteriorum bona immobilia, per aliena-tionem imminuta vei immodico aere alieno gravata non sint, e Commissionis hoc scopo deputatae operato, ac rela-tione de Canoniae huius reguláris temporalium débita ad-ministratione optatam hausisset informationem, nihil prius habuit idem Excelsum Ministerium, quam datis ad me sub 13-a Januarii h. a. litteris declarare, quod nihil prorsus obstet, quomiuus electio candidandorum pro dignitate Prae-lati instituatur. Vigore eiusdem Decreti Ministerialis pro-vincia caes. regii Commissarii mihi delata est, quo super V.
Conventum ddo 22-ae Januarii eo addito edocui, quod diem ipsius electionis determinare nondutn valeam. Nimirum illo ipsissimo decreto Ministeriali eo inviatus f u i , ut Excelso Generali Regni Gubernio nomina cunctorum activa et pas-siva voce gaudentium Capitularium substernerem , abinde-que resolutionem opperirer de iis Capitularibus, qui ceu personae Regimini Suae Mattis SSmae ingratae designaren-tur, ac iccirco voce passiva privandi forent. Sub eodem dato, quo mihi partes Commissarii caes. regii delatae fue-runt, Excellentissimus D. Comes Cultus et Institutionis Minister Eminentissimum D. Cardinalem Principem Regni Primatem et Archi-Episcopum Strigoniensem, qua omnium Ordinum religiosorum in provinciis ecclesiasticis, Strigoni-ensi, ColocStrigoni-ensi, Agriensi et Zagrabiensi cum amplissima potestate Visitatorem Apostolicum de hac mea in Com-missarium caes. Regium nominatione informavit, unaque requisivit, ut idem Eminentissimus Apostolicus Visitator mihi nomina illorum Capitularium indicare vellet, qui-bus ob rationes ecclesiasticas religiosas ius vocis passivae tribui nequeat. Votis Excellentissimi d. Ministri Eminentissimus d. Visitator Apostolicus, cui curae cordi-que est, ut viduata haec Ecclesia ocyus Praelatum accipiat, tempestive respondit. Jam 27-a Januarii redditae mihi fuerunt praelibati Eminentissimi Visitatoris Apostoliéi ddo 22. Januarii signatae litterae , ope quarum intuitu capitu-larium voce passiva in electione ob causas canonicas pri-vandorum mentem suam depromit. Sed nec Excelsum caes.
reg. Generale Gubernium quidquam morabatur dimittere ad
me instructionem ad illos Capitulares attinentem, quibus ius vocis passivae e parte Regiminis ob politicas causas sub-trahitur. Instructionem hanc sub 1-a Febr. exaratam altera die recepi nihilque, quid agerem celerius , habui, quam V.
Conventum provocare ut unum e membris suis ad me mit-teret, quocum de capituli, cui assidemus, termino , et aliis adiunctis conferrem. Venerab. Conventus in vicem unius deputavit ad me Capitulares duos, quos postquam audivis-sem, congrua disposui, cum de termino celebrandi tuli huius, tum de modo, quo designandi forent illi Capi-tulares , in quos absentes i. e. pro actu electionis ob gra-viores causas non comparituri, aut comparere nequeun-tes compromitterent. His iam praemissis Capitulum prae-paratorium pro electione proponendorum Suae Mtti SSmae trium capitularium aperio et pro apperto declaro.
B ) Providentia divina pro temporum necessitate va-ria et salutava-ria Ordinum religiosorum instituta in Ecclesia sua produxit, novisque in ea subinde nascentibus morbis nova remedia, novisque emergentibus hostium impugna-tionibus nova regularium Ordinum auxilia excitavit, et cui-que vocationem, peculiares quasdam notas, peculiaria in-signia et opportuna ad finem, quem intendunt, media sug-gessit.(Vide Const. Gregor.XIII. Ascendente Dno.) Omnium autem Ordinum religiosorum, qualescunque demum pro-sequuntur secundarios et speciales fines, primarium et ge-neralem finem esse perfectionem , et quidem perfectionem non tantum substantialem i. e. illam omnibus sine discrimine Christianis intimatam „Estote perfecti" sed perfectionem omnino consummatam et a Christo Dno his verbis „Si vis per-fectus esse" commendatam, apud omnes in professo est, ita, ut recte propterea status religiosus status perfectionis nomi-netur et sit.
Absque primario hoc et essentiali fine secundarios, quibus singuli ordines intenti s u n t , fines , puta curam ani-marum , curam infirmorum , redemtionem captivorum , in-formationem iuventutis , obtineri non posse , rei natura lo-quitur ; sed summi etiam Ecclesiae Pontifices nunquam non agnoverunt , quibus proinde nihil magis cordi curaeque f u i t , quam ut si quid in religiosis familiis inlirmum esset, consolidarent, si quid aegrotum, sanarent, si quid con-fractum, alligarent, siquid perditum, reducerent, si quid abiectum, erigerent.
Sane , qui Ecclesiam Dei hac temporum , quae vivi-mus, iniquitate sapientissime gubernat gloriosus Pontifex P i u s IX. primo mox S. Principatus sui anno datis ad omnes supremos regularium ordinum Moderatores encyclicis declaravit, cum quod singulari paternae charitatis affectu religiosas familias complectatur tum quod vestigiis sanctae memoriae Praedecessorum suorum insistendo pontificiae vi-gilantiae nervos intendere eoque eniti velit, ut morum in-tegritás, vitae sanctitas, reguláris disciplinae observantia, litterae, scientiae praesertim sacrae ac propriae cuiusque Ordinis leges ubique reviviscant ac magis in dies vigeant ac floreant. Huius finis citius certiusque obtinendi causa peculiarem e tiam instituit S. R. Ecclesia Cardinalium Con-gregationem, quam De statu Regularium Oïdinum
nomina-1 6 7 vit. Novit nimirum sapientissimus Pontifex religÍ080s Or-dines tune emolumento et deeori esse Ecclesiae, tunc esse illos aciem castrorum bene ordinatam, ac quibusvis hostium assultibus inperviam ac superiorem, si sint, ut e praescripto regularum statutorumque esse debent, si vitae tenor reli-giosorum ita comparatus sit, ut vel lincei oculi adversa-riorum nihil in iisdem detegere queant, quod cavillentur, quam statum ipsum quem viri religiosi profitentur. Fuere tempóra, et utinam nunquam fuissent, quando studia Sum-morum Ecclesiae Pontificum ad conservandam in sacris Or-dinibus disciplinam regulärem directa organis potestatis civilis non probabantur, quando haec ipsa Organa in sa-cratiora adeo ordinum religiosorum penetralia involare, sta-tuta eorum sub specioso reformationis praetextu alterare non obhorrebant. Nimirum falsa tenebantur opinione, reli-giosos ordines iînibus societatis civilis tunc optime respon-suros esse, si rigida, ut dixerunt, eorum disciplina emollita, si tota illorum constitutio genio aevi conformata fuerit. Fe-liciora nobis illuxisse tempóra gratulamur omnes. Augustis-simus Imperator et Rex noster Apostolicus Excelsumque ejus Regimen, ut religiosorum virorum vita ad amussim instituti sui statutorum exacta sit, tam sincere optât, prout hoc idem optât ipse Sanctissimus Dominus Noster. Asserti veritatem, ut alia silentio premam, comprobat Articulus XXVIII. Concordati, vigore cujus volentibus Imperatore et Pontifice statuitur, „ut reguläres absque impedimento re-spectivi Ordinis Instituti seu Congregationis régulas obser-vent," comprobat porro Ordinum religiosorum Visitatio Aplica, quae annuente Augustissimo Dmno Nostro décréta est eum in finem, ut quemadmodum Rescriptum Aplicum innuit, collapsa liinc illinc religiosa disciplina restaurare-tur, regulae singulorum Ordinum pristino vigori restitue-rentur, et Spiritus religiosus in hisce Institutis resuscitare-tur. Sed haec, quae a me adusque prolata sunt, non vos latent viri religiosi, S. hujus Canoniae Capitulares ! Ut quid igitur de illis hic loci sermonem instituere ? Pro illo, quo fungor munere Ordinarii, et una caes. reg. Commissarii re-ticere non potui, utriusque Summae Potestatis eam esse firmam voluntatem, ut sacri Ordines, ac religiosae familiae e praescripto suorum statutorum vivant, et eorum alumni velut lectissimi auxiliares Christi milites operam suam diur-nis nocturdiur-nisque precibus, verbi item divini praeconio, sa-cramentorum administratione, juventutis institutione aliis-que piis operibus egregiisaliis-que laboribus in Ecclesiae bonum conférant, atque virtutum omnium exemplo et doctrinarum copia tam sacrae quam civili reipublicae usui, ornamento praesidioque sint.
Reticere, inquam, ista solemni hoc momento non po-tui, dum nimirum Vos Viri religiosi in unam coronam con-fluxisse officio Vestro gravissimo defuncturos video, eligen-di nimirum e gremio Vestri très viros religiosos, e quibus unus Praelatus Praepositus, dux, Magister, et Pater vester futurus est. Vos ipsi judicate, num S. Ordo vester, num Institutum vestrum sublimi suae destinationi respondere, exspectationem Clementissimi terrae Principis plena men-sura implere facile possit, si Caput vestrum, si
Praeposi-tus vester iis destituatur mentis animique dotibus, quae ad hoc munus requiruntur, sapientissima Statuta vestra Cap. 3. munus Praelati dicunt „esse onus angelicis humeris formidandum, quod hinc singulari vitae puritate, et prae-stantissimarum virtutum praesidio sustinere non possit" — Quamobrem eadem Statuta Cap. 12. assumtis a Conventu novi Abbatis electoribus praecipiunt, quatenus omnibus af-fectibus, passionibusque sepositis eum eligant, quem se-cundum Deum et conscientiam s u a m , quantum humana fragilitas patitur, vita, scientia, et aetate ad officium Abba-tiale maxime dignum et idoneum judicant."—Abbas vester e Statutorum praescripto sic virtutibus studere d e b e t , ut quicunque ejus vitam intueatur, omnium virtutum exemplar ante oculos propositum habeat „debet esse imprimis mitis et humilis corde. — Debet mansvetudinem religiosa morum gravitate, et maturitate temperare,ne si nihil habeat maje-statis , perdat, quidquid est auctoritatis", debet invictam sibi comparare patientiam, qua ovium suarum infirmitates imper-fectionesque constanter supportet. — Super omnia adlabo-rare d e b e t , ut et in ipsum suum Pastorem Christum, et in
Praeposi-tus vester iis destituatur mentis animique dotibus, quae ad hoc munus requiruntur, sapientissima Statuta vestra Cap. 3. munus Praelati dicunt „esse onus angelicis humeris formidandum, quod hinc singulari vitae puritate, et prae-stantissimarum virtutum praesidio sustinere non possit" — Quamobrem eadem Statuta Cap. 12. assumtis a Conventu novi Abbatis electoribus praecipiunt, quatenus omnibus af-fectibus, passionibusque sepositis eum eligant, quem se-cundum Deum et conscientiam s u a m , quantum humana fragilitas patitur, vita, scientia, et aetate ad officium Abba-tiale maxime dignum et idoneum judicant."—Abbas vester e Statutorum praescripto sic virtutibus studere d e b e t , ut quicunque ejus vitam intueatur, omnium virtutum exemplar ante oculos propositum habeat „debet esse imprimis mitis et humilis corde. — Debet mansvetudinem religiosa morum gravitate, et maturitate temperare,ne si nihil habeat maje-statis , perdat, quidquid est auctoritatis", debet invictam sibi comparare patientiam, qua ovium suarum infirmitates imper-fectionesque constanter supportet. — Super omnia adlabo-rare d e b e t , ut et in ipsum suum Pastorem Christum, et in